Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-17 / 64. szám
Kegyetlen lapok.. A gyermekeknek szóló újságok körében néztünk szét a standokon és kérdeztük meg a pszichológus véleményét az cró'szakkal teli írások hatásáról (6. oldal) BfflWK&vkiiw Januártól ingyen járhatnak a doboziak könyvtárba, ezt elintézte számukra Móroczné Bányai Magdolna könyvtáros (6. oldal) Nem mindegy, hogy milyen ágyban pihenünk és környezetünkben természetes anyagokból készültek-e a bútorok, használati tárgyak (7. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete _______A NAGYCSALÁDOS EGYESÜLET ÉLETÉBŐL_______ Ö SSZEFOGNAK A MEZŐMEGYERIEK — Egyre nehezebb a helyzetünk, több a rászoruló, akiknek ebben az évben is segíteni szeretnénk a kerületben — mondja Lánczi Jánosné, a Mezőmegyeri Nagycsaládos Egyesület vezetője— Milyen terveik vannak ebben az évben? — Hagyományaink szerint minden hónap első péntekjén megbeszélést tartunk az Arany János Művelődési Házban. Változatlanul várjuk tagjaink sorába azokat a jelentkezőket, akik alapszabályunkkal és céljainkkal egyetértenek. Bízunk benne, hogy egyesületünk létszáma nőni fog. Április 25-én anyák-apák napi ünnepséget rendezünk, melyen vetélkedő lesz családjaink számára a Soros Alapítvány támogatásával. Ez a vetélkedő egy sorozat befejező része, melyet az alapítvány jóvoltából volt lehetőségünk megszervezni. Június 27-én a megyében működő nagycsaládos egyesületekkel találkozunk. Elképzelésünk, hogy megismerkedjünk, összefogjunk a közös célokért és együtt töltsünk egy jó napot családjaink körében. Augusztusban közös nyaralást tervezünk a Mátrába; szeptemberben részt veszünk a NOÉ (Nagycsaládosok Országos Egyesülete) országos találkozóján Székesfehérváron. Szüreti bál októberben lesz. Az 1998-as rendezvénysorozat Mikulás-ünnepséggel és a mindenki karácsonyával zárul, melyre Mezőmegyer lakóit szeretettel várjuk. Tervezzük még, hogy raktárhelyiségünket — ahol az adományokat átvesszük és tároljuk — felújítjuk. Fontosnak tartjuk az érdekképviseletet, mert így jobban tudunk segíteni a kerületben élő rászorulókon. — Milyen anyagi lehetőségek állnak rendelkezésükre? — Az életkörülmények gyorsuló romlása még indokoltabbá teszi a támogatók segítségét. Dóczi Magdolna A GONDOZÁSI DÍJAK Orosházán is változtak A személyes gondoskodás körébe tartozó szociális ellátások térítési díját az intézményt fenntartó szerv (az önkormányzat) évente kétszer állapíthatja meg. Orosházán évente egyszer változnak a díjak, ezért a közelmúltban ezzel is foglalkoztak a városatyák. A módosított rendelet értelmében az étkeztetés intézményi térítési díja az élelmezés nyersanyagköltségére, valamint az étkeztetés megszervezésére az adott évre betervezett éves kiadásoknak a tervezett ellátott létszámra jutó napi összege. Az étkeztetés megszervezésére jutó napi összeg adagonként 30 forint, amit minden jövedelemmel rendelkező kérelmezőnek — jövedelme összegétől függetlenül — meg kell fizetnie. A térítési díj alapja a mindenkori öregségi nyugdíjminimum. Ezek szerint térítési díjat 13 ezer 700 forint alatti jövedelem esetén nem kell fizetni. 13 ezer 701 forint és 14 ezer 700 forint között a jövedelem 20 százalékát; 14 ezer 701 forint és 15 ezer 700 forint között a jövedelem 40 százalékát; 15 ezer 701 és 16 ezer 700 forint között a jövedelem 60 százalékát; 16 ezer 701 és 17 ezer 701 forint között a jövedelem 80 százalékát; 17 ezer 701 forintos jövedelem felett pedig 100 százalékot kell fizetni. A házi segítségnyújtás intézményi térítési díja a házi gondozási 150 forintos óradíj. Az idősek otthonában az időskorúak gondozóházában a napi intézményi térítési díj 600 forint, a havi pedig 18 ezer forint lett. (Csete) Értelmes élet, túl az ötvenen Négy életvidám hölgy: balról jobbra: Ilonka, Ági, Zsóka és Judit. Tessék megfigyelni az arcukat! Ugyan melyiken látszik, hogy születésük óta több, mint ötven esztendő telt el? FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Hovatovább nem szeretek olyan társaságba járni, ahol ötvenen felüli nőkkel találkozhatok. Elegem van arról társalogni, hogy a hét melyik napján, melyik orvosukat keresik fel, s hogy értelmetlenné vált az életük, amióta ilyen vagy olyan okból befejezték aktív munkájukat. — Kollár Ferencné Erzsiké háborgott sok kortársa — szerinte — nyavaly- góssá vált életén. S tulajdonképpen egyetértettem vele. Ezért is örültem, amikor úgy hozta a sorsom, hogy Szlovákiában egy hó nélküli sítáborban összetalálkoztam négy, felettébb jókedélyű ötvenen felüli hölggyel, akik még véletlenül sem panaszkodtak, sőt! De tartsunk sorrendet. Mészáros Zoltánné Zsóka, Vozár Judit, Hrabovszi Jánosné Ilonka és dr. Megyeri Zsoltné Ági azt hiszem, jól forgatják életük kerekét. Egy kora reggeli napon az erkély ajtaját nyitottam ki, hogy beengedjem a szlovák hegyek felől áramló jó levegőt, amikor észrevettem őket. Pontosabban kettőt a négyes fogatból. Ágit és Ilonkát.. Sportosan öltözve futásnak eredtek, hogy körbetrappolják a települést átszelő patakot. — Őrültek — állapítottam meg és magamra húztam a paplant, hogy a reggeliig még egy jót szunyókáljak... Figyelni kezdtem őket, s bizony nem telt el egyetlen délelőtt, délután sem, hogy a négy hölgy ne ment volna el kirándulni. Persze, hogy kíváncsivá tettek, s egy esőre hajló délután beszélgetésre invitáltam őket. Arról faggattam a „lányokat”, mi a véleményük, mennyire jellemző, s illik-e a mi korunkban a bajról, a problémákról társalogni. Egymásra néztek, cinkosan összemosolyogtak. — Véletlen az ismeretségünk — kezdi Ági, aki rövid szőke, fiús frizurát visel. Akkor veszem észre, mind a négyen röviden hordják a hajukat. A későbbiekben kiderül, hogy ennek nagyon is praktikus okai vannak. — Együtt járunk úszni, sőt egy éve szenior úszóversenyeken is indulunk. Nincs mit szégyenkeznünk, hiszen sikeresek vagyunk. Mind a négyen több érem tulajdonosai. — Gerincproblémáim voltak — veszi át a szót Ilonka —, egyfolytában az orvost jártam, sokat szenvedtem. Látta ezt, s azt javasolta, kezdjek el úszni. Azóta megváltozott az életem, szinte azt is elfelejtettem, hogy valaha fájt valamim. Azt kérdezik tőlem, hogy van erre időm? Szerintem nincs olyan fontos ember, aki ne tudna magára napi másfél órát szánni. Az uszodában ismerkedtünk meg Ágival, aki megszervezte, hogy versenyen is induljunk. Örültem, hogy részt vettem már egy páron, mert állhattam a dobogó legmagasabb fokán, és aranyérmet kaptam, de az ezüstéremnek is nagyon örülök. Azt hiszem nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, büszkék lehetünk az eredményeinkre, hiszen a hazai versenyeken átlagban kétszázan indulunk. — Én például az úszás mellett szaunázom és biciklizem is — csatlakozik beszélgetésünkhöz Judit, akit egészségügyi problémákkal két éve leszázalékoltak, s az úszást neki is orvosa javasolta. — Tőlem is megkérdezték már, nincs jobb dolgom, mint kora reggel úszni járni? Nevetséges kérdés. Hiszen nincs fontosabb az egészégnél. Korán kelő vagyok, lerendezem a házimunkámat és megyek úszni, kerékpározni, szaunázni az egészségemért. Mit mondjak? Valóban jól érzem magam azóta, amióta elfoglal a testedzés. Pedig először csak lubickolással kezdtem. Azóta életelemem lett a versenyzés is. Kiegészítésként 10-20 kilométeren át tekerjük a kerékpárt. —- Judittal még egy kajaktáborba is elmentünk — mondja nem titkolt büszkeséggel Zsóka —, 130 kilométert eveztünk a Felső-Tiszán. Jó kis edzés volt. Mondanom sem kell, a társaság élvezte, amit csinált. — Ide legtöbben síelni jöttünk — folytatja Ági, aki fiatal kora óta sportol valamit —, tes- pedhetnénk, ha már nincs hó, de igazán nem keseredünk neki. Futunk, s miután itt is van mód rá, szaunázunk, túrázunk. Száz szónak is egy a vége, az a véleményem, legtöbben lustaságból nem törődnek azzal, hogy ápolják az egészségüket. Ne akarja senki bebizonyítani, hogy a futás pénzbe kerül. A nyugdíjasok az uszodát is kedvezményesen vehetik igénybe. Azt hiszem, a legtöbb háznál kerékpár is található. Felpattanni rá sem pénzkérdés. Meggyőződésem, hogy kevesebb beteg lenne, ha ahelyett, hogy az orvoshoz szaladnának, inkább a házat kocognák körbe. Beszélgetésünk alatt az is kiderült, hogy Ági, amióta több a szabadideje, németből középfokú nyelvvizsgát tett, Zsóka rendszeres könyvtárlátogató, Judit a gyógyfuvekkel ismerkedik. Egyszóval élik értelmesen az életüket. A példájuk követendő... B. V. A HÉT FOTÓJA Jegyzet Ez nem bőség — bőség! Aggódnak a malajziai állattenyésztő gazdák, mert a nehéz gazdasági helyzet mellett a hőség is sújtja őket. A kacsákat például a kiszáradás veszélye fenyegeti a tartósan 40 fok körüli hőség miatt fotó: feb-reuters A lelkiismeret-furdalás virágszálai A Férfi — így, nagy F betűvel —azt mondta március 8-án élete párjának: Drágám! Számomra az a legfontosabb, hogy vagy nekem, mindegy, milyen napot jegyez a naptár! — és átadta az éppen becsődölni készülő virágkertész méregdrága csokrát. Ugye milyen szép szavak!? Irigylésre méltó gesztus!? Vagy mégsem!? Netán mindez csupán kegyes hazugság!? Hölgytársaimmal azon morfondíroztunk a bennünket ünneplő napon, vajon minek és miért kapjuk ilyenkor mi, nők a virágszálakat, netán a méretesebb csokrokat! ? — Szerintem a férfiak lelkiismeret-furdalásának arányával párhuzamosan nő a bu- kéták mérete — állapította meg barátnőnk, aki 1 szál fréziát szagolgatott szerelme ajándékaként. Nosza, járjunk nyitott szemmel a virágárudák környékén! A nőfaló fiatalúr a kínálat minden darabjából vett valakiknek. — Én személyre szólóan ajándékozok — magyarázkodott kérdő tekintetünk láttán, majd ölre fogta kazalnyi fehér szegfűit és vörös rózsáit. A kissé imbolygó lépésű any aszó- morító" csomagolatlan, marokra fogott, kókadt kerti csokorral indult haza március 15-én. A kocsmafüstben megereszkedett virágokkal vajon elérte-e a fiatalember a hatást? — örök titok maradt számunkra. Annak a párnak a látványa viszont mindent elárult őszinte érzéseikről, akiket összeölelkezve pillantottunk meg, miközben azt a bizonyos egy szál rózsát szagolgatták közösen. Tanulmány utunk elmélázá- sából egy igazi gavallér billentett ki bennünket, aki futólépésben ért utol az utcán két szál üde gerberával. — Lányok! Megláttalak benneteket, azonnal beszaladtam a legközelebbi virágboltba. Ezeket nektek köttettem! Fogadjátok szeretettel! — nyomta kezünkbe a tavaszt idéző virágszálakat és már rohant is tovább. Nő se legyen az ember lánya, ha nem vallja be férfiason, hogy sokszor jólesnek ezek a váratlan figyelmességek! Csete Ilona
