Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25-26 / 97. szám
Szeghalom nyert — de mit? Feszítő-vágó készlet nélkül esélytelen a roncsba szorult A tűzoltóság országos parancsnoksága megfelelőnek találta a Szeghalmi Tűzoltó-parancsnokság pályázatát, ám a 2 milliós, életmentő feszítő-vágó készletet mégsem kapták meg. Hallván, hogy a költségek 70 százalékát saját erőként kellett letenni, a többit országos pénzből fedezték volna, gondoltuk: nyilván azért esett kútba az üzlet, mert nem jött össze a helyi „erő”. Ám most Jakab Mihály alezredestől, a szeghalmi tűzoltóparancsnoktól azt hallottuk, hogy éppen fordítva áll a dolog. — Az országos parancsnokság tavaly levélben közölte velünk, hogy a kiírás szerinti feltételeket kielégítő pályázatunkat elfogadták, de sajnálattal értesítenek bennünket, nem tudják biztosítani az eszközt. Oka: az Alkotmánybíróság a biztosítók kérésére hatályon kívül helyezte a tűzvédelmi törvény azon előírását, mely szerint a vagyonbiztosításból befolyt összegek egy csekély részét át kellett volna adni a tűzoltósági fejlesztésekre. (Az alkotmányos formákra jobban figyelve azóta az Országgyűlés ismét megszavazta az 1 százalék átadását — a szerk.) így a 30 százalékra a fedezet nem teremtődött meg. Itt helyben viszont — főként vállalkozók támogatásából — összegyűlt a hetven százalék. Ezután, még novemberben levelet írtam a belügyminiszter úrnak, melyre sajnos máig sem kaptam választ.- Jelenleg milyen távolságról szállítható e készlet például Szeghalomra, ha szükségük lenne rá? — Békéscsabáról vagy Püspökladányból kell kérnünk, mindkettő úgy ötven kilométeres utat jelent. Az utóbbi két évben hatszor volt erre szükség. Megesett, hogy a karambolos személygépkocsiból csak egyórányi várakozás után tudtuk kiszabadítani az össze-vissza tört férfit, aki ez idő alatt a pocsolyába fordult roncsba szorultan feküdt. A feszítő-vágó felszerelés olyan hidraulikus eszköz- készlet, mely segítségével gyorsan és biztonságosan szabadíthatók ki a roncsokba szorult emberek. Emlékezetünkből egy régebbi történet bukkan elő: az egyik megye tűzoltóparancsnokának hozzátartozója a parancsnok szeme láttára hunyt el a közlekedési balesetnél, mert a mindent megtenni igyekvő tűzoltók megfelelő eszköz hiányában — könnyes szemmel — tehetetlenek voltak... Nem tudott németül, megbüntették Részkén egy jugoszláv kamionos 3,5 millió Ft- os, gondatlanságból elkövetett vámszabály- sértési ügybe keveredett a közelmúltban. A férfi hiányos nyelvismeretének lett az áldozata: a fuvarokmányokon feltüntetett áruk csak részben egyeztek meg a rakománnyal. A tévedés egy svájci speditőrnek köszönhető, aki közreműködött a rakodásnál, s a 3,5 millió Ft összértékű mezőgazdasági gépet és a gépek alkatrészeit is úgy tüntette fel a vámokmányokon, mint a rakomány többi részét, azaz használt ruhaként. A gépeket és alkatrészeiket a vámosok lefoglalták, ezenkívül még 30 ezer Ft pénzbüntetés megfizetésére is kötelezték a hiányos nyelvtudású, gondatlan ka- mionost. (gh) Ne foglalkozz a múltaddal! Avagy: lehetőség arra, hogy kézbe vegyük sorsunkat Alig ismertem rá több éve depresszióban szenvedő ismerősömre, amikor a napokban összefutottam vele. Bevallom, legszívesebben átmentem volna a másik oldalra, amikor megláttam. Ugyanis évek óta csak a panaszait zúdítja rám. Ezen a napon azonban egy „másik” megváltozott hölggyel találkoztam. Mosolyogva mesélte, megváltozott az élete. Találkozott valakivel, aki ijj irányt adott gondolatainak. — Itt a névjegykártyája, keresd fel! — biztat. — Meglátod, érdemes. A névjegykártyán ez áll: Balogh László Imre ezotéria-kutató. Egy telefon, és összejön a találkozó a fiatal, szimpatikus Balogh Lászlóval. — Szeretném, ha elmagyarázná, mi az, hogy ezotéria-kutató? — Az ezotéria „titkos” vény a lelki egyensúly eléréséhez. Általa sikerül a külvilág ingereinek megnyugtató feldolgozása, a másság elfogadása, a múlt és jelen megértése, a „véletlenek” alakítása és a sorsunk tudatos irányítása. — A fentiek megértésében segíti azokat, akik Önhöz fordulnak? — Azt hiszem, ezen az úton elindulni, helytállni segíthetek azoknak, akik megkeresnek. — Azt írja a névjegykártyáján, hogy kutató. Mit sikerült ezotérikusan felkutatnia? — Tíz éve foglalkoztat ez a téma. Ekkor veszítettem el az édesanyámat, s az ő halála indított el a belső megismerés útján. Mi emberi létünk valós értelme, megszűnik-e minden a halálunkkal? Ha a halál csak átmenet egy misztikus közegben, az élet vajon kevésbé miszti- ■■ kus-e? Áll-e a megfejthetetlen valóság mögött tudatos irányítás? Ha igen, hol keressem? Felvehető-e a kapcsolat a magasabb intelligenciával? Képes-e az ember tudatalattija hatalmából engedni a belső lelki intelligencia javára? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztattak. Döbbenetes volt a válaszokkal szembesülni. Bámulatos, hogy minden megtapasztalható, megérthető és feldolgozható a gondolkodó agy számára. — Sikerül-e átadnia a meg- tapasztaltakat, van-e fogadó- készség az emberekben? — A kutatás mellett egyre több emberrel foglalkozom. Az ezotéria titkos ösvény a lelki egyensúly eléréséhez - állítja Balogh László Ne vegye szerénytelenség- ös- nek, de egyre eredményesebben tudok a lelki egyensúly helyreállításában segíteni. — Hogyan? — Filozófiám lényege, mindennapi életünk természetes részévé tehetőek azon kommunikációs eszközök, melyekkel elérhető a felsőbbrendű lelki intelligencia. Ez a bennünk rejlő tökéletes harmónia világa. A megvilágosodott egyensúly állapotát mellékhatásként követi a szervezet egészségének helyreállítása. A betegség ugyanis spirituális üzenetet közvetít: a tudat terén változtatásra van szükség, a rendellenességek kizárólagos oka sohasem kívül keresendő, s főként nem a A lélek a tökéletes isteni intelligencia része. ” lélekben. A lélek a tökéletes isteni intelligencia része, tehát értelmetlen az ember gondjaiért okolni. A felismerés felelőssége elménk tudatos részét terheli. Spirituális fejlődése során az egyén megtanulja a tudatalatti adatbázis beidegződéseit felülvizsgálni, s határozott vágyprogramokat küldeni a belső lelki intelligenciához. Így kézbe vehető a sors. S ebben a spirituális fejlődési folyamatban kívánok az útkeresőknek segíteni. — Nem kevesebbet állít, minthogy segíteni tud a hitüket vesztett embereken, a depressziós betegeken? — Az eddigi eredményeim ezt mutatják. Ne értsen félre, nem gyógyítok, hanem — ahogyan már említettem — segítek rátalálni a helyes útra. — Egyéni vagy csoportos foglalkozásokat tart? — Mindkettőt. Van, akikkel egyénileg foglalkozom, van akik előadásra kérnek fel. Mosit például egy ezoterikus fejlesztő programot szervezek agykontrollt végzettek számára Békéscsabán. — Ez érdekes lehet... Beszélne erről is? — Teendőink akkor is szép számmal akadnak, ha a Silva- féle agykontroll már évek óta szerves része életünknek. A belső megismerés titkos ösvényén, a spirituális fejlődés folyamatában az agykontroll rangos helyet érdemel. Ha viszont az agykonrollosok szeretnének továbblépni, az érdeklődők megismerhetik, miért olyan el■■W engedhetetlenül fontos a vizualizációs készség (életre keltése. A képi megjelenítés kommunikációs eszköz a belső lelki intelligenciához. Megérthető, hogy a gondolatok — a negatívak is — hogyan valósulnak meg, illetve hogyan válnak előjel nélküli vágyprogrammá. Az érdeklődő megtanulhatja megfejteni és lezárni a múltat, átlátni a jelen véletlenszerű sorsfordulatain és kézbe venni a sors irányítását. — Milyen időtartamra tervezi ezeket a foglalkozásokat? — Négy órára, de természetesem ez az idő hosszabbítható, ha igényelik a hallgatók... Béla Vali mm ___.... .. ■ A nagy találkozásból esküvő lett: Nem akármilyen ismeretség szövődik mai történetünkben. A nyitott szemmel közlekedő sofőr nem csak egy éjszakára tette magát hasznossá utasa életében. Szép tavaszi nap volt. Békéscsabán, a sportcsarnoknál tettem le egy utast, visszafele a Körös hídjánál láttam meg egy szép fiatal nőt. Céltalanul álldogált a korlátnak támaszkodva, szomorúan nézte a hullámokat; tétova mozdulattal intett le. Amikor megálltam mellette, már nem akart beszállni; az andalgó szerelmeseket nézte a sétány fái között. Én nyitottam ki hát az ajtót, és megkérdeztem, hová parancsolja. Nem is tudom, hangzott a válasz, csak fázom. Valóban olyan mozdulattal húzta össze mályvaszínű blúza fölött a kardigánját. Én viszont nem állhattam ítéle napig a híd közepén, ezért újra megkérdeztem: akar-e valahova menni. Jó lenne egy pohár konyak, felelte, és arra kért, keressek a városban egy csendes helyet. Az egyik belvárosi szórakozóhely előtt álltam meg. Kifizette a számlát és bement. Éppen azon igyekeztem, hogy megforduljak, amikor ismét mellettem állt. Nem mert sehol egyedül leülni, arra kért, hogy kísérjem be, meghív egy kávéra, csak kísérjem be. "természetesen én hívtam meg, amikor az egyik sarki asztalhoz leültünk. Láttam rajta, attól a pillanattól kezdve, ahogy felvettem, hogy valami nagy bánata van, de nem faggattam. Erre nem is volt szükség. Fáradtan csillogott a szeme, amikor megszólalt. Ott a hídnál azon gondolkodott, hogy öngyilkos lesz. De most már elmúlt a depressziója, hogy ismét emberek között van. Nagyon rosszul élnek, ő és a férje; ezt a házasságot már az Isten sem hozhatja rendbe. István dolgos, megfogja a munka végét, jól keres. Ezzel sohasem volt baj; de nagyon iszik, és olyankor agresszív. Marika emiatt is önmagát okolta, neki nem lehet gyereke, pedig a férje már nagyon szeretne egyet. Istvánnak most már női is vannak, legalábbis amikor legutóbb megverte, ezt vágta a fejéhez. Most is tele van zúzódásokkal a háta. Megkérdeztem, hány éve élnek együtt. Három éve, hangzott a válasz, de az utolsó év maga volt a pokol. Ma egyszerűen úgy érezte, már nem bírja tovább. Csak egy csepp kell a pohár vízhez is, hogy kicsorduljon, feleltem, hogy mondjak valami okosat. Marika ezután rólam kérdezett. Nem sokat tudtam neki mondani magamról. Özvegy édesanyámmal laktam, és már öreglegényriek számítottam. Marika ezt nem így látta. Róla például ki gondolná, hogy csak papíron feleség. A férje legalább fél éve nem nyúlt hozzá. El kellene válnia, de a férje ebbe biztos nem fog belemenni, neki nagyon is kényelmes, ho gy van, aki mos, főz, takarít rá. Marikától még azt is megtudtam, hogy az édesanyján kívül nincs senkije. Még egy kicsit maradtunk, és kieszeltük a haditervet. Estére az édesanyjához vittem. Másnap hazaköltöztettem. Marika még azon a héten beadta a válópert. Még azon az őszön tartottuk az esküvőt. Ennek tíz éve. Noha én soha nem tartottam magam egy „csodacsatárnak”, ma három gyerekünk van. Pánics Szabó Ferenc Telefonon megkérdeztük néhány olvasónkat, mi a véleményűk a választási ígéretekről? Kovács Györgyné, 49 éves békéscsabai adminisztrátor: Nem ismerem a pártok választási programjait. Néha a televízióban szoktam látni egy, egy politikai hirdetést, de nem igazán figyelek rájuk. A politikai vitaműsorokat pedig nem szoktam megnézni. Nyerges Lajos, 46 éves orosházi felszolgáló: Nem szoktam hinni az ígéreteknek. Igazán úgyis a választások után fog eldőlni, hogy mi az, amit a pártok igazán megvalósítanak majd ígéreteikből. Gondolkozom még kire szavazzak majd. Klíma Pál, 41 éves szarvasi épületburkoló: Nem a választási ígéretek számítanak, hanem az, hogy melyik párt mit tett az országért az elmúlt négy évben. A nekem szimpatikus pártok programjait ismerem, és természetesen azt is tudom, kire szavazok május 10-én. Nagy István, 35 éves mezőkovácsházi állattenyésztő: ígérhetnek fűt, fát az embereknek, ha azután úgysem tartják be. A kisemberek szerintem egyszer már azt is szeretnék látni, hogy valami meg is valósul az ígéretekből, ígéretek helyett inkább cselekedni kellene. (y) Újságírót akarok! Csörög a telefon, a vonal túlsó végén megkeseredett férfi: Újságíróval akarok beszélni, mert ami velem történt, az felháborító! - és már sorolja is példának okáért sérelmeit, azt az esetet, amikor a tapéta szaküzletben 10 centivel megrövidítették. Kérdésünkre, hogy reklamált-e, válasza: nem. Érdeklődésünkre, hogy hi- ányzott-e az otthoni tapétázáshoz az ominózus 10 centi, válasza: nem, ráadásul még maradt eldobni való hulladék is. DE!- Kérem, engem megkárosítottak. Én kispénzű nyugdíjas vagyok, akinek minden forint számít — duzzog tovább és újabb precedens esetet oszt meg velünk: az élelmiszerboltban ugyanis a kevéske húst túl nagy papírba csomagolják mostanában, ami megdrágítja a húst, a kereskedő pedig megkárosítja ezzel a vevőt. Kérdésünkre, hogy tett- e már észrevételt ott, akkor és annál, ahol, amikor és akinél ez a konkrét dolog történt, válasza: nem. — Azért szóljak, hogy kiröhögjenek!? En nem aláz- kodom meg, én kispénzű nyugdíjas vagyok — siránkozik sokadjára, miközben mi nézünk az óránkra. Csúcsidőben ketyeg a telefon számlálója, cirka negyedórája csevegünk. A megállapítást magunkban jegyezzük meg: ennek is meg lesz az ára és a bűnbakja is. - TE