Békés Megyei Hírlap, 1998. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-09-10 / 108. szám
1998. május 9-10.. szombat-vasárnap M. Kiszorult az akciófilm, kell a romantika enjünk a moziba be...! Jelenet a Titanic című filmből, Rose és Jack (Kate Winslet és Leonardo DiCaprio) Noha a torontói McLuhan professzor csak a Gutenberg-galaxis válságát jósolta meg híres jövendölésében, és a mozit kifelejtette — ez utóbbi is talált vetélytársat a videóban. Ezért izgalmas feltenni a kérdést: van-e jövője az intézménynek? Hány funkcióváltozást kell még megérnie, képes lesz-e egyáltalán a túlélésre? — Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a mozi már nem az a mozi. Az amerikai filmek dömpingje elapadhatatlannak tűnik. Döglődik a nagy múltú francia filmgyártás, és képtelen felkelni a magyar. A jegyárak pedig már átlagosan kettőszázötven forintba kerülnek. A mozinak, mint intézménynek meg kellett tanulnia együtt élni az új helyzettel — mondja beszélgetőpartnerem, Máté Ferenc, a békéscsabai Phaedra mozi művészeti vezetője. — A mozinak mindig voltak válságos időszakai. Kettőt említhetek. Az egyik a hangosfilm megjelenése, gyors térhódítása volt a húszas évek derekán. Az akkori helyzetre rájátszott a nagy gazdasági világválság is. A másik az ötvenes évekre esett, a televízió megjelenése miatt. Ezek a korszakok csak rövid ideig tartottak. A harmadik válságkorszakot a video megjelenése váltotta ki. Hazánkban ez a nyolcvanas évek elejére esett. Ha lehet jósolni, 2010 körül lesz a következő kríziskorszak, amikor elterjedtté válik a magas színvonalú házimozizás, mely ismét nagy tömegeket vonhat el a mozitól. Ám a mozinak még ekkor is lesz két előnye. Az egyik a vizuális méretek nagysága a mozi oldalán, a közös, együttes élmény hiánya a másikon. Arra pedig mindig is vigyázni fognak a gyártók, hogy a premier helye mindig a mozi legyen. McLuhan arra mindenesetre ráérzett, hogy az olvasási kultúrát felváltja a képi kultúra. Felgyorsult a fogyasztás. — A multiplex jellegű mozizás egyfajta válasz volt, és egyben az újfajta képesség megjelenése az alkalmazkodásra. — A mozi mára intézményesedett, több teremben, különböző igényeket kielégítő filmválasztékkal várja a nézőt. Emellett a moziban természetes a fogyasztás, hiszen vendéglátási adottságokkal rendelkezik. A popcom-mozi nem új keletű. A filmgyártók Nyugaton még a hatvanas években jöttek rá, hogy a néző vendégül látása, a cola, a szendvics, a pattogatott kukorica több pénzt hoz az üzemeltetőknek, mint maga a film. — Gyermekkorom filmélményeit a frutti és a szódás málnaszörp édesítette a hetvenes években. Ahhoz képest nagy változások történtek a békéscsabai Phaedra mozi történetében is, az épület valamikor a húszas évek végén készült el. — A földszinten hagyományos büfét üzemeltetünk, emeletünkön koktélbár várja a nézőt. Van pizzériánk és Csirkefogó gyorsétkezőnk. Filmeket három teremben kínálunk, mert a szélesedő választék miatt érdeklődési körökre kellett bontanunk az igényeket. A nagyteremben sikerfilmeket, a kamarában művészfilmeket, a kisteremben a közepes érdeklődésre számot tartó alkotásokat kínáljuk. — Ön nézi meg a filmeket, havonta átlag húszat, és dönti el, mi melyik terembe kerül. Manapság a nézők mit szeretnek, szeretnének látni? — Az utóbbi öt évhez képest sokat változott az ízlés. Az akciófilm kiszorult az érdeklődés homlokteréből. Stallonéra, Schwarzeneggerre manapság jóval kevesebben kíváncsiak. Ma a vígjátékok és a romantikus filmek érdeklik a nézőt. Új sztárok születtek, Leonardo DiCaprio nagyon népszerű. Akkor számít sikerre egy film, ha meglepő szereposztással, vérbő humorral és persze különleges hangeffektussal keresi a néző kegyeit. —A magyar filmekre el lehet adni a jegyeket? — Az utóbbi másfél évet nézve a magyar film feljövőben van. Sikeres volt a Három testőr, a Honfoglalás, a Csinibaba, vagy A miniszter félrelép. Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de ezeknek a filmeknek- olyan nézettségük volt, mint más amerikai kasszafilmeknek. — Mi volt mostanában a legnagyobb siker? — A Titanic. Tavaly a Jurrassic park folytatása, az Elveszett világ. Pánics Szabó Ferenc Különdíjat kapott a békési diáklány Mónika Arany-balladát és Pilinszky-verset mondott Szent György-nap előtt Erdőkertesen rendezte meg a Pest Megyei Rendőr főkapitányság annak az országos vers- és prózamondó versenynek a döntőjét, melyet „Őrzők, vigyázzatok a strázsán” címmel hirdetett meg. A három területi elődöntő után harminckilencen jutottak az országos döntőbe, ahol egyetlen kategóriában mérték össze tudásukat a versenyzők. Szép békési siker született: Rónavölgyi Mónika, a Farkas Gyula Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium végzős, köz- biztonsági tagozatos diákja a zsűri különdíját vehette át. — Kicsit furcsa volt, ugyanakkor óriási elismerést váltott ki mindenkiből, amikor komoly rendfokozatú és beosztású rendőrtisztek is közönség elé léptek, s ott szenzációsan, mély átéléssel egy novellát vagy verset adtak elő — kezdi Butsiné Kovács Aranka felkészítő tanár, utalva arra, hogy mennyire heterogén volt a mezőny. A verseny döntőjébe megyénkből ketten jutottak, s az Okányban élő kislány produkciójával mind a szolnoki elődöntőben, mind az országos döntőben remekelt. Igaz, felkészítő tanárával, aki egyébként nem tanítja, délutánonként keményen dolgoztak, hetente kétszer, háromszor órákat készültek. — A szolnoki elődöntőben ötvennyolcán mutatkoztunk be, s ott Arany János: Vörös Rébék című balladáját mondtam. A döntőre műfajt váltottam, Pilinszky János Apokrif című versét szavaltam. A versenyre hajnalban indultunk, az utazás és a verseny miatt kicsit izgultam, a dobogóra viszont már nyugodtan léptem. S mint később kiderült, a 21-es sorszám sikert hozott — kapcsolódik a beszélgetésbe Mónika. — Nagyon nehéz verset választott, mert a költemény széles érzelmi skálán mozog, fájdalom, bizakodás, harag és gyötrelem kavarog szinte minden sorában. Végül is a vers és a versmondó tökéletes találkozása hozta meg a sikert. Egyébként négyen mondtak Pilinszky- verset, közülük hárman díjazottak lettek — toldja meg a felkészítő tanár. — Hogyan tovább? — fordulok ismét Mónikához. — Igaz, hogy közbiztonsági tagozatos vagyok, ennek ellenére mégsem választom a rendőri pályát. Békéscsabán, a Körös Főiskolán szeretnék tovább tanulni, a tanítói pálya mellett döntöttem. Úgy gondolom, hogy az jobban illik hozzám. A versmondás, a versek szeretete viszont továbbra is megmarad — mondja búcsúzáskor. —szekeres— Rónavölgyi Mónika a különdíjjal és felkészítő tanára, Butsiné Kovács Aranka ' fotó: szekeres andrás A festő képeit keresi, (ö) A Gyulai Művésztelep a tervek szerint júliusban jubileumi kiállítást rendez a Kohán Képtárban, felidézve 30 éves működését. A kiállításon részt vesz a gyulai festőművész, az alapító tag Székelyhídi Attila is, aki rendszeres alkotója a művésztelepnek. A jubileumi tárlat után, szeptemberben önálló kiállításra kérték fel a Dürer Teremben. A festő kéri,.hogy akiknek tulajdonában vannak képei, elsősorban a ’80-as években készült akvarell tájképei és utcarészletek ábrázolásai, kölcsönözzék ezeket a bemutatkozásra, s juttassák el a Kohán Képtárba május 17-ig. A reprodukció címe: Pista bácsinál estefelé Rab Zsuzsa: A XC. zsoltárra Elejitől magamban kellett volna bíznom. Most már az öncsalás se tesz csodát. Fejem alá szorítom megszenvedett nyugalmam Kemény és tiszta vánkosát. Lírai reflexiók Kiben is bízhatunk? Kiben is bízhatunk most és mindörökké? Hiszen a kor, amelyben élünk, hitetlen, kétkedő, bizalmatlan, különös. — Tebenned bíztunk eleitől fogva — zengi a zsoltár egyértelmű bizonyossága. — Magamban bíztam eleitől fogva — felel rá a József Attila-i profán parafrázis. Ezt erősíti ez a vers is, megszenvedve-be- ismerve egy másik lehetőség kudarcát. Hát akkor: kiben is bízhatunk? ÉS
