Békés Megyei Hírlap, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-12 / 60. szám
6 ZsarU 1998. március 12., csütörtök ^PIONEER A Pioneer az Ön igényeit tartja szem előtt. Ezért hozta létre korszerű vetőmagüzemét Szarvason. A Pioneer gondoskodik róla, hogy a hazai termelők a saját termőföldjükön a legtöbbet nyújtó, kiváló minőségű hibridekkel gazdálkodhassanak. Ha Ön a Pioneert választja, a saját szemével tapasztalja meg a Pioneer hibridkukoricák rátermettségét itt a Békésben is. A magas termésátlagot. A fokozott ellenállóképességet a betegségekkel és szárazsággal szemben. Az alacsony betakarítási víztartalmat. A megbízható hozamot. Ezen Pioneer tulajdonságok az Ön személyes sikerét garantálják. A Békés vidékének gazdálkodói számára a Pioneer különböző éréscsoportú hibrid- kukoricáit ajánlja szarvasi üzeméből. FAO 200 - Marietta FAO 500 - C/arica, Monalisa, Evelina FAO 400 - Nastia, Dunia, Colomba FAO 500 - Florencia Válasszon a Pioneer napraforgóhibridjeiből. Korai - Na ti/ Középérésű - Lynipil, Ketil cfe PIONEER Technológia, mellyel sikert arat KITE Rt. (Békéscsaba) tel. 66/443-677 Oláh Géza (Békésszentandrás) tel. 60/486-378 BO-TI Bt.(Békés) tel. 66/341-836 SZEGÁNA Kit. (Orosháza) tel. 30/282-730 További iníormációkért lorduljanak munkatásainkhoz: Varga Ernő (Tel.: 30/326-246. 66/449-150) Duba Péter ( Tel.: 30/650-529, 68/381-314) Közbiztonság és közbizonytalanság Magyarországon Milliárdokat, de mire? (Folytatás az 5. oldalról) Amennyiben a rendőrség — miként a rendőrségi törvény meghatározza — alapvetően az erőszak és a kényszerítés alkalmazásának a szerve, akkor alá kellene rendelni azoknak az egységeknek, amelyek érdemi döntést hoznak, mindenekelőtt a helyi önkormányzatoknak és a közigazgatás szerveinek. Nem kellene egy ekkora centralizált szervezetet működtetni, ráadásul ekkora jogszabály-előkészítési és más fontos hatáskörrel. A rendőrséget be kellene illeszteni az államszervezet működési keretei közé. Jelenleg a szolgálati törvény, s maga a rendőrségi törvény is olyan alapokat határoz meg, amelyek nyilvánvalóan és durván eltérnek az Alkotmányban megfogalmazott elvektől. Van egy alkotmányos rendünk, és van egy rendőrség, amely teljesen más érdekeket szolgál. Az abszurd helyzetet jól példázza, hogy a rendőrség számára az ön- kormányzati rendelet nem jogszabály. A helyi önkormányzatoknak joguk van a helyi közterületi rendről és általában a helyi közbiztonságról rendeletet alkotni, ám a rendőrség számára ez nem jogszabály, tehát nem is kényszerítheti ki. — Helyes-e csak a rendőrségtől várni a közbiztonság javítását? — Azt gondolom, hogy a közhatalomnak nagyon csekély lehetőségei vannak a közbiztonság javítására. Az emberek általában úgy vélekednek, hogy a közbiztonság romlása a munka- nélküliséggel, a közállapotok romlásával kapcsolható össze. Amikor arról kérdezik őket, hogy mit lehetne tenni, többnyire az első helyen a rendőrséget említik. Hogy ez a közgondolkodásban így van, az viszonylag elfogadható és magyarázható. Az már nagyobb tragédia, hogy a politikában is így van. A közbiztonság az emberi élet, a javak sérthetetlenségét és az állam működőképességét jelenti. Ha sorra vennénk, hogy mi veszélyezteti ezeket, majd végiggondolnánk, hogy mit tehet a közhatalom ezek lehető legnagyobb megóvásáért, akkor arra kellene jutnunk, hogy legkevésbé a rendőrségnek kell pénzt adni. A sajnálatos példák azt mutatják, hogy az óriási rendőri jelenlét sem tud olyan dolgokat megakadályozni, mint a Fenyőgyilkosság. Súlyos bűncselekmény a nyílt utcán elkövetve. Nagyon sok pénzt lehet a rendőrségbe beleölni anélkül, hogy a legcsekélyebb javulás mutatkozna. Ha a társadalom valamiféle termékének tartjuk a köz- biztonságot, miért a rendőrségre költünk? Nyilván a rendőrségre is kell költeni, de meg kell gondolni, hogy mennyit. A köz- biztonságról való gondolkodást ott kellene elkezdeni, hogy mit tehet a közhatalom ennek érdekében. Nos, nagyon keveset, ám azt a keveset jogszabályban pontosan meg kell határozni, éppen azért, hogy ne keltsük azt a látszatot: a rendőrség majd megvédi az emberek életét, javait vagy akár az állam működőképességét. A rendőrség nem tudja az emberek életét megvédeni. A legtöbb gyilkosság családon belül, a négy fal között történik. A polgárok vagyona rendszerint nem úgy vész el, hogy elrabolják tőlük, hanem úgy, hogy a munkahelyük elvesztése után elvesztik a jövedelmüket, majd a házukat; vagy úgy, hogy tönkremennek a bankok. Az állam működőképességét meg pláne nem lehet rendőri védelemben részesíteni, mert az állam működőképességét leginkább a buta politikusok veszélyeztetik, akik pozíciójuknál fogva óriási károkat tudnak okozni. Mindebből azt a tanulságot kell levonni, hogy az állam a jogbiztonság egy bizonyos szintjét tudja garantálni. A jogbiztonságot mindenekelőtt úgy szavatolhatja az állam, hogy saját maga nem sérti meg a jogot. Itt beszélhetnénk mondjuk arról, hogy a rendőrség nem fizette meg a köztartozásait. A társadalombiztosításnak olyan befizetéseket nem teljesített, amire külön kiszámolva megkapta a pénzt. De említhetném a parlamentet is, amely alkotmánysértő módon határozta meg a határőrség jogkörét. Az Alkotmány egyértelmű szabályai szerint a határőrség nyomozóhatósági feladatot nem láthat el. A parlament azonban úgy gondolta, lásson el ilyen feladatot. Sorolhatnám még sokáig a példákat arra, hogy maga a közhatalom és azon belül is a legfontosabb szervezetek milyen durván és látványosan sértik meg a jogszabályokat. Itt tartunk a törvényekhez való viszonyban. Felvetődik a kérdés: a rendőrség milyen erkölcsi alapon várja el tőlem, hogy ne lopjak és ne csaljak, amikor ő maga nemcsak bűnös formában — mert hogy korrupció van, és előfordul, hogy lebuknak rendőrök —, hanem intézményes formában is megsérti a jogszabályokat? —Az előbb elmondottak után hogyan képzelné el a rendőrség működését és a rendvédelem szervezetét? — A rendőrséget és a rendvédelem szervezetét az államszervezet egészéhez kellene igazítani. Tyúklopási ügyben például nem kell az ORFK-nak irányítani a helyi rendőrséget. Önállóságot kellene adni a helyi rendőrségnek, felelősséget a rendőrnek a saját maga cselekedetéért, mégpedig nem az elöljárója, hanem a bíróság vagy valamilyen külső fórum előtt. Központi szinten csak a valóban központi feladatokat kellene megtartani, mint például az interpol-iroda fenntartása. Ez jelentős létszám- csökkentést jelenthetne a rendőrségen belül, ami azt is lehetővé tenné, hogy a rendőröket jobban megfizessék. Kevesebbet kellene a szakirányítással és a belső szervezet működtetésével foglalkozni. Nem hivatásos rendőröknek kellene ellátni a tisztán adminisztratív feladatokat, ami egyébként régi felismerés, csak éppen eddig semmit nem csináltak az ügyben. Fontos az is, hogy a rendőrség működése átlátható legyen. Egyre több a balhé, a lebukás, a botrány. A rendőrség szerint ezek jó része mesterségesen kreált. Nos, ez meggyőzőbben hangzana, ha ellenőrizni lehetne. Minden vallomást magnóra kellene venni, vagy más ellenőrizhető módon rögzíteni. Rögzíteni, hogy ki mikor megy be a rendőrség épületébe, és azt is, hogy milyen állapotban lép ki onnan. Ennek vannak különböző technikái. Ám egyelőre nem látom, hogy egy rendvédelmi ombudsman belépésére, vagy egyáltalában bármiféle külső kontroll meghonosítására tennének javaslatot. Holott Nyugat-Európában ezek elég jól működnek. Ami önmagában megintcsak nem szilárdítja ugyan a közbiztonságot, de legalább olyan üzenete van, hogy a rendőrség a maga részéről mindent megtesz a közbiztonság védelme érdekében. — Ezek szerint a kisemberek vágya a közbiztonság javítására még sokáig hiú ábránd marad? — Ez így van. Bár majdnem meglincselték a legfőbb ügyészt, amikor kijelentette, hogy a bűnözéssel együtt kell élni. Valamilyen szinten valóban együtt kell élnünk vele. Senki nem gondol arra, hogy jövőre már nem lesznek bíróságok és nem lesz rendőrség. Ebből persze nem következik, hogy semmit nem kell és semmit nem szabad csinálni. Az nem igaz, hogy a rendőrség nem képes az aluljárókat megtisztítani, vagy nem tud olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek egy- egy közösséget jobban érdekelnek. Nagyon sok mindent lehet tenni, s azt is elsősorban helyi szinten. Ebből következik, hogy decentralizálni kell a rendőrséget, s a rendőrség irányítását is. Sokat tehetnek maguk a polgárok is. Nem biztos, hogy csak a polgárőrség formájában, amely egyre inkább hasonlít a rendőrséghez. Eredményesek lehetnek az úgynevezett szomszédfigyelő szolgálatok. Köztudott, nem önmagában a bűnözés szintje, hanem a bűnözéstől való félelem foka az, ami az emberekben a bizonytalanságot kelti. Természetesen nem állítom, hogy bele kell nyugodni a dolgokba, ugyanakkor azt mondom, nem feltétlenül attól kell félni, amitől a politikusok akarják, hogy féljünk. Az előbb a kisembert kérdezte. Nos a kisembert nem a nemzetközi szervezett bűnözés nyugtalanítja, de amikor a rendőrségi vezetők beszélnek, majdnem mindig ez szerepel az első helyen. Aki nem jár prostituáltakhoz, aki nem fogyaszt kábítószert, nem akar illegálisan átjutni a határon, azoknál az embereknél a nemzetközi szervezett bűnözés gyakorlatilag nem játszik szerepet, és mégis folyton ezzel riogatnak bennünket. A rendőrségnek és az önkormányzatoknak, akár közösen is arra kellene figyelniük, hogy tényleg mi az, ami az embereket foglalkoztatja, melyek azok a bűnözési formák, amelyek egy adott helyen jellemzőek. Ha a közbiztonság alatt a bűnözés egészét értjük, akkor erre nagyon kis hatása van a rendőrségnek, ám minél inkább közelítünk az egyes bűncselekményhez vagy az egyes problémához, annál inkább születhet eredmény. Meglehet, ezek az eredmények rögvest nem jelennek meg az országos statisztikában. Csath Róza HA EGY PILLANATRA NEM FIGYELÜNK ODA... Bevert ablak, elbontott ház Sorstársához viszonyítva kis kárral megúszta az a gyulai háztulajdonos, akinek az utcafront felőli, kétszárnyas ablakát valaki egy kődarabbal betörte február 26-án, 22.40 óra tájban. A gazdát 8 ezer forint kár érte. A mezőkovácsházi lakos, aki Gyulán tanyatulajdonos, nagyobb anyagi kárt és döbbenetét könyvelhetett el magának. Február 7-e és 28-a között apránként elbontották a tanyáját. Elvittek 12 szarufát és a főépületről 8 pár szarufát, mintegy 170 négyzetméterre való cseréplécet, 70 darab kúpcserepet, 4500 darab Bohn-cserepet, másfél ezer téglát. És végül — vagy mindjárt az elején? — a bejárati ajtót... A kár 150 ezer forint.
