Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25-26 / 97. szám
A sötét oldal hatalma Nyíri Lajos bácsi emlékére Nagy szerencséje ennek a városnak, hogy egy ilyen remek pedagógus, a társastáncoktatás ilyen elkötelezett híve épp itt, az Alföld sarkában tanította meg az embereket szépen táncolni, kinevelt annyi tánctanárt, hogy az egész megyének jusson, és ezrekkel szerettette meg a társastáncot. (6. oldal) Mentális energiákkal rendelkezni: hatalom. Olyan hatalom, amellyel nem szabad visszaélni, még inkább rossz célra felhasználni tilos azokat. Megismerkedtünk sok olyan rendkívüli képességű emberrel, és azok életével, akik ha akarták volna, pszienergiáikat akár rossz célra is fordíthatták volna. (9. oldal) Gál völgyi János „A mindennapos robot mellett nem is igazán tudok annak örülni, hogy álmaim álma teljesült az életemben. Ma este is úgy jöhettem be ebbe a színházba, mint egy színész, aki az egyik főszereplője lesz egy olyan darabnak, s amelyre emberek jegyet váltottak. Es részben miattam is be fognak ülni erre az előadásra. Boldog ember vagyok, ennél többre én nem is vágytam életemben.” Gálvölgyi Jánossal ülünk a Játékszín egyik öltözőjében. Hamarosan kezdődik a Hotel Plaza előadása. — Színészként sajnos alig ismer az ország — mondja némi szomorúsággal. — Pedig jelen pillanatban is hét darabban játszom. Különféle jogdíj- problémák miatt azonban a televízió ezek egyikét sem vette fel. Egyébként is: mondja meg, mikor látott utoljára magyar színészt a televízió képernyőjén!? Lassan teljesen kihalunk onnan. Miközben a pártok azért vannak felháborodva, mert a másikukat négy perccel tovább mutatták, ki emel szót a magyar kultúráért? Tévéjáték nem készül, show-műsorok nincsenek. Látott show-műsorokat az utóbbi időben? ❖ Épp egy Gálvölgyi-show-t adtak le valamelyik este. Nem nézte meg saját magát? — A magyar királyi televízió kettes adását egyik napról a másikra elvették tőlem, s egy kereskedelmi adót lehet helyette nézni. Azóta nem látom. Egyébként kedden előadásom is volt, de nyilván — ha alkalmam nyílik rá — megnéztem volna magamat. De ne feledje, ez egy 1994-ben készült show volt. És ahogy az utcán és a közértben hallottam, ugyanazt a műsoromat adták le, amit két héttel ezelőtt. Most megint látom a műsorújságban, hogy ismét Gálvölgyi-show lesz a tévében. Lehet, hogy harmadszor is ugyanaz... ❖ Pedig azt hallottam, hogy egy friss show-műsora is készülőben van. — Az egyik kereskedelmi csatornának valóban szándékában áll velem show-műsort készíteni. De erről egyelőre most nem tudok többet mondani. Általában véve teljesen kihalóban van nálunk ez a műfaj. Csak ezeket az Amerikából, Németországból szinte minden mozzanatában lenyúlt vetélkedőket lehet látni kíméletlen mennyiségben. Egy új Isten van születőben: a szent ember, akinek a hónaljából vagy honnan egy tüzes golyót kell kihalászni. Ha ez sikerül, milliók röpködnek a levegőben, s az emberek imádják a pénzosztót. Én ezt borzasztóan elszomorítónak tartom. Vetélkedők — reklámokkal szponzorálva — ez lett a magyar kultúrából! Mondja, ahogy annak idején tiltakozás indult a magyar föld kiárusítása ellen, miért nem történik meg ugyanez a magyar kultúra érdekében? ❖ Ahogy látom, a politika roppant távol áll Öntől. Nem is emlékszem arra, hogy politikust parodizált volna. — Azért nem emlékszik, mert nem is parodizáltam. Én az „átkos időkben” is végeztem a munkámat, mert hagytak. Az elmúlt hét évben ugyanúgy nem álltam be egyik párt kórusába sem. A félreértések elkerülése végett: vannak számomra szimpatikus pártok, és vannak elviselhetetlenek. Május 10- én szavazni is fogok, mert nem erről beszélek. De én magam azzal politizálok, hogy megpróbálok tisztességesen élni. Sajnos, nagyon sok kollégám beleesett abba a csapdába, hogy azt hitte: ha beáll valamelyik párt sorába, akkor „Vetélkedők — reklámokkal szponzorálva — ez lett a magyar kultúrából!” FEB-FOTÓ onnan tehetséget, lehetőséget is kap. Azóta bebizonyosodott, hogy hiú ábránd volt. ❖ A politikai kabaré sem vonzza? — Az a politikai kabaré, hogy kimondjuk egy politikus nevét? Én nem tudok rajtuk nevetni. Sajnos az utóbbi Ki mit tud?-okban szinte midenki ugyanazt a négy politikust parodizálta. De kit is tudnának ők parodizálni? Ha kinyitjuk a televíziót, abban magyar színészt nem is láthatnak. Este, mikor előadás után hazamegyek és bekapcsolom a tévét, ugyanaz a három pali beszélget, mint akik reggel egy másik műsorban elkezdték... Ki gondolja, hogy ez annyira érdekes?! ❖ De hogy valami jót is mondjunk a tévékről: többször is levetítették például a nagy sikerű Csinibaba című filmet. Amelyben Ön először jutott filmszerephez. Kern András és Koltai Róbert mintájára megfordult-e az Ön fejében, hogy rendezzen is filmet? — Rengeteg munkám és feladatom van. Arra, ahogyan Robiéknak össze kellett koldulniuk a filmhez való pénzt, nekem biztos, hogy nincs energiám. Boldog vagyok, hogy életemben először egy olyan fűmben játszhattam, ami nagyon nagy siker. Persze megvannak a filmmel és saját szerepemmel kapcsolatban is a fenntartásaim. De összességében azt mondhatom: szerencsém volt, hogy ott lehettem Tímár Péter filmjében. A jövőt persze nem ismerem. Hiszen ahogy nézem, a filmgyártásunknak is alig van folytatása. ❖ Mint mondta, a színház azonban boldoggá teszi. Nem lesz kicsit zilált a helyzetük, amíg a Madách épületének a rekonstrukciója folyik? — Az egyik előadóhelyünk a Thália Színház épülete. Ott lesz a Kaviár és lencse századik előadása. Nekem nagyon különös volt oda bemenni. Hiszen húsz évig a Thália Színháznak voltam a tagja. Először összeszorult a gyomrom, de aztán — mit tagadjam — hamar kiengedett... Ez ugyanis már nem az a színház. ❖ Májusban lesz ötvenéves. Van-e még valamilyen álma, ami nem teljesült? — Kazimir Károly azt mondta rólam: korán érett ember és későn érő színész vagyok. Öt-hat éve az azóta elhunyt Sík Ferenc Illyés Gyula Kegyen- cének főszerepét osztotta rám. Eleinte idegenkedtem tőle. Ma már köszönettel tartozom neki, hogy rendezőként megérezte bennem azt, hogy el tudom játszani. Talán egy ehhez hasonló feladatot szeretnék. Például egy Csehov- darabban. Dombrovszky Ádám
