Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-20 / 67. szám
Tejpiaci viszonyok Megyénkben a szarvasmarha- állomány s ezen belül a tehénállomány csökkenése nem állt meg. (6. oldal) Ida aranyérmet szerzett Medgyesegyházán a napokban a „Haladás” Mezőgazdasági Szövetkezet vezetése nevében Machnicz Endre, a szövetkezet elnöke a tavalyi gazdasági évről adott számot. Elmondta, hogy az időjárás és a piac buktatói ellenére a kitűzött célokat sikerült elérni. (6. oldal) Piaci hírek Medgyesegyházán a héten a sárgarépa 80, a zellergumó 70 forint, viszont zöldséget elég magas áron: 380 és 450 forintért láttunk. (7. oldal) ____________________________Szeghalmon hosszú távon biztos megélhetést ígér____________________________ Üzem a város szélén - világszínvonalon pr A modern, világos üzemcsarnokban precíz munkát végeznek a szeghalmi lányok, asszonyok FOTÓ KOVÁCS ERZSÉBET A világon ma már minden második nő, aki Felina márkájú fehérneműt vásárol, az a szeghalmi lányok, asszonyok keze alól kikerült holmit visel. Igen, ebben a városszéli üzemben — amely mellett úgy el tud hajtani az autós, hogy sokszor észre sem veszi: itt egy nagy cég működik — tehát ez az üzem adja a Felina csoport termelésének 60 százalékát. Az itt élők számára nem kevéssé fontos, hogy biztos munkát, és a textiles szakmát tekintve jó keresetet jelent a dolgozóknak — a munkaképes szeghalmiak mintegy 10 százalékának. A héten átadták a csomagolóüzem-részt, s ezzel teljessé vált a termelési folyamat: beérkezik Németországból az alapanyag, és a vevőhöz közvetlenül szállítható késztermék hagyja el az üzemet. A történet szálai 1969-re nyúlnak vissza: akkor telepedett le Szeghalmon a Fővárosi Ruhaipari Vállalat üzeme. A Felina- termékek varrásával 1979-ben kezdett el foglalkozni a Fővárosi Ruhaipari Vállalat ezen a telephelyen, majd 1992-ben megalakult a Felina Hungária Kft., melynek kereskedelmi központja a fővárosban, termelőüzeme pedig Szeghalmon működik — a távolság a számítógépeknek köszönhetően ma már nem gond. 1992-ben 285 dolgozót foglalkoztatott a cég, aztán 1994-ben szabászattal bővült a gyártás, ezt a folyamatot zárja a most elkészült csomagoló, ahol a békéscsabai Cofinec Kner Nyomda dobozaiba kerül a belföldi piacra rendelt áru. (Folytatás a 6. oldalon) Hírháttér A VÍZ AZ ÉLŐVILÁG bölcsője Az ENSZ-közgyűlés 1992—93. évi 47. ülésszaka — az 1992. évi dublini környezetvédelmi világkonferencia javaslatára — március 22-t a víz világnapjává nyilvánította. így ezen a mai tavaszi napon a vizet ünnepeljük mindenütt a világon. Az újjászületés évszakában az élet egyik őselemét övezi különös tisztelet. Egy nap az év 365 napja közül, vasárnap, de a vízügyi szolgálatnak — és általában az emberiségnek — duplán piros betűs ünnep. Ezen a napon, amikor éltető elemünk, a víz kerül gondolkodásunk középpontjába. Egy nap, amikor Békés megyében is a pusztító árvizeket, sokaknak a belvizek okozta károkat, ismét másoknak a szomjúságot, a felüdülést, a kikapcsolódás lehetőségét juttatja eszébe. A víz nem ismer határokat, és jó, hogy a szomszédos országgal a vízügyes együttműködés jó és zökkenőmentes. Minden vizünket az országhatáron kívülről kapjuk. Ivóvizünk legfontosabb bázisa a megyénket érintő Maros-horda lékkúp. Ennek rétegeiből kitermelésre kerülő ivóvíz mi nősége természetes állapotában is megfelel az érvényben lévő ivóvízszabvány követelményeinek. Ma még lehetőség, de ha nem vigyá- zunk vizeinkre, unokáinknak már keserves küzdelmet kell vívniuk birtoklásáért. A víz érték, az élet alapvető eiern me, élőlénynek, állatnak, növénynek. Ezért minden ember felelős mindannyiunk vizéért. Bölcsen és távol- balátóan kell cselekednünk, hogy az emberi igényeket kielégítsük, és hogy a természeti készletek legértékesebbje ne váljon konfliktusok tárgyává. Ezekre gondoljunk március 22-én, a víz világnapján. Március 19—21. között a Magyar Hidrológiai Társaság Békés megyei területi szervezete, a Körös-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség, a Körös—Maros Nemzeti Park igazgatósága, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskola a víz világnapja alkalmából ünnepi megemlékezéseket tartanak Gyulán (Kövizig és Közüzemi Kft.), Békéscsabán és Szarvason. Góg Imre Sándor László 1952 októberében született Orosházán, ott végezte az általános iskolát, majd Szentesen az elektroipari szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Szegeden szerezte meg a technikusi és a felsőfokú energetikusi végzettséget. Első házasságából a nagy fia apja nyomdokait követte, a miskolci nehézipari egyetemre jelentkezett, ahol az utolsó évet végzi. Vezérállásban —- Először a vasútnál dolgoztam mint a biztosító berendezések szaktechnikusa, 10 év után váltottam. 1981-től a KAZÉP- hoz kerültem szervizszerelőnek. Voltam csoportvezető, üzemvezető, értékesítési vezető, majd a vevőszolgálatnál dolgoztam. Merem állítani, végigjártam a szakma létrafokait. — A privatizáció az Ön életében is hozott némi változást... — Abban az időben lettem a KAZÉP Lángtechnika Kft. ügyvezető igazgatója. Az 5 éves ciklus letelte után visszakerültem a KAZÉP Kazán- és Gépgyártó Kft.-hez mint kereskedelmi vezető. 1997 januárjában neveztek ki a cég jogutódjának az élére. A német tulajdonos, Detlef Giese úrral dolgozunk azóta is együtt. — Két veszteséges év után mire jutott a kft? — A GIESE-KAZÉP-be beolvadt a német gazda másik két magyarországi cége is, a nehézségek megoldódni látszanak. Az 1997-es évet már pozitív mérleggel zártuk. Igaz, minimális volt az eredmény, de a kicsit is sikerként könyveltük el. Abban az időben a hatékonyság fokozása érdekében embereket kellett elküldeni, csökkentettük az adminisztratív létszámot, munkaköröket vontunk össze, minőségi csere történt a fizikai állomány körében. —Mint főnök, hogyan oldotta meg a leghálátlanabb feladatokat? — Meg kellett győznöm az embereket arról, ami a legjobban nyomasztotta a céget: akkori megrendeléseinkkel nem tudtunk annyi dolgozót eltartani.-— Milyen vezetőnek tartja magát? — Magyarországon nekem kell képviselnem a német tulajdonos érdekét, szemléletét. A profit mindenekelőtt... — Milyen lépéseket tett éppen ennek a szemléletnek az érdekében? — Mindenütt igyekeztem megértetni: a KAZÉP Rt. végelszámolt, nem szűnt meg, csak átalakult. Fokoztam a marketingmunkát is, a belföldi piac mellett napjainkban már komoly külföldi megrendeléseink is vannak, valójában ezek segítették a talpraállást. Dolgozunk a németországi WOLF cégnek, az ausztriai MÖSLE cégnek. Acélszer- kezeteket, csővezeték-rendszereket gyártunk, amiket Törökországba, Szíriába szállítunk. —Értesüléseink szerint rendszeresen jelentetnek meg állás- hirdetéseket. — A közelmúltban 8 fizikai állományú dolgozót vettünk fel, újabb 8 állásunk betöltetlen, nehéz igazán jó szakmunkásokat találni. — Milyen fejlesztéseken dolgoznak? — A technológia fejlesztése érdekében a WOLF cégtől kapunk gépeket. Új termékünk a BHKW fűtőerőmű-blokkunk. Ez kettős energiát termel. Egyszerre szolgáltat meleg vizet és villamos áramot — egyelőre csak külföldre gyártjuk, most például egy luxushajóra szerelnek fel egyet. De a jövőben komoly hazai megrendelésekre is számítunk kórházak, óvodák, bölcsődék részéről. —Említette, hogy az 1997-es évet már sikeresen zárták. Mit terveztek 1998-ra? — A tavalyi árbevételhez képest ennek meg kell duplázódnia. Belföldi viszonylatban 480 milliós, külföldi viszonylatban 180 milliós árbevételre számítunk. Az adózás előtti várható eredményünk 35 millió forint lehet. Augusztus 30-áig cégünk kapacitása lekötött, de ha van igény, megrendelés, váltott műszakkal is tudunk dolgozni. — Az iparban éli mindennapjait, ám a szabadidőről még nem beszélt, ha egyáltalán van ilyen? — Valaha fociztam, ma már nem sportolok, de a spotsze- retet megmaradt, ezért is vállaltam funkciót az OMTK birkózószakosztályánál. Persze van ebben családi indíttatás is, hiszen két kisebbik fiam is ezt a sportágat választotta. Azt a kevés szabadidőmet így érthető, hogy velük szeretem eltölteni. — Köszönöm a beszélgetést. Csete Ilona
