Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21-22 / 68. szám
A pszi mesterei (30.) Haiti, az élő halottak földje A zombi születése, ahogyan egy filmrendező elképzeli Ki ne látott volna már olyan horrorfilmet, amelyben megelevenedett halottak, zombik riogatják a gyenge és erős idegzetű nézőket egyaránt. De azt már kevesebben tudják, hogy van egy hely a világon. Haitin, a vudu vallás szülőföldjén, ahol mindez erősen foglalkoztatja az ott lakókat. Olyannyira, hogy minden család gondosan őrzi halottait, nehogy egy vudu varázsló zombivá változtassa őket. Ennek az érdekes és hátborzongató témának eredtünk utána, hogy tájékoztassuk „A pszi mesterei” olvasóit. Mint már volt róla szó, a vudu vallás Haiti földjén keletkezett. Néger rabszolgák keltették életre, akiknek képzeletében keveredett őseik bálványimádata és a keresztény hitvilág. Az első beszámolók erről a vallásról az 1790-es évekből származnak, és megemlítenek egy Boukman nevű rabszolgát, akit a vudu vallás első elismert papjának — helyi nevén Bokor — tekintenek. A történészek szerint ő volt az, aki az okkultizmusból, a fekete és fehér mágiából, a kongói zumbiból és a keresztény vallásból létrehozta Haiti máig élő vallását, a vudut. Ennek a keverék vallásnak egyik terméke a horror-jelenetekből is jól ismert zombi, ami járkáló hullát jelent. A haitiek hitében egy zombi úgy születik, hogy egy gonosz vudu varázsló kiás egy frissen eltemetett embert, akin titkos és a beavatatlanok előtt ismeretlen szertartást végez el. Ennek a szertartásnak az a célja, hogy a halott testben a varázsló életre keltse Zumbét, a rettegett kígyóistent. A megelevenedett hulla kizárólag urának, a Bokornak hajlandó engedelmeskedni. Parancsait — bármi legyen is az — gondolkodás nélkül végrehajtja. Teheti, hiszen értelme nincsen. A haitieket ha megkérjük arra, hogy jellemezzék a zombikat, egyöntetűen a következő személyleírást adnák: támolygó járás, ésszerűtlen mozdulatokkal végzett munka, üveges tekintet. Ha pedig valamiért meg kell szólalniuk, monoton orrhangon beszélnek. Ez utóbbit azért teszik, mert a haitiek gyapotot tömnek halottaik orrába. A zombivá válástól minden haiti fél. Ezért ha valaki meghal és szegény sorból való, a családja feldarabolja a holttestet, hogy ne tudjon feléledni. A tehetősebbek pedig hatalmas sziklával fedik le nyugvóhelyüket, hogy a Bokor ne tudjon testükhöz hozzáférni. A hiedelem szerint csak egy dolog van, ami egy zombit meg tud változtatni, ez pedig a só. Ha sót esznek, tudatukra ébrednek és elpusztulnak. A kutatók először csak legendának tartották az egész dolgot, míg 1950- ben a francia Alfred Mitraeux-nak több embert is mutattak a helybéliek, azt állítván, hogy ezek bizony élő halottak, vagyis zombik. Ezek a szerencsétlen emberek állati körülmények között dolgoztak a gyapotföldeken, minden zokszó nélkül. De amikor a közelükbe ment, azok uruk, a Bokor parancsára az erdőbe menekültek. Bár Mitraeux évtizedeket töltött Haitin, a rejtélyt nem sikerült megoldania. A titokra vagy annak egy részére egy amerikai író, Zora Hurston derített fényt, aki élve fogott el egy zombit! így írt róla: „Irtóztató volt az üres arc a halott szemekkel. A szemhéjak fehérek voltak, mintha rothadnának. Semmit nem hallott, semmit nem mondott. Ennek a roncsnak a látványát nem bírtam sokáig elfelejteni.” A zombi állapota a sóterápiának köszönhetően lassan megváltozott, és pár nap múlva beszélni is lehetett vele. Hurston, gyakorlatias gondolkodású ember lévén, rendszeresen vért vett a szerencsétlen párától, amit Amerikába visszatérve elemeztetetl. Az elemzés kimutatta, hogy a közvetlenül az elfogás után vett vérmintákban igen magas volt egy növényi méreganyag koncentrációja. Ez a méreg, a tetrodotoxin ismerős az orvosok körében is. Hatása abban nyilvánul meg, hogy ha az áldozat tápcsatornájába jut, az kataleptikus állapotba kerül, és ha nem kap ellenanyagot, menthetetlenül meghal. A méreg koncentrációjával lehet valakit olyan állapotba hozni, hogy az még a gyakorlott orvosok számára is halottnak tűnik. Ha aztán a gaztett elkövetője, beadva a méreg ellenszerét, feléleszti áldozatát, már csak arra kell ügyelnie, hogy a zombi mindennap kis mennyiségben megkapja újra a mérget. Ez teszi a Bokor számára lehetővé azt, hogy a félig önkívületben lévőn uralkodni tudjon. Ideális munkás ura számára, mert a leglehetetlenebb munkát is serényen végzi el. Bár a titok talán ma már nem titok többé, a haitiek tudatából nem lehet a zombikultuszt kitörölni. Bizonyíték rá, hogy szeretteiket a mai napig haláluk után feldarabolják vagy lefejezik. Mert ki tudja, a Bokor soha nem alszik. Összeállította: Míikl Ottó EBÜ fehéren Két kiló trotil 1 Elkezdődött! Végre itt van! Megérkezett fegyverropogással, petár2 darobbanással, fenyegetésekkel. A várva várt, a hőn óhajtott, a re- i mény szirmait kibontó, a feltámadást hozó, a nemzeti megújulást tc- I remtő, az igazi, a sohanemvolt — választási küzdelem. T. J. pártelnök azt mondta az őt faggató riporternek: ha nem | hiszi, hogy nem ő robbantgat a pártszékháza és saját hatlakásos S rózsadombi putrija előtt, akkor vigyen haza az asszonynak közel két kiló trotilt, s egyből másként látja majd a dolgokat. Hogy a I riporter asszonya — ha van neki egyáltalán olyanja — miként ■: látja majd ama bizonyos dolgokat, nem tudni. Bár nem valószí- I nű, hogy úgy fogadná, mint T. J. hites felesége, Cs. M., „aki ■ igaz magyar feleségként” viselkedett azon a trotilszagú éjsza- | kán. Ezt egy független szemlélő nyilatkozta róla könnyeivel I küszködve a tévében. Maga T. J. Most már csak az a rohadt nagy I kérdés, milyen az, amikor egy feleség nem igaz magyarként vi- I selkedik. Lehet, hogy káromkodik, ne adj’ Isten elküldi a jó I édesanyjába a robbantgatót? Nem tudni, s nem is valószínű, 1 hogy valaha is meg fogjuk tudni. Errefelé nem robbantgatnak I petárdákat nem igaz magyarok pártszékháza és rózsadombi hat- I lakásosa előtt. A rohadt, mocsok, liberálbolsi, náci anyjukat, I meg kormányukat! Hogy mi köze mindennek a hőn óhajtotthoz, a remény szirmait * kibontóhoz, vagyis a választáshoz? Hát annyi, hogy ezek a szeme- I tek meg kitalálták, hogy T. J.-nek még jól jöhet ez az egész. H. Gy.- I nek is hozott vagy három százalékot az életveszélyes ütközés, meg S a „töviskorona” a fején. Három százalék azért csak három százalék. | Annyit mégiscsak megér egy kis ajtóröpködés. Szóval, mocskok I ezek, úgy ahogy vannak. Még olyan is eszükbe jut, hogy az első füg- I getlen magyar min. elnök, A. J. népszerűsége is akkor ugrott meg, ‘.*4^ amikor pizsamában jelent meg a kamerák előtt. Ilyet kitalálni! Mondom, mocskos egy társaság! Tudom, most nekem is azt üzennék, vigyek haza az asszonynak közel két kilót. Trotilban. Csak az a baj, ha meglátná, nem viselked- ne igaz magyar feleségként. Arpási Zoltán »IIJIITIINIÜ & .11 JllT — Vállalkozás tervezése, beindítása — könyvelés garanciával, biztosítással — mérlegkészítés auditálás konsz. mérleg — könyvvizsgálat, igazságügyi könyv.-szak. — marketing, piackutatás, válságmenedzs. — tőkeközvetítés, pályázatkészítés — APEH-ügyintézés ^ — vagyonértékelés. | ÉRDEKLŐDNI: (fitt) 412-653 ÉS (60) 384-237. „Nekünk és a földnek mindent el kell bírni” Nyolcvanöt éve született Kovács Imre 1998. március 10-én emlékeztünk Kovács Imre nyolcvanötödik születésnapjára. A népi írók egyik legmarkánsabb tagja nemcsak a hivatalos meghívókon feltüntetett fiatalkori fényképe, hanem az itthon maradottak emlékezete szerint is örökre fiatal maradt. 34 évesen kényszerül elhagyni szülőföldjét, mert az általa megfogalmazott szabadságot mindennél többre tartotta. A meghunyászkodást nem tűrte, s lobbanékony természete ellenére mégis politikai életünk meghatározó egyéniségévé vált. Szerteágazó, mára már több nyelvre lefordított társadalomtudományi elemzései a magyar valóságban tetten érhetők, nemzetpolitikai cselekedetei a globalizmus világában is példaértékűek. Békés megyének több oka van arra, hogy Kovács Imrére emlékezzék. Bár egy dunántúli uradalomban, Alcsút-Göböljáráspusztán látta meg a napvilágot, szűkebb rokonsága Gyomán lakott. Két évszázadra visszamenőleg minden őse itt élt. Kovács Imre családfája az 1700-as évek elejéig vezethető vissza Gyomán, ősei akkor telepedtek meg a szinte teljesen elnéptelenedett területen. A Kovácsok a Kató és Szilágyi családokkal együtt már a kezdet kezdetén Gyoma tehetős parasztcsaládjai közé tartoztak. Amikor Kovács Imre 1938-ban A parasztforradalom csődje című könyvén dolgozik, Gyomáról gyűjti megfigyeléseit. Mint írja, itt szélesedik ki előtte a dunántúli uradalom zárt világa az alföldi társadalom végtelen méreteivel, és itt eszmél rá arra, mit is jelent parasztnak lenni ebben az országban, hiszen közvetlen környezete emlékezteti a parasztlétforma rideg törvényeire. Itthon maradt munkáit áttekintve megállapíthatjuk, hogy Kovács Imre leginkább a parasztpolitika értője, írója és közvetlen szereplője volt. Szépirodalmi vénája minden tudományos írásában, tanulmányában tetten érhető. Álljon itt példának az Elsüllyedt ország című, 1945-ben írt könyvéből az Alföldről írott rész: „A fák tájformáló karakterizáló szerepe sehol sem olyan lenyűgöző, mint az Alföldön... Széles agyonbarázdált földes út, elterpeszkedő nagy telkek, kopott nádtetős házak, az időtől szürkére pácolt rozoga deszkakerítések, a járdával párhuzamosan futó gazos árok, minden kapu előtt híd, csenevész, alig zöldellő akácfák és az égen a tavaszi széltől űzött kóbor fellegek.” De térjünk vissza első, s talán a falukutató irodalom legnagyobb művére, A néma forradalomra. Ezt a könyvet Kovács Imre 24 esztendősen írja meg, tudományos részletességgel, stíKovács Imre lusában megkapó szépirodalmi lendülettel. Egyszeriben híressé válik, ám nemzetgyalázás bűne miatt bűnvádi eljárást indítanak ellene. Börtönbüntetést szabnak ki rá, és közvetlenül az államvizsga előtt kizárják nemcsak a M. Kir. József Nádor Műegyetem mező- gazdasági fakultásáról, hanem az ország összes egyeteméről is! Rezignál- tan fogadja a büntetést, hisz mindössze 26 éves ekkor! így vall helyzetéről: „Túl fiatalon ért a szigorú büntetés, viszont ez a fiatalságom adja meg az erőt és reményt arra, hogy rendületlen magyar hittel folytassam fajtám boldogulásáért való munkásságomat.” A kor kiváló gondolkodói méltatták műveit, többek között a történész Szekfű Gyula, aki Féja Géza és Kovács Imre izgatási, nemzetgyalázási perére hivatkozva hosszasan fejtegeti, hogy a nagybirtok helyzete elviselhetetlen Magyarországon és egyedülállóan rossznak tekinthető, ha egész Európát vizsgáljuk. Hangsúlyozza, hogy a magántulajdonba való beavatkozást nemcsak az állami gyakorlat teszi lehetővé, hanem a katolikus szociális tan is. Szekfű szerint Kovács Imre A néma forradalom című művében nem forradalomra akarta izgatni népét, hanem a békés, organikus fejlődés híve. A néma forradalmat komoly és tanult társadalomrajznak tekinti. Pálfy Elek Kir. törvényszéki bíró amikor kihallgatta Kovács Imrét, izgatottan kérdezte, miért írta meg könyvét. Alig akarta hinni, mikor az író kifejtette, hogy saját elhatározásából fogott munkájához, és születése révén érezte úgy, hogy neki beszélnie kell arról, amit átélt. „Elhatároztam, hogy megírom fajtámnak, a magyar parasztságnak a történetét és mai helyzetét.” Mint említettem, Békés megyének több oka van arra, hogy emlékezzék e nagyformátumú író-politikusra. Ugyanis ő éppúgy, mint pár évtizeddel előtte Áchim L. András is, a parasztságot mint egészet tekintette a nemzetpolitika megoldatlan kérdésének. Kovács Imre számba vette a múlt parasztpolgár értékeit is! Parasztegységben gondolkodott. Kereste a koalíción belül a Kisgazdapárttal és a Parasztszövetséggel az egységes Parasztpárt megalakításának lehetőségét, s integ- ratív gondolkodása pedig a magyar agrártársadalom radikális szószólójává tette. Befejezésül emlékezzünk Kovács Imre 1945. október 14-én, Békéscsabán, Áchim L. András tiszteletére rendezett ünnepségen mondott beszédére. „Dózsa óta Áchim volt itten a legnagyobb népi reménység! Parasztpolitikája két döntő társadalmi tényt vitt be a parasztpolitikába. Tudomásul vette, az osztályharc döntő társadalmi tényező és a parasztságnak, ha élni akar, vállalnia kell a harcot az uralkodó réteggel szemben. Másik történelmi jelentősége az, hogy észrevette a parasztság döntő fontosságát... Mi nem gyökértelenül állunk itt, mi Dózsa, Kossuth és Áchim L. András örökségének vagyunk folytatói.” Molnár M. Eszter, a Kovács Imre Társaság alelnöke