Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-27 / 73. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1998. március 27., péntek HÍREK Sándor-bál. (z) A mező- berényi Petőfi Sándor Gimnázi­um diákjai az idén, március 28- án, szombaton este hét órakor a helyi művelődési központban, immáron huszonhatodik alka­lommal rendezik meg Sándor- bálukat. A programban a har­madikosok Wéber Károlyné ta­nárnő rendezésében bemutatják Vaszary Gábor: Bubus című komédiáját, majd az előadás után a bálát hagyományosan a Gyertyafény-keringővei nyitják meg. Crazy, (y) Az újkígyósi mű­velődési házban lép fel márci­us 27-én, a színházi világnap alkalmából a mezőkovácsházi Crazy Theatrum. 15 órától óvodások és iskolások a Dzsungel könyve című musi­calt nézhetik meg, este héttől pedig a társulat musical­részleteket ad elő, melyre min­den színházat és zenés darabot kedvelőt várnak. A választásokról, (e) A dobozi cigány kisebbségi ön- kormányzat március 30-án ülésezik, melyen mindenek­előtt tájékoztató hangzik el az 1998. évi választásokról. A képviselők megvitatják a köz­hasznú foglalkoztatás helyze­téről készített összefoglalót, majd a szociális ellátás és a gyermekvédelmi törvény sze­repel a testület ülésének prog­ramjában. Vány ári az ARCO. (i) A dévaványai református temp­lomban ad hangversenyt márci­us 28-án 19 órakor a budapesti ARCO kamarazenekar. Kon­certmesterként működik közre Fazekas Ildikó, a Magyar Rádió zenekarának első hegedűse. Ve­zényel Victor András, aki a Ma­gyar Köztársaság Bronz Érdem­keresztjét a napokban kapta meg. A megszépült Korona ma már az EGIS Gyógyszergyárat is képviseli, Mártonné Varga Katalin az együttműködésben nagy fantáziát lát fotó: kovács Erzsébet A Korona Patika EGIS-referenciahely lett A gyógyszerészek versenytársak a beteg érdekében E gondolat jegyében kez­dett önálló munkához a kö­zel két esztendeje privati­zált békéscsabai Korona Patika vezetője, Mártonné Varga Katalin. A városköz­ponti patika igencsak felújí­tásra szorult, de ezt nem volt egyszerű megvalósítani a folyamatos betegellátás és a dolgozók megtartása mel­lett. A patika megszépítésében, újjászületésében nagy segít­ségére volt a vezetőnek a csa­lád, a mérnök férj és a köz­gazdász fiú. Sikerült kemény munkával erőre kapniuk, áll­niuk a versenyt a kollégák­kal, akiket korántsem ellen­ségeknek, hanem versenytár­saknak tekintenek. A két gyógyszerész, a ma még négy (hamarosan a gyesről vissza­térő ötödik) asszisztens elve, hogy ide a betegek családtag­ként járjanak, ők maguk pe­dig ismerjék a segítségnyúj­tás leggyakorlatiasabb, leg­egyszerűbb módjait és egész­ségnevelési tanácsokkal is el­lássák a hozzájuk fordulókat. A Kereskedelmi és Hitelbank jó hitelkonstrukciójának se­gítségével az itt dolgozók, a főnököt is beleértve, napi 12- 14 órai munkájával érték el, hogy a privatizációt követően forgalmukat megduplázták, fokozatosan szépítik a patikát (az emeleti rész már méltó egy belvárosi gyógyszertár­hoz). Ma délután 17 óra 30- kor az EGIS Gyógyszergyár referenciapatikájaként avat­ják kollégák és orvosok a me­gyei jogú város polgármes­terének, Pap Jánosnak kö­szöntő szavaival. Ezúttal Sándor Csaba gyógyszerész, a gyár képviseletében ismer­teti majd mindazokat az elő­nyöket, amelyeket a referen­ciáiét biztosít. A Koronában mindazok a magyar gyógy­szerek és legújabb termékek kaphatóak lesznek, amelye­ket az EGIS készít és feltehe­tően elérhetőbb áron, mint a drágább, azonos hatású kül­földi termékek. A hét minden napján nyitva tartanak reggel fél nyolctól 18 óráig, szom­baton pedig fél kilenctől fél egyig­Bede Zsóka Megkérdeztük dombegyházi olvasóinkat Pál Ferencné, 29 éves munka- nélküli: — A munkanélküliség és a pénztelenség. Azok többsége sincs kellőképpen megfizetve, akinek van munkája. Főleg a fi­zikai dolgozókat kellene jobban megbecsülni. Túl nagynak tar­tom az iskolázottak és az ala­csonyabb végzettségűek közötti jövedelemkülönbséget. De még ennél is nagyobb baj az, hogy se Dombegyházon, se a környéken nincs elegendő munkalehető­ség. bosszantja őket leginkább? Fábián János, 47 éves vállalko­zó: — Olvasom az újságban, hogy a sertés ára 1—2 forinttal csökken a tőzsdén, a gyakorlat­ban meg 40-50 Ft-tal esik vissza. Ma már csak 230-ért vá­sárolják fel a háztáji sertést, s ez eleve veszteséget jelent a gazdá­nak. Ugyanakkor felvásárlóként látom, mennyire kevés a sertés, a malacokért horribilis árat kér­nek. A kormány meg nem győzi hangsúlyozni, mennyire támo­gatja a termelőket. Setényiné Süli Eleonóra, 36 éves főállású anya: — Az, hogy ennyire család- ellenes lett ez a világ! Anyaként is, és a nagycsaládosok helyi egyesületének elnökeként is az a véleményem, hogy a gyerme­keknek kellene megadni min­den lehetőséget, mert ezen mú­lik az egyének és a családok boldogsága, végső soron pedig az ország sorsa. Ha így marad minden, a falvak teljesen el fog­nak néptelenedni. M. Gy. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Dohor Mihály, 36 éves munkanélküli: — Tíz évig itt dolgoztam ko­csisként a Petőfi téeszben. Utá­na még lehúztam hatot a barom­fiiparban. Akkor azt mondták: „Le is út, fel is út!” Mehetek, amerre látok. Pedig háromcsa­ládos apa vagyok, fizetnem kel­lene a gyerektartást, de miből!? Sajnos nem egyedül vagyok ilyen helyzetben. Mit lehet csi­nálni? Nem tagadom, elmentem lopni, karamboloztam és ültem is. „Mindent a szüleimnek köszönhetek!” Maholnap hivatalosan is megilleti a „Mester” titulus, ami szokatlan manapság eb­ben a szakmában. A mester esetünkben ugyanis egy töré­keny, igen vonzó külsejű, jó fellépésű, határozott ifjú hölgy, aki a koránál jóval fi- atalabbnak tűnik. Tudása ténykérdés, lévén a női ifjú­sági fodrászverseny tavalyi országos bajnoka, s hamaro­san a Mester oklevél birtoko­sa. A neve: Fábián Éva, 24 esztendős, érettségi után szerzett fodrász szakmun­kás-bizonyítványt. Békéscsa­bai, édesanyja óvónő, édes­apja gépkocsivezető. A taka­ros kis üzlet, ahol dolgozik, a Séró szalon. Ezekben a hetekben szinte minden idejét ebben a kis fod­rászüzletben tölti Éva. E hét végén, március 29-én lesz ugyanis a magyar bajnokság, ahol ismét versenybe száll a fi­atal szakember, sőt a tanulói is. — Éva, Valentin napján lett 24 éves. Szép születésnap volt? — Szép és nyugodt, a szüle­immel, a családdal töltöttük. — Fontosak az ilyen alkal­mak? — Nagyon. De igazából nem tudom megmondani, mi­ért. A névnapokat és a kará­csonyt különösen szeretem. Nem tudom miért, de kellenek. A család számomra nagyon fontos, én mindent, amit elér­tem, a szüleimnek köszönhe­tem! — Meséljen a párjáról, aki nagyszerű sportember: Bánszki Tamás! — Hét éve lesz a nyáron, hogy kitartunk egymás mel­lett. Ő bátorít engem is a ver­senyzésre, ami nagyon fontos a számomra. Úgy gondolom — és ez ne tűnjön beképzelt­ségnek —, engem ne úgy is­merjenek, hogy ő a világbaj­nok Bánszki barátnője! Ebben sokat segített Tamás, a sikerei arra ösztönöznek, hogy én is eredményeket mutassak fel. — És már kicsi lány korá­ban is arról álmodozott, hogy fodrász lesz. — Eszem ágában sem volt. Az iparművész, képzőművész pálya vonzott, a kézügyesség és a fantázia dolgában nem ál­lok rosszul. A gimiben testne­velés tagozatra jártam, 14-től 18 éves koromig a vitorlázó­repülő sportot űztem. Ez meg­határozó élménye az életem­nek, a baráti társaságom, társa­ságunk a mai napig megma­radt. Ma is kijárok a reptérre, de nem repülök, úgy érzem, nincs különösebb tehetségem hozzá, márpedig ha csinálok valamit, akkor azt nagyon jól akarom. Végül úgy alakult, hogy fodrásznak jelentkeztem. — Igaz, hogy azt tervezi: el­végzi a tanítóképző főiskolát? — Igen, persze. Az ember soha nem tudhatja, mikor kell váltania, akár egészségügyi okból. Mihez kezdek akkor? A tanításhoz amúgy is nagy ked­vet érzek: van négy tanulóm, és tapasztalom, remek dolog, ha sikerül átadni az ismeretet, tudást. Olyan jó érzés volt, amikor a versenyen szólították őket, mert helyezést értek el! — Országos bajnok, mahol­nap mester, ami tudomásom szerint csak azért késik, mert feltétel az ötévi gyakorlat. Megváltoztatta a siker? — Nem, és nagyon remé­lem, mások is így látják. Erőt adott, önbizalmat, bár a hét vé­gi versenytől rettegek, ugyan­akkor alig várom. — Mennyire féltékenyek egymásra ebben a szakmában? — Úgy látom, azok a szak­emberek, akik valaha verse­nyeztek, tisztában vannak ve­le, milyen kemény munka, mennyit kell dolgozni a sike­rért — és mennyi anyagi áldo­zattal is jár, ugyanis nincs tá­mogatóm, magamért verseny- zek —, azok őszintén örülnek más sikerének is. A sportéve­im egyébként rengeteget segí­tenek engem ma is. A sport ki­tartásra, önismeretre, céltuda­tosságra, felelősségre és önál­lóságra neveli az embert. A ti­zenéveseknek, tisztelet a kivé­telnek, sportolni kellene a cél­talan ődöngés helyett. Sok sikert vasárnap, Éva! Tóth Ibolya A szakemberek tisztában vannak vele, mennyit kell dolgozni a sikerért pon Pontozással On nyer... Keresse a ponttal jelölt Fordokat, és az ár Önnel szemben alul marad! ...ha a legközelebbi Ford márkakereskedőhöz ellátogat, mivel a szalonban kiállított autók áraira nem rászámolnak, hanem ameddig a készlet tart a kipontozott Fordokat kedvezőbb áron megvásárolhatja. )övőbe vezet Wk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom