Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-09-10 / 108. szám
Motoros halál vagányságból A tavaszias idő beköszöntővel előkerültek a garázsokból a ma oly divatos kis- és nagymotorok. A lóerő és a józan ész — az utakon e két dolog van jelen, pontosabban csak az egyik: a lóerő. A veszélyekkel számoló, a saját és mások testi épségére ügyelő motorosok kevesen vannak. A gépcsodáikat bő- gető, a kerékpárosokat és a gyalogosokat rémisztgetők száma annál több. A hétvégi éjszakában azok a vagányok sem gondolták végig, mit csinálnak, akik azóta élet és halál között vannak. Történt ugyanis, hogy Nagyszénás és Gádoros között az országúton 3(!) fiatalkorú felpattant a motorra és útnak indult. Az éjszakában egy gyalogosan közlekedő csoport éppen Szénásra tartott, amikor az ámokfutók közéjük hajtottak. A baleset során két motoros súlyos, életveszélyes sérülést, harmadik társuk súlyos sérülést szenvedett. (Értesüléseink szerint az egyik „balhés ifjú” belehalt sérüléseibe). A gyalogosok közül — két kivétellel — szinte mindenki megsérült. A közelmúltban, egyik este Orosházán a Lehel és a Kígyó utcák kereszteződésében egy gyorshajtó motoros — orosházi fiatalember — elvesztette uralmát gépe felett és a kanyarban lévő telefonfülkének csapódott. Törésekkel megúszta az esztelen kalandot. A rendőrségtől kapott információk szerint szigorú ellenőrzéseket vezetnek be a közeljövőben a motorozókkal szemben. Csete Ilona Békési modellek nyerőben Mindenkinek a saját gyermeke a legszebb. Ettől függetlenül az idegen szemével is méregethetjük mások bájait, a gyermeki szépséget, így voltak ezzel az elfogult szülők és a pártatlan zsűri tagjai a BG Mo- dellstúdió által nemrégiben meghirdetett fővárosi modellversenyen. A világot jelentő deszkákra 380 versenyző kívánkozott a Pataky Művelődési Központygi - , • > v'-jí'jísi vi; mV> Csecsemők — Nem lehet elég korán elkezdeni az anyaságra való felkészülést. Nem árt, ha a diáklányok azzal is tisztában vannak, hogy mikor bújnak ki a baba első tejfogai, mi a fürdés előtti tisztogatás helyes sorrendje. Orosházán a területi csecsemőgondozási és egészségnevelési versenyt harmadik alkalommal rendezték meg a minap a József Attila Általános Iskolában. Gádorosról, Csanádapácáról érkeztek fiatalok, hogy számot adjanak felkészültségükről. Az egészségnevelési versenyre 13, míg a csecsemőápolásra 9 csapat nevezett. A zsűri tagjai — gyermekorvosok, védőnők — arra voltak ban. 3 éves csöppségek is megmutatták formás arcocskájukat, az alig 20 évesek pedig a profi szépségkirálynöket igyekeztek megszégyeníteni. Megyénkből is voltak jelentkezők szép számmal, sőt, az elődöntőből a május 30-ai döntőbe is tovább jutottak. Értesüléseink szerint az orosházi Pillár Napsugár, Szabó Diána, Hetényi Bettina és Barta Andrea, valamint Gyuláról Szabadi Netta, Békéscsabáról Kiss Zsuzsanna a modellfelfedező verseny esélyese. Cs. I. diákszemmel kíváncsiak, tudják-e a gyerekek, kik a vegetáriánusok, melyik vitamin hiánya okoz skor- butot, hány óra alvás szükséges egy embernek, mihez szükséges az emberi szervezetben a D-vitamin jelenléte. Eredmények: az 5-6. osztályosok egészségnevelési versenyében 1. az Orosházi József Attila Általános Iskola, 2. az Orosházi III. Számú Általános Iskola, 3. az Orosházi Evangélikus Általános Iskola. A 7-8. osztályosoknál 1. megosztva az Orosházi József Attila és az Evangélikus Általános Iskolák csapatai, 2. az Orosházi III. Számú Általános Iskola, 3. az Orosházi V. Számú Általános Iskola. A csecsemőgondozási versenyben: 1. az Orosházi III. Számú Általános Iskola, 2. és 3. a Gádorosi Némann Valéria Általános Iskola csapatai. (cs) A szerelemben sem lehetetlen Hétköznapok okkultizmusa, vagy mindennapok bugyutasága? Senki sem jelentette még be. így rám maradt a tisztség, hogy a megyei sajtóban bejelentsem, véget ért az ufóláz. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a gazda nem tudott úgy egy vödör moslékot kivinni a disznóknak, hogy bele ne fusson az ól mellett egy ufóba?! Helyette manapság az okkultizmus hódít a könyvekben, a filmekben és a sajtóban. Nagy az igény rá. Okkultizmus: a természetfölötti titokzatos erőkben és szellemekben való hit, az ezekkel való foglalkozás, és ennek elmélete. A jövő befolyásolása a szerelem terén sem lehetetlen. Már nem kell a véletlenre bízni két szerető szív egymásra találását. Korunk embere ilyen esetben is egy mágushoz fordul. Meg lehet spórolni a találkákat, az udvarlást, a sétákat, az apró figyelmességeket. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Erről tesz jelentést sajátos helyesírásával a következő levélben egy ismert pesti mágus. Jónak látom a helyesírási hibákat a hitelesség kedvéért meghagyni. „A szerelmi kötés aránylag jól sikerült csak az a baj, hogy nem tud eljönni hozzám. a két fényképet összeragasztottam és átkötöttem tessék így hagyni és 3x3 éj- szaka a párnája alá tenni. ha tud szerezzen egy zöld színű gyertyát gyufával gyújtsa meg koncentráljon az Imrére ezt a gyertyát tessék 9. éjszakára beosztani. Lefekvés előtt kel meggyújtani KB 15 percig kell égetni majd elfújni a képeket a párna alá tenni és úgy kell elaludni, ezt 9. alkalommal kell csinálni KB egy hónap múlva kell, hogy kedvező változás történjen.” Elég részletes, bár arra nem tér ki, hogy azt a gyertyát, ha már a művelet gyertyával történik, hova is kell dugni voltaképpen... Remélem, az olvasó egyetért velem abban, hogy ezzel a fogalmazási készséggel és helyesírással az általános iskola hatodik osztályát is nehéz lenne elvégezni. Kliensei közt sok a magányos értelmiségi nő. Persze az a gimnáziumi tanárnő, aki rendszeresen hagyja nála az ezer forintjait, nem diákként, hanem mágusként néz rá. Előbbiként biztos megbuktatná. Nézzük, mit ír Hahn István történész-professzor Istenek és népek című könyvében a mágus személyiségéről! „A természeti népek tanulmányozása mindenütt bebizonyította — a varázslók gyakran a testileg gyenge, szellemileg debilis, egzaltált, hisztérikus, vagy éppen ideggyenge, epileptikus , víziókra és hallucinációkra hajlamos egyének közül kerültek ki.” Átértékelődött világunkban az érvényesülés útjai igencsak egyénre szabottak. Korunk Magyarországának némely mágusát figyelve rá kell jönnünk, ha valakiről azt mondjuk, eszes, még nem okvetlenül kell műveltnek lennie egy olyan időszakban, amikor konjunktúráját éljük az okkultizmusnak. Márta szakvizsgával rendelkező fiatal gyógyszerésznő. Ambiciózus, sokat tanul. Nem titkolt célja, hogy doktorátust szerezzen. Nem akarok hinni a fülemnek, amikor magabiztosan állítja, az X-akták című, amerikai sorozat darabjai kivétel nélkül megtörtént, igaz eseteket dolgoznak fel. Ahogy.én nem akartam hinni neki, úgy nekem meg ő nem, amikor azt magyaráztam, honi bulvársajtónk is hírül adta a Scully ügynököt alakító Gillian Anderson leleplező mondatait: „Néha alig állják meg röhögés nélkül, hogy hitelesen jelenítsék meg azt a sok marhaságot a kamerák előtt.” Öt vagy tíz éve ez a sorozat reménytelenül megbukott volna. Soha ennyi krajcáros megváltó, filléres guru, energiaadó, fényt sugárzó, kézrátevő, hasfalon nyom nélkül átnyúló csodasebész, clear- és auralátó, csakravezető, jós, elmúlt életekre emlékeztető halottlátó, és még mindenféle láto- másos macskajancsi — nem volt ebben az országban, olvasom egy levélben. A történelem során az okkultizmus mindig akkor kapott lábra, amikor válsághelyzet volt, Európában az első, századunk húszas éveiben. Most e században az utolsó a volt szocialista országokban, az átalakulás válságterhes időszakának köszönhetően. Mit tanácsolnék annak az olvasónknak, aki munkanélküliként, a helyi jövedelempótló támogatásból él, de összeku- porgatná a háromezer forintot, korunk agyonra sztárolt mágusának „könyvéért”, és szerkesztőségünk segítségét kérte a pontos cím miatt? Háromezer forinton inkább rendezzen magának egy gyertyafényes pezs- gős vacsorát, utána menjen el színházba vagy moziba és nézzen meg egy vígjátékot! Fogadni mernék, hogy még marad pénze egy szép ajándékra az unokájának. A hiszékenységnek mindig is voltak, vannak és lesznek vámszedői, de ez nem a józan gondolkodású emberek gondja. Panics Szabó Ferenc ,, Mindig akkor kapott lábra, amikor válsághelyzet volt. ” Örök igazság, a férfi nem attól férfi, hogy nadrágot hord. A kardos menyecskék néha, fáj nekünk vagy nem, túl tesznek némely férfitársunkon is. így van ez a következő történetben is. Amit elmesélek, legalább öt éve történt. A kicsit kapatos férfit, alacsony volt, vékony dongájú, Jaminában vettem fel. Locsolkodni megyünk, hangzott az utasítás, ahogy beült mellém. Alig helyezkedett el a mellettem levő ülésen, előkapott a zsebéből egy kis laposüveget. Engem is kínálgatott, de persze nem fogadtam el. Egy presszó Kockás történetek .....„ ...................................................... ..... N em a nadrág teszi a férfit előtt haladtunk el, leállított. Végül egy kávét elfogadtam. Nem tudom, nálad hogy van ez, fordult hozzám, de otthon én vagyok az úr a házban. Az történik, amit én mondok. Három lányom van, meg persze a feleségem. Sűrűn jár a kezem, de az asszony verve jó. Otthon nálunk azért nem így van, feleltem neki. És mondtam, hogy minden döntés előtt kikérem a feleségem véleményét. Közösen beszélünk meg mindent. És nem szoktunk verekedni sem. Erre megvetően és lekicsinylőén nézett vissza rám. Gondolom, szeretőd sincs, jegyezte meg. Az ilyeneknek mint te, nem szokott lenni, Nekem van, dicsekedett ke- vélyen, most oda megyünk. A Lencsési úti lakótelepen álltam meg a megadott cím előtt. Kliensem rendelkezett, hogy várjam meg. Rágyújtottam egy cigarettára, és bekapcsoltam az autórádiót. Egy férfihang stílszerűen lo- csolkodási szokásokról beszélt. Nagyon az elején tartott, de a folytatást már nem hallgathattam, mert utasom hanyatt- homlok rohant le a tömb előtti betonlépcsőn, és kiabált, ahogy a torkán kifért, hogy indítsak, mert itthon van a férj. A kudarc ellenére még mindig nem akart hazaindulni. Meg kell locsolni két nagynénit meg az anyósomat, mondta. A három megadott címen gyorsan végzett. Hazafelé menet ismét megállította a kocsit az iménti presszó előtt. Magába diktált két üveg sört, nekem, mert nem akartam elfogadni semmit, pedig vett egy liter Fantát. Ezzel sajnos cimbora, nyújtotta át, elfogyott a pénzem, de majd az a'sszony otthon rendezi. Á termetes asszonyság és három lánya már vártak bennünket a kapujuk előtt. Ki engedett el téged — förmedt a férjére —, míg mi a lányokkal a templomban voltunk?! Az előbb még nagyszájú utasom amúgy is kicsi termetéhez képest, még kisebbre ment össze. Szállj ki rögtön! — közeledett felénk az asszonyság. Annyit hallottam még, hogy rendezni kellene a számlát. „Milyen számlát csináltál már megint, nem elég, hogy egy éve, amióta munkanélküli vagy, az én pénzemen élsz, még van pofád ilyet csinálni?” Azzal hatalmas pofont lekevert neki. A tarifát nem rendezték, de én így is jól szórakoztam. Két hónap múlva egy alacsony férfi alig ült be mellém, már kezdte mondani, otthon én vagyok az úr... Leállítottam azzal, hogy már volt szerencsénk egymáshoz, épp ezért szíveskedjen előre rendezni a számlát. Úgy „összement”, egész úton a hangját sem lehetett hallani. P. Sz. F. Telefonon megkérdeztük néhány olvasónkat, mikor voltak utoljára étteremben? Kiss Albert, 63 éves békéscsabai nyugdíjas: Nagyon szeretek otthon főzni, hétköznapokon pedig az egyik közeli kollégiumból hordjuk az ebédet a feleségemmel. Étteremben nagyon régen nem volnánk, az idejét meg sem merem mondani mikor. Vass Ferencné, 52 éves gyulai konyhalány: Nem járunk étterembe és régebben sem jártunk, legfőképpen a pénz miatt. Egyébként is ritkán mozdulunk ki otthonról, és akkor sem étterembe. Gyulán sem jártunk még egyetlenegy helyen sem. Szabó Ferenc, 24 éves mezőkovácsházi határőr: Legutóbb szilveszterkor voltunk étteremben, itt MezÖkovácsházán. Rendszeresen nem járunk, csak alkalmanként. Fölöslegesnek is tartom, mi általában otthon étkezünk. Szilágyi László, 40 éves orosházi vállalkozó: Alkalmanként, nagyon riri kán járunk étterembe. Régebben többször el tudtunk menni egy, egy ebédre, vacsorára, akár a rokonokkal, barátokkal is. Ma már az árak miatt nem mindenki engedheti meg magának, hogy étterembe menjen. (y) Holdra fel? Hallottad? Szállodát építenek a Holdon - mondta minap ismerősöm nagyjából olyan hangsúllyal, mintha azt újságolta volna, hogy holnapra esőt jelzett a meteorológia. Hiába, ma már csak kevés hír hallatán lepődnek meg igazán az emberek. Pedig a neves szállodalánc terve nem mindennapi. A 325 méter magas, 5 ezer ágyas szállónak az energiát napelemek szolgáltatnák. A vendégek az amerikai űrkutatási hivatal járműveivel landolnának az elegáns bejárat előtt. Hírlik, a társaság eddig közel félmil- liárd forintnak megfelelő összeget fordított a tervek kimunkálására. Máris túltett rajta egy japán cég, amely hasonló célra ennek 250-szeresét költötte. A számháborúba nem szólhatunk bele, képzelődni azonban ingyen is lehet. Képzeljük hát el, hogy a szálló felépül, s vele együtt megveti a lábát a civilizáció a maga minden „áldásával”. Lesz hatalmas forgalom, hiszen az első napokban mindenki látni akarja a látnivalót, s amikor már betelt vele, szórakozni akar, kirúgni a hámból, otthon érezni magát. Lesznek játékkaszinók, drága boltok, kétes üzletek és harcoló érdekek. És lesz fogyasztás minden mennyiségben és szemét minden mennyiségben... Hogy így már nem is olyan érdekes? Cs. R.
