Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-17 / 64. szám

Kegyetlen lapok.. A gyermekeknek szóló újságok körében néztünk szét a stando­kon és kérdeztük meg a pszicho­lógus véleményét az cró'szakkal teli írások hatásáról (6. oldal) BfflWK&vkiiw Januártól ingyen járhatnak a doboziak könyvtárba, ezt elintéz­te számukra Móroczné Bányai Magdolna könyvtáros (6. oldal) Nem mindegy, hogy milyen ágy­ban pihenünk és környezetünk­ben természetes anyagokból ké­szültek-e a bútorok, használati tárgyak (7. oldal) A Békés Megyei Hírlap Melléklete _______A NAGYCSALÁDOS EGYESÜLET ÉLETÉBŐL_______ Ö SSZEFOGNAK A MEZŐMEGYERIEK — Egyre nehezebb a helyze­tünk, több a rászoruló, akiknek ebben az évben is segíteni sze­retnénk a kerületben — mondja Lánczi Jánosné, a Mezőmegyeri Nagycsaládos Egyesület vezető­je­— Milyen terveik vannak eb­ben az évben? — Hagyományaink szerint minden hónap első péntekjén megbeszélést tartunk az Arany János Művelődési Házban. Vál­tozatlanul várjuk tagjaink sorába azokat a jelentkezőket, akik alapszabályunkkal és céljainkkal egyetértenek. Bízunk benne, hogy egyesületünk létszáma nő­ni fog. Április 25-én anyák-apák napi ünnepséget rendezünk, me­lyen vetélkedő lesz családjaink számára a Soros Alapítvány tá­mogatásával. Ez a vetélkedő egy sorozat befejező része, melyet az alapítvány jóvoltából volt lehe­tőségünk megszervezni. Június 27-én a megyében mű­ködő nagycsaládos egyesületek­kel találkozunk. Elképzelésünk, hogy megismerkedjünk, össze­fogjunk a közös célokért és együtt töltsünk egy jó napot csa­ládjaink körében. Augusztusban közös nyaralást tervezünk a Mátrába; szeptemberben részt veszünk a NOÉ (Nagycsaládo­sok Országos Egyesülete) orszá­gos találkozóján Székesfehérvá­ron. Szüreti bál októberben lesz. Az 1998-as rendezvénysorozat Mikulás-ünnepséggel és a min­denki karácsonyával zárul, melyre Mezőmegyer lakóit sze­retettel várjuk. Tervezzük még, hogy raktárhelyiségünket — ahol az adományokat átvesszük és tároljuk — felújítjuk. Fontos­nak tartjuk az érdekképviseletet, mert így jobban tudunk segíteni a kerületben élő rászorulókon. — Milyen anyagi lehetőségek állnak rendelkezésükre? — Az életkörülmények gyor­suló romlása még indokoltabbá teszi a támogatók segítségét. Dóczi Magdolna A GONDOZÁSI DÍJAK Orosházán is változtak A személyes gondoskodás kö­rébe tartozó szociális ellátások térítési díját az intézményt fenntartó szerv (az önkormány­zat) évente kétszer állapíthatja meg. Orosházán évente egyszer változnak a díjak, ezért a közel­múltban ezzel is foglalkoztak a városatyák. A módosított ren­delet értelmében az étkeztetés intézményi térítési díja az élel­mezés nyersanyagköltségére, valamint az étkeztetés meg­szervezésére az adott évre be­tervezett éves kiadásoknak a tervezett ellátott létszámra jutó napi összege. Az étkeztetés megszervezésére jutó napi összeg adagonként 30 forint, amit minden jövedelemmel rendelkező kérelmezőnek — jövedelme összegétől függetle­nül — meg kell fizetnie. A térí­tési díj alapja a mindenkori öregségi nyugdíjminimum. Ezek szerint térítési díjat 13 ezer 700 forint alatti jövedelem esetén nem kell fizetni. 13 ezer 701 forint és 14 ezer 700 forint között a jövedelem 20 százalé­kát; 14 ezer 701 forint és 15 ezer 700 forint között a jövede­lem 40 százalékát; 15 ezer 701 és 16 ezer 700 forint között a jövedelem 60 százalékát; 16 ezer 701 és 17 ezer 701 forint között a jövedelem 80 százalé­kát; 17 ezer 701 forintos jöve­delem felett pedig 100 százalé­kot kell fizetni. A házi segítségnyújtás intéz­ményi térítési díja a házi gondo­zási 150 forintos óradíj. Az idő­sek otthonában az időskorúak gondozóházában a napi intéz­ményi térítési díj 600 forint, a havi pedig 18 ezer forint lett. (Csete) Értelmes élet, túl az ötvenen Négy életvidám hölgy: balról jobbra: Ilonka, Ági, Zsóka és Judit. Tessék megfigyelni az arcukat! Ugyan melyiken látszik, hogy születésük óta több, mint ötven esztendő telt el? FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Hovatovább nem szeretek olyan társaságba járni, ahol ötve­nen felüli nőkkel találkozhatok. Elegem van arról társalogni, hogy a hét melyik napján, melyik orvosukat keresik fel, s hogy ér­telmetlenné vált az életük, amióta ilyen vagy olyan okból befejezték aktív munkájukat. — Kollár Ferencné Erzsiké háborgott sok kortársa — szerinte — nyavaly- góssá vált életén. S tulajdonkép­pen egyetértettem vele. Ezért is örültem, amikor úgy hozta a sorsom, hogy Szlováki­ában egy hó nélküli sítáborban összetalálkoztam négy, felet­tébb jókedélyű ötvenen felüli hölggyel, akik még véletlenül sem panaszkodtak, sőt! De tartsunk sorrendet. Mészáros Zoltánné Zsóka, Vozár Judit, Hrabovszi János­né Ilonka és dr. Megyeri Zsoltné Ági azt hiszem, jól forgatják életük kerekét. Egy kora reggeli napon az erkély ajtaját nyitottam ki, hogy beengedjem a szlovák hegyek felől áramló jó levegőt, amikor észrevettem őket. Pon­tosabban kettőt a négyes fogat­ból. Ágit és Ilonkát.. Sportosan öltözve futásnak eredtek, hogy körbetrappolják a települést át­szelő patakot. — Őrültek — állapítottam meg és magamra húztam a pap­lant, hogy a reggeliig még egy jót szunyókáljak... Figyelni kezdtem őket, s bizony nem telt el egyetlen délelőtt, délután sem, hogy a négy hölgy ne ment volna el kirándulni. Per­sze, hogy kíváncsivá tettek, s egy esőre hajló délután beszél­getésre invitáltam őket. Arról faggattam a „lányokat”, mi a véleményük, mennyire jellem­ző, s illik-e a mi korunkban a bajról, a problémákról társalog­ni. Egymásra néztek, cinkosan összemosolyogtak. — Véletlen az ismeretsé­günk — kezdi Ági, aki rövid szőke, fiús frizurát visel. Akkor veszem észre, mind a négyen röviden hordják a hajukat. A későbbiekben kiderül, hogy en­nek nagyon is praktikus okai vannak. — Együtt járunk úszni, sőt egy éve szenior úszóverse­nyeken is indulunk. Nincs mit szégyenkeznünk, hiszen sike­resek vagyunk. Mind a négyen több érem tulajdonosai. — Gerincproblémáim vol­tak — veszi át a szót Ilonka —, egyfolytában az orvost jár­tam, sokat szenvedtem. Látta ezt, s azt javasolta, kezdjek el úszni. Azóta megváltozott az életem, szinte azt is elfelejtet­tem, hogy valaha fájt valamim. Azt kérdezik tőlem, hogy van erre időm? Szerintem nincs olyan fontos ember, aki ne tud­na magára napi másfél órát szánni. Az uszodában ismer­kedtünk meg Ágival, aki meg­szervezte, hogy versenyen is induljunk. Örültem, hogy részt vettem már egy páron, mert állhattam a dobogó legmaga­sabb fokán, és aranyérmet kap­tam, de az ezüstéremnek is na­gyon örülök. Azt hiszem nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, büszkék lehetünk az eredményeinkre, hiszen a ha­zai versenyeken átlagban két­százan indulunk. — Én például az úszás mel­lett szaunázom és biciklizem is — csatlakozik beszélgetésünk­höz Judit, akit egészségügyi problémákkal két éve leszáza­lékoltak, s az úszást neki is or­vosa javasolta. — Tőlem is megkérdezték már, nincs jobb dolgom, mint kora reggel úszni járni? Nevet­séges kérdés. Hiszen nincs fon­tosabb az egészégnél. Korán kelő vagyok, lerendezem a há­zimunkámat és megyek úszni, kerékpározni, szaunázni az egészségemért. Mit mondjak? Valóban jól érzem magam az­óta, amióta elfoglal a testedzés. Pedig először csak lubickolás­sal kezdtem. Azóta életelemem lett a versenyzés is. Kiegészí­tésként 10-20 kilométeren át tekerjük a kerékpárt. —- Judittal még egy kajaktá­borba is elmentünk — mondja nem titkolt büszkeséggel Zsóka —, 130 kilométert eveztünk a Felső-Tiszán. Jó kis edzés volt. Mondanom sem kell, a társaság élvezte, amit csinált. — Ide legtöbben síelni jöt­tünk — folytatja Ági, aki fiatal kora óta sportol valamit —, tes- pedhetnénk, ha már nincs hó, de igazán nem keseredünk ne­ki. Futunk, s miután itt is van mód rá, szaunázunk, túrázunk. Száz szónak is egy a vége, az a véleményem, legtöbben lusta­ságból nem törődnek azzal, hogy ápolják az egészségüket. Ne akarja senki bebizonyítani, hogy a futás pénzbe kerül. A nyugdíjasok az uszodát is ked­vezményesen vehetik igénybe. Azt hiszem, a legtöbb háznál kerékpár is található. Felpattan­ni rá sem pénzkérdés. Meggyő­ződésem, hogy kevesebb beteg lenne, ha ahelyett, hogy az or­voshoz szaladnának, inkább a házat kocognák körbe. Beszélgetésünk alatt az is ki­derült, hogy Ági, amióta több a szabadideje, németből közép­fokú nyelvvizsgát tett, Zsóka rendszeres könyvtárlátogató, Judit a gyógyfuvekkel ismer­kedik. Egyszóval élik értel­mesen az életüket. A példájuk követendő... B. V. A HÉT FOTÓJA Jegyzet Ez nem bőség — bőség! Aggódnak a malajziai állattenyésztő gazdák, mert a nehéz gazdasági helyzet mellett a hőség is sújtja őket. A kacsákat például a kiszáradás veszélye fenyegeti a tartósan 40 fok körüli hőség miatt fotó: feb-reuters A lelkiismeret-furdalás virágszálai A Férfi — így, nagy F betűvel —azt mondta március 8-án éle­te párjának: Drágám! Számom­ra az a legfontosabb, hogy vagy nekem, mindegy, milyen napot jegyez a naptár! — és átadta az éppen becsődölni készülő virág­kertész méregdrága csokrát. Ugye milyen szép szavak!? Irigylésre méltó gesztus!? Vagy mégsem!? Netán mindez csupán kegyes hazugság!? Hölgytársaimmal azon mor­fondíroztunk a bennünket ünneplő napon, vajon minek és miért kapjuk ilyenkor mi, nők a virágszálakat, netán a mérete­sebb csokrokat! ? — Szerintem a férfiak lelkiismeret-furdalásának ará­nyával párhuzamosan nő a bu- kéták mérete — állapította meg barátnőnk, aki 1 szál fréziát szagolgatott szerelme ajándé­kaként. Nosza, járjunk nyitott szemmel a virágárudák környé­kén! A nőfaló fiatalúr a kínálat minden darabjából vett valakik­nek. — Én személyre szólóan ajándékozok — magyarázko­dott kérdő tekintetünk láttán, majd ölre fogta kazalnyi fehér szegfűit és vörös rózsáit. A kis­sé imbolygó lépésű any aszó- morító" csomagolatlan, marok­ra fogott, kókadt kerti csokorral indult haza március 15-én. A kocsmafüstben megereszkedett virágokkal vajon elérte-e a fia­talember a hatást? — örök titok maradt számunkra. Annak a párnak a látványa viszont mindent elárult őszinte érzéseikről, akiket összeölelkez­ve pillantottunk meg, miközben azt a bizonyos egy szál rózsát szagolgatták közösen. Tanulmány utunk elmélázá- sából egy igazi gavallér billen­tett ki bennünket, aki futólépés­ben ért utol az utcán két szál üde gerberával. — Lányok! Megláttalak ben­neteket, azonnal beszaladtam a legközelebbi virágboltba. Eze­ket nektek köttettem! Fogadjá­tok szeretettel! — nyomta ke­zünkbe a tavaszt idéző virágszá­lakat és már rohant is tovább. Nő se legyen az ember lánya, ha nem vallja be férfiason, hogy sokszor jólesnek ezek a váratlan figyelmességek! Csete Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom