Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-31 / 76. szám

Kényes jószág a japán játékszer A ’95-ös Daihatsu Cuore-nak is vannak gyenge pontjai TANÁCSOK NÁLT AUTÓK ÁRLÓINAK: Itt a tavasz, lassan eljön a használtautó-vásárlá­sok idénye. Sokan úgy kívánnak megszabadulni megunt jószáguktól, hogy alaposan kiglancol­ják és szédelgő feldicsé- résben részesítik az öreg kocsit. Nem árt tehát ala­posabban is szemügyre venni a portékát. A honi autópiacokon is mind többen érdeklődnek a japán törpék iránt. Érthető: még az ékesebb példányok is viszony­lag keveset fogyasztanak, többnyire kevés velük a gond. Különösen kedvelt közülük a Daihatsu Cuore. Már-már nem is autó, hanem autócska - főként női használatra és a városi közlekedésben javaik. Amit azonban jó tudni: en­nek a fürge japán bolhának is megvannak a maga betegsé­gei. Erősen rozsdásodik az elsőkerék-felfüggesztés. Törés­re hajlamos a hajtóműtengely- karmantyúja, s fogyóeszköz a generátor is. Gyakori betegsé­ge a kocsinak, hogy elkopik a gömbcsukló, átég a hengerfej­tömítés. Ez a hiba különösen gyakran az 1985-ig készült, kéthengeres motoroknál for­dul elő. Korrodálódnak a ká­belcsatlakozások. erősen el­használódik a kuplung, a fék és az első kerekek gumijai, fő­ként a városi közlekedésben strapáit kocsik esetében. Meg­eshet, hogy kiakad a sebesség- váltó, s ha a rozsda is beleha­rap a lemezbe, átszakadhat a pótkeréktartó házának fedele. A Cuore a maga 3,20 méte­res hosszával szinte minde­nütt tud parkolni. A gond csu­pán az, hogy a háromajtós vál­tozat csomagtere szűk helyen nehezen nyitható ki. A Cuore javára írandó más kiskocsik­kal összehasonlitva az átla­gosnál jobb kidolgozása. Még a szokottnál erősebb rozsdá- sodással is csak az öreg, 1981 és 1986 között készült példá­nyok vádolhatok. A kocsi mindössze 600 kilo­grammos súlya ellenére az 1985-ig gyártott kéthengeres motor fölött eljárt az idő: az­óta robusztusabb háromhen­geres változattal készül a jár­gány. Az alacsony fordulatszá­mot a kiváló menettulajdonsá­gok hálálják meg. Ám nem szabad elhallgatni: a városi forgalomban a kuplung és a fék túlságosan nagy terhelés­nek van kitéve. Kívánnivalót hagy maga után az elektronikai berende­zés is, már ami a kábelcsatla­kozásokat illeti. A leggyako­ribb hibajelenség: befagy a porlasztó. Amikor ugyanis ősszel elvégezzük a szükséges téli előkészületeket, és a lég­szűrőt a hideg időnek megfe­lelően átállítjuk, a nedves le­vegő odabenn könnyen lecsa­pódik, és később ez vezet a je- gesedéshez. A kocsi csak kívülről látszik parányinak: az utastérben - különösen az első két ülésen - még 190 centiméteres ember is kényelmesen elfér. A vezető számára biztonságot nyújt a minden irányban tökéletes ki­látás. Hátul, valamint a cso­magtérben valamivel szűkebb a hely. Szintén kár, hogy a pótkerék helyét kartonpapír­ral fedték le, ami a legkisebb súly alatt azonnal beszakad. Persze senki sem várhatja el a Cuore-tól, hogy az S-osztály- ba tartozó autók tulajdonsá­gaival vetekedjék, ám a kis ke- réktávolság és a 12 colos kere­kek figyelemre méltóvá teszik az úttartását. Előzéseknél, ka­nyarodásnál a kormánykerék annak ellenére könnyen kezel­hető, hogy nem látták el szer- voberendezéssel. A szakemberek végkövet­keztetése a korábban fölsorolt hibalista ellenére is kedvező az idősebb Daihatsukról. Aki ugyanis először találkozik ez­zel a kedves kis autóval, arra számít, hogy az egész nem más, mint egy igényesebb já­tékszer, amolyan kényszer szülte „kocsipótló”. Annál kellemesebb tehát a meglepe­tése, amikor a japán apróság valódi autóként kezd el visel­kedni: kényelmes üléseivel, fürge és takarékos motorjával, nem éppen elhanyagolható utazási kényelmével. Ami pedig a megbízhatósá­gát illeti, a Cuore még másod-, sőt harmadkézből vásárolva is különösen figyelemre méltó. 1. Egy új gene­rátor majdnem annyiba kerül, mint egy nagy kocsinál 2. A japán akku­mulátor hamar lemerül 3. Rozsdásodó tengelyek: korai stádiumban még kevésbé vészes, de mindenesetre intő jel 4. Az idő vasfo­ga hamar kikez­di a motortér gumi­alkatrészeit Nyugati használt kocsit keresnek Növekszik az autóvásárlást tervezők száma. Amig ugyanis 1991-ben még a lakosságnak csak 19 százaléka szándékozott autót venni, sőt 1995-ben csupán 16, addig a GfK Hungá­ria Piackutató Intézet novemberi felmérése szerint 24 százalék tervezi, hogy autót vesz. A lakosság számarányához képest vidéken inkább, mint Budapesten. A helyzet javulá­sát jelzi az is, hogy az utóbbi idők piackuta­tásai közül most kiemelkedően a legnagyobb azok aránya, akik az elkövetkező egy, illetve két éven belül vásárolnának autót, és nem va­lamivel később. Nagyot változott a hazai autós világ egyéb vonatkozásban is. Amíg ugyanis 1991-ben többen akartak új autót venni, mint használ­tat, addig ez az arány az 1990-es évek köze­pére megfordult. Három éve ugyanis a teljes felnőtt lakosságot reprezentáló megkérdezet­tek kétharmada gondolkozik használt autó­ban. és egyharmadnál is kevesebb régiben. Jelentősen csökkent viszont a tanácstalanok aránya, az évtized elején tapasztalt 24 száza­lékról mindössze háromra. Ha a vágyott márkákat nézzük, akkor kide­rül, hogy gyorsul az autóállomány márka sze­rinti átrendeződése. 1991-ben még a válasz­adók több mint fele nem tudta, milyen már­kát szeretne. További egynegyede nevezett meg nyugat-európai, 20 százalék pedig kelet­európai márkát, japánt pedig mindössze két százalék. Akkor a legtöbben Ladát és Opelt terveztek venni. Rá négy évre a tanácstala­nok aránya 24 százalékra csökkent. Nyugat­európai kocsit a megkérdezettek 46 százalé­ka szeretett volna, majdnem kétszer annyi­an, mint a legelső felmérésnél. A kelet-európai típusok iránti igény alig változott, japán, illetve ázsiai márkát viszont a vásárolni szándékozók hét százaléka neve­zett meg. A márkák hívei közt élre kerültek az Opelt, Volkswagent/Audit és Suzukit ke­resők. A tavaly novemberi felmérés azt mu­tatja, hogy a megkérdezettek 47 százaléka nyugat-európai, 18 százaléka kelet-európai kocsit akar venni, 15 százaléka pedig ázsiait. Ezeken belül tíz százalékot meghaladó azok aránya, akiknek kiszemelt márkája Opel, VW/Audi vagy Suzuki. Szembetűnő válto­zást mutat, hogy a kelet-európai márkák ará­nya az 1991. évi 92 százalékról két év múlva 76, újabb két év után 66, most pedig 55 szá­zalékra csökkent. A nyugat-európai márkák aránya 1991-ben hat százalékkal indult, majd 1995-ben érte el a legmagasabb szintet 28 százalékkal, de most csak 21-né! tart. Legelterjedtebb egyéb­ként az Opel és a Ford. A nyugat-európaiak csökkenésével szemben az ázsiai, különösen a japán kocsik részaránya évek óta egyenlete­sen növekszik, és most hét százaléknál tart. Az egy-egy autós által évenként megtett ki­lométerek összehasonlítása egyenletes képet mutat. Általában az autók egyötödével men­nek évente 5000 km-nél is kevesebbet, egy­ötödével pedig 20 ezer km-nél többet. Csak­nem kétharmad pedig az 5000-20000 km közti sávba esik. 6. oldal • 1998. március isWo S * autóié«! 86S1 MJIDS11P Felragyog megint a Csillag? Az Astra, a mi „másik” autónk alaposan megújult Az Opel előző „Csillaga” igazi karriert csinált: 1991 óta jóval több mint 3,8 millió darabot adtak el belőle, s ezzel rekordot állított fel a családban. Most tavasszal piacra kerül az új Astra, új motorral. Azt ígérik: a kategória leg­étvágytalanabb benzinmotoros autóját kínálják majd a vevőknek. Már a múlt évi autókiállításokon bemutatták a nagyközönségnek az új kocsit, de beleülni, ki­próbálni jó ideig csak néhány szakújságírónak állt módjában. Most azonban megtört ajég: egy ausztriai rövid tesztvezetésen „kézzelfogható­an” közel kerülhettünk egymáshoz.- Lényegében új kocsiról van szó - hívták fel a figyelmet a legfontosabb tudnivalóra a gyár képviselői. Az új modell ugyan a korábbi válto­zat értékeire alapul, de számtalan részletében megfiatalodott. Az Astra-üzemek dolgozói mintegy 3500 tökéletesítési javaslatot nyújtot­tak be, s ezek többsége meg is valósult. A változások egy része látható, más részét elfedték az avatatlan szemek elől. Kezdjük a láthatóval. Sokat elárul egy-egy autóról a „testbeszéde”. Az Astra erőt, stabilitást és biztonságot sugá­roz, a finoman ívelt felületek és a velük kont­rasztot képező élek és vonalak szépen sikerült egységet alkotnak. Az ötajtós, lejtőshátú ka­Az új Astra gyártásából kimaradt Szentgotthárd, de attól még alighanem sikerre számíthat a hazai piacon is szép vonalai, belső komfortja miatt „vevőbarát" autó rosszéria széles C oszlopa a Tigrára emlékez­tet, a háromajtós oldalablakainak formája a Calibrára, a fara talán a Vectrára. Fontos stí­luselemet képeznek az ékszerhatású fényszó­rók, amelyek a korábbinál 30 százalékkal erő­sebb fényt bocsátanak ki. Az új karosszéria 13 milliméterrel szélesebb, 60 milliméterrel hosszabb az elődjénél. A le­mezek mindkét oldala horganyzott, ezért 12 év átrozsdásodás elleni garanciát vállal a gyár. Szilárdabbá tették a kocsi vázát, s a passzív vé­delem mellett helyet kapott a kocsiban két tel­jes méretű első és két oldallégzsák is az ülések támlájába építve. Frontális ütközéskor a pedá­lok kiakadnak, ami jelentősen csökkenti a láb­sérülések esélyét. A biztonsági öveket pirotech­nikai feszítőkkel látták el, s hárompontos csat­lakozású övék védik a hátul ülőket is. A szürke vagy antracit színű belső kárpitozás jól illeszkedik a külső színekhez, amelynek vá­lasztékát a Classic zölddel, a Star ezüsttel, az Antelope és a Prémium kékkel bővítették. A fel­használóbarát műszerfal legfontosabb kezelő­szervei a vezető körül csoportosulnak, a gyári­lag beépített rádió, a fűtés és a szellőzés kapcso­lói a középső konzolon kaptak helyet. A kesz­tyűtartó kétszintes, a középső tálcája kivehető. A legnagyobb változás nem látható, a motor- háztető alatt történt. A legkisebb erőgép 1,2 li­teres, 65 lóerős 16 szelepes és 100 kilométeren a legújabb szabványú mérések szerint 6,1 litert fogyaszt, a legerősebb a 2 literes motor, amely 136 lóerős. Ez a 16 szelepes csúcsmodell két kiegyensúlyozó tengelyt is kapott, hogy járása még finomabb legyen. A választékot az 1,4 lite­res, 16 szelepes, 90 lovas, az 1,6 literes, 100 ló­erős és a frissiben kifejlesztett minimális súr- lódású, 1,8 literes, 118 lóerős benzinmotor is gazdagítja. Két dízelmotort kínálnak: a kiseb­bik 68, a nagyobbik 82 lóerős, fogyasztásuk azonban kereken 20 százalékkal alacsonyabb korábbi hasonló társaikénál. Az 1,2 literes benzines, illetve az 1,7-es dízel kivételével minden motor kombinálható auto­mata váltóval is, amelynek harmadik és negye­dik fokozatában háromféle menetprogram vá­lasztható: gazdaságos, téli és sportos. A váltó önműködően üresbe kapcsol, ha megáll a ko­csi és újra sebességbe vált, ha a vezető gázt ad. Ami a vezetési biztonságot illeti, az Astrát is „elérte” a nagyobb kocsikból már ismert DSA- rendszer, ami a kocsi menetstabilitását „fel­ügyeli” a nehéz helyzetekben: ha változó súr- lódású útfelületen kell fékezni, semlegesíti az autó kitörési törekvését. Javitották az első és hátsó futómű menettulajdonságait. Az új meg­oldású hátsó tengely lengéscsillapítói nem nyúlnak be a csomagtérbe, ezért annak hasz­nos belső szélessége is megnőtt. A jobb vezethetőséget szolgálja az állítható magasságú kormánykerék és a hozzá kapcsoló­dó kombinált elektrohidraulikus szervo, amely csak szükség esetén „aktivizálódik”. Mindent összevetve: az új Astra, nevéhez méltón, alighanem valóban csillag lesz, kategó­riájában ma az egyik legmagasabb műszaki színvonalat képviseli. Somfai Péter A „népautó” győzött a német-német versenyben Az Autó Bild európai túrán mérte össze a német autó­gyártás legújabb fenegye­rekét, az Opel Astrát kategó­riája szóba jöhető versenytár­saival. Az Astra Torinóban le­győzte a FIAT Bravát, Párizs­ban megelőzte a Renault Mégane-t, s következett az utolsó összecsapás, a né­met-német megmérettetés: vajon az Astra a VW Golfot is maga mögé tudja utasítani? A VW azonban nem akarta az Astrát beengedni a gyár próbapályájára, ezért semle­ges helyen, Hannover mellett szervezték meg a nagy talál­kozót. A VW Golf 1,6 literes Highline és az Opel Astra 1,8 literes, 16 szelepes Sportive- et hasonlították össze. Első vizsgapont: a külcsín. A VW szinte megismerhetet- len: testes, szolid golfos. Nem úgy, mint az Opel: tisz­ta vonalak, érdekes, éppen ezért (ma még) összetéveszt­hetetlen. Itt egy kicsit mer- cedeses, ott egy kevéssé al- fás, corsás. A második vizsgapont: a beltér. Az Astra kiképzése minden eddiginél tökélete­sebb, de egy lépéssel mégis a Golf mögött marad. Objek­tív mércével mérve a VW né­hány centiméterrel többet nyújt, legalábbis elöl, a fejnél és a csípőnél. Hátul az Astra kényelmesebb a térdnél és a tarkónál. Csomagtartójáért az Opel érdemel jó pontot: a maga 370 literével bajnok a vetélytárs 330-ával szemben. Az Astra bátorságot sugá­roz, a Golf kényelmet. Az Astra nem tud a Golf kiváló rugózásával versenyre kelni. Ugyanakkor a Sportive-prog­ram előnyei közé sorolhatók a kiváló sportülések. A harmadik vizsgapont: a motor. Az 1,8 literes Opel motorja jóval nagyobb telje­sítményre képes, mint az 1,6­os VW, ezzel szemben ez utóbbi üzemanyag-fogyasztá­sa 8,2, míg a másiké 9,1 liter. A negyedik vizsgapont: a vezethetőség. Az Astra rend- j kívül pontosan reagált a kor­mánymozdulatokra, útköz­ben igen fürgének bizonyult. A benyomáson valamelyest rontott azonban, hogy az elektro-hidraulikus szervo­kormány túl szögletesen dol­gozik. Az ötödik vizsgapont: a fé­kek. A wolfsburgi kocsi ke­rült ki győztesen: az órán­kénti 100 kilométeres sebes­ségről a Golf 40,7, az Astra 42,2 méteren állt meg. Az összehasonlításból - csak néhány ponttal ugyan - a Golf került ki győztesen, így aztán továbbra is nyitva áll a kérdés: vajon miért nem engedték be az Astrát a VW- pályára? 1998. március • 3. oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom