Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14-15 / 62. szám
A PESTI FORRADALOM HÍRE és hatása Békés megyében 1848. március 17-én éjjel érkezett postakocsi utasai hozták Szarvasra a forradalom hírét. Nagy tömegben terjesztették el a 12 pont kinyomtatott példányait. A két kaszinó tagjai népgyűlést akartak hirdetni, de a főszolgabíró, nehogy félremagyarázhassák a történteket, a 120 tagú külső tanácsot hívta össze 18-án délután három órára. Kilenc tagból álló küldöttséget menesztettek Pestre: a szarvasi bíró 19-én, Cegléd után másodikként jelentette be a város csatlakozását a forradalomhoz. Gyulán 19-én értesültek az eseményekről: Békés megye első alispánja, Szombathelyi Antal ekkor kapta kézhez a szarvasi főszolgabíró tudósítását egyszerre a Pesti Hírlap március 17-ei számával. A hírek hatására, hogy a felizgatott közhangulatot megnyugtassa, 22-ére összehívta a megyei közgyűlést. Ezt kérték tőle másnap a gyulai kaszinóból alakult Gyulai Kör tagjai is. Békéscsabára március 19-én két olyan polgár hozta a hírt, kik közül az egyik Táncsics kiszabadításában is részt vett. A képviselő-testület ülését másnap Kossuth és Batthyány képével és nemzetiszínű zászlóval feldíszített teremben tartották. Elhatározták a 12 pont támogatááSt. Omaszta Zsig- mond, a csabai képviselő-testület elnöke által megzenésített Nemzeti dalt énekelték a kaszinóban tartott bankett résztvevői, ahol összegyűltek a gyulai gyűlésre utazó szarvasi, gyomai, komlósi és köröstarcsai küldöttek. Békésen 21-én a városházához felhívták azokat, akik az olvasótársulat tanácskozásain részt vettek, és értesültek a pesti eseményekről. Csatlakoznak a 12 ponthoz, de követelték még a vallások egyenjogúsításának, az ipar és kereskedés szabadságának, a népképviselet ügyének belefoglalását is. Vécsey Kornél tányérjai Leiningen-Westenburg Károly szívét őrizték ebben az urnában Kiállított történelem Békéscsabán Gyulán 22-én tartottak népgyűlést a városházánál, majd a résztvevők átvonultak a megyeházához. Hatalmas tömeg jelent meg a megyeháza udvarán a nyilvánosan tartott első népközgyűlésen. Nemzeti zászlók alatt, a Nemzeti dal lelkesült hangoztatásával vonultak be. Az alispán elmondta, hogy még tegnap is azt hitte, a 12 pont lesz a fő téma, de az este gyorspostán megérkezett az országgyűlési követek (Tomcsányi József és Tormássy János) 19-én kelt tudósítása, mely szerint a törvények már csak szentesítésre várnak. Másnap a megye felhívást adott ki a rend védelmére, a nemzetőrség megszervezésére. Hangsúlyozták, hogy amíg az új törvényeket nem szentesítik, a régieket kell betartani. Nem véletlenül intettek a rend fenntartására. Hol a gyűlölt jegyző és elöljáróság, hol az előnytelennek tartott szerződésekkel szemben törtek felszínre a régi sérelmek. Gyomán már 23-án beadvánnyal fordultak a megyéhez, mert az 1833-as legelő-elkülönítés óta akadályozta az elöljáróság, hogy a zselléreknek járó legelőt személyenként kimérjék. 25-én Körösladány község kérte a földesúrral kötött legelő-elkülönítési szerződés felbontását. Ugyanekkor Orosházán népmozgalom követelte az elöljáróság leváltását, az úrbéri egyezség előtti állapotok visszaállítását. A főszolgabíró másnap délután egy órára a községházára rendelte a józanabbaknak tartott, előkelőbb embereket, és Kiss Mihály vezetésével megszervezte a nemzetőrséget, a rend fenntartását. 30-án este Endrődön a nép hivatalából letette a jegyzőt. 31-én az alispán is arról tudósította a miniszterelnököt, hogy „még eddig rend van, de a nyugalom hiányzik”. A megye rendes, évnegyedes népközgyűlésére 27-én is megszámlálhatatlan tömeg gyűlt össze a megyeháza udvarán. Szombathelyi ismertette a kormány megalakulását, s azt, hogy a közös teherviselésről, az úrbéri viszonyokról és a tizedről szóló törvényeket már el is fogadta. Mivel az udvaron rendes tanácskozást nem lehet tartani, elrendelte, hogy válasszanak oly számú képviselőket, amennyit akarnak, csak arra legyenek figyelemmel, hogy a megye termébe beférjenek. „Biztosíttatott a nép, hogy résztvétele távolról sem céloztatik, s mindennek, mi őt érdekelheti, nem csak képviselői által, de más úton is időnkint tudomásába fog jutni.” Mivel az „új helyzetben csak olyan igazgató és kormányzó testületek számíthatnak bizalomra, melyek a mozgalmakat és uralkodó eszméket valósággal képviselik, és a közvetlen, szabad választás útján magának az egész népnek kifolyásai”, ezért ideiglenes központi bizottmányt hoztak létre a közgyűlés által eddig intézendő tárgyak vitelére. Hétfőnként tartottak nyílt ülést a községekben alakított bizottmányok elnökeinek a részvételével. 31-én a Gyulai Kör tartott népgyűlést, s felhívással fordult a megye községeihez: vasárnaponként és szerdánként a Korona vendéglő nagytermében nyílt politikai tanácskozást tartanak, hogy a megyei és országgyűlési ügyeket ezentúl „a mi és az önök közóhajtásához viszonyítva intézzék”. Kérik, hogy a közvélemény formálására minden községben szervezzenek hasonló összejöveteleket. Kiálltak az önálló pénz- és hadügy, valamint az alakulóban lévő gyulai nemzetőrség felfegyverzése, a jelenlegi országgyűlés feloszlatása mellett. „Rabok legyünk, vagy szabadok” című kiállításával köszönti az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeum, A sorsfordító időszakot, történelmi személyiségeket és névtelen hősöket idéző, ma nyíló kiállítás főrendezője Kocsor János. A látogató az első pillanatban azt sem tudja, merre nézzen, hol kezdje a böngészést: itt egy zászló megőrzött darabja, amott fegyverek, személyes tárgyak, Kossuth álcázott pisztolya, Damjanich karosszéke, levelek, dokumentumok, hazafias buzdító röplapok. Az aradi relikviák közül 143 darabot láthat most itt a nagyközönség, de ‘más forrásból is származnak anyagok: a gyulai levéltárból, a Békés megyei múzeumi szervezet saját gyűjteményéből. Érdekes például az a röplap, amit megyeszerte terjesztettek Szakáll Lajos toborzódalaival. ' — Két 48-as zászlódarabot is be tudunk mutatni — sorolja a kiállítás főrendezője —, ez itt a 49. honvéd zászlóalj lobogójának maradványa, Székács Pál egykori 1848—49-es orosházi honvéd százados adományozta az aradi ereklyegyűjteménynek 1895-ben, már mint nyugalmazott királyi aljárásbíró. A 49-es honvéd zászlóaljban sok Békés megyei harcolt. A másik lobogódarab egy 48-as Máriás festett zászlókép. — Az aradi gyűjteményből hogyan került erre a kiállításra az anyag? — A múzeumnak együttműködési szerződése van az Arad megyei múzeumi komplexummal, ennek keretében kaptuk kölcsön az általunk Aradon összeválogatott anyagot. Szerepel sok egyéb között a kiállításunkon például annak a bankóprésnek egy darabja, amelyen a Kossuth-bankót nyomták, azután itt van Kossuth álcázott pisztolya, egy Lenkey-huszár nyerge, Leiningen urnája, Damjanich karosszéke és pipája, bemutatunk a várbörtönben készült fogolymunkákat, mint amilyen a huszárt ábrázoló fafa- ragvány. — A sok tárgy, személyes holmi, dokumentum közül melyek állnak a legközelebb Önhöz? — Nehéz erre válaszolni. Tetszik egy korabeli metszet Budavár ostromáról, aztán egy a szolnoki csatáról. Nagyon szépek Vécsey Kornél tányérjai, no és a fegyverek! Egy 1845 mintájú lovassági szablya, aztán a szabadságharc legelterjedtebb fegyvere, az Augustin gyu- tacsos puska, itt van Kiss Ernő puskája, egy komáromi nemzetőrcsákó. Tóth Ibolya A nagy idők néma tanúinak, a történelmi személyiségeket szolgáló tárgyaknak többnyire kalandos, sokszor titokzatos sors jut. Honnan, hogyan kerültek az Aradi Múzeum raktárába azok a tárgyak, dokumentumok, amelyekből a mai naptól száznegyven- hármat láthat a nagyközönség Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban? 1881-ben alakult Aradon a Kölcsey Egyesület, amely alap- \ szabályában írta: a szabadságharc és az azt követő idők tárgyi és írásos emlékeit rendszeresen gyűjtsék. 1885-re összejött egy \ kiállításra való anyag, ami az Aradi Líceum dísztermében volt i látható 1892-ig. Közben mozgalom indult Aradon egy közművelődési palota, tulajdonképpen egy múzeum építésére. 1893. március 15-én j nyitottak egy újabb állandó kiállítást a város színházában ,,A j szabadságharc emlékeinek nemzeti múzeuma” néven. Ezt ott a közönség 1913-ig láthatta, akkorra elkészült a kultúrpalota, s ott helyezték el az értékes anyagot, ahonnan az 1920-as évek \ elején került az Aradi Múzeum raktárába. Hét évtized után, 1992-ben, a szegedi Móra Ferenc Múzeum- ! ban láthatta először a magyar közönség a gyűjtemény kölcsön- \ kapott 620 darabját — azt követően, hogy az 1989-es románi- \ ai forradalom után Szeged és Arad testvérváros lett, és a két vá- \ ros múzeuma együttműködési megállapodást kötött. Németh Csaba Lenkey huszár nyerge FOTÓK: LEHOCZKY PÉTER Kiss Ernő kottatartója
