Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-14 / 112. szám
MŰEMLÉKVÉDELEM 1998. május 14., csütörtök Már csak egy felvilágosultabb gyulai közgondolkodásban(?) reménykednek Pillérek nélkül, Gyulán Az előző kormány 1994-ben — egyik utolsó intézkedéseként — a gyulai vár és kastély felújításáról, hasznosításáról döntött. A négy éve országot irányító kormány pedig megerősítve ezt, komoly összeget biztosított a munkálatokra. A pénz legnagyobb része azonban felhasználatlanul hever — nyilvánvalóan romlik —, s ki tudja milyen további pályázati összegektől esik el folyamatosan a vár és környékének felújítása a huzavona miatt. A kötél egyik végén az ország műemlékeit megvédeni köteles (és akaró) állam, a szakemberek állnak, a másikon a várszínházi lobby — a mögé felsorakozott képviselő-testülettel. A múzeumügy pedig közöttük lebeg, mint Mohamed koporsója. Meglehetősen kompromisszumkész, mert tudja, hogy (újra) páratlanul érdekes és értékes kiállítóhelyet jelentene a vár, vétek minden elvesztegetett nap. Az igazi kárvallott természetesen az az évi sok százezer (belépőjegy megfizetésére is szívesen vállalkozó) polgár, aki kénytelen nélkülözni Közép-Európa leg- Ilyen nem lesz (egyelőre) a gyulai vár udvara 100000 kilométerre 1+3 évre szóló ingyenes Extra Garanciát és a 150000 forint értékben választható ajándék extrákat Jövőbe vezet a nagyobb a korszerűsített futóművet, a ABS-t és a kiváló menettulajépebben megmaradt középkori, főúri tégla-várkastélyának látványát, s az egykor benne zajló élet megcsodálását. A műemléképítés nemzetközileg kikristályosodott elveit vicinális huzakodások miatt feladni nem hajlandó Móga Sándor építész helyébe tavaly év vége felé új tervező, Kőris János állt. A var régészeti kutatását végző dr. Feld István figyelmeztetett: az új „seprő” elve szerint alakulgatni látszó elképzelések történelemhamisítási mozzanattól sem mentesek. Móga Sándor pedig egyenesen műemlékrombolásnak talált egy-két elképzelést. A várat színház elhelyezésére tavalyelőtt még alkalmatlannak minősítő, illetékes elsőfokú tűzvédelmi hatóság időközben valamiért jobb(?) belátásra tért, s álláspontja közel került a városvezetés, illetve országos parancsnoksága illetéktelennek tűnő akkori beavatkozásához. Akárhogy is, e napokban az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlék-felügyeleti Igazgatósága Délkelet-Magyarországi Osztályának döntenie kell a benyújtott építési engedélyezési terv sorsáról. — A gyulai képviselő-testület által engedélyezésre benyújtott tervet az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurátor Központ építészeti osztálya készítette — mondta Széphegyi László, a Bács-Kiskun, Szolnok, Csongrád, Hajdú-Bihar és Békés megyében illetékes osztály vezetője, egyben Csongrád és Békés megyei felügyelője. — Hangsúlyozom, ez a terv még nem a kiviteli terv. A gyulai polgármester levelét most kaptam meg, melyben engedélykérőként azt írja, nem járulnak hozzá a szakmailag hiteles pillérfelfalazáshoz. A gyulai vár kiemelt műemléknek minősül, s komoly teoretikus viták folynak körülötte a szakmán belül is. A korábbi tervező nem engedett szakmai elveiből, ám ezzel zsákutcába jutott. Ő szakmailag a leghelyesebbet, az ideálisát akarta megválósítani Gyulán, azt amit mi, műemlékes szakemberek valamennyien szeretnénk, s elvárunk magunktól. Ám a mai gyulai állapotok kompromisszumot követelnek tőlünk, ha előre akarunk jutni a vár felújításában. Más kérdés, hogy a jövő évszázadra remélhetően megváltozik e helyzet, s lehetőségünk nyílik majd a vár teljes értékű helyreállítására, mely e pillanatban kényszerűségből késedelmet szenved. — Miben áll a gyulai vezetéssel kötendő kompromisszum? — A színház elhelyezésében. A műemlékes szakemberek azon az állásponton vannak, hogy a hitelesen helyreállított, s a műemlék élővé tételét biztosító vár középkori környezetében igazság szerint csak egy kamaraszínházat szabadna működtetni. Olyan darabok bemutatásáról lenne szó a várudvarban, melynek fizető nézőszáma tapasztalat szerint sem haladná meg a kialakult tér által befogadhatok E tervvel ennél nagyobb befogadóképességet biztosítanak. Várható kompromisszumos döntésünk miatt „természetesen” az e kérdésben érintett mindkét szélsőséges fél nekünk ugrik majd. De valamerre lépni kell. A vár felújítását 1986 óta mindig a várszínház miatt kellett elodázni. Olyan kompromisszumot engedünk megvalósulni, mely lehetővé teszi, hogy később Gyulán is visszatérjünk egy szakmailag markánsabb műemlékvédelemhez. Az viszont nem lehet kétséges senki számára, hogy nem romot akarunk konzerválni, hanem egy használható vármúzeumot szeretnénk létrehozni. El kell mondanom, hogy a vár felújításának folytatását szem előtt tartva igen nagy kompromisszumot kellett kötnünk. Ami a várszínház es mindenki más együttélését illeti: nem az esti előadások időpontjában, hanem napközben zavarják egymást a funkciók. Az idegenforgalmi szempontból meghatározó évszakban ugyanis a turisták özönét zárjuk ki a középkori élet bemutatására alkalmas várból, ahol nem csak a belépőjegyért fizetnének az emberek, hanem igénybe vennék a korhűen megvalósított szolgáltatásokat is. A pénz pedig a vár fenntartását, további felújítását is jól szolgálná. — A kompromisszum miatt nem kövezi meg önöket a szakma? — Már repülnek a kövek... Bár most a terv engedélyezését kérő önkormányzat nem kívánja a pillérek felfalazását, később az bármikor elvégezhető lesz. Ahhoz ugyanis nem járulunk hozzá, hogy bármit is leromboljanak. Ha egyszer más színházi vezetés, s — mondjuk így — más gyulai közgondolkodás lesz, ezeket a pilléreket felhúzzák majd. A vár földszintjén páratlan épségben és eredetiségben maradt ránk négy középkori helyiség. Ahelyett, hogy azokban az ott folytatott középkori mesterségeket „élőben”, igazi idegenforgalmi látványosságként, egész évben bemutatnák, most két helyiséget az időlegesen ott tartózkodó színház számára alakítanak ki, a másik két terem pedig a nézőtér beépítése miatt megközelíthetetlen lesz az idegenforgalmi szezonban. Tulajdonképpen itt belül lenne helye a vendéglátásnak is, nem pedig a középkori ágyútoronyban, a Rondellában. Csak elhatározás dolga lenne a még Corvin János által építtetett ágyútorony hiteles helyreállítása, a korabeli látvány bemutatása. A vár környezetében természetesen alkalmas helyre találhatna a színház is. Sajnos, a város nem állt ki a szakma mellett, s ez alighanem elvitte a jelentősebb fejlesztési lehetőségeket is. A vár helyreállítását ilyen körülmények között, a benyújtott tervek szerint végzik majd, meghagyva a lehetőségét annak, hogy bármikor visszatérhessünk a szakmailag megfelelőbb megoldáshoz, s továbbléphessünk. — Mit„ tud” a kompromisszumos tei~v? — Helyet kap a várban a színház, a múzeum, biztosított a színházi nézőtérről a menekülési út, idő. Persze egy kicsit a 22-es csapdájáról van szó. A menekülési lehetőségek biztosítása miatt a Kerecsényi kapu fölött faláttörést kell alkalmazni, vészkijáratot kell nyitni a honvédtiszti emlékhelyre néző várfalon. Feltehetően ezeket az áttöréseket végzik el utoljára, minden műemlékvédelmi szakember reménykedik: hátha nem is lesz rá szükség. — Azt hinné az ember, hogy az állam elég erős az ország érdekeinek érvényesítéséhez. Kit illet meg a vár tulajdonának, használatának joga? — A vár a Magyar Állam tulajdona. Ingyenes használója Gyula önkormányzata. Igaz, a múzeum elhelyezése miatt érdekelt ebben a megyei önkormányzat is. Félreértések elkerülése végett: a vár szerves része a rondella, a külső vár is. A köztudatban egyre inkább Szigeterődként él az az együttes, melybe a felsoroltakon kívül a kastély és a most uszodaként használt lovarda is beletartozik. Ez utóbbi remélhetően visszanyeri egykor ezt a funkcióját. A felújítás tervezése folytatódik, tárgya a rondella, a várkörnyezet. A most engedélyezésre benyújtott terv a várbelső helyre- állítását érinti, a kiviteli tervek elkészítése, az építés azonban csak további régészeti kutatások, egyes falak még esedékes feltárása után lesz lehetséges. A várudvar nyugati oldalán például zárt erkélyek nyomára bukkantak, melyek helyreállíthatok. Óriási dolog, hogy ennek, s más nyílásoknak konzoldarabjai, kövei nagy számban előkerültek, s visszahelyezhe- tők eredeti helyükre. A gazdag kőtár további kincsei pedig bemutathatok lennének. — Mikor döntenek a terv engedélyezéséről, s elfogadják-e a városvezetés által szorgalmazott, alátámasztás nélküli loggiasort? — Két változatban készült a terv. Mint említettem, a város — kérelmezőként — a pilléres vagy faoszlopos alátámasztás nélküli változat mellett szavazott. Hatósági szempontból ez is elfogadható. Más kérdés, hogy szakemberként bízom abban, eljön az idő, amikor a pillérek mégis felépülhetnek. A legfontosabb: ne hagyjuk, hogy a történések visszafordíthatatlan irányt vegyenek. Kiss A. János
