Békés Megyei Hírlap, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-09 / 33. szám

1998. február 9., hétfő Sportmagazin 7 Tehetség és egy kis szerencse: HUSZONNYOLC ÉVESEN AZ „ELITBEN”. Hazánk legnépszerűbb sportága a labdarúgás, még akkor is igaz ez, ha a színvonala nem verdesi az eget. Ennek a szép játéknak különböző és igen sokrétű sze­replője van, a legfontosabbak azonban ismertek: magán a pá­lyán lévők, elsősorban a játéko­sok (most nem róluk lesz szó), másodsorban a játékvezetők, akik elengedhetetlenek a játék lefolyásához, hiszen ők a játék- szabályok betartásának „felü­gyelői”. Ki ilyen, ki olyan ok­ból, de elég sokan megpróbál­koznak a labdarúgó-bíráskodás­sal. A játékosokhoz hasonlóan nekik is végig kell járniuk egy ranglétrát, aztán ki-ki tehetsé­géhez, akaratához méltóan eljut egy bizonyos szintig. Megyebí­ró János mondhatni a szerencse kegyeltje is, hiszen a tehetségén túl a fortuna is kézenfogta, már fiatal kora (28 éves) ellenére a hazai elit tagjaként, NB I-es mérkőzéseken dirigálhat. Számszerűit három meccen van már túl - nem rossz megítéléssel -. az eddigi tapasztalataira vol­tam kíváncsi, no meg arra, ho­gyan sikerült ilyen rövid idő alatt „odakerülnie”? — Elöljáróban annyit, hogy tényleg nagy szerepe van a sze­rencsének is abban, hogy ilyen rövid idő alatt bekerültem az „NB I-es mezőnybe”. Mindez hogyan zajlott? Különleges tör­ténet nélkül. Egy sajnálatos ese­mény sarkallt arra, hogy játék­vezető legyek (édesapám taná­csára), hiszen ha már nem fo­cizhatok, valahogyan azért a pályán, illetve az azt körülvevő közegben szerettem volna ra­gadni. Az hogy ez ilyen jól sült el, abban nagy érdemei vannak Győri Lászlónak, aki végig biz­tatott, egyengette az utamat. — Ha jók az információim, pályafutásod során nem mindig voltál megelégedve az adott bí­ró közreműködésével... — Ebben van némi igazság, hiszen valóban voltak esetek, amikor úgymond „nem szimpa­tizáltam” a játékvezetővel, nem tartoztam a csendesebb játéko­Megyebíró János sok táborába. Reklámálásért kétszer voltam kiállítva... — Mi szerettette meg veled végérvényesen ezt a pályát, mert azt azért nehezen tudnám elképzelni, hogy a kezdeti idő­szakban csakis sikerélményeid voltak mondjuk a megyei III. osztályú mérkőzéseken. — Én sohasem szerettem az alibi focistákat, viszont ha en­nek az ellenkezőjével találko­zom, az nagyon fel tud dobni. Éppen az említett alcsony osz­tályban vezettém még egy meccset, amikor egy idősebb játékosnak felrepedt a szemhéja és erősen vérzett. Természete­sen nem tudta így folytatni a já­tékot, egészen addig, amíg el nem látta a körzeti orvos, s a legnagyobb elképedésemre, mintha mi sem történt volna, visszajött a pályára. Itt döbben­tem rá arra, hogy minden mér­kőzés egyforma - osztálytól függetlenül -, a játékosok, akik a pályán vannak a foci szerete- téért játszanak. — Jelent-e valamilyen kü­lönbséget, hogy jelenleg nem Gyulán élsz, hanem Dunaújvá­rosban, valamivel közelebb a „tűzhöz”? — Ennek két oldala van. A szomorúbb az, hogy a barátaim, illetve azok akik segítették a pá­lyafutásomat, elég távol kerül­tek tőlem. Viszont a másik ol­dala az, hogy innen Dunaújvá­rosból könnyebb „belátni az egész országot”, legalábbis a játékvezetőküldéseket nézve többet vagyok foglalkoztatva. — Hogyan tudnál az olva­sóknak beszámolni életed első NB I-es meccséről? — így utólag azt mondhatom jól jöttem ki belőle, hiszen a já­tékvezető ellenőrtől jó értéke­lést kaptam, annak tudatában, hogy a szokotnál több figyelő tekintet nézi a teljesítményemet a hétfő esti tévéközvetítés miatt (Győri ETO - Diósgyőr). — A játékosok többsége az első bevetésük előtt (alatt) lám­palázzal küszködik. Volt-e ná­lad hasoló jelenség? — Az előtte való hetemet, de leginkább azt a bizonyos hétfői napomat az ellenségemnek sem kívánom. Másra nem is tudtam koncentrálni, már előre láttam a meccs egyes jeleneteit. Enni nem tudtam, a mérkőzésre a kelleténél két órával hamarabb indultam és inkább megálltam többször útközben. — A két csapat játékosai mennyire voltak partnerek, tud­ták-e egyáltalán, hogy neked ez az első NB I-es találkozód? — Ebben az ügyben is sze­rencsésnek bizonyultam, hiszen ha a két gárda játékosállomá­nyát tekintjük, rengeteg volt bé­késcsabai futbalistát fedezhe­tünk fel, s én őket nagyon jól is­merem. Beszélgettem velük a meccs előtt is, s végig remek partnernek bizonyultak. — Magyarországon a csúcsot elérted, hiszen huszonnyolc évesev benne vagy az I.osztályú keretben. További célok? — Ilyen fiatalon az, hogy mi­nél tovább itt is maradjak az „elitben”, a dédelgetett célom pedig az, hogy dirigálhassak nemzetközi találkozókat, s talán mindennél fontosabb az, hogy a családom egy boldog, harmoni­kus, egészségnek örvendő életet éljen, mert enélkül nem lenne teljes az örömöm... Szegedi Zsolt A FENN- ÉS A BENNMARADÁS A MÁV-OSOK CÉLJA A megyei I. osztályban szereplő Békéscsabai MÁV labdarúgó- csapata gyengén szerepelt az őszi idényben. A szakosztály anyagi gondokkal küszködik, a feltételek csak minimálisan biz­tosítottak, az őszt a 14. helyen zárták, három győzelmet arat­tak, négy döntetlenT értek el, s tíz alkalommal pedig vesztes­ként hagyták el a játékteret. Ti­zenhárom pontot gyűjtöttek, gólkülönbségük érthetően nega­tív, 18—31. A tavaszi felkészü­lésről Nyári Attila játékos edző — aki társadalmi munkában lát­ja el a szakvezetői teendőket — a következőket mondta. — Január 20-án kezdtük meg a felkészülést, a város különbö­ző tornatermeiben heti négy al­kalommal tartunk foglalkozáso­kat, s készülünk a tavaszi foly­tatásra. Február közepétől sza­badtéri edzéseket tartunk, s tíz edzőmérkőzést szeretnénk ját­szani a bajnoki rajtig. Mérkő­zünk a Jamina-Patrick SE fel­nőtt és ifjúsági csapatával és a gyulaváriakkal is. A teljes prog­ram még nem alakult ki. A leg­nagyobb gondot az okozza, hogy az amúgy is szűkös játé­kos keret tovább zsugorodhat. Medovarszki, a csapat kapusa a jövőben mint játékvezető foly­tatja pályafutását. A csapat házi gólkirálya, Hürkecz a Jaminá- val tárgyal. Valószínű, őrá sem számíthatok. Rajtuk kívül Ko- hanyecz (Medgyesbodzás), Uhrin (Újkígyós) is bejelentette távozási szándékát. Nem vagyunk könnyű hely­zetben, a fennmaradásunkért küzdünk, célunk nem lehet más, mint a csont nélküli bentmara- dás. Braun Attila Gyulai FC—Doboz 7—0 (3— 0). Előkészületi labdarúgó-mér­kőzés, Gyula, 50 néző. V.: Bíró. Gyula: Steigerwald — Burai, Komlósi, Botyánszki, Resetár — Deák, Kiss L., Tamási, Tassi — Gajdács, Ekker. Edző: Cser­háti István. Doboz: Nagy G. — Bánszki, Benedek (Valki), Lukucz (Szűcs M.), Vatrán (Nagy T.) — Kiszely, Udvari, Balogh (Szatmári), Barcsay — Szabó (Gyurik), Kocsis. Játékos edző: Szűcs Mihály. G.: Ekker 3, Komlósi 2, Gajdács, Kiszely (öngól). Jó: Tamási, Komlósi, Ekker, ill. Benedek, Udvari, Kocsis. Jamina SE—Kamut SK 1—1 (1—0). Előkészületi lab­darúgó-mérkőzés, Békéscsaba, Bessenyei utca, 50 néző. V.: Sebestyén. Jamina: Stumpf — Labdarúgás Hajdú A., Pusztai, Schneider, Szelei — Belicza Z. (Lábos), Ottlakán, Deák, Szarvas (Var­ga) — Holecska, Dobróczki. Edző: Turcsek Zoltán. Kamut: Búj — Gajdács, Kukely, Varga I.. Kovács — Varga A. (Szász), Bokor (Boldizsár), Gurbai, Dömök, Gyebnár (Bondár) — Hajdú Zs. Édző: Bora Imre. G.: Dobróczki, ill. Boldizsár. Jó: Pusztai, Schneider, Dobróczki, ill. Kukely, Varga I., Gyebnár. (-gy-) Csorvás—Tótkomlós 1—2 (0-0). Csorvás, 50 néző. V.: Popok Csorvás: Baráth — Haj­dú, Seres (Eke), Benyovszki J. (Orvos), Krámli — Támyik T. (Zsiga), Támyik Z. (Komár), Sajti, Pogonyi (Szalai) — Popol (Ivanics), Tóth. Edző: Gyimesi András. Tótkomlós: Ölei — Diószegi, Bakai, Pásztor T., Papp — Garai, Molnár (Zsigo- vics), Dávid (Mitykó), Juhász, Szabó, Fülöp (Kvasznovszki). Edző: Matajsz Pál, Kvasznov­szki József. G.: Szalai, ill. Zsigovics, Szabó (lestyán) OMTK—Nagyszénás 0—4 (0—2). Orosháza, 50 néző. V.: Füredi. OMTK: Tóth I. (Lip­csei) — Kőszegi (Juhász), Kasuba, Pardi, Ágh, Kinyó (Tóth S.), Pusztai, Székely, Lo­vas, Sebők (Mórocz), Kovács (Debreczeni). Edző: Füredi Já­nos. Nagyszénás: Horváth Z. — Erzsiák (Békési), Verbőczi (Boér), Kiss, Trabak (Varga), Frák (Gál), Lakatos (Berki), Horváth Zs.. Brachna, Tarján, Bányik. Edző: Berta József. G.: Horváth Zs. (11-esből), Bányik, Erzsiák, Boér. (selmeczi) 1997: KILENCEDIK HELYEN AZ ORSZÁGOS SZAKOSZTÁLYI RANGSORBAN Csattognak a kesztyűk AZ ŰJ BÉKÉSI BOKSZCENTERBEN A sporthoz nem túl közel álló olvasó felkaphatja a fejét: eze­ken a hasábokon szinte naponta ecseteljük, panaszoljuk el a ma­gyar sport sanyarú helyzetét. S eközben „új boxcenter” nyílt? Bizony, van ilyen is. Szerencsé­re! Azt mondja Maczik Pál, a békési boxolók mindenese, hogy akár tizenöt évig nyugod­tan dolgozhatnak ebben az isko­lából átalakított, önállóvá lett kis sportcentrumban, ahol egy másik teremben a sakkozók ta­láltak otthonra. Szóval, a tava­lyi szép eredmények mellett Békési Torna Egylet öklözői joggal ünnepelhetik évadzáró­évadnyitó vacsorájukon a kö­zelmúltban „csendben” birtok­ba vett, szinte minden kényel­met biztosító edzőtermüket is. — Az első szó a köszöneté! — folytatja az edző-szakosz­tályvezető, miközben körbeka- lauzol és minden frissen festett zugot büszkén megmutat. -— Az önkormányzat Pataki István polgármester úrral az élen na­gyon sok segítséget nyújtott a tavaly tavasz óta tartó átalakí­táshoz, amelyet mi magunk is igykeztünk kétkezi munkánkkal kiegészíteni. Mitöbb, még sok tennivalónk van, de a lényeg, hogy egyszerre tíz-tizenöt spor­toló jó körülmények között tud itt felkészülni. Nem is szeret­nénk, úgymond tömegesíteni a szakosztályt, bár a régi nagy­menők, Pocsai Sanyi és Kará­csony Karcsi személyében ki­váló segítőim vannak, ha túl so­kan lennénk, az a munka rová­sára menne. Maczik először 1975-től 1984-ig trénerkedett Békésen, majd egy kilencéves jánoshalmi kitérő után tért vissza a városba. Ki tagadná, munkáját az is ins­pirálta, hogy Robi fiából köz­ben válogatott öklözőt nevelt, aki két ezüst és egy bronzérmet nyert eddig a felnőtt nemzeti bajnokságon és megjárta az ifi kontinensbajnokságot is. — A tavalyi évre egyébként is büszkék lehetünk, hiszen a 72 Az előtérben a két Maczik: a válogatott kerettag Robi edző édesapjával kesztyűzik FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Jákob és Lali A „zsúfolásig” telt teremben nem lehet észrevenni két barna pöttömnyi srácot. Igazi kesztyűben régen elhasalnának, de a kezükre jól illő, kis gyakorló kesztyűben felnőttesen püfölik egymást. Még az igazi bandázst is megmutatják, amikor egy lélegzetvételnyi pihenőre invitálom őket. „Szilágyi Jákob va­gyok” — így az egyik, aki később elmondja, nem csak az edzéseket, a matekot is szereti, csinos csíkos bokszológatyáját pedig az édesanyja varrta. „Éngem is tessék felírni!” —java­solja a fehér nadrágos Ásós Lali, miután megérdeklődte, hogy is hívják a riporter bácsit. „El fogjuk olvasni, István bácsi” — nyugtat meg Lali, akiről az is kiderül, rokonságban van a Ban­di bácsival, vagyis a békési ökölvívó berkekben jól ismert Antoni Antallal. Jákob és Lali másodikos. Lehet, hogy még hallunk rólunk, amikor a békési ökölvívók eredményeiről olvasunk az újság­ban... ló zsákokon, Maczik mester azt taglalja, hogy a tavalyihoz ha­sonló eredményekkel az idén sem vallanának szégyent. Ti­zenhat rendszeresen ringbe lépő versenyzőjük van, a két első osztályú minősítésű felnőtt mel­lett négy aranyjelvényes sporto­ló. Jó lenne azonban, ha az ed­digiekhez hasonlóan, legalább egy versenyt tudnánk rendezni hazai környezetben is, hogy a szurkolók is érzékelhessék: si­keres sportműhely működik a Tóth utcában. — Nagyon jól jött önbiza­lomnövelőnek is, hogy a debre­ceni idénynyitón legyőztem nagy riválisomat, a tatabányai Vargát, akivel a budapesti vb-re is harcoltunk a csapatba kerülé­sért és hasonló a helyzet az idei, május 16—24. között, Minszk- ben sorrakerülő Eb előtt is. Var­ga erősebb, én mindig ügyes­séggel, jobb technikával operá­lok ellene és most végre sikerült legyőznöm — mondta a „kis” Maczik. Mucsi és Antoni a feb­ruár 20-ai Énekes-emlékver­senyre készül, amely egyben válogató viadal az Árgentiná- ban rendezendő junior világbaj­nokságra. Nekik is jó esélyük van a kijutásra. Fábián István hazai szakosztály között 35 olimpiai ponttal a kilencedikek lettünk. A felnőtt bajnokságon a fiam mellett Mucsi Ottó a 48 ki­lóban bronzérmes lett, a juniorok között Mucsi — itt a kiírás sze­rint szintén indulhatott — máso­dik, Balogh Tibi (63,5 kg) és Ka­rácsony Koméi (63,5) egyaránt harmadik lett. Az ifi OB két bé­kési bronzérmese Vass Gyula (45) és Rácz Emil (54) lett. A terem egyik sarka az „iroda”. Az íróasztalon a szak­osztályi dokumentumok mellett néhány gyógyászati segédesz­köz a Lavandula patikából. Még ammóniapáma is találha­tó. Ott függ már a falon az edző büszkesége, egy Moszkvában tíz évvel ezelőtt keltezett, Nem­zetközi Olimpiai Bizottság által szervezett nemzetközi boksz­szemináriumon való részvételt tanúsító oklevél is. — Egy esetleges nagyobb ütés okozta ájulás még edzésen is előfordulhat — magyarázza házigazdánk —, ezért jó szolgá- lalatot tehet az ammómia. Mel­lesleg kötelező tartani minden edzőteremben. Miközben csattognak a kesz­tyűk az edzőpartnereken vagy a kilenc, plafonról függő gyakor­Megnyitott a Marathon Klub A Magyar Marathon Klub fel­ébredt téli álmaiból! Ezt maga a klub budapesti központjától tu­datja jelenlegi és jövendőbeli szimpatizánsaival. Egyben azt is, hogy az egészséges életmód jegyében az idén is megrende­zik szokásos és népszerű verse­nyeiket, kiegészítve a progra­mot egy újdonsággal is. A Maratoni 7 próba — né­mileg a korábban népszerő Olimpiai Ötpórba mintájára — 15 önálló eseményből áll. A vállalkozó kedvűek öt sportág­ban — futás, úszás, gyalogtúra, kerékpározás, evezés — gyűjt­hetnek pontokat, hatodikként pedig pluszpontok szerezhetők a Kék-túra egyes szakaszainak legyőzésével, illetve a Hungarofit edzettségi méréssel. A klub nyitóeseméye a feb­ruár 7-ei, a Pilisben lezajlott „Hóvirágszedő téli gyalogtúra” volt. A további állomások. Március 21.: Velencei tókerülő futás (28 km). Április 4.: Főnix kerékpáros, verseny, Zebegény (60 km). Április 26.: Juventus Floriol Marathon 42 és 21 km), Budapest, Érdért sporttelep. Ami az újdonságot illeti, a Békés megyében is népszerű Kék túra 1098 kilométeres út­vonalát lehet teljesíteni tetsző­leges időpontban és távon, a szokásos ellenőrzés mellett. Huszonöt kilométer ér 1 pontot, ötven km fölött 3 pont jár. Az év végén értékes sportfelszere­lések várják a legjobbakat. Minden további információt a 3-673-234-es telefonszámon le­het kérni. F. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom