Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-21-22 / 44. szám
6 1998. február 21-22., szombat-vasárnap m #1 Nagy zeneszerzők nyomában — a csapat már márciusra gondol.. ékésen a csapból is opera folyik Területi győzelem után, országos vetélkedő előtt Az Óbudai Társaskör — gyakran látjuk a tévében — értékes zenei eseményeknek ad otthont. Március 1-jén ott rendezik a Magyar Rádió Zenei Főosztályának vetélkedőjét, a „Játsszunk operát!” verseny országos döntőjét. A nálunk is ismert angol zeneszerző, Benjamin Britten műve nyomán született cím kifejezi a rendezők szándékát: játékos módon megszerettetni az operairodalom legszebbjeit a fiatalokkal. 1993 óta másodszor indul útjára a verseny. Akkor a Békési 1-es Számú Általános Iskola ének-zenei tagozatának csapata győzelmet győzelemre halmozva második lett a Magyar Rádió márványtermében megrendezett döntőn. Legújabb csapatuknak — mely az idei tanévben toronymagasan nyerte a megyei és a délkelet-magyarországi területi versenyt — ismét szurkolhatunk a tavasszal. Velük, az operacsapat tudoraival beszélgettem a minap felkészítőjük, Mészárosné Liszkay Éva tanárnő társaságában. Megjelent a Békés Banda Huszárverbunk című CD-lemeze Kossuth-nóták és katonadalok Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a Békés Banda pályázott a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Magyar Millennium Emlékbizottság titkársága által 1997 ó'szén meghirdetett felhívásra, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának méltó megünneplésére. Az idén húszéves együttes mindig is elsődleges céljának tekintette a magyar népzene megismertetését, színvonalas továbbélteté- sét eredeti formájában, így amire most vállalkoztak és támogatást is nyertek, szépen illeszkedik törekvéseikhez. — Most, hogy távol vagytok a tanítási órákról, nem irigykednek a többiek? — „Summa cum laude super” minősítést kaptunk a megyei versenyen, 12 csapat közül mi nyertünk. Szerintem az osztálytársak is büszkék azóta ránk — mondja a 12 éves Fábián Ági. Társai, Mészáros Bernadett, Buzder Csilla és az idősebbek, Csökmei Gergő, Balog Viki, Bátori Zsuzsi, Szőcs Hanna, Grigore Zsolt hetedik-nyolcadikosok helyeslőén bólogatnak. — Mi se tudtuk, mire vállalkozunk. Tizenhat operából kellett felkészülni, négyből részletesen. Zenehallgatás, felismerés, keresztkérdések, írásbeli feladatok, kicsit ijesztő volt először minden, hatalmas adatanyag — sorolja Hanna. — Még a vasárnapi ebéd közben is komolyzenét hallgattunk. Anya mindig mondogatta: Nálunk a csapból is opera folyik! — Nem haragudtak a szülők:, hogy mindig operáitok? — Akkor nem küldtek volna enni- innivalót a szombati próbákra. Ági még Kölyök-pezsgőt is hozott egyszer — kuncog Gergő, a csapat mókamestere. — Éva néni az edzőnk és a főszponzorunk. Süti, csoki, napraforgó- mag mindig akad nála, a sulitól tea, McDonald’s-vendégség, ilyen csuda dolgunk van — toldja meg Zsuzsi. — Az Aidára rapp-szöveget írt Éva néni, az ellenfélnek ebből kellett kitalálni a mű címét. A zsűritagok haho- táztak, amikor kórusban rappeltünk Radames hadvezérségéről: „Éz a csapat olyan rappes, hogy a szívem ettől repes...” Kertész Iván zenetudós, az egyik zsűritag így ujjongott örömében. Gyors váltásként a csapattagok már fújják is szolmizálva a bevonulási indulót. — Ötödikben rossz volt a helyesírásom, de úgy látszik, a sok éneklés jót tett, mert javítottam azóta — örül Viki. — Rengeteg mást is megtanultunk! Megismerkedtünk A nürnbergi mesterdalnokkal, Puccini Triptichonjával, a Don Carlosszal — hogy annak mennyi változata van! —, a Figaro házasságával és öl nyelven tudjuk mondani, hogy szeretlek! — mosolyog Zsuzsi, a nagylány. — Aki zenével foglalkozik, széles látókörű ember lehet. Ebben a világban több esélye van a váltásra, teljesebb emberként tudja leélni az életét — ezt már a tanárnő mondja, aki magyar—- ének szakos diplomájával 22 éve került vissza kisebb-nagyobb kitérők után szülővárosába. — Távlatokban kell gondolkozni, hisz egy életre tanul az ember. Zsuzsi folytatja: — Soha nem beszéltünk győzelemről. Éva néni azt mondta, a műveltség a fontos, amit itt szerzünk. — Most tanulom a gyerekekkel a részleteket, igazi továbbképzés ez nekem is. Szerencsénk, hogy az igazgatóm, Dávid Mátyás hagy bennünket dolgozni, és nagyon örül a sikereinknek. A városi könyvtár sokat segített a felkészülésünk során. Gyumbiemé, a zenei könyvtáros az egész országot felkutatta nekünk egy-egy librettóért. Az iskolában hatvannál több videokazettánk, száznál több lemezünk van. Még egy CD-lejátszót szeretnénk nagyon, hogy továbbléphessünk. Régebben jártunk Pestre, az Operába, akkor még olcsóbb volt a busz. Ma ez nem megy. Mészárosné Liszkay Éva Nyíregyházán végzett, pályafutása során összes eddigi kórusa arany minősítést kapott. Szeretettel beszél egykori énektanáráról, Pócsai Antalnéról, a békési zeneiskoláról, ahol tanult és Sárhelyi Jenőnéről, Lenke néniről, akinek gyakorlati, pedagógiai tapasztalatait köszönheti. Az első országos siker után Békés város polgármestere háromezer forintos díjakat adott át a győztes csapattagoknak. Legutóbb a McDonald’s étterem meglepetésül születésnapi tortával kedveskedett nekik. — Ha felnó'ttök, hogyan tovább? — Talán zenetörténész leszek, ha minden jól megy — így a kicsi. — Én bankár — kockáztatja meg Zsolt, a legfrissebb csapattag. Ó már előrelátó. — Jó, akkor te fogsz szponzorálni bennünket! — egyeznek meg mindannyian, és futnak a tízóraiért, mert kicsöngettek. F. Pálfy Zsuzsa A pályázati pénz további támogatók jóvoltából (Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata, Glass Kft., Megyei Művelődési Központ, Jókai Színház, Implom József Alapítvány) bővült, és rövid idő alatt elkészülhetett a zenei kiadvány, amely az 1848/49-es szabadságharc eszmeiségéhez kapcsolódóan bemutatja azt a kort századunk népköltészetében, népzenéjében és verbunkos hagyományaiban. A CD-le- mez címe: Huszárverbunk. — Azt, hogy a szabadságharc idején milyen zene szólt valójában, ma pontosan nem lehet tudni, hiszen a múlt század első feléből nincsenek felvételek — mondta Hegedűs Sándor, a Békés Banda hegedűse, ezúttal „kiadói minőségében”. — Alapos kutatómunkát igényelt tehát az összeállítás, hiszen húsz év alatt is rengeteget változik a zene íze, milyensége, sokat változnak a hangszerek is, hát még 150 év alatt! Ebben a században is nagy átalakulásokon ment át a népzene, tájegységekként, környezetekként is; ma többet utaznak az együttesek, több a kapcsolat a faluk, zenészek között, ezáltal alakítják egymást. A lemezünkön úgy szólaltatjuk meg a nótákat, ahogyan azok a mai népzenében jelennek meg. A múlt századi népdalgyűjtők csak a szövegeket írták le, és mi — mivel ismerjük a népzenét — voltunk olyan bátrak, hogy elzenéljük a nótákat, amelyek nagy valószínűséggel így hangzottak annak idején. Az 1848/49-es szabadságharchoz, mint katonai eseményhez szorosan kapcsolódtak a verbuválások, melyek a katonai állomány gyarapítását szolgálták. Ugyanakkor már a szabadságharcot megelőzően életre keltek a nemzeti törekvések, melyeknek zenei megnyilvánulásai a korabeli verbunkok voltak. Erre utal Csokonai, amikor 1799-ben úgy foglalt állást, hogy „az igazi magyar tánc a lassú verbunkos”. Ugyancsak a verbunk és párosán járt formája volt az, mely meghatározta a magyar tánc eszméjét a nemzeti tánc jogaiért folytatott küzdelemben. Emellett népdalainkban máig élénken él a szabadságharc, s jeles alakjainak emlékezete, Kossuth személyével a középpontban. A Békés Banda CD-lemezén szerepelnek közismert nóták, melyek népzenei felállásban szólalnak meg, illetve tájegységhez kötődő művek: Huszárverbunk és Sarkantyús, Kos- suth-nóta, Dudaverbunk, a Kossuth lova megérdemli a zabot. Megszólal néhány, a huszárromantikát idéző szatmári népdal a címben szereplőn kívül a ,,Huszár gyerek, huszár gyerek...”, valamint a Katonakísérő és a Rabének. — Nem csak a népzenét kedvelőknek készítettük ezt az összeállítást, azt szeretnénk felmutatni, ami annak a komák a népzenéjéből megmaradt a nép ajkán, az emberek emlékezetében. Úgy gondoljuk, hogy népköltészetünk olyan értékes fejezete ez, melyet pedagógusok, szervezők ünnepeken fel tudnak használni, így a közönség szélesebb rétegeihez kívánunk szólni. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez az utolsó alkalom arra, hogy a múlt népzenéjét a jövőnek megőrizzük, egyébként a jövő fiatalsága már nem hall eredeti népzenét — hangsúlyozta a Békés Banda hegedűse. A Huszárverbunk című CD-lemez országos terítésű, kapható könyv- és lemezboltokban, a megyei művelődési központban, a békéscsabai Rock Island lemezboltban (Origó) és a megye más szakboltjaiban, illetve megrendelhető a 06/30/677-304-es telefonszámon. Niedzielsky Katalin Verbunhoh. sorozónőfák hafoiradaloh i K2LH fjűRÖHiaaS FÖJLK HMS3C A Békés Banda CD-lemezén János Hajnalka énekel Emily Dickinson: 887 Kinőjük a szerelmet is, S fiókba rejtjük el, Míg ódon holminak tűnik, Mit egy ősünk viselt. (Tábor Eszter fordítása) Lírai reflexiók A szerelem mint kinőtt holmi, ócska kacat. Felesleges limlom, csak rakosgatjuk ide-oda. Kidobni még nincs szívünk, de már nem jelent nekünk semmit. Néha csodálkozunk, ha kezünkbe akad: ez volt? Ilyen volt? Én voltam és te voltál? Különös... Rakosgatjuk tovább, míg egyszer csak könnyű szívvel ki nem dobjuk. —ÉS— A szegedi szimfonikusok Csabán Viking műtárgyak fotói A Finnországban élő Rácz István fotóművész és műfordító 90. születésnapja tiszteletére a Békéscsabai Magyar—Finn Baráti Társaság fotó- kiállítást és az azt követő összejövetelen finn kisfilmeket bemutató filmvetítést rendez Békéscsabán, a megyei könyvtárban február 27-én, pénteken 17 órakor. Mintegy negyven műtárgyfotót láthat a közönség, a képek több ezer éves viking kultúra fennmaradt emlékeit elevenítik meg. A világszerte elismert fényképész — akinek több, mint hetven könyve jelent meg — a híres finn népi eposz, a Kalevala egyik fordítójaként is közismert. Finn feleségével 1956-ban hagyta el végleg Magyarországot. A kiállítás március 20-áig tekinthető meg a megyei könyvtárban. K. I. Rendszeresen visszatérő vendégzenekara a Jókai színházbeli bérleti hangversenyeknek a Szegedi Szimfonikus Zenekar. Az eddigi alkalmaktól eltérően Kollár Imre személyében vendég- karmester vezetésével lépett fel az együttes. Kosztándi István, az együttes koncertmestere játszotta a nyitószámként felcsendülő Hacsaturján-hegedűver- senyt. Néhány éve már hallhattuk őt itt Békéscsabán, és most ismét örülhettünk remek hegedűjátékának. Gyönyörű tónusa avatta hitelessé a II. tétel keleti mesehangulatot teremtő, áradó dallamait, virtuóz hangszerkezelése, pregnáns ritmikája tette élvezetessé a táncos lejtésű, tüzes rondótételt. A karmester és az együttes különösen a II. tételtől kezdve kitűnő partnernek bizonyult, árnyaltan és pontosan kísérte a szólistát, néhány emlékezetes fafúvós-belépés pedig remekül ellenpontozta a hegedűszólót. A szünet után felcsendülő Csaj- kovszkij-szimfónia (f-moll) népszerűségében ugyan máig sem vetekszik a Patetikus szimfóniával, sem az V. e- moll szimfóniával, mégis a művet összetartó motivikus egység, a gazdagon áradó dallamok méltán avatják a szerző kiemelkedő szimfonikus alkotásai közé. A kései romantika művészének magányossága, vergődése szövi át szinte az egész művet. A melankolikus lírától a drámai kitörésekig és az utolsó tétel katartikus feloldódásáig az érzelmek változatos skáláját kell tolmácsolnia egy szuggesztív előadásnak. Kollár Imrének ez sikerült vasárnap este. Plasztikus mozdulataira remekül reagált a szegedi együttes, a hangverseny-látogatók pedig egy maradandó élménnyel lettek gazdagabbak. Farkas Pál
