Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1998. február 1., vasárnap Gyorshírek Gyermekbaleset, (c) Orosháza belterületén, a Gárdonyi utcában történt baleset tegnap. Egy hat­éves kisfiú figyelmetlenül lépett az úttestre, és egy szabályosan haladó gépko­csi elütötte. A baleset kö­vetkeztében a gyermek könnyű, nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenve­dett. A téli csúszós utakon nem a kerékpáros balese­tek dominálnak. Az autók nem tudnak könnyedén megállni. Levették a gázról, (c) Bé­késcsabán, a Petőfi utca 20. szám alatti házból ér­kezett a bejelentés, hogy füst száll ki az egyik ottani lakásból. A tűzoltók a helyszínre siettek, és mivel a lakó nem tartózkodott otthon, betörték az ajtót. Kiderült, hogy a tulaj a gá­zon felejtette a készülő ételt, ami szénné égett, és „füstölgött”, riadalmat keltve. A tűzoltók nemes egyszerűséggel levették a fazekat, és a fürdőszobá­ban vizet engedtek rá. Kigyulladt autó. (c) Bé­késcsabáról, a Szarvasi úton lévő MOL-benzin- kútról telefonáltak a tűzol­tóságra, hogy a töltőállo­más parkolójában kigyul­ladt egy személygépkocsi. A tűz a jármű üzemanyag- rendszerének meghibáso­dása miatt, a motortérben keletkezett. Az anyagi kár félmillió forint. A Fekete-zseb titkai A békéscsabai KIT Makett Klub vezetője, Fekete László már tudna mindent, ha ide­je lenne a zsebében kotorászni. Ott lapul­nak ugyanis a több ezren körbejárt bé­késcsabai, országos makettkiállítás és - verseny eredményei. Fekete-fehéren azonban még nem láthatunk, mert a klubvezető a rendezvény utolsó óráiban is vendége két fogad. Például Simorjay Andrást, aki közelfelderítőként vett részt a II. vi­lágháborúban. No, ez nem azt jelenti, hogy a földhöz közel re­pült, inkább az akkori ellenség harcászati vonalába. Több, mint 170 bevetést úszott meg ép bőrrel, de a végzet őt is csaknem utolérte. Egy haditudósító vette rá egy be nem tervezett felderítés­re, és ez azzal zá­rult, hogy hét rob­banótöltet csa­pódott a gépbe. Ekkor Simorjay Andrásnak nem az jutott eszébe, hogy „bel ami”, va­gyis szép fiú, ahogyan a höl­gyek — csak semmi szex — becézték a kétfarkú FW- repülőt. A pilóta és társai is túlélték a légi csatát. Az ak­kori magyar királyi repülő­Simorjay Andrást meg- \ lepetésként érte II. világháborús repülő­gépe hasonmása hadnagy — most is erre büsz­ke, és nem a nyugalmazott századosi rangra — szeren­csecsillagának köszönheti életét. Azt viszont már Ne­mes Sándor makettesnek, hogy l:72-es méretarányban átvehette egykori gépe ha­sonmását a csabai helyőrségi klubban. Ahol ma 14 óráig tart nyitva az országos makettkiállítás. Ezután semmi nem menti meg Fekete Lászlót attól, hogy a zsebébe nyúljon. (Nyemcsok) Jusztnak juszt is „összejött”... (Folytatás az 1. oldalról) A megismételt zenei szignál­ra Juszt László 18.40-kor el­kezdhette, ám gyorsan kiderült, nincs hang... Szignál 18.50-kor, majd újabb 18.52-kor. A gyulai­ak humorral nyugtázták a dol­got, mondván, lassan percen­ként hallják, ahogyan a szülési fájás jön... Végtére megkegyel­mezett a „technika ördöge” és Juszt László valójában elkezd­hette. — Arról szeretnénk be­szélni, hogy hány gyermek tű­nik el, hogyan keresik őket, mit tettek a gyulai, békési rendőrök Nikolettért. A legdrágábbról, a gyermekről van szó. Azóta két másik ügy is történt, egy szobi kisfiúra a bécsi pályaudvaron találtak rá, útlevele nem volt és Budapesten, az Emkénél órá­kon át ült egy kislány a kövön... Csak néhány gondolat az el­hangzottakból. Juszt László: — Kaptam olyan levelet, hogy a Békés megyei rendőrök nem tettek meg mindent... Flajdú Antal: — A rendőrség január 14-én, 21 óra körül kapta a be­jelentést, nyomban hozzá kezdtek az iskolaigazgató, az osztályfőnök, az osztálytársak, a néptáncos társak felkeresésé­hez, értesítették a határőrsé­get... Dankó István, az Oroshá­zi Határőr Igazgatóság rendé­szeti igazgatóhelyettese: Janu­ár 15-én, a hajnali órákban kaptuk a rendőrségtől az első információkat. A román határ- szakaszon, a zöldhatáron átvi­telre utaló nyomok nem vol­tak, a határon többszörös az ellenőrzés. Nem valószínű, hogy átvitték... Szatmáriné Nagy Éva: - Nem hiszem, hogy Nikolett önszántából tet­te volna... Hajdú Antal: — Még egyszer mondom, nem lehet így eltűnni. Próbáljon meg ki- ki emlékezni, látott-e valakit gyermekkel, akit még máskor nem, látott-e autónál álldogálni valakit, vagy egy személyt, aki idegesen szívja a cigarettáját... Hurguly Attila gyulai vállal­kozó:— Több bejelentésre nem érkezett rendőrségi visszajel­zés, ugyanakkor megjelent egy fantomkép, melynek nem volt alapja... Hajdú Antal: — A beje­lentések sokszor keresztezték egymást. Két gyermek hasonló fantomképet rajzolt, hozzájuk 15—20 gyermek elmondása kapcsolódott... Szatmáriné Nagy Éva: — Beszélgessenek a szülők gyermekeikkel. Arra ta­nítottuk őket, hogy köszönje­nek, válaszoljanak. A gyerme­keket jogok védik, de ha mi, felnőttek nem állunk mellet­tük, nem érnek semmit... Nézzék meg a műsort. Aho­gyan érzékeltük, a teremben ülőkben valami hiányérzet maradt. Talán, hogy a kollek­tív bölcsesség sem adott új nyomot Nikolett megtalálásá­ra, akit január 14-én, 16 és 16.15 között még látott gyer­mekorvosa. Az utolsó megszó­laló, Lebenszky Attila, Gyula polgármestere azt mondta, hogy a lelkesedésnek, az összefogásnak kell vezetnie to­vább. Próba, szerencse! Szőke Margit A szépség titkai Vasárnap 10 órától Békés­csabán, a Szabadság téri Party Étteremben a Kós Károly Szakképző és Álta­lános Iskola és a Békés me­gyei Kézműves Kamara egészségügyi szakosztálya fodrász és kozmetikus be­mutatót rendez. Ezúttal lesz az első éves kozmeti­kus tanulók sminkvizsgája is. A levezetők között lesz többek között Such Sándor tanár és Csicsely Judit koz­metikus mester. Nappali sminket készíte­nek a versenyzők, bemuta­tót tartanak a fodrásztanu­lók és szakemberek. Látha­tó lesz a színházi sminkké­szítés néhány titka is. Nem­csak a diákok, maguk a fod­rász és kozmetikus meste­rek is beavatnak szakmá­juk titkaiba, személyes be­mutatót tartanak. (d) vasárnapi «ív pjj HIRDETEÍI LEHETOÍEC ÚJ PIAC kMEGSZERZÉSÉHEZ. Megmagyarázta a fuvardíjat Mi a teendő akkor, ha a szállítandó áru értékét meghaladja a fuvardíj? A fogós kérdésre egy mezőkovácsházi lakos megtalálta a választ... A Mezőhegyesi Állami Ménes­birtok Rt. még január 8-án tett bejelentést a helyi rendőrőrsön, hogy a 62-es számú erdőből a december 20. és január 5. kö­zötti napokban ismeretlen tette­sek egy rakatból eltulajdonítot­tak 2 köbméter kemény tűzifát, melynek értéke 11 ezer 536 Ft. A kérdéses időszakban a 62- es erdőben járt egy pótkocsis MTZ traktor. Az információ ré­vén január utolsó napjaiban el­jutottak K. A. mezőkovácsházi lakoshoz. K. A.-nak engedélye volt arra, hogy saját célra gally­fákat termeljen ki az erdőből. Ezzel visszaélve nemcsak a gallyakat pakolta föl a pótko­csira, hanem a 2 köbméter tű­zifát is. A rendőrőrs parancs­noka, Kiss László százados a következőkkel egészítette ki az alaptörténetet. — K. A. a fuvarosként megfo­gadott MTZ-sel az Almáskama­ráson élő fiához szállíttatta a fát, melyet a házkutatás során felfűrészelt állapotban, berak­va meg is találtunk a fáskamrá­ban. A fuvaros elismerte, hogy nemcsak botfát szállított. K. A. viszont — aki szintén el­ismerte a cselekményt, sőt az okozott kárt is megtérítette a ménesbirtoknak - egy fölöttébb „racionális” magyarázattal ruk­kolt elő. A Mezőhegyesről Al­máskamarásra szállított gallyfa annyit sem ér, mint amennyit fuvardíjként kellett fizetnie. Mint mondta, tulajdonképpen azért pakolt a birtok által kiter­melt rakatból is, hogy ne fizes­sen rá az „üzletre”. (gh) Melegítésnek indult ___ _________ Vasárnaptól vasárnapig_________ , , Nagy természetű’’ férfiember jobb, ha most nem kockáztat Battonya külterületén, egy 70x16 méteres sertésól gyulladt ki tegnap. Az alomszalma, valamint a te­tőszerkezet égett. A Tisz­tásra a mezőkovácsházi, az orosházi, a makói és a bé­késcsabai tűzoltók vonul­tak ki. A tűzoltóság ügyeletéről kapott információk szerint nyílt láng okozta a tűzese­tet. Az eddigi adatok sze­rint az egyik alkalmazott a hideg idő miatt a vízveze­ték-rendszert melegítette, de a gyufa lángja nem kí­vánt irányba tovaterjedt. A szerencsétlenül járt férfit füstmérgezéssel szállítot­ták kórházba, de állapota nem súlyos. A tűzeset által keletkezett kár a becslések szerint 300 ezer forint. (0 Alig feledtük még az ünnepek hangulatát, a késztetést arra: hogy „szeressük egymást gye­rekek”, a csendet, nyugalmat, máris elröppent egy hónap az évből, s íme itt a február. A na­pi postaadagból, eseményára­datból, gyártott és valódi botrá­nyokból, szomorú szenzáció­ból nyakunkba zúdított máris egy hatalmas adagot az élet vagy a különféle (anyagi, politi­kai?) érdekek irányította hatás- mechanizmus. Példa erre az elmúlt hét is, amely az egyik világbolygató eseménnyel, az amerikai el­nök vélt vagy tényleges szex­botrányaitól hangoskodva folytatódott. Betértem egy is­merős kisboltba, ahol a hagyo­mányos férfitársaság ecsetelte emelt hangon a méltánytalan­ságot. „Hát az a szegény Clin­ton nem ember? — Háborgott egy hatvanas úr, s a többiek egyetértőn bólogattak. — „Micsoda dolog az, hogy már nem is érezhet úgy, mint más rendes férfiember, attól még igazán jól igazgatja az orszá­gát. Bezzeg nálunk nem vádol­nak vezető államférfit hason­lóval. Ha az életszínvonal­cserének az lenne az ára, bán­ná a fene!” Persze ezek a politikai indít­tatású botrányok is lecsenge­nek egyszer, csak hát nem mindegy, hogy háború vagy béke, netán a korábbi áldozat üdvözülése lesz a vége. A mi Nikolettünk sorsa is alaposan felkavarta a kedélyeket, s fő­ként a tehetetlenség az, amely teljesen elkeseríti az embert. Az újságok címoldaláról las­sanként a hátsóbb oldalakra kerül a téma, de a bánat nem csitulhatott. Magam korán ke­lő ember lévén minden reggel úgy kapcsolom be a rádió első krónikáját, hogy na, talán most végre valami kiderült, egyben került elő a kedves ar­cú csöppség. Ezidáig hiába les­tem a híreket. Kitaláltak helyette viszont egy újabb Békés megyei ka- tasztrófaszagú különlegessé­get valamelyik országos médi­ában, azt a bizonyos dobozi patkányáradatot. Néhány falu­beli szarkasztikus iróniával fo­galmazott: „szegény lehet az a helység, ahol még a patkányok is éhen halnak. Bizonyosan ezért híresztelik rólunk: terjed­nek, elárasztanak bennünket ezek a rondaságok, pedig más­kor is volt ennyi, mint most.” Rágcsáló, rágcsáló, egyre megy. Mármint bizonyos hoz­záértők (?) szerint. Volt ugyan­is olyan képes média, amelyik patkány helyett pocokáradat­ról zengedezett. Akinek hu­mor is jutott a fejébe, szóróla­pokat emlegetett, mely szerint hirdetik arrafelé, hogy a nagy­természetű férfiember mostan­ság ne járjon csak úgy az ut­cán, mert egyes testrészében kár keletkezhet. Az idősebb ijedősek szerint az évek óta hagyományos tüdőszűrő­vizsgálatot is azért tették ugyanarra az időre, mint más­kor, hogy kiderítsék, fertőztek- e a patkányok. Jutott még a hétre egy-két „kellemetes elmaradhatatlan ínyencség”, például a családi pótlékigénylés többpéldányos keresztrejtvénye vagy a vállal­kozói járulékbevallás hivata­los havi kötelezettsége, mely ügyekben igencsak álltak a so­rok az egészségbiztosítónál. A szóbeli áldás ismételten a he­lyi ügyintézők fejére és nem a dolgok kitalálóira szállt. Hát mi már csak ilyen ország va­gyunk... Bede Zsóka

Next

/
Oldalképek
Tartalom