Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-24 / 70. szám

6 Családi magazin 1998. március 24., kedd SZEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata ,,Kötődés” jeligés levélben egy asszony a következőket írja: Hat éve mentem férjhez, házasságunkból született kislányunk most négyéves. Kezdettől fogva anyósomékkal laktunk együtt, amit már nagyon nehezen tudok elviselni. A férjem mindenben kikéri az anyja véleményét, nélküle semmiről sem dönt. Ha mi megegyezünk valamiben, és az anyósomnak nem tetszik, akkor az biztos nem úgy lesz, ahogy mi korábban eldöntöttük... Több­ször mondtam már a férjemnek, hogy költözzünk el, de ő halla­ni sem akar róla. Szexuális kapcsolatunk is havonta már csak egyszer van, és az is többnyire akkor, amikor anyósom valaho­vá elutazik. Mit csináljak? Váljak el? Kedves Asszonyom, leveléből úgy tűnik számomra, hogy férje érzelmileg nem tudott leválni a szülői házról, hanem egy rejtett érzelmi „köldökzsinórral” még mindig oda kötődik, és a szülői ház történései a fontosak számára. A lélektan érzelmileg érett embernek tartja azt, aki el tudja viselni önmaga és a kör­nyezetében élő emberek belső ellentmondásait. El tudja viselni ellentétes vágyait és igényeit: a biztonságot, a kalandot, az ál­landóságot és a változást, a nyugalmat és a feszültséget, amit többnyire egyszerre akar. Vállalja azt az érzelmi kavalkádot, hogy például egy embert rajongásig szeret, néha unja egy ki­csit, máskor haragszik rá vagy egyidejűleg lelkes is, csalódott is, keserű is, és reménykedő is. Mesterségesen nem játssza meg senki felé sem érzelmeit, hanem önmaga előtt és mások előtt is vállalja mindazt, amit érez. Felnőttnek lenni nem könnyű, és azt jelenti, hogy vállalni kell terheket, konfliktusokat, tudni kell együtt érezni a másik emberrel és nemcsak a saját érzelmeire kell figyelni. Ezt bizony nem mindenki vállalja és szívesebben marad meg gyermeki, infantilis szerepében, mert az jelent szá­mára biztonságot. A gyermeki „én” fennmaradásának van egy szülői vetülete is, amikor a szülő szabad érzelmi „vegyértékét” (mert az ellen­tétes nemű szülő nem köti le igazán) a gyermek felé terjeszti ki, szinte már patológiás jelleggel. Ilyenkor a gyermek, ha akarna sem tudna szabadulni, mert lelkiismerete, a bűntudata az ellen­tétes nemű szülőtől keményen meg van dolgozva, és az érzelmi zsarolások nagyon mélyen hatnak. Van egy harmadik vetülete is a gyermeki „én” fennmaradá­sának, ez pedig a társadalmi vetület. Nehéz felnőtté válni akkor, amikor a nagykorú fiúnak vagy lánynak tűrhetetlen mértékben romlana az életszínvonala, ha a saját lábán akarna megállni, függetlenül a szülőktől. Önerejéből többsége nem tud lakást szerezni, nem tudja bebútorozni, nem tudja előteremteni a kosztra, a ruházkodásra, a nyaralásra, az autójára valót, nem be­szélve arról, hogy nem képes több gyermeket eltartani szülői segítség nélkül. Mivel e folyamat közben sem képes felnőtté válni, örök gyermekiességbe konzerválódik léte. Kedves Asszonyom, nehéz helyzetben van, mivel az ellenté­tes nemű szülő iránt táplált, rejtett érzelmi kötődések nehezen mozdíthatóak, de javaslom, keressen fel egy pszichológust. Nem baj, ha A GYÓGYÍTÓ ORVOS BOHÓCKODIK A londoni Great Ormond Street Kórház felvételi helyiségében csend van. A kis betegek félén­ken néznek, a szülők gondter­helten hallgatnak. Egyszer csak megjelenik két bohóc, „dr. Kiku” és „dr. Mattie”. Tarka léggömbökkel és játékkártyák­kal bűvészmutatványokat ad­nak elő. Az ideges feszültség vidám nevetésben oldódik fel. A clown-kosztümökben dr. Colin Maher és dr. Matthew Faint gyermekorvosok rejtőz­nek. A mókázás része az orvo­sok terápiás elméletének, mi­szerint: mennél inkább elterel­jük a gyermekek figyelmét a betegségükről, annál hamarabb gyógyulnak. Dr. Maher: „Megkíséreljük a gyermekeket gondolatban kicsalni a kórház rideg világából.” Sok gyermek, akiket az orvo­sok bohócjelmezben felvidíta­nak, már hosszú ideje nyomja az ágyat. Az orvosok őket is be­vonják a mutatványaikba, még ha csupán egy kártyalap megfo­gásáról van is szó. így bizalmat ébresztenek bennük, észrevétle­nül megszabadítják a kis bete­geket a „fehér köpennyel” szemben táplált félelemtől. Si­kerük akkora, hogy már a St. Thomas és a Guy’s londoni kli­nikákon is fellépnek. FEB A FELESLEGES SZAPORULAT „LEGHUMÁNUSABB” ELKERÜLÉSE: AZ IVARTALANÍTÁS ____________________ Sz egedi cicák csabai átrándulása A minap egy szegedi ci­cakedvelő gazdi kérte a csabai magánállatkórház vezetőjének, dr. Bo- tyánszky Andrásnak a se­gítségét. Gúth Éva szívbeli cicabarát, közel húsz négy­lábú élvezi szerető vendég­látását. Az utódokról való gondoskodás azonban már megterhelő feladat lenne, ezért nyolc nőstényét és öt kandúrját szállította fonott kosarakban a doktorhoz. — Semmiféle szövőd­ménye, káros hatása elvi­leg nincs ennek a beavat­kozásnak — mondja Botyánszky doktor. — Át­menetileg persze bódultak az állatok, de a kábító ha­tás hamar elmúlik és való­jában egy nap alatt a nősté­nyek is összeszedik magu­kat. A kandúrok esetében még rövidebb a felépülési idő. Vannak gazdik, akik a hormonkezeléssel kíván­nak gátat vetni a szaporo­dásnak. A tapasztalatok szerint ez utóbbi eljárás­nak is műtét a vége. Sokan attól tartanak, ellustul, meghízik az állat, változik a természete. Mindez többnyire a táplálástól és a tartástól függ. B. Zs. Számoljunk együtt szorobánnal! Pár golyó, drót és fakeret. Ebből áll a szorobán. Mégis akik bánni tudnak ezzel az egyszerű japán eszközzel, képesek a nagy számok vilá­gában is könnyedén végezni a négy alapműveletet. Sőt, aki eléggé gyakorlott, annak mindez már gondolatban is gyerekjáték! Békéscsabán a József Attila Ál­talános Iskolában már évek óta folyik a szorobán oktatása. Ide látogatott el és tartott előadást Mátyásné Kokovay Jolán, a Magyar Szorobán Szövetség el­nöke. Neki tettük fel kérdésein­ket: — Miért hatásosabb, ha szó­ró bánt használ a pedagógus? — Amíg a hagyományos módszerrel a gyerekek megol­danak egy feladatot, addigra a szorobános már a negyediknél tart. így több idő marad más, nehezebb — például a szöve­ges — feladatok megoldására. Az elsősök, akik egyébként húszas számkörben dolgoz­nak, áprilisig már százig jut­nak. Ugyanakkor fejlődik a gyerekek képi memóriája, for­maemlékezete és — bármi­lyen meglepő volt számunkra Usui Kumiko japán szorobántanár összeadást végez egy iskolai szakmai továbbképzésen ARCHÍV FOTÓ is — a nyelvtanulási készsé­gük. — Fegyelmezettebbek ilyen­kor a gyerekek? — Ámíg a szorobánt hasz­nálják, biztosan, mert hamar rá­jönnek: hogyha figyelmesen körülnéznek, megtalálják a megoldáshoz vezető legrövi­debb utat és még írniuk sem kell hozzá. — Hol lehet beszerezni az eszközt? — Boltokban nem, csak a ta­nárnők segítségével. Ugyanis ha nem ismerik pontosan a szorobán használatát, akkor könnyen megzavarhatja a gye­rekeket. De ha helyesen sajátít­ják el az ismereteket, fantaszti­kus élményt nyújt mind a diá­koknak, mind a pedagógusok­nak: olyan az egész, mintha kártyázna az ember. F. M. Különösen a nagyvárosok gondja a gyorsan szaporodó, nem kívánatos mennyiségű kóbor cicák, kutyák léte. A véleménykülönbségek gyak­ran gyilkos indulatokba csapnak át, mi legyen ezek­nek az állatoknak a sorsa, ki adjon enni nekik, ki gondoz­za őket, terjesztenek-e beteg­séget, vagy sem. Sajnos az ál­latbarátok is tehetetlenek a kérdésben, s annyi állatmen­hely sincs, amennyiben gon­doskodni tudnának a vétlen állatokról. Nemcsak a kóbor állatok, ha­nem a házi kedvencek felesle­ges szaporulatának elkerülésé­hez is a legjobb módszer az, ha állatorvoshoz fordulunk. A magam véleménye is az, sok­kal „humánusabb” ivartalaní- tani a kutyust vagy cicát, mint évente legalább kétszer vala­milyen módon eltüntetni a sza­pora utánpótlást. Arról nem is szólva, hogy szakemberek vé­leménye szerint a kandúrmacs­ka szagspricceléses szokása is kevésbé kellemetlenné válik ilyen módon. Ebben a kérdés­ben azután fajtatiszta cica és mezei, házi cicus között teljes az egyenjogúság. A szegedi cicusok ellátása sűrű napot jelentett az állatkórházban FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ________________________Arcizmai nem mozogtak, a műtét segített_________________________ C HELSEY IS MOSOLYOGNI AKART Más kisgyereknél magától ér­tetődő a mosoly, a ritka, vele­született Moebius-féle beteg­ségben szenvedő Chelseynél ez csak álom volt. Meg lehet-e tanítani mégis mosolyogni, er­ről szól a Reader’s Digest Válogatás közeli számában a Chelsey is mosolyogni akart című cikk. A 31 éves Lóri harmadik kisbabáját várta. A terhesség problémamentes, a szülés is könnyű lefolyású volt. — Kis­lánya van — közölte a nővér. Lóri megörült a hímek: két kis­fia, a hétéves Brett és a három­éves Todd után kislányt szere­tett volna. Aztán megpillantot­ta az ernyedt, kékes kicsi tes­tet, kezén a parányi, úszóhár- tya-szerűen összenőtt ujjakat, majd látta, hogy az ápolónő rá­teszi a légzőkészülék zsákját a baba orrára és szájára. Legközelebb az újszülöttek intenzív osztályán látták vi­szont Chelseyt. A legfeltűnőbb a baba arcának merevsége volt. A koponyafelvételek és a ge­netikai vizsgálatok normális eredményt mutattak. Az orvo­sok nem tudták néven nevezni a baj okát. A kislányt tíznapos korá­ban hazaengedték, Lóri nem tudta etetni, sőt a genetikus­gyerekorvos azzal keserítette eí az anyát, hogy Chelsey nem is lesz képes megtanulni a szopómozdulatot. A Moe­bius-féle betegségnél egyálta­lán nem vagy csak részlege­sen fejlődik ki a hatodik és a hetedik agyideg, az előbbi normális esetben az oldalirá­nyú szemmozgást, az utóbbi az arcizmok mozgatását biz­tosítja. Az ilyen betegségben szenvedők sokkal később ta­nulnak meg mászni és járni, Chelsey nem fog tudni moso­lyogni, nem tudja oldalt moz­gatni a szemét és hunyorítani. Lehet, hogy nem tanul meg rendesen rágni, nyelni és be­szélni. Chelsey merész és erős aka­ratú kisgyerek volt. Amikor 18 hónapos lett, az intelligencia­vizsgálaton megoldotta a kért feladatot, kétéves korában kéz­be tudta venni és le tudta nyel­ni a kicsi kockákra vágott ételt. Négyszeri plasztikai műtéttel sikerült szétválasztani a kis­lány ujjait. Cheísey óvodás lett, s egyre gyakrabban panaszolta, hogy kicsúfolják. Lóri belátta, hogy Chelsey érdekében fontolóra kell venni azt az új plasztikai sebészeti eljárást, amelyet dr. Zucker torontói plasztikai se­bész fejlesztett ki. — Szeret­ném, ha megoperálnák az ar­com — mondta Chelsey is az anyjának —, hogy úgy tudjak mosolyogni, mint te. Dr. Zucker a beteg combjá­ból kivett izmokat arra a hely­re ültette be, ahol a legtermé­szetesebb arckifejezést hozhat­ták létre. Hosszú, állhatatos kutatás után Zucker az ötödik arcideg egyik ágát választotta ki a beültetésre. 1995 decemberében került sor az első műtétre. Hét héttel a műtét után Chelsey ajkának bal sarka parányit megrándult. Körülbelül egy hónap eltelté­vel az ajakrándulás félmo­sollyá vált. A több, mint kilenc óráig tartó második műtét után hat héttel a kislány már picit képes volt mozgatni a beülte­tett izmot. Nyolcadik születés­napján a leghőbben áhított ajándékkal, egy büszke, szim­metrikus mosollyal lepte meg magát. Dr. Zucker elmagyarázta, hogy a mosoly csak hosszabb idő és sok gyakorlás után válik természetessé. Lóri folyton ar­ra biztatta Chelseyt, hogy ahányszor csak alkalma nyílik rá, „vegye elő” mosolyát. — Mutasd meg nekik, ho­gyan tudsz mosolyogni — mondogatta Lori a kislánynak, amikor a fotósok fölemelték a fényképezőgépüket. Egy ripor­terekkel szervezett fárasztó ta­lálkozó után egy motelben pi­henve Lóri és a szoba másik végében ülő Chelsey pillantása találkozott. Chelsey szája las­san kedves mosolyra húzódott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom