Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03-04 / 2. szám
6 1998. január 3-4., szombat-vasárnap a Egykori kalendáriumokról; az első 1430-ban készült 460 éves a magyar nyomtatott naptár Az év végén, változatos a kínálat különféle fali és asztali naptárakból, de a klasszikus kalendáriumokból alig akad mutatóba egynéhány. A hajdani könyvnyomtatók fontos munkájának ma nincs nagy divatja. A naptárnyomtatás kezdete a régmúltba vezet. A könyvnyomtatás induló évtizedeibe, Németországba, ahol a gutenbergi nyomtatóprésen készült a legelső' naptár. Magyar nyelvű kalendárium 460 éve került ki nvomdász keze alól. A naptár, kalendárium: az időt szakaszokra osztó följegyzés vagy könyv. Mai naptárunk a rómaiak időszámítása alapján épült föl. Legrégibb formája a Numa Pompilius-féle, amely szerint az esztendő 12, egyenként 28 napos hónapokból áll. Ezt a kalendáriumot előbb Julius Caesar (juliáni naptár), majd pedig XIII. Gergely pápa (1572— 85) javította át. Ez a Gergely-fé- le kalendárium a református országokban csak nagyon lassan honosodott meg; az oroszok pedig 1923-ig a juliáni naptár szerint számították az időt, s ezért 13 nappal mögöttük maradtak. Egy régi szaklap szerint 1430-ban Joannes de Gmunda osztrák filozófus szerkesztette az első naptárt. Későbbi követői már több évre előre megszerkesztett naptárakat is készítettek. A nyomtatóművészet terjedésével a naptárszerkesztők alkotása nyomdatermékké, megvásárolható árucikké, s az officinák jól jövedelmező forrásává vált. A XV. században már egész sereg naptár készült a nyomtatóműhelyekben. A legelső nyomtatott naptár 1476-ban Nümbergben jelent meg. Müller königsbergi híres csillagász alkotta meg, és harminc évre szólt. A nyomtatómestere ismeretlen maradt. Szerzője és a nyomdász sok pénzt kereshettek vele, mert a naptár példányonként 12 aranyforintba került. Bécsben, 1495-ben Johannes Winterburger —- az első bécsi ismert nyomdász — nyomtatófaprésén készült a legelső magyar vonatkozással is bíró naptár: az Érvágó Kalendárium. Az egyleveles fólióméretű, latin nyelven írt, vörös-fekete színben nyomtatott munka címe: Tabula minutionum super meridiano Budensi anno domini MCCCCXCV. Szerzője pedig Johannes Munz (Muntz), korának egyik leghíresebb matematikusa, aki több naptárt állított össze, de csupán ezt az egyet számította a budai délkör szerint. Magyary-Kossa Gyula a Magyar orvosi emlékek című művében a naptárt az első magyar vonatkozású orvosi ős- nyomtatványnak nevezi. Az Érvágó Kalendáriumból mindössze három példányt őriznek az egész világon. Egyet Ausztriában és egyet a camb- ridge-i egyetemi könyvtárban. A harmadikat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűj- teményében. A naptárt a könyvtár 1931- ben vásárolta meg hatszáz pengőért Ranschburg Gusztáv könyvkereskedőtől. Az ős- nyomtatvány bevezetőjéből többek között megtudhatjuk, hogy az 1945. év Marsnak az esztendeje lesz. Mars pedig háborúskodásokra fogja indítani az embereket. A bevezető rész tíz sora az adott év időszámítási tényezőit is felsorolja. Ez alatt hét hasábban az égitestek együtt illetve szembeállásának időpontjait tártalmazó táblázatokat találjuk a légköri változások leírásával — lényegében időjárási jóslatokkal. A bal oldali hasáb időpont-megjelölésénél tapasztalható hónapelcsúszás sajtóhibát tételez fel. Ezután következik a koronkénti érvágásokra vonatkozó tudnivalók felsorolása két hasábban. A további táblázatok: a purgálásra kijelölt napokat a megfelelő gyógyszerek alkalmazásával: a jó, illetve rossz előjelű napok jegyzékét, valamint a fürdőbe járás időpontjait, az ott alkalmazandó gyógymódokat. Közli a vetés és ültetés napjainak táblázatát. A zárórészben különféle jóslatok a napfogyatkozásról, illetve azok 1945. évi hatásairól: éhínségről, drágaságról, esőzésekről, vérontásokról stb. A zárórész alatt pedig a naptár szerzőségére és nyomtatására utaló sorokat — impresszumot — olvashatunk. Az egyik példány átvészelve fél évezredet, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűj- teményét gazdagítja. A könyvtár megrendelésére az eredetiről a békéscsabai Kner nyomdában fakszimile kiadás készült. Ez alkalomból kevesek közelről láthatták e féltve őrzött ősnyomtatványt, és öt évszázad távolából csodálhatták a hajdani elődök míves tipográfiai és a gondos nyomtatók keze munkáját. Az első magyar kalendárium négyszázhatvan éve, 1538-ban jelent meg. A 15 levélből álló, nyolcadrétű, évszám nélküli, Székely István szerkesztette naptár Krakkó város egyik nyomdaműhelyéből, de nem magyar nyomdász munkája által került ki. A hazánkban kiadott kalendáriumok közül a legrégibb az 1579-es nagyszombati, melyet Pécsi Lukács nyomdászmester készített. Ezután sorra jelentek meg a magyar városok legrégibb nyomtatott naptárai. Hírneves volt megyénk első nyomdásza, Réthy Lipót. Szarvasi nyomdájából 1850-ben negyvenezer példányban került ki népnaptár. 1880-ban e naptárból már egymillió példány került kiadásra — és még az 1893-as esztendőben is létezett. Ez olyan mennyiség volt, melyhez hasonlóra abban az időben alig volt példa a vidéki nyomdák produktumainak történetében. A nyomtatott naptártörténetbe illő szőkébb pátriánk, Békéscsaba és a megye hajdani szlováksága körében népszerű a Cabiansky Kalendár. A Békéscsabai Évangélikus Egyházi Könyvkiadó gondozásában 1920-ban induló naptárat Szeberényi Lajos Zsigmond esperes szerkesztette. Hetvenhét esztendeje a Tevan Nyomdából kikerült kalendárium mindösz- sze 20 oldalt tett ki: a naptári rész, négy rövid írás és a megyei vásárok jegyzékével. Az 1949-ig folyamatosan megjelent Cabiansky Kalendár szerkesztése Szeberényi Lajos Zsigmond, Francisci Mihály és Rohály Mihály nevéhez fűződik. Lindner László, Szeberényi Lajos és még sokan mások írásaikkal elősegítették a naptár hosszan tartó elismertségét, melyhez a Puskás és Blahut Könyvnyomda gondos kivitelező munkája is hozzájárult. Sok évtizedes szünet után a Cabiansky Kalendár 1991-től a régi címlappal, hagyományaihoz híven szól a csabai és a megye szlovákságához. A magyar kalendáriumhistória kultúrtörténetünk értékes adaléka. Készítése manapság nincs nagy divatban. Alig pár kalendárium kínálja magát a könyvüzletben és az újságos standokon. A régi hagyomány felélesztésének szép példája a Békés Megyei Hírlap olvasmányos, szép kivitelezésű 1998. évi kalendáriumának megjelentetése. Kiadása, remélve hosszú időre szóló marad, és tartalmi ösz- szeállításában, a nagyvilági események mellett megyénk és a csabai történések, s e táj kul- túréletének tükrévé formálódik. Mely nevel-tanít, szépségre és jóra oktat, miként a hajdani kalendáriumok is egykoron. Gécs Béla Az első magyar vonatkozású ősnyomtatvány, a Bécsben 1495-ben Bécsben készült, Johannes Munz szerzetté Érvágó Kalendárium fejléce. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár megrendelésére az eredetiről a békéscsabai Kner Nyomdában fakszimile kiadás készült Testvéri együttműködés Lipova és Battonya kapcsolatai Kossuth Lajos emlékét tisztelet övezi a mai Lipován is Megyei költő verse Szenes János Örömmel adunk hírt arról, ha megyei író vagy költő kötete, műve jelenik meg a kultúrában kevéssé elkényeztetett világunkban. Az ünnep előtti napokban került a fővárosi könyvesboltokba a Szarvason élő Szenes János 16 írását tartalmazó két könyv, az Altekra Wova: Örök ádventben és a Szerelmes versek című válogatása íme egy vers a megjelentek közül, (d) Régi pesti advent Az egyetem fölé angyalok szálltak, Király utca csöndjén minket vigyáztak. Ünnepváró hószín ködben, Árva szívvel hozzád szöktem. Mint kölyök ki nem ebédelt, Kezedből kaptam ételt. Nagykörúti rengetegnél Szíved alatt melengettél. S a hídon át, vén villamosban Mosolyodba takaróztam. Gyöngyhajadra vörös bársonyt, Szemedből szőttem karácsonyt. Megőrizni az érzékenységet Barkó Zoltán legutóbbi kiállításán, képei között FOTÓ: SUCH TAMÁS Nemrég Lipován jártam a battonyai képviselő-testület egyik tagjaként. A látogatásra Battonya és Lippa testvérvárosi együttműködése keretében került sor. Lipova (Lippa) nevéhez méltóan szép város. A Maros mindkét oldalán fekszik, közigazgatási területéhez tartozik egy egyházi kegyhely, Máriaradna is. Itt volt 1944 előtt hosszú ideig kántortanító a battonyai születésű Árvay Béla, s ide költözött Litvániából származó felesége, Annuska néni is. (A mai lippaiak emlékeznek még rájuk, az ottani dóm orgonája megőrizte emléküket. De nem csupán ez kapcsolja össze Battonyát és Lipovát. Nemrég a két település testvérvárosi kapcsolatot is létesített. A battonyai képviselő-testület egyik tagjaként vettem részt a lipovai ünnepségen. Petre Roman polgár- mester hívott meg bennünket, aki korábban az ottani művelődési központ igazgatója volt. (Maga is kitűnő énekes, többször megfordult már Battonyán is.) A battonyai küldöttség tagjai többen voltak Takács Dezső polgármesterrel együtt. Az ottani polgármesteri hivatalban fogadtak bennünket, majd városnézésre indultunk. Megtekintettük a híres török bazárt, ellátogattunk egy számunkra szokatlanul nagy ortodox templomba, megnéztük az egyháztörténeti emlékeket, majd felkerestük a máriaradnai dómot, ahol többek között a hegyen megtalálható a battonyaiak kegyhelye is, és megnéztük a várost. Számomra emlékezetes volt a Maros-parton elhelyezkedő egyik ház, falán Kossuth Lajos emléktáblájával. A felirat szerint ebben a házban búcsúzott el Kossuth 1849-ben családjától, mielőtt külföldi önkéntes száműzetésbe indult volna. Valószínűleg Aradról kerülhetett ide, még a világosi fegyverletétel előtt, amikor is eldőlt az 1848—49-es polgári demokratikus forradalom és szabadságharc sorsa. (Magát a tényt Illyés Gyula is említi Fáklyaláng című drámájában.) A ház emléktábláján friss koszorú hirdeti Kossuth emlékét. Maga a látvány megható, annak bizonyítéka, hogy a dunai konföderáció kossuthi terve nem maradt hatástalanul, noha a magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtásában az egykori román csapatok fontos szerepet játszottak. De Kossuth tisztelete, karizmatikus egyénisége megmaradt itt is. Közös éneklésünk arra emlékeztetett, hogy a magyar és román barátság szálai messzire nyúlnak vissza. Hazafelé jövet megálltunk még Tornyán, ahol igen szívesen vendégül látott bennünket az egykori battonyai szerb pap, Jaksity György testvére is. Azóta Battonyán is találkoztunk már a lipovaiakkal, aláírtuk a két település között ténylegesen létrejövő testvérvárosi kapcsolatokat rögzítő okmányt is. Dr. Takács László önkormányzati képviselő' Nyolc éve, 1989-ben költözött Békéscsabára. Először két éve mutatkozott be önálló tárlattal az ifjúsági házban. Néhány festményével sikerült megdöbbenést keltenie nézőiben. Barkó Zoltán önálló, egyéni látásmódú alkotó. Legutóbb a MTESZ székházában láthatta képeit a közönség, Polgár Mária verseivel közös programban. — Az alkotás folyamatos, belső kényszer — vallja magáról a fiatal alkotó. — Kezdetben Vágréti János bácsi foglalkozott velem, az akkor még számunkra otthont adó FÉK klubban. Ott több alkotót megismertem, sokat beszélgettünk. Mindenkitől sokat kaptam, és egyre inkább tudatosult bennem, a saját utamat kell járnom. Közben közös tárlatokon mutatkoztam be, majd két éve az ifjúsági házban először önállóan. Volt néhány képem -— például az Abortusz című —, amit nagyon komolyan vett a közönség. A tárlat után hívott meg Ignácz Mihály, akinél fél évig tanítványként dolgoztam. Közben felelevenedett egy régi kapcsolatunk Polgár Máriával, aki versekkel, irodalommal foglalkozott. Úgy éreztük megértjük egymást, és az elmúlt két év közös szellemi, lelki terméke volt legutóbbi kiállításunk. Élünk egy szürke betonvilágban, amit csak akkor tudunk elviselni, ha érzővé, értővé, látóvá válunk, megőrizzük és fejlesztjük lelki érzékenységünket, szellemi látásmódunkat. Ezért festek. (y)
