Békés Megyei Hírlap, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18-19 / 91. szám
Túl hevesre sikerültek a mozdulatok Kijött a kórházból a ,, mámorbaleset” áldozata Fölöttébb furcsa véget ért egy szeghalmi pár flörtje — adtuk hírül nemrég a Vasárnapi Békés Megyei Hírlap egyik számában. Az intim együttlét mézes mámorában történt súlyos sérülésről szóló írásunk akkor élénk visszhangra talált. Mint bizonyára többen emlékeznek rá: azon az ominózus napon a szeghalmi fiatalember és választottja erotikus film nézésével hevítette hangulatát. Majd kedvük támadt egyik-másik helyzet valósághű rekonstruálásához. Ám a várt káprázat kábulatba csapott át: a filmből frissen eltanult édeni mozdulatok a nő részéről túl hevesre sikerültek. A mámormanővert a fiatalember férfiassága bánta, s nász helyett a sokkal kellemetlenebb kórházi kezeléssel folytatódott a „program”. A történet áldozata a napokban tért haza a kórházból, ahol műtéten esett át. A fiatalember hazatértével ismét beindult a sárréti város fantáziája. Egyes pletykái hírszolgálatok szerint a sajnálatos manőver maradandó sérüléssel járt, s az akár a fiatalember nemzőképességét is veszélyeztetheti. Mások sokkal enyhébb fokozatúnak „diagnosztizálják” a sérülést. Abban viszont a szóbeszédterjesztők többsége egyetért, hogy az eset nemcsak testi, hanem szívügyi fájdalmat is okozott az áldozatnak. Ugyanis a „mámorbaleset” egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a fiatalember a félrelépés útjára tért, ezért barátnője kiadta az útját. — i Véletlen típusú találkozás egy hifi-berendezéssel Gondolták, jó lesz valamire, ezért hazavitték „Nem csináltam semmi rosszat! A feleségemmel egy bokorban találtuk a színes tévét és a videót” — vallotta egy helyi lakos a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányságon tett kihallgatásakor, mivel alapos gyanú merült fel, hogy a közelmúltban kirabolt reformátuskovácsházi Iskola eltulajdonított műszaki eszközeire leltek. Vajon hogyan került a magnó a bokorba? — Ismeretlen tettesek ellen rendeltünk el nyomozást, miután február 24-ére virradóra betörtek a reformátuskovácsházi iskola épületébe, ahonnan színes tévét, hifi-berendezést és más egyéb műszaki cikkeket zsákmányoltak — tájékoztatta a hét végén a sajtó képviselőit Cselényi Péterné, a bűnügyi osztály vezetője. Lakossági információk nyomán végül eljutottunk egy mezőkovácsházi lakos otthonába, ahol sikerült lefoglalni a bűncselekményből származó tárgyakat. A fiatalember elmondta, hogy az eszközöket 20 ezer forintért vette egy szintén helyi lakostól, akit ezután gyanúsítottá nyilvánítottunk. Az eset itt érdekes fordulatot vett, mivel az illető azt állította, hogy 24-én éjjel a feleségével sétálva egy bokorban találták a műszaki cikkeket. Gondolták, jó lesz valamire, ezért hazavitték, de pénzszűkébe kerültek - mondták -, ezért értékesítették. Persze a nyomozók régóta nem hisznek a mesékben, így végül két gyanúsítottal szemben a napokban vádemelési javaslattal éltek a Battonyai Városi Ügyészség felé. A tárgyakat (egy végleg elveszett CD-lemezjátszó kivételével) visszaadták az iskola részére. H. M. A gyerekem nem a férjemé Szabaduljon meg a titkától Az asszony nem hajlandó bejönni a szerkesztőségbe. Azt mondja, nem szereti, ha belebámulnak az életébe. Egy cukrászdában találkozunk. Valamikor szép lehetett — erről árulkodnak a vonásai. Mára összeaszott, megkeseredett öregasszony. Pedig ahogyan elmondja, mindössze 54 éves. Ruhája a 60-as évek divatját idézi, kopottasán. Fényképeket szorongat a kezében, s nehezen vág a mondanivalójába. — Titkok, titkok... megkeserítik az életet. Mint a féreg úgy rágják a lelket — kezdi nagy sóhajtások közepette. — Köszönöm, hogy meghallgat. Jó, hogy legalább kibeszélhetem magam valakivel, aki nem ismer, s aki nem akar tőkét kovácsolni a történetemből. Mert ha megírja, ugye senki sem fog ránk ismerni? Nem vár választ, sorba rakja a képeket, s folytatja, olykor nagyokat hallgat, ezzel szakítja meg a régóta hordozott vallomást. — Nagyon fiatalon mentem hozzá a 15 évvel idősebb férjemhez. Nem mondhatnám, hogy szerelemből lettem az övé, de tudtam, mellette nem kell nélkülöznöm. Jól állt anyagilag. Becsültem őt, mert tisztességes volt hozzánk. 19 évesen már két gyerek szülei voltunk. Magányos voltam a párom mellett. De túl sok időm nem maradt ezen rágódni, mert dolgoztam, elláttam a gyerekeket, a férjemet, a háztartást. S egyszer csak váratlanul berobbant az életembe Feri, a nagy Ő! Harmincnégy éves voltam. Ő nős, egy fiúgyermek apukája. Megismerkedésünkkor 45 év pergett le az életéből. Imádtam őt, s mindent hajlandó lettem volna felrúgni érte. Szégyen, de otthagytam volna csapot, papot, családot, vagyont. Hajlandó lettem volna mindent újrakezdeni vele! Egy éve tartott a szerelmi történetünk, amikor a feleségét valaki tájékoztatta kettőnk kapcsolatáról. Óriási cirkuszt rendezett. Feri, életem értelme pedig bepánikolt. Arra kért, hagyjuk abba, mert a feleségével úgysem jut dűlőre. Mint akit végigkorbácsoltak, úgy csaptak a mondatai. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy így érjen véget a mi nagy szerelmünk, hogy gyáva, hogy nem meri vállalni érzéseit. Bevadultam, s hogy bosszút álljak, elküldtem a feleségének a közösen készült fényképünket, amit egy hétvégi kirándulás alkalmával csináltak rólunk. Húsz év elteltével, ma már tudom, ez nagyon primitív húzás volt. De talán megérti, ha azt mondom, ma is imádom azt a férfit, aki egy kis kellemetlenség miatt meghátrált és nem vállalta közös életünket. A szakításunk után egy hónappal tudtam meg, hogy terhes vagyok. Héthetes kis magzatot hordtam a szívem alatt. Az ő gyermekét. Heteken keresztül nem aludtam, nem tudtam dönteni, megtartsam-e, közöl- jem-e vele, hogy szerelmünk letéteményese, a közös gyermekünk a világra akar jönni. Bíztam abban, hogy jelentkezni fog, telefonál, levelet ír, vagy megvár a munkahelyem előtt, mint olyan sokszor annak előtte. Nem jött, nem keresett. Én viszont megszültem Ferikét. Ne tartson elvetemültnek. Ahhoz ugyanis nem volt bátorságom, hogy a gyerekeimnek és a férjemnek be- valljam az én nagy bűnömet. Úgy szerették az én kis kakukkfiókámat, mint ahogyan a legkisebbet szeretik a családokban. Ezzel a titokkal éltem le az életemet. Soha nem beszéltem róla senkinek. A férjem két évvel ezelőtt halt meg. A két nagy gyerekem régen családot alapított. Ferike egyetemre jár Pesten. Jó tanuló, szülőszerető gyerekké fejlődött. Minden héten hazajön, s minden héten az apja sírjához vezet az első útja. Rajongásig szerették egymást. — Nézze, Ferike itt 2 éves — mutatja a fényképen a szőke fürtös kisfiút, aki háromkerekű biciklijén ül, s úgy nevet a fényképezőgép lencséjébe. Aztán a tízéves fiút, aki egyik kezével a papája kezét fogja, a másikban három-négy kilós halat mutat nagy büszkén. És Ferenc az érettségi képen. — S most megint itt állok — tele kétségekkel — pakolja el a képeket komótosan egy műanyag táskába az asszony, akinek az elbeszélés alatt mintha kisimult volna a megviselt arca. — Nem tudom zárjam-e magamba továbbra is az én nagy titkomat, vagy mondjam el a gyerekeknek? Választ nem várva folytatja: — Csakhogy, ha ezt teszem, felkavarom a három gyerekem lelkivilágát, s a nagy szerelmem családjáét is, hiszen akkor Ferikém nyilván szeretné az igazi apját megismerni. Azt a férfit, akiről húsz éve semmit sem hallottam. Nem tudom él-e, hal-e? Tényleg nem tudom, mit csináljak. Egy biztos. Nagyon hálás vagyok, hogy most kiönthettem a szívemet. Megkönnyebbültem. Béla Vali „Nem tudom zárjam-e magamba továbbra is az én nagy titkomat” Mai történetünk utasa a végén rájön a nagy Igazságra: nincs az a pénz, amit ne lehetne könnyen elkölteni. Hát még ha kéznél van egy Jóbarát, aki van olyan rendes, hogy társul szegődik a szórakozásban, melyből gyorsan le- gónybúcsú lesz. De azért az esküvő Is megtartatik; az anyakönyvvezetőnek úgyis mindegy, ki a vőlegény. — Békésre kértek egy fuvart. Izgatott srác várt rám a főtéren; jókedvében be nem állt a szája. Képzeljem el — mondta -, négyese van a lottón, ma az a programunk, hogy felvesszük a pénzt, Kockás történetek ...........................................................................................: H a a szerencse elpártol az embertől, majd elmegyünk a menyasszonyához. Most már nem lesz akadálya az esküvőnek; a száznegyvenezer forintnak a lány szülei is örülnek. Ma délelőtt mielőtt beállítanánk hozzájuk, még elmegyünk fodrászhoz, azután öltönyt és egy pár normális cipőt is veszünk. Utasom kopott farmernadrágot, kockás inget viselt, lábán sportcipőt. A postahivatalban felvette a nyereményt; büszkén lobogtatta a nejlonszatyrot. Ilyen utam, mondta nekem, még nem volt, de nem is lesz még egy. Ami a fuvardíjat illeti, amiatt cseppet se aggódjak, bőségesen fogja rendezni. Nem voltak kétségeim, nem is kértem előre a pénzt. A fiatalember az egyik kocsma előtt megállította a kocsit. Engem egy kávéra hívott meg, ő magának sört rendelt egy fél konyakkal. Gálánsán meghívta a kocsma többi három vendégét is. Mielőtt bementünk, nekem természetesen ígérte, nem maradunk sokáig. Ám az első körből gyorsan három lett. A kocsmából kifelé jövet utasom gyermekkori barátjával találkozott. Én már sem kávét, sem több üdítőt, sem szendvicset nem kértem, a kocsiban vártam őket. A környéken hamar híre ment, hogy a Laci gyerek megütötte a nagy nyereményt a lottón; a kocsma hamarosan tele lett gratulálókkal és potyalesőkkel. Laci és a barátja egy óra múlva keveredtek elő. — Bemegyünk Békéscsabára — kaptam meg az új útirányt. Mögöttem azt tárgyalták, aki ilyen szerencsés, hogy kilencven számból eltalál négyet, annak a játékgépeken is ki kellene próbálnia magát. De azért annyira azzal sem kell sietni. Szép dolog a házasság, de a legényélet még szebb, attól is el kell búcsúzni. Utasaim meg kívánták nézni a lányokat a Veszély csárdánál. Hamarosan két lánnyal kiegészülve indultunk tovább. Le kellett fordulnom egy meljön a baj csőstül lékútra, utasaim eltűntek a bokrok mögött... Miután a lányokkal végeztek, őket a csárdánál hagyva, visszaindultunk Csabára. Végigjártuk azokat a szórakozóhelyeket, amelyekben a tulajdonos üzemeltetett játékgépeket. Laci barátunk elsősorban a nyerőautomatákat kereste, de ezek azon a délutánon nem hoztak szerencsét. Négyszáz forintja maradt. Egy hónap múlva futottam vele össze ismét. Az esküvőt végül is megtartották, de nem ő volt a vőlegény. Menyasszonya a történtek hallatán visszaadta neki a gyűrűt, és a „barátjának”, akit ebben a történetben ismertünk meg, esküdött örök hűséget. Ha a szerencse elpártol az embertől, akkor tényleg elpártol. Laci visszatérő páciensként a nemibeteg-gondozót kereste fel: lyukas volt az óvszer is... Panics Szabó Ferenc Telefonon megkérdeztük néhány olvasónkat, mi a véleményük arról, benn- marad-e a Békéscsabai Előre a labdarúgó NB I- ben? Gubucz József 51 éves, gyomaendrődi iskolaigazgató: Véleményem szerint nem esik ki. Bízom Pásztor József szaktudásában. Remélhetőleg a klub vezetői, a futballszerető békéscsabaiak megtalálják azokat a pénzügyi forrásokat, amelynek segítségével tudnak egy kicsit erősíteni. Boros János 52 éves, gyulai kádármester: Ha sikerül a nagy cél, akkor ez annak is lesz köszönhető, hogy vannak náluk még gyengébbek. Nem vagyok ellendrukker, hiszen már 1974 előtt is ott szurkoltam a Kórház utcában. Ha sikerül a bennmaradás, Pásztor Jóska szobrot érdemel! Szeder Pál 47 éves, mezőkovácsházi gépészmérnök: Szívből szurkolok a csabaiaknak, mivel sportszerető ember vagyok. Sajnos a jelek szerint egyre kevesebb az esélyük a bennmaradásra. A legendás csabai szívben bízom. Veres István 67 éves sar- kadi ruhafestő-vegytisztító: Nem merném mondani, pedig a sportok közül a focit szeretem a legjobban. Amikor Csabán laktam, mindig kijártam a meccsekre. Úgy tippelem, hogy az osztályozón valahogy csak sikerül megkapaszkodniuk a fiúknak. F.l. Húsvét utáni hangulat Kétségtelen, hogy az elmúlt hét még a húsvéti ünnepek hangulatával volt telített. Az Ülatozó töltött káposzta, a főtt sonka, vagy a finom foszlós kalács íze még ott bujkált a hétköznapok levegőjében. A kolléganők hajából áradó változatos illatfelhők még fel-felvillantották a locsolkodás körüli vendég- fogadás kellemes érzéseit. A rohanó mindennapokon titokban még megáldunk egy percre, hogy elábrándozzunk: milyen jó volna, ha mindig ünnep lenne! A böjti napok után - valljuk be - kifejezetten jólesett egy kicsit elnyújtózni, hogy a máskor bosszantó kilókat figyelmen kívül hagyva most büntetlenül nassolhattuk az édességet, hogy végre kiengedhettük a ,,gőzt", és hogy néhány óra tévé előtti semmittevéssel tölthettük a hétvégét. Hús- vétkor ugyanis nem csak a napfény bizsergeti a szíveket, de a tavasz ébredésével minden új erőre kap. Az ünnepi hangulatot ismét felváltották a munkás hétköznapok és jöttek az új kihívások, a fegyverdörrenéssel, a politikával átitatott események, vagy a pénz utáni hajsza. Nem csoda hát, ha húsvétra is belopakodtak a mosolyt fakasztó, modem locsolóversikék, íme egy: ,,Zöld erdőben jártam, falopást láttam, Gazsi volt a tettes, ide az ezrest!” (I) Tényleg nem tudom, mit csináljak. (Képünk s illusztráció)
