Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28-03-01 / 50. szám
1998. február 28—március 1., szombat-vasárnap 9 A pszi mesterei (28.) Arigo, a pszisebész A brazíliai Congonhas do Campó- ban egy asszony haldoklóit. A helyi pap már feladta az utolsó kenetet a méhrákban szenvedő betegnek, és úgy nézett ki a dolog, hogy az asszony percei meg vannak számlálva. Négy gyermeket és egy teljesen kétségbeesett férjet, Jósé Arigót készült itt hagyni, hogy lelkét visszaadja a Teremtőnek. Az addig sírdogáló férj hirtelen felállt, üveges tekintettel bement a konyhába, ahonnan egy hatalmas csontozókéssel tért vissza a beteg ágyához. Durva mozdulattal letépte felesége ruháját, majd a beteg asszony hasába vágta a kést, és köldökétől a szeméremcsontjáig felhasította. A rokonok megdöbbenve nézték, ahogy a férfi a szörnyű sebbe nyúlva egy hatalmas szövetcsomót tépett ki onnan. Bal kezével könnyedén végigsimította a hatalmas vágást, amely ettől az érintéstől engedelmesen bezárult. Némi vér és egy égővörös vonal emlékeztetett csak a lezajlott szörnyűségre. A különös műtét után Arigo arcát véres kezeibe temetve, sírva az ágy mellé roskadt. A jelenlévő rokonok közül valaki orvosért szaladt, a többiek pedig a beteg köré gyűltek. Az asszony nyugodt volt, fájdalomra nem panaszkodott. Az időközben megérkezett doktor hitetlenkedve hallgatta a különös gyógyításról szóló beszámolót. A beavatkozásnak köszönhetően a beteg hamarosan felépült, ami már maga is csodának számított, a gyógyítás módjára pedig azóta sem tudtak magyarázatot adni a szakemberek. így érthető, hogy a brazil farmer egy csapásra a figyelem középpontjába került. Főleg azok az emberek érdeklődtek intenzíven tevékenysége iránt, akikről az orvosaik ugyanúgy lemondtak már, mint Arigo feleségéről. Arigo rákos megbetegedésekre specializálódott. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem mindenkit operált meg. Volt, akiknek csak valamilyen gyógyszert írt fel, amit a jelenlétében kellett bevenni. A gyógyszerek általában erős kábítószerek voltak, amit olyan töménységben kellett bevenni, ami meghaladta a halálos dózis nyolcvanszorosát is. Ám senki sem lett rosszul. Brutalitás ide, durvaság oda, soha senki nem panaszkodott a mészárosmunkára inkább hasonlító műtétre, mint komoly orvosi beavatkozásra. Az ok roppant egyszerű. A betegek ugyanis meggyógyultak. Egy betört orr vagy felrepedt szemöldök igazán nem volt nagy ár a rajtuk végbement csodáért. A brazil megszállott, ahogy a háta mögött nevezték, soha nem használt érzéstelenítést, mégsem panaszkodott senki fájdalomra. A seb pedig, bármekkora is volt az, alig vérzett, a műtét után pedig azonnal be is zárult. Pár nap elteltével már a helyét sem lehetett megtalálni. Arigo a Congonhas do Campó-i börtönben Arigo műtétjeinek másik érdekessége az volt, hogy soha nem alkalmazott sterilizálást, feltehetőleg nem is hallott róla. Műszerei — ha egy rozsdás kést vagy egy ócska ollót annak lehet egyáltalán nevezni — nélkülözték még a legalapvetőbb higiéniai előírásokat is. Fertőzések azonban soha nem léptek fel. Munkabírására pedig jellemző volt, hogy öt év alatt több mint félmillió beteget kezelt, akiktől azonban soha nem fogadott el pénzt. Működése csúcsán azonban a brazil egészségügyi hatóság tiltott orvosi tevékenység és sarlatánság vádjával börtönbe csukatta. A börtön parancsnoka azonban ellenszegült az előírásoknak, engedte, hogy a csodasebész a fogdában tovább praktizáljon. Tette mindezt azért, mert ő is Arigónak köszönhette az életét. Előrehaladott tüdőrákját gyógyította meg egy kenyér- szeletelő kés segítségével. A parancsnok két bordája ugyan eltört, amikor orvosa a hátába térdelt, de rákjából kigyógyult. Ez idő tájt figyelt fel az ekkor már híressé vált Jóséra a paranormális kutatások terén nemzetközi hírnévre szert tett Andrija Pucharin. Elhatározta, feltétlenül kivizsgálja az esetet. New Yorkból, ahol lakott, elrepült Brazíliába, hogy saját szeméivel lássa a csodasebészt munka közben. Arról még csak nem is álmodott, hogy a saját bőrén fogja megtapasztalni Arigo különös képességét. A börtönben tett látogatásakor történt, hogy a sebész elővett a zsebéből egy ócska zsebkést, és a rozsdás, csorba pengét beledöfte Andrija karjába, ahonnan egy csomót fordított ki. Ä tudós döbbenten konstatálta, hogy az egész műveletből semmit sem érzett, és a mély vágás vérzés nélkül összeforrt. A későbbiekben elvégzett szövettani viszgálat igazolta, hogy a csomó Andrija testéből származik, tehát csalásról szó sem lehet. Több mint száz műtétet asszisztált végig és megállapította, hogy Arigónak minden kétséget kizáróan paranormális képessége van. Hosszas beszélgetésük közepette a sebész elmondta, hogy amikor operál, egy, a faluban 1918-ban elhunyt orvos, dr. Adolphus Fritz szelleme szádja meg. A professzor már korábban is felfigyelt arra, hogy Arigo transzban operál és ilyenkor erős német akcentust használva beszél, illetve gyakran németül adja ki az utasításait. Ebben az állapotban Arigo következetesen dr. Fritznek szólíttatta magát, saját nevére egyáltalán nem hallgatott. Arigo azt is elmondta, hogy bár tud dr. Fritzről, a műtétekkel kapcsolatban semmire sem emlékezik. Andrija ezért levetített neki egy különösen véres műtétjéről készült filmfelvételt, aminek láttán a brazil mágus elájult. Pucharinnak felkeltette a figyelmét az is, hogy Jósé kezén mielőtt a sebet bezárná, sárgás, sűrű váladék jelenik meg, amit minden alkalommal beledörzsölt a sebbe. A professzor szerint ennek az anyagnak volt köszönhető, hogy a műtét után soha nem lépett fel fertőzés. Több mint ezeroldalas jelentését eljuttatta a Brazil Egészségügyi Minisztériumba, ahol egy szakértői gárdát állítottak fel. Az ő jelenlétükben műtétek tucatjait végző sebész megdöbbentette még a legelvakultabb kételkedőket is. A betegek azonban hiába gyógyultak meg, Arigónak továbbra is börtönben kellett maradnia, mert nem volt orvosi végzettsége. A sebész azonban ebben az időben már Brazília első számú hőse volt, és igen befolyásos embereket is kezelt, akik végül szárnyaik alá vették és kihozták a börtönből. A hatóságok zaklatásával mit sem törődve operált 1971-ig, amikor máig tisztázatlan körülmények között egy teherautó halálra gázolta. Halálával századunk egyik legnagyobb orvosi rejtélye szállt a sírba. Módszerére azóta sem találtak magyarázatot. Végső nyughelyét azonban a mai napig friss virágok borítják. Az emberek, akiknek visszaadta az életüket, nem felejtették őt el. Összeállította: Miki Ottó [fehéren i^*^***™-"" ..................... B udapesti infotacs Nem kérem, ez nem valami futball szakkifejezés, sőt a rókázás népies kifejezéséhez sincs köze. Az infotacs számítógépes érintőképernyős információs készülék, írásos nevén: Info-Touch. Kinézetre úgy másfél méteres lehet, s a képernyő érintésére képi és szöveges információt nyújt az érdeklődőnek, mondjuk a helyi nevezetességekről, szálláslehetőségekről, vendéglőkről, programokról. Okos szerkezet, Budapesten tizenegy áll belőle a város különböző pontján. Tavaly összesen egymillióan — harminc százalékban külföldiek — „szólították meg” őket, kértek tőlük információt utazáshoz vagy programokhoz. Az adatokat a Budapesti Turisztikai Hivatal igazgatója mondta el minap egy sajtóbeszélgetésen. Az infotacs csak egyetlen azok közül a szolgáltatások közül, amelyeket a Budapestet népszerűsítő hivatal szervez. Kiadványokat gondoznak, tetszetős eligazító táblákat telepítenek a főváros utcáira, Budapest-kártyát bocsátottak ki, amellyel átalányban utazhatnak, múzeumot látogathatnak, szórakozhatnak a turisták. Legújabban pedig meghívtak száz újságírót egy hétre a világból, hogy nézzék meg Budapestet, s persze írják meg tapasztalataikat a lapjaikban. A költségeket a hivatal állja a Malévvel, a szállodákkal és a vendéglőkkel közösen. A fővárosban tehát valamire rájöttek: a vendég nem jön magától. Minden turistáért, minden vendégéjszakáért, minden éttermi rendelésért meg kell küzdeni. Ha Budapesten így van, akkor nálunk, ahová jóval többet kell utazni és kevesebb a látnivaló, többszörösen így van. A hivatal az idén 270 millió forintból gazdálkodik, ebből százmilliót a fővárosi önkormányzat csúsztat a „zsebükbe”. Az idegen- forgalom tehát pénzbe kerül. Ahhoz, hogy jöjjön a külföldi vagy a magyar, előbb áldozni kell. Aratni csak vetés után lehet. Fordítva nem megy. Nagy kérdés, van-e mifelénk erő, tehetség, pénz, önkormányzati szándék és közös akarat megmutatni magunkat a világnak, az országnak. Félek, nincs. Egyelőre sok minden más fontosabbnak tűnik. Csak közben a világ elszalad mellettünk. Megint. Árpási Zoltán 1 gOK iiilr Ál ■■ y ________________ Szabadkígyós Község Önkormányzatának Képviselő-testülete . pályázatot hirdet a megüresedett JEGYZŐI ÁLLÁS betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség — legalább 2 éves közigazgatási gyakorlat. A PÁLYÁZATHOZ CSATOLNI KELL: — a képesítést igazoló okiratok hiteles másolatát — részletes szakmai önéletrajzot — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. Bérezés: a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján. A PÁLYÁZAT BENYÚJTÁSÁNAK HATÁRIDEJE: — a BM hivatalos lapjában történő megjelenéstől számított 30 nap, azaz 1998. március hó 19. — a pályázat elbírálásának várható ideje: 1998. április hó 19. '— az állás a pályázatok elbírálása után, azonnal elfoglalható. Lakás megoldható. A pályázatot Szabadkígyós község polgármesterének címére kell benyújtani. 5712 Szabadkígyós, Kossuth tér 7. Telefon: (66) 356-166, 247-601, 06 (30) 552-072. I Ili «üi ti íltll H Megyénk első közkútkészítője: Zsigmondy Béla Zsigmondy Béla (Pest, 1848. március 7—Budapest, 1916. június 12.) gépészmérnök, artézikút-fúró nagybátyja, Zsigmondy Vilmos (1821—1886) bányamérnök — aki elsősorban artézi- kút-fúrásaival vált ismertté — munkásságának volt a folytatója. A múlt század hatvanas éveiben a megindult ipari fejlődés hatására több magyar fiatal igyekezett műszaki ismereteit nyugat-európai intézetekben elsajátítani. Zsigmondy Béla a világhírű zürichi Mechanisch-technische Schule hallgatója lett. Itt a kötelező tantárgyakon kívül geológiai előadásokat is hallgatott. Gépészmérnöki oklevéllel hazatérve a Magyar Királyi Földtani Intézetnél helyezkedett el. A bányamérnök nagybátyja vállalkozását a 28 éves Zsigmondy Bélára ruházta át. A fiatal mérnök akkor kezdte el mérnöki pályafutását, amikor a legnagyobb érdeklődés indult az artézi kutak iránt. Működését az Alföldre helyezte át. 1880. május 28-án Hódmezővásárhelyen átadta az Alföld közegészségügyi szempontból kifogástalan vizet adó első artézi kútját. Békés megyében az első kútfúrásról 1878. évi adat származik. Ekkor Békéscsabán Siket János tanyáján próbálkoztak kútfúrással. A 72 méteres „lyuk” azonban eredménytelen lett. (Találkoztam olyan adattal is, hogy Békésen 1880-ban egy 120 méteres kútból 3 colos csövön percenként 18 liter vizet termeltek ki.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Központi Statisztikai Hivatal megdöbbentő adata alapján látta, hogy Csaba községben 1000 lakosból évenként 43 halálozás történt. A megyei gazdasági egyesület bizottságot jelölt ki, akik 1884-ben megállapították, hogy a „nagy halandóság oka” az ivóvíz rossz minősége. (A megye lakossága az ivóvizet a nem elég mély, így fertőzött, ásott kutakból, illetve a Körösök vizéből szerezte be.) A nagy halálozás megakadályozását az egészséges ivóvíz biztosításával lehetne megoldani — állapította meg a bizottság. Ezért a gazdasági egyesület „a megye rossz egészségi viszonyain segíteni óhajtva, a talajvizet szolgáltató kútjainak helyébe a föld méhének forrásvizét nyújtó artézi kutak létesítésére” irányította a figyelmet. Az artézi kutak fúrásának elősegítése érdekében Békés megye 1000 forint segélyt ajánlott fel azon községek részére, amelyek a 2117. okt/1884. sz. határozat keltétől számított két éven belül hozzáfognak egy artézi kút létesítéséhez. Ám az artézi kutak fúratására szóló felhívás nem mindenütt talált megfelelő visszhangra. Békéscsaba község azonban szerződést kötött Gold Jánossal, a Kossuth téren fúrandó kútra. A kutat Gold 1885—1888 évek között 219 méterig mélyítette, de a fúrást nem fejezte be. A fúrást Zsigmondy Béla folytatta 1888 és 1891 között. A kút 299 méter mély lett (vörösfenyő béléscsővel), 0,5 m magasan percenként 210 liter vizet adott. Közben 1888-ban Szarvason is változtattak korábbi álláspontjukon, mert a Hármas-Körösön elkészült a kákafoki átvágás és ezzel „a Körös vizétől ivás tekintetében a lakosok örök időre meg- fosztatnak.” A község kiküldöttei Zsigmondy Bélával kötöttek szerződést, aki 1891 szeptemberére a piactéren, a templom közelében lévő első szarvasi artézi kutat elkészítette. Ebben az időben a kutakat többnyire egy-egy szoboralak díszítette. Általában női alakot szerettek a kútra állítani. Szarvason a medence „díszére” az antik világból merített „Ceres” (a földmívelés istennője) alakját helyezték. Békéscsabán 1893-ban újabb kutat fúrattak Zsigmondy Bélával, a mai Andrássy út—Tulipán utcák találkozásánál. A 324,2 méter mély kút ugyancsak vörösfenyő béléscsővel készült, s szintén percenként 210 liter vizet adott. A kút fölé angyalt ábrázoló szobor került, amelyről a kutat „Angyalos kút”-nak nevezte a lakosság. Ceres istennő szobrával díszített szarvasi kút Ezek után Zsigmondy Béla Békés megye területén még több kutat készített. Munkájára jellemző volt a pontosság és az alaposság. A kútkészítés során, a kikerült furadék alapján, a megye geológiai viszonyait annyira megismerte, hogy az általa vállalt fúrások egészséges, jó ivóvizet adtak. Zsigmondy 13 500 forint átalányért Békés megye területén bárhol — de másutt is az országban — vállalt kútfúrást. O létesítette a legtöbb alföldi város artézi kútját. Érdeme, hogy az 500 méternél nagyobb mélységben végzett fúrásoknál fellépő nehézségeket új technikával, az általa első ízben alkalmazott sodronykötéllel és a már használatban volt eszközök átalakításával leküzdötte. A kútfúrási láz 1893-ban érte el tetőfokát. Aki biztosra akart menni és alapos munkát kívánt, Zsigmondy Bélához fordult. A leggondosabban készült kutak az ő keze alól kerültek ki, aki hazánk legkitűnőbb mélyfúró mérnöke lett, nevét külföldön is becsültté tette. Zsigmondy Béla életének 68. évében, 1916. július 12-én hunyt el Budapesten. A Kerepesi úti temetőben édesapja, Zsigmondy Pál mellé temették, családi sírboltba. Góg Imre
