Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28-29 / 74. szám
A pszi mesterei (31.) Az orosz pszichoforradalom Durov a farkassal Bár a kommunista diktatúra ideje alatt világnézeti okokból nem volt túl szerencsés dolog parapszichológiával foglalkozni a nyilvánosság eló'tt, a háttérben azonban a hidegháború évei alatt a Szovjetunió jutott a legelőbbre a paranormális tevékenységek kutatásában. Tették mindezt azért, mert úgy gondolták, hogy ha a titkot meg tudják fejteni, olyan eszköz kerül a kezükbe, aminek hatását az atombombáéhoz tudnánk csak hasonlítani. A kutatások még a cári uralom idején kezdődtek meg, az 1890-es években állami megbízásból, és ekkor alakult meg a máig létező és működő Orosz Pszichológiai Társaság. Ez a szervezet azzal büszkélkedhet, hogy a világon elsőként állami pén2ekből finanszírozhatta kutatásait. Hogy meddig jutottak a parajelen- ségek megfejtésének a terén, arról csak a szovjet rezsim széthullása után szerezhetett tudomást a nagyvilág. Tevékenységük fő területe az volt, hogy hogyan lehet emberek cselekvését mentálisan úgy befolyásolni, hogy azok még azt sem veszik észre, hogy irányítása alatt állnak. A kísérletekben részt vett két briliáns képességű parafenomén, Vladimir Durov és Wolf Messing. Mindketten eredetileg cirkuszi illuzionistaként kerültek kapcsolatba a parajelenségekkel, és hamar felfigyeltek rá, hogy bennük több képesség rejtőzik, mint más emberekben. Sorsuk menetét a nagy generalisszimusz, Sztálin változtatta meg azzal, hogy kísérleti nyu- lakat kreált belőlük. Durov eredetileg állatidomár volt, és a cirkuszban mindenkit elkápráztatott egy különleges mutatványával. Mentális szuggesztióval farkasokat arra bírt rá, hogy egészen összetett feladatokat végezzenek el. Módszere az volt, hogy elképzelte amit a farkasoknak csinálniuk kellett, majd az utasításokat gondolati képekben az állatok fejébe vetítette ki, amit azok pontosan végrehajtottak. Sztálint azonnal megragadta az állatidomár produkciója, és utasította Behterev professzort, aki a KGB megbízásából a mentális szuggesztióval foglalkozott, hogy foglalkozzon az idomárral. Sztálin ugyanis komolyan hitt abban, hogy ha sikerül a parapszichológia ezen ágának titkait megoldani, semmi sem állhat hatalmi törekvéseinek útjába. Behterev hamarosan felismerte, hogy Durov a telepatikus képesség egy speciális formájával rendelkezik. A vizsgálatok Leningrádban folytak, ahol Behterev 1922-től a Leningrádi Egyetem Agykutató Intézetének volt a vezetője. A Durovval végzett kísérletek során az volt a feladat, hogy embereket kellett mentális úton rábírni arra, hogy bizonyos feladatokat végrehajtsanak. A kísérletek során azonban Durov mérsékelt sikereket volt csak képes elérni. Úgy látszott, hogy képessége csak állatok esetében működik. A sikertelenséget csak K. I. Platonovnak sikerült megtörnie, aki bár eredetileg matematikus volt, értett a parapszichológiához is. Platonov a kísérleti alanyokat előbb hipnotizálta, és csak ezután engedte, hogy Durov próbálkozzék. Bár az eredmények azonnal és látványosan javultak, Sztálint ez nem elégítette ki, mert ő robotként engedelmeskedő emberek millióiban gondolkodott. A generalisszimusz elképzeléseit Leonyid Vasziljev professzor, Behterev legjobb tanítványa értette meg a leginkább. Vasziljev pedig elképzelései megvalósításához megnyerte a nagy illuzionista mágust, Wolf Messinget. Messing arról volt nevezetes, hogy a kijevi cirkuszban azzal szórakoztatta ‘ a „nagyérdeműt”, hogy embereket megfosztott akaratuktól, és azok mint a robotok, úgy engedelmeskedtek neki. Sztálin mindenképpen látni akarta a parafenomént, ezért Moszkvába rendelte. Ugyanakkor utasította az őrséget, hogy a kérdéses időpontban senkit se engedjenek belépni a Kremlbe. Wolf Messing azonban pontos volt! A kérdőre vont őrparancsnok eskü alatt vallotta, hogy a Kremlbe Beriján kívül senkit nem engedtek be. A következő próbán Messing azt a feladatot kapta, hogy hozzon ki a központi bankból 100 000 rubelt. Ez hatalmas összeg volt. Messing egy üres lapot adott át a banki alkalmazottnak, aki azt szabályosan kitöltött pénzesutalványnak látta. Miután Sztálin kiszórakozta magát, Messing Vasziljev professzorhoz került, aki igazolta azt az elméletet, hogy vizsgálati alanya gondolatprojekcióval dolgozik. A módszer lényege abból állt, hogy a médium amit elképzelt, áldozata fejébe vetítette át, amit az valóságnak érzékelt. Messingnek nem volt szüksége arra sem, hogy a kísérletben részt vevőket hipnotizálják. A távolság pedig, ameddig hatni tudott az emberekre, 3— 4000 kilométer körül mozgott. Eredményességi mutatója olyan jó volt, hogy 20 esetből tizennyolcszor elérte, amit akart. Egy dolog volt csak, amire Messingnek szüksége volt. A célszemélyt ismernie kellett! Szóval, Messing szuperkém Jehetett volna, ha akar. De nem akart. Őt jobban vonzotta a színpad világa, illuzionista volt, és az is akart maradni. A nagy pártvezér hiába záratta a rettegett gulágok valamelyikébe, őt ez nem tudta feltartóztatni. Életrajzában maga mesélte el, hogy úgy lépte át a börtön kapuját, rabruhában persze, hogy az őr még tisztelgett is neki. Csak Sztálin után rehabilitálták, és térhetett vissza a hőn áhított színpadra. Részt vett ugyan továbbra is kísérletekben, de nem adta el magát. Járt még Magyarországon is, ahol a Fővárosi Nagycirkuszban lépett fel. 1972-ben hunyt el. Történetünk másik főszereplője, Durov nem volt ilyen szerencsés. Életét egy elmegyógyintézetben fejezte be 1975-ben. Agyát Leningrádban őrzik a mai napig. Összeállította: Miki Ottó fehéren [ Amerika messze van Pénteken reggel életem elvesztette értelmét! Tegnap hajnal óta nincs £ ' 1 ,* nézhető televízióadás, nincs hallgatható rádióműsor az országban. 1 „t *! Az ember hullafáradtan hazamegy a szerkesztőségi „darálóból”, | maga elé veszi vacsoráját, betelepszik a fotelbe és bekapcsolja ked- I ' véne televíziós csatornáját. Vátja a legújabb fordulatot, véleményt a I ; ’■13 éves kislányról, aki ártatlanul teherbe esett. Semmi. Átkapcsol a I másik csatornára, a harmadikra, a sokadikra, benyomja a rádió | gombját, azon a készüléken is „végigszánkázik", sehol semmi. Ré- gS|§ gi szép idők, amikor ugyanez az ember tízpercenként nézte az órá- I ' * - ját, mikor mehet már végre haza, hogy nézhesse, hallhassa a híreket a kislányról. Az ember idegességében konyákig rágta a körmét. . Ég i Nem csoda, a kislány sorsa egy hétig vezető hír volt Magyarorszá- yjp *s/'\ gon. A Torgyán pártelnökre tett „felrobbantási kísérlet”, a koldus le- I lövése a Moszkva téren, a bős—nagymarosi vízlépcső, a pártharcok, § í mind a sokadik helyre szorultak a híradásokban. A kislányon csütörtökön elvégezték a műtétet, s azóta megint 1 f azok az „unalmas”, emberközeli riportok, tudósítások, hírek töltik ki a műsoridőt. Semmi izgalom, semmi körömrágás. Mert kit érdekel | az, hogy valakit megint lelőttek, hogy valaki nem tudja eltartani a I I családját, hogy valaki sikereket ért el valamiben, hogy valaki a | nincstclenségben is szépen neveli gyermekeit, hogy valaki valaki. Kérem, ez ilyen ország. Itt lehet egy álló héten keresztül vezető I | hír az, hogy valaki teherbe esett, hogy valakinek elveszik (nem ve- I | szik el) a gyerekét! Nem csoda. Hétfőn este a közszolgálati magyar (hangsúlyozom: magyar) rádió esti krónikájának vezető hírében I vagy tíz percen keresztül azt csócsálták, hogy Jelcin menesztette az | orosz kormányt. Mintha Moszkva még mindig a „másik” főváros , í |j I lenne. Az USÁ-ban ilyen nem történhet meg. Vagy ha mégis, akkor m ; az amerikai kidobja a készüléket bemondóstól, mindenestől. Igaz, Magyarország nem Amerika! S különben, is, Amerika 3« messze van. Jó messze! Árpási Zoltán N*íf ■ Tájékoztató Felhívjuk az érintettek figyelmét, hogy a különböző távközlő berendezéseinken (nyilvános távbeszélőállomásokon, elosztókon, oszlopokon, stb.) bármilyen, engedély nélkül elhelyezett, felragasztott hirdetést eltávolíttatunk. A takarítás költségét a hirdetőre terheljük. Az illetékes polgármesteri hivatalnál a hirdető ellen szabálysértési eljárást kezdeményezünk. Megértésüket köszönjük. ■ isit Mi történt a megyében 150 évvel ezelőtt? 1848 április elején a községi bizottmányok, valamint a rend fenntartását szolgáló nemzetőrség megszervezése volt napirenden. Április 1-jémNémeth Antal, a gyulai nemzetőrség parancsnoka tett jelentést a megalakulásról. Kérte a megyétől a felfegyverzésük biztosítását. Az alispán megígérte, hogy a megyei fegyvertárból minden használható eszközt kiad. Az április 3-án tartott tiszti tanácskozás állapította meg a szabályzatot, melynek elfogadását a megyei bizottmány az egész megyében kötelezővé tett. A nemzetőrséget három századba szervezték, s a városháza udvarán gyakoroltak. Nem kötötték még cenzushoz a részvételt, s csak vasárnap volt kötelező részt venni a gyakorlaton. Magyargyulán naponta 14 fő látott el szolgálatot. Rendkívüli esetben mindenkinek fegyveresen kellett alvezére házához menni, s onnét együtt a városházára. A magyargyulai nemzetőrség létszáma már 400 főnél is többet tett ki, a németgyulai 172 tagot számlált. Dobozon 50, Gyulaváriban 20 önkéntes jelentkezett, „földosztás feltétele alatt”. Miután új képviselő-testületet és tanácsot választottak, a rend Orosházán is helyre állt. Endrődön és Gyomán 2-án, Szarvason 3-án, Szentandráson 4-én lett megválasztva a községi bizottmány, de a nemzetőrségbe — katonaságnak tartva azt — féltek belépni az emberek. Körösladányban, Füzesgyarmaton, Szeghalmon, Vésztőn a községi választmányokat megalakították, bár utóbbi helyen a maradványföldek kiosztását is kérték, arra hivatkozva, hogy „a szegénynek föld nélkül nem ér a szabadság semmit”. A nemzetőrségben viszont „minden házas és földes gazda részt kíván venni, s veszedelem esetére közösen egymást védeni”. A békési népgyűlésen az elítéltek közül választottak elöljárósági tagokat, de a nyugalom helyreállítása miatt a felettes hatóság ezt is jóváhagyta. Eddig 50 fő állt be a nemzetőrségbe. Csabán 2- ára tűzték ki a választmány megalakítását, s 102 fő jelentkezett nemzetőrnek. Mezőberényben se választmányt, se nemzetőrséget nem akartak, csak a földek visszaadását. Köröstarcsán 51 fő állt nemzetőrnek. Kétegyházán megtörtént a választmány felállítása, de az összegyűlt tömeg a jegyzőt is menesztette. 4-én és 18-án kidolgozták Gyula, mint rendezett tanácsú város szervezetét. 10-én érkezett a király Pozsonyba, másnap szentesítette a törvényeket. Az őt fogadó küldöttségnek Tomcsányi József is tagja volt. 24-én kérte az alispán, hogy mielőbb küldjék meg a törvények szövegét. Elek, Tótkomlós, Békéscsaba és Szarvas még 1848 előtt súlyos összegekért váltották meg magukat, most pedig a törvény ingyen adta meg a szabadságot, ezért Békéscsaba 9-én azt kérte, hogy az örök- váltságért eddig megfizetett összeget a regálék vételárába tudják be. Kossuth is támogatta őket ebben. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a lakosság többsége sérelmesnek tartotta a földesúrral megkötött legelőelkülönítési egyezményeket. A közös legelők megosztása ugyanis a korábbinál kisebb állatlétszám tartását tette csak lehetővé. A zsellérek pedig a megmaradt legelő felparcellázását sürgették, mert szántóföldi művelést akartak folytatni a nekik jutó földön. Ahol már kész szerződések voltak, a földesúr jóindulatán múlott, hogy elte- kint-e tőlük. Több helyen erőszakos földfoglalásokra került sor. A magán- tulajdon szentsége alapján álló megyei vezetés ezt nem hagyhatta szó nélkül. A felfordulás, egy esetleges belháború rémétől tartva, a legveszélyeztetettebb helyeken a katonaság bevetésével biztosította a rend fenntartását. Április 4- én gyomai küldöttség ment Pestre a földesúrhoz, hogy a legelőt adja ki, vagy vasárnap ráhajtják a marhákat. A megye 5-én, a minisztérium 7-én figyelmeztette őket, hogy „erőszakkal a szabadságot ha kivívni lehet is, de fenntartani semmi esetre sem”. Mivel 8-án az iskola, a templom és a községháza is tűzvész áldozata lett, a kárra való tekintettel 11 -én a földesúr hozzájárult, hogy a község ideiglenesen használhassa a legelője egy részét. Szarvason azt követelték, hogy a lakosságnak eladott décsi és kondorosi pusztarészt osszák szét, s az urasági részt adják vissza. 12-én a herényiek terveztek legelőfoglalást, 25-én 300 szeghalmi el is foglalta a fási pusztát. 16-án összegyűltek a füzesgyarmatiak a községházánál: az ugarföldeket tengerivel akarták bevetni. Másnap 9 esküdtet leváltottak, s elfoglalták az uradalmi legelőt. A békési földnélkülieket földosztással biztatták, akik ezért Hajdú Pétert akarták bíróvá választani, de 11 -én a gróf elfogadta a legelőelkülönítési szerződés megsemmisítését, mire 128 fő lépett be a nemzetőrségbe. 24-én a szerződések megújítása végett bejöttek Békésre a tanyákról a pásztorok és cselédek, akik ekkor le akarták váltani az elöljáróságot. A katonaság kivezénylésének hírére Hajdú lebeszélte híveit az erőszakos fellépésről. Az alispán 27-én jelentette a miniszterelnöknek, hogy „(Gyula-) Váriban, Kétegyházán és Szeghalmon a rend és béke teljesen felbomlott... A két első helyen az eddig úgynevezett uradalmi földeket a nép elfoglalta, az uradalmi tisztekre rohant”. A megyében oly kevés a katonaság, hogy azt csak Váriban vethettem be (300 főt), még legalább 200 lovast kérek, mert „kellő halatom nélkül a veszély kikerülhetetlen”. Bihar megyéből 1 osztály dzsidás május 10-én érkezett Szeghalomra és Éüzesgyarmatra. Az átmenet nyugalmát megzavarták a földfoglalások. Részben a rend helyreállítását is remélve tőle, a megye alispánja május 3-ára összehívta a közgyűlést, hogy ismertesse a király által szentesített új törvények pontos szövegét. Az ideiglenes bizottmány 26-án intézkedett az első népképviseleti országgyűlési választókerületek beosztásáról: Gyula, Békéscsaba, Szarvas és Békés önálló kerület, mert őket rendezett tanácsú városoknak ismerték el. A többi lakos Orosházán és Gyomán szavazhatott. Másnap, a Gyulai Kör előterjesztésére, az Itáliában lévő magyar katonák hazahozatalát kérte. Az aldunai tartományok és a lengyelek függetlensége is szerepelt az eredeti feliratban, de végül ezt kihúzták belőle. Németh Csaba
