Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14-15 / 62. szám
B. B. második megkísértése Lehet-e dicsőséges sorsa magyar kapitánynak? Nem kétséges, némi meglepetést keltett az MLSZ elnökségének hétközi döntése, amelynek értelmében a favoritnak kikiáltott Gellei Imre helyett Bicskei Bertalant nevezete ki a labdarúgóválogatott szövetségi kapitányának. Azt a Bicskeit, aki 1989-90-ben egy ízben már állt a nemzeti tizenegy élén. Az 54 esztendős szakembert ezekben a napokban nem könnyű utolérni, e sorok Írójának is csupán negyvenórányi hiábavaló kísérletezés után, reggel hétkor, a kádból kiugrasztva sikerült telefonvégre kapnia a magyar futball B. B.-jét.- Nagyon un már bennünket, újságírókat?- Kicsit. Az első két napban hatvan üzenetet találtam csak az itthoni rögzítőmön, és persze meglehetősen sokat kellett nyilatkoznom. Na de tudom, ez együtt jár a dolgokkal.- Nem akarom a forró kását — Edzői pályafutása 1976-1982: MTK, ifiedző 1982-1987: Ifiválogatott, kapitány 1987-1989: Honvéd, edző 1989- 1990: szövetségi kapitány 1990- 1992: Daewoo Royals, edző 1992-1993: FC Luzern, edző 1994-1995: FC Port Said, edző 1996- 1997: Kispest, edző 1997- 1998: ETO, szakmai igazgató Irányításával elért sikerek 1984: Ifi Európa-bajnokság 1988: magyar bajnok a Honvéddal 1991: koreai bajnok a Daewooval kerülgetni, egyenesen megkérdem: mire jó ez önnek?- Mintha a feleségemet hallanám... Nehezen tudok egyébként úgymond normális választ adni, mert számomra is kicsit váratlanul csöppentem ebbe a helyzetbe. De azt gondolom, ha valaki edző és van benne becsvágy, akkor az nem tud egy ilyen felkérésre nemet mondani.- Ugyanezt mondaná, ha az előző MLSZ-vezetés kereste volna meg?- Nem is tudom... Igaz, hogy annak idején éppen Laczkó rúgott ki, de higgye el, bennem emiatt már nincsen tüske.- Nem akarom vigasztalni, de lesznek majd újak helyette.- Lehet, de egy edző ahogy korosodik, nemcsak szakmailag lesz érettebb, nemcsak több tudással vérteződik fel, hanem a bőre is egyre vastagabb lesz.- Remélem, nem bántom meg, de tudnia kell, sokan úgy vélik, azért jó Magyarországon kapitánynak lenni, mert előbb vagy utóbb úgyis kirúgják az embert, és akkor zsíros végkielégítést vehet fel.- Lehet, hogy ezt mondják, én viszont azt mondom: egyetlen edző sem ezzel a gondolattal vállal el egy felkérést. Hozzáteszem, első kapitányságom idején, a pereskedés végén két és fél évi fizetésemet vehettem Eredményei a válogatottal Írország (otthon): 0-0 Svájc (o): 3-0 Málta (o): 1-1 Olaszország (idegenben): 0-4 Írország (i): 0-2 Észak-írország (i): 2-1 Spanyolország (o): 2-2 Görögország (o): 1-1 Spanyolország (i): 0-4 fel egy összegben, ami nem volt vadítóan nagy összeg, hiszen bruttó havi negyvenötezerért dolgoztam. Kiszámolhatja bárki, nettóban az mennyi lehetett.- Ismerve a hazai viszonyokat, úgy gondolom, anyagilag a kapitánykodás egy „menő” szakembernek nem egy kifizetődő vállalkozás.- Én azt mondtam az elnök úrnak, hogy töltsék ki tetszésük szerint a szerződésemet, én meg majd aláírom. Nem vagyok gazdag ember, de azért a következő két és fél évben mindenképpen el tudom tartani majd a családot. A pénzről meg csak annyit: a fizetésem nem lesz sokkal több, mint az első kapitányságom idején volt, anyagilag ez a munka csak akkor lesz kifizetődő, ha sikeres leszek.- Na éppen ez az! Tud olyan magyar kapitányt mondani mondjuk az elmúlt húsz évből, aki sikerei teljében, nem pedig bukott emberként távozott posztjáról?- Hát... Őszintén szólva: nem. Szekeres Tamás Zöld-fehér szemfényvesztés ...avagy ki privatizálhatja a Fradit? Nem kétséges, ha van a magyar sportnak, ezen belül Is elsősorban a labdarúgásnak olyan klubja, amelyért nem csak szűkebb pátriájában lelkesednek, az a Ferencváros. Vagy ahogy hívei nevezik: a Fradi. A Fradiról dr. Szívós István, a hajdani legendás pólós, a klub jelenlegi elnöke azt mondta: a népé. Na már most, az az elmúlt hetekben kiderült, ami eddig a népé volt, az hamarosan üzletembereké lesz, méghozzá nem is magyaroké. De ez nem meglepő, annak idején úgy mondták: „Tiéd az ország, magadnak építed!” azóta pedig kiderült, az építményt csak a multik tudják megóvni az összeomlástól. Pont úgy, mint a Ferencvárost. És a Fradi privatizációja is a jelek szerint pont úgy történik, mint e hazában sok mindené: el akarják hitetni velük, hogy az üzleti tranzakció átlátható, és a valós érdekek által meghatározott, valójában azonban... A klub menedzsmentje ugyanis gyakorlatilag ellenőrzés nélkül tevékenykedhet, annak adja el a Fradit, akinek csak akarja. Azt tudjuk, hárman akarják, és azt is tudjuk: az angol érdekeltségű ENIC a hét közepétől gyakorlatilag kizárattatott a versenyfutásból. Maradt a sportmenedzseripar világszinten elismerten vezető cége, az amerikai International Management Group és az amerikai-olasz érdekeltségű, a sportba eddig nem invesztáló Diacobe cég, amelynek viszont idehaza többek között az Űrgam- mák-botrányban kétes hírnevet szerzett WÉS Rt. az üzleti partnere. A Ferencváros vezetősége kedden úgy döntött, hogy a tárgyalásokat mostantól elsősorban a Diacobéval folytatják, de még az IMG is reménykedhet. A döntést azzal indokolták - mi mással is tették volna? -, hogy az olaszok ajánlata volt a legjobb. Nos, a színfalak mögé látók szerint a történet korántsem erről szól. Sokkal inkább arról, hogy az IMG elkövetett egy nagy hibát, nem titkolta: szerinte a legnagyobb gond a klubnál a nem megfelelő szakmai és pénzügyi vezetés. Nos, ha valaki nem értené, ez azt jelenti: Szívósék nem jól dolgoznak, és ha jön az IMG - magyar- országi emberük a korábbi jégtáncos világbajnok Sallay András -, szépen kirugdossák őket. No, ez az a pont, ahol a Diacobe ajánlata verhetetlen. Szívósék védelmében pedig csak annyit: ki az, aki maga ad megbízatást saját hóhérjának? Mondhatni tehát, de ezt régóta tudjuk: nem az emberekben van a hiba, hanem a rendszerben. Sz. T. Bemutatkoznak a vb csapatai (II.) Cesare Maidini lehet a jó ómen az olaszoknak. Az itáliai szövetségi kapitány akkor is az edzői stábban dolgozott, amikor válogatottja legutóbb egy csoportban szerepelt a világbajnokságon a kameruniakkal. 1982-ben, Spanyol- országban a squadra azzurra aranyérmes lett. Persze az élet azért nem ennyire egyszerű, bár lassan kezdenek az olaszok napirendre térni afelett, hogy a válogatottjuknak pótvizsgáz- nia kellett, még mindig nem alakult ki a válogatott kezdőcsapata. Ciro Ferrara, az első számú középhátvéd kidőlt a sorból - lábtörése miatt biztosan nem mehet Franciaországba. Nincs igazán jó formában lévő szervezőjátékos a középpályán, s nehéz lenne megtippelni, kik alkotják majd a csatársort. A Maldini-féle alapelképzelés - egy kicsi, egy nagy - keresztülhúzza Bobo Vieri és Pierluigi Casiraghi együttes szerepeltetését, ugyanakkor Gianfranco Zolát nagyon megviselte a Chelsea körüli hercehurca. Marad még Ravanelli. Érdekes, hogy amikor 1979-ben visszaengedték a légiósokat az olasz bajnokságba, hirtelen a campionato vált a világ legerősebb bajnokságává. Következésképpen egészen a kilencvenes évek elejéig eszébe sem jutott egyetlen olasz válogatott játékosnak sem, hogy külföldre menjen. Az első fecskék (Schillaci, Massaro, Donadoni) már karrierjük csúcspontja után vettek vándorbotot kezükbe. Aztán másfél-két évvel ezelőtt hirtelen megbolydult a világ, ma már az öt legjobb olasz csatár közül négy külföldi klubban futballozik Angliától Spanyolországon át Franciaországig. Az osztrákoknak a taljánokkal szemben van már csapata - nagy is az elégedettség a sógoroknál. Herbert Prohaska szövetségi kapitánynak például éppen február végén prolongálták a szerződését, egészen a következő Európa-bajnokságig. Nyilasi Tibor barátja és egykori klubtársa remek munkát végzett a Nationalteamnél, megtalálta a hangot Herzoggal, s a többi nyűgös sztárral, ráadásul Toni Polster jobb, mint valaha. Érdekes, hogy az osztrákok a kapusposzton állnak úgy, mint az olaszok a támadókkal: a négy legjobb kapus (Konsel, Wohlfahrt, Konrad, Manninger) mind külföldön véd. Ezt (is) hozta a Bosman- szabály 1998 elejére. A kameruni gárda nem szerepelt jól a februári Afrikai Nemzetek Kupájában - ráadásul nem csak azért, mert az egykori afrikai aranylabdás csatár, Jean Manga-Onguéné a nyárra „hegyezi” csapata formáját. A Burkina Fasóban rendezett tornán kitört a botrány: a kapus, Jacques Songo’o összeveszett a kapitánnyal, ami nem meglepő. így volt ez eddig az évtized valamennyi világbajnokságán, legfeljebb egy kicsit az időzítés csodálni való. A kapitány időközben világgá kürtölte: ő úgyis tudja, hogy még a vb előtt a nyakára ültetnek egy tekintélyes, európai edzőt. Lehet, hogy igaza lesz, de az is tudott dolog, hogy az olaszországi Mondiale legszelídíthetetlenebb oroszlánja az edzői tapasztalatoknak sincs híján. A chilei gárda csak a csoport tagjainak felsorolásában marad a lista végére, tudásban alighanem a legrosszabb esetben is a második helyre kívánkozna. Jó kapus, jó középhátvéddel megerősített közepes védelem, nem túl erős középpályássor, s két csatárból álló olyan támadóduó, amilyenhez foghatót csak a brazilok tudnak felvonultatni. Enynyi a chilei recept. Iván Zamorano és Marcelo Salas a világ bármelyik védelmének képes két gólt vágni - csak az a kérdés, mit csinál addig hátul a hátvédsor. Salas egyébként közel harmincmillió dollárért írt alá szerződést február elején az olasz Lazióhoz. Ha meg tudta volna várni a Wembleyben az angolok ellen játszott meccsét, a csodagólját, ma alighanem ő lenne a világ legdrágább játékosa. B-csoport (Olaszország, Chile, Kamerun, Ausztria) Olaszország-Chile: június 11., 17.30, Bordeaux Kamerun-Ausztria: június 11., 21.00, Toulouse Chile-Ausztria: júniuslZ, 17.30, Saint-Étienne Olaszország-Kamerun: június 17., 21.00, Montpellier Olaszország-Ausztria: június 23., 16.00, Saint-Denis Chile-Kamerun: június 23., 16.00, Nante I |p M I Paolo Maldininek biztos helye van ■ a papa, Cesare válogatottjában I Bicskei Bertalan előző kapitányságának csúcsán és mélypontján. Vajon most milyen nyomokat hagy majd rajta a válogatottnál végzett munka? Deák László elnökhelyettes és Szívós István I elnök már rutinos szerződéskötő
