Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14-15 / 62. szám
1998. március 14—15., szombat—vasárnap Márczius TIZENÖTÖDIKE 11 Boczkó Dániel, az aradi csata elfeledett hőse Aradról Békéscsabára jutott, ahol a városon kívül bujkált Boczkó Dániel 1789-ben, a nagy francia forradalom évében Szarvason született. Iskoláit Késmárkon és Mezőberényben végezte, majd jogi tanulmányokat folytatott, melyeket Pozsonyban, 1816-ban fejezett be. Még ebben az évben, Békés megyében tiszti ügyésszé nevezték ki, majd 1835-ben megyei táblabíró lett. Saját gazdálkodásával gyűjtött vagyona, amelynek jelentős részét jótékony célokra fordította, ugyancsak növelte társadalmi előrehaladását. Vagyonát is beáldozta Az 1820-as évektől a megyei szabadelvű ellenzék tagjaként fordult politikai érdeklődése az ország sorsa felé. Nemzeti elkötelezettségének jó példája, hogy 1836. július 28-án kezdeményezésére fordíttatták le a vármegyei rendek a főispáni eskümintát magyarra, s magyarul tették le Aczél Antal leendő főispáni helytartóval az esküt. 1847/48- ban már a pesti Ellenzéki Kör tagja, Petőfi, Jókai, Irányi és Vasvári társaságában. .«Boczkó Dániel 1848. március 15-e után fokozatosan kapcsolódott be Békés megye forradalmi eseményeibe. 1848. április 26-án a Gyulán működő ideiglenes bizottmány a választók összehívására kiküldendő megyei választmány tagjául ajánlja a közgyűlésnek. 1848. május 5-én az áprilisi törvények alkalmazásával kapcsolatos kérdések összegyűjtésére Boczkó Dániel elnöklete alatt választmány alakult, mely Gyulán fogadja a községek képviselőit és a magánszemélyeket is. 1848. május 10-én a Szarvas rendezett tanácsú várossá alakulásával kapcsolatos tisztújító szék elnökévé választják, s tagja lesz az alispán mellé választott esküdtszéknek is. 1848. május 26-án megyei állandó bizottmány háromtagú küldöttséget nevezett ki ugyancsak Boczkó Dániel elnökletével a mezőberényi legelőfoglalásokkal kapcsolatban, a nép felvilágosítására és a katonai erő igénybevételének kilátásba helyezésére. 1848. június 26-án Orosháza és környéke (Öcsöd, Szentandrás, Komlós, Két- egyháza, Kígyós, Doboz, Vári) országgyűlési követévé választják. Orosháza elöljárósága tizenkét pontba foglalta össze számára azokat az utasításokat, ajánlásokat, amelyek teljesítését elvárták tőle. Nemcsak személyes működésével, hanem vagyonával is a szabadságharc mellé állt, amikor jelentős mennyiségű búzát és árpát ajánlott fel a haza védelmére, s külön 2000 forintot Pest megsegítésére. Ezenkívül még 3000 forint kölcsönt adott Békés vármegyének is, kamat nélkül, „hazafias szívességből”, a nemzetőrség zsoldpótlékának fizetésére. 1848. szeptember 24-ei, az alispánt tájékoztató leveléből vett idézet megrendítően példázza hazafias gondolkodását, áldozatkész hazaszeretetét: „És a magyarok, fájdalom mégsem ébrednek, a megyék csekély erőt, csekély lelkesülést fejtenek ki. A megyék főbb tisztjeinek, bizottmányi gyűléseknek erélyességgel működni kellene. Békésbül is legalább kétezer fegyveres embernek Pest és Fehérvár felé vonulni kellene, haladék nélkül, saját költségén. Békés megyének sok tehetős lakosa van, kik szép jogokat nyertek, melyet védeni kellene, a hazát megmenteni szent kötelessége lenne. Gyalázatjára válik a nemzetnek, ha Jellasich győz, s a nép nyert jogát elveszti.” 1848. október 11-én az Országos Honvédelmi Bizottmány Békés megye kormánybiztosává nevezte ki Boczkó Dánielt, s így feladata lett a bizottmány képviselete, határozatainak végrehajtása, és a megyei köz- igazgatás felügyelete. E minőségében erélyes intézkedéseket tett a rend fenntartása érdekében, s 1848. október 14-én a kormány megbízásából hozzálátott a népfelkelés szervezéséhez. Aradról, ahová a helyzet pontos megismerése céljából utazott, 1848. október 17-én intézkedett a békési nemzetőrök haladéktalan oda küldéséről. Az erre vonatkozó iratból kitűnik, hogy polgári személy létére is milyen pontosan nyomon követte a hadi helyzet alakulását. Nyilván a hadi helyzet megkívánta szükségen túlmenően ezeket az intézkedéseket ismerte el Kossuth Lajos, amikor 1848. október 18-án Arad megye kormánybiztosává is kinevezte őt, majd működési területét további öt megyére (Krassó, Zaránd, Hunyad, Temes, Torontál) is kiterjesztette. 1848. november 1-jén, már Gaál László őrnagy táborából, Jószáshelyről kért 600 nemzetőrt a megyétől, s „a haza, szomszédaink, úgy a megye saját védelme érdekében is” az állandó bizottmány a nemzetőrök kiküldését el is határozta. Példát mutatott hazaszeretetből 1848. november 14-én a Zaránd megyei Körösbányáról fordul Boczkó Dániel Békés megye alispánjához azért, hogy a nemzetőrcsapatot Aradra irányítsák. Boczkó Dániel Kőrösbányára ugyancsak Gaál László őrnagy csapataival került, mert közvetlenül a helyszínen követte az eseményeket, hűen kormány- biztosi megbízatásához. 1848. december 4-én Boczkó Dániel már ismét Aradon tartózkodott, ugyanis az ellenség elfoglalta Lippát, a magyar erők Radnára és O-Aradra menekültek, a császári csapatok megszállták Uj- Aradot. Innen rendelkezett Békés vármegye közigazgatási vezetőinél a nemzetőrök felváltásáról. 1849 februárjában Aradra érkezett Damjanich seregének egy része, s a tábornok nem akarta azt alárendelni Gaál Lászlónak, Arad katonai parancsnokának. Boczkó Dánielre várt a feladat, hogy megoldja a két magas rangú katona között az igen kényes helyzetet. Fáradozásai eredménnyel jártak, mert Damjanich János végül is beleegyezett, hogy katonái egy része Gaál László parancsnoksága alá tartozzon. Boczkó Dániel nem volt katona, de hazaszeretetből, bátorságból a katonák számára is példát mutatott, az 1849. február 8-ai aradi csata alkalmával, amit az egyik forrás így említ: „Délután két óra tájban ugyanis, parancsot többé nem várva, Boczkó Dániel buzdítására Asztalos Sándor százados a simándi útról a Kossuth-utcza felé kanyarodott, s kezeiben kivont karddal és a 29. zászlóalj Szűz Máriás nemzeti színű lobogójával, a glogováczi útról hozzá csatlakozott Schatzberg Károly századossal együtt az István-tér felé újabb csapatot vezetett. Oldalán haladt Boczkó kormánybiztos, ajkain lelkesítő szavakkal, kezében egyszerű sétabottal. Három ágyú követte a bátor kis csapatot. Az ágyúkat mesterinasok húzták s fogadósok, czipészek voltak a tűzmesterek.” 1849 áprilisára, amikor a magyar kormányhoz hű katonaság körülzárta az aradi várat, Boczkó Dániel javaslatára Kossuth engedélyezte a roham megkezdése helyett a tárgyalásokat. Ezeket Boczkó Dániel vezette Vécsey Károllyal együtt, s eredményükként június 30-án Ó-Aradon aláírták a vár átadásának feltételeit, július 1-jén a császári katonákból és támogatóikból álló ellenség elvonult. A vár elfoglalása után Kossuth Lajos kinevezte Boczkó Dánielt 1849. július 9-étől egész Erdély kormánybiztosává, Kolozsvár székhellyel. A szabadságharc bukása Boczkó Dániel személyes tragédiáját is magával hozta. Az 1849. augusztus 11-ei ország- gyűlésen még részt vett, de a kolozsvári kormánybiztosi hivatal augusztus 14-én működött utoljára. Boczkó Dániel nem ismert körülmények között Aradról Békéscsabára jutott, ahol a városon kívül bujkált. 1849 októberében ismeretlenek megtámadták és kirabolták. Súlyosan megsérült, s így talált rá a csendőrjárőr egy árokban. Bevitték a városba, ahol ugyan gyógykezelésben részesítették, azonban felismerték és letartóztatták. Kihallgatására a pesti haditörvényszék előtt 1850. március 11-én került sor. Ugyanez év október 23-án ült össze a törvényszék ítélethozatalra. Az ítélet szerint Boczkó Dániel „mint kinevezett kormánybiztos 1848. October havában Békés, Csanád, Csongrád és Arad megyékben a népet iszonyú tömegekben felköltötte.” „Arad város ostroma alatt minden hadi működésekben tevékeny részt vett, s ezáltal valamint minden ellenséges alkalmaknáli jelenléte által az ifjú honvédeket lelkesítette.” „Az elharapódzó szökések ellen gátló intézkedéseket tett, s az Arad előtt összpontosított katonai erő élelmezését ellátta, aztán az ostromlottak által 1849. február 8-án tett kirohanás meghiúsítására lényegesen közremunkált.” „Mindent meggátolni igyekezett, ami a forradalmiak ellen küzdő fegyveres hatalomnak előnyül szolgálhatott volna.” „A hivatalnokokat állásaikhoz lekötötte, s kötelességükké tette, hogy a forradalom elleneinek megsemmisítésén igyekezzenek, a nemzetőrségnek szervezése és fegyverekbe^ begyakorlásáról gondoskodjanak, a népet a forradalom érdekében fölvilágosítsák, s mindent fölhasználjanak, hogy különösen a szász és román népességet a magyar ügynek megnyerjék.” Amint látható, a törvényszék összefoglalta Boczkó Dániel szinte teljes tevékenységét, s bűnéül rótta fel, amit önzetlen hazaszeretetéből, a függetlenség és a polgári átalakulás érdekében, hazaszeretettől vezérelve cselekedett. Tíz év várfogságra ítélték A hatalom döntése mindentől meg akarta fosztani, amitől csak lehetett: „Boczkó Dániel vádlott legyen a hazaárulás bűntettében való részvételéért a lázadás okozta károk kiegyenlítése érdekében teljes vagyonelkobzás mellett, akasztás általi halállal büntetve.” A halálbüntetést 1851. augusztus 25-én a császár kegyelemből elengedte, s azt tíz év várfogságra változtatták, melyet Boczkó Dániel 1851—1853 között Kufsteinben, majd Olmützben töltött. Az Olmützben fogva tartott hazafiak utolsóinak egyikeként 1856. december 8-án Boczkó Dánielt is szabadon engedték büntetéséből. Visszatért Békés megyébe, s elvonultan élt részben megmaradt birtokán. 1861-ben azonban, amikor 1848 után ismét sor került képviselőválasztásokra, már Békéscsaba országgyűlési követeként szerepelt. A határozati párt tagjaként próbált a lehetőségek szerint eszméiért újra tenni. Ezt az országgyűlést viszont rövidesen feloszlatták, s így Boczkó Dániel ismét visszavonult birtokára. 1865-ben újra Békéscsaba képviselőjévé választották, s ismét a határozati párt tagjaként vett részt az országgyűlés munkájában, 1868 decemberében lemondott a képviselőségről, de 1869-ben harmadszorra is megválasztották. Boczkó Dániel Csabacsüdön halt meg birtokán 1870. szeptember 9-én. 1911 és 1926 között Békéscsabán a róla elnevezett utca őrizte emlékét. Ma Békés megyében egyetlen településen sem viseli utca a nevét, mint ahogyan Aradon sem. A Békés Megyei Népújságban emlékcikk jelent meg róla 1988. március 14-én. Úgy tűnik, Szemere Bertalan 1854-ben kiadott versénél méltóbb emléket az elmúlt 124 évben sem állított neki az utókor. Források alapján összeállította: Baur Edina Boczkó Dániel Uralkodván béke, csendesdeden éltél Ősi telked fái hűvös árnyékában; Nyárban gazdálkodtál, télben regélgettél, Időd így folyt, váltva, kéjben és munkában. De hogy a harcz eljött rettentő zúgással, S a szabadság és hon inga veszély között, Felhagyván a méhi szorgalmas munkával, Ősz hajad bajnokok sorába költözött. A mi vagyont gyűjtél félszázadon által Szerényen a haza oltárára rakád, Mintegy lopva tevéd, nem zajos hírvággyal S róla annál dicsőbb sugár omlik reád. S csatából csatába mentél a sereggel, Reszkető markodban csupán egy páleza volt. Arad utczáin így vitted azt egy reggel Győzelemre, mikor már csaknem feloszolt. Szent öreg! a pálezát őrizd meg minekünk, A hálás hazának gondja lesz reája, Ha ismét felnyitjuk korona szekrényünk’, Oda tesszük hol van Szent István pálezája. Táncsics diadalmenete 1848. március 15-én (Litográfia, a Munkácsy Mihály Múzeum tulajdona) Kossuth Lajos a népbarát (Vidéki János rézmetszete, a Munkácsy Mihály Múzeum tulajdona)
