Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

ZSARU 1998. január 2., péntek Lebilincselő Toledo felesben, (o) A békéscsabai Penza lakóte­lep parkolójában hagyta a helybéli R.S. Seat Toledo típusú személygépkocsiját december 21-én este, ám másnap reggelre az autónak ha nem is a fele, de egy része eltűnt. Feltehetően idegen kulcs használatával valaki kinyitotta az autó ajtaját, a kesztyűtartót feltörte és on­nan eltulajdonította a Toledo forgalmiját, a tulajdonos jo­gosítványát, 17 ezer forint készpénzt és egy Yaesu típusú, kétcsatornás URH rá­dió adó-vevő készüléket. A kár 200 ezer forintnyi. Hajnali látogatók, (o) Betörők jártak december 21- ére virradóra Bélmegyeren, a Petőfi u. 1. sz. alatti boltban. A tettes vagy tettesek először a lakatot vágták le, majd ki­feszítették az ajtót és az üz­letből mintegy 250 ezer fo­rint értékű áruval távoztak az éj leple alatt. A Békési Rend­őrkapitányság munkatársai betöréses lopás bűntettének alapos gyanúja miatt keresik az elkövetőket. Malaca (volt) (o) A gyo- maendrődi S. K. december 19-én reggel fedezte fel, hogy az éjjel eltűnt a két malaca, mégpedig úgy, hogy a visítá­sukat sem hallotta. Valószí­nű, hogy gyakorlott tolvajok jártak nála, akiket lopás miatt keresnek a szarvasi rendőrka­pitányság nyomozói. A két négylábú 16 ezer forintot ért. Az udvaron törték fel. (o) A békéscsabai L. J. lakásának udvarán parkolt le Mazda 626 típusú személygépkocsijával december 21-én este. Reggel­re az autó jobb első ajtajának üvegét betörve találta. A tol­vaj, akit keres a rendőrség, a kerítést átlépve egy kődarab­bal „tekerte le“ a kocsi jobb első ajtajának üvegét és ellop­ta a járműből a rádiótelefont. A Nokia 6015 típusú készü­lék, no és az ajtó-üveg össze­sen 270 ezer forint kárt jelent a tulajdonosnak. Mosolygós „rekorder”, (o) December 6-án este 7-kor, ép­pen a Télapó-járás idején akadt horogra, pontosabban szonda­végre Csorvás belterületén egy gépkocsivezető, aki a jármű- vezetés előtt szeszes italt fo­gyasztott. Az azóta elvégzett véranalizáló vizsgálat megál­lapítása szerint nem is keveset. Vérében 3,05 ezrelék volt az alkoholszint, ami rekordnak számít, hiszen decemberben ennél mosolygósabb „sofőr” nem fújt szondába. Az első Vitara, (o) December végén megérkezett a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság legújabb terepjáró kocsija. A magyar rendőrség gépjárműcsere-programjának keretében érke­zett ez a Suzuki Vitara, melyet a főkapitányság technikai osztályának helyszínelői vettek hasz­nálatba FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ Mire vigyázzon a gyanútlan házigazda? A betörők gátlástalanok, ami trükkjeik hihetetlenül ötletes ar­zenálját illeti — állítják német rendőrnyomozók. Legújabban bevetik az úgynevezett „kétlép­csős rendőrtrükköt” is. „Rendőrség” —- csöngetett egy német lakás ajtaján két egyenruhás férfi, akik közölték, hogy két csalót keresnek. Az öreg házigazda lelkendezve mondta: éppen az előbb akartak valami ürüggyel bejönni hozzá, de ő nem engedte be őket. „Nagyon helyesen tetszett ten­ni” — dicsérik meg az egyenru­hások a bácsit, majd megkérik az öreget, engedje be őket, mert feljegyzést kell készíteniük a ta­núvallomásról a nyomozás ér­dekében. A vendégek leülnek, körülnéznek, hümmögve íro­gatnak valamit, majd távoznak. Az idős tulajdonos csak utóbb vette észre: ez a látogatás bi­zony sokba került neki. Eltűnt a takarékkönyve és az összes készpénz, valamint a kevéske ékszer is. Egy takarékos élet minden megtakarítása. A „kétlépcsős rendőrtrükk”- nek nagyon kedveznek a nagy­városok, ahol a betolakodók pillanatok alatt kereket oldhat­nak a forgatagban. A módszer lényege, hogy a gazemberek valakit előre ­küldcnek, majd hamarosan ma­guk kopogtatnak be. Az előőrs kérhet akár egy pohár vizet, de lehet, hogy valaki után érdeklődik, vagy csak sürgősen telefonálni szeretne. Aki ekkor még gyanakvó, nem sokkal később már maga engedi be az álhatósági embereket... Manapság olykor még egy­házi öltözéket is öltenek a csa­,, Kétlépcsős rendőrtrükk” lók. Többször például hatalmas virágcsokorral, áldásokat oszto­gatva, jámboran lépnek be egy idős személy otthonába és gra­tulálnak az egyházközség nevé­ben születésnapjára. Amikor a meglepett idős ember meg akar­ja őket kínálni kávéval, már rendszerint hűlt helye mind az állelkésznek, mind pedig a há­zigazda pénzének. A betörők mindig is szerettek mesterembernek átvedleni. Egyre többször érkeznek felje­lentések a vízművek vagy a gázművek állítólagos alkalma­zottairól, akik — úgymond — karbantartást végeznek, víz­vagy gáznyomást ellenőriznek, csövet^ vagy mérőórát cserél­nek. Ok egyszerűbb esetben szakértelmet mímelnek és elvi­szik a tulajdonos szerint mind­addig kifogástalanul működő mérőórát vagy bojlert. Gyakran megesik, hogy helyi ellenőrzés címén odaállítják a tanácstalan öreget a konyhai csaphoz és megkérik: figyelje a csapból fo­lyó víz erősségét, amíg ők a fürdőszobában beállítják az ot­tani csapot. A víz sugara még mindig változatlan sugárban fo­lyik, amikor a csalók már rég odább álltak az összes fellelhető értékkel. A szélhámosok már felfedez­ték a parabolaantennák és az Internet karbantartásában rejlő lehetőségeket is. Legújabban akár a tévé- és telefonhálózat ellenőrzése és bemérése címén is megjelenhetnek. Ennek a vi­zitnek is természetesen a tulaj­donos látja kárát, miközben a vételi lehetőség nem javul egy szikrányit sem... Az egyik legaljasabb mód­szer az úgynevezett terhes anya trükkje. Ekkor egy kétrét gör­nyedő, vajúdást vagy rosszullé- tet imitáló, láthatólag nagy fáj­dalmakkal küzdő, állapotos anya kér segítséget. Míg a részvéttől fejét vesztő tulajdo­nos telefonál vagy pohár vizet hoz, a többnyire nyitva felejtett ajtón besurran a csaló bűntár­sa... Sok magányos embert az ebédszállító szolgálat „képvi­selői” csapnak be. Ok, mint fi­gyelmes alkalmazottak arra kí­váncsiak, elégedett-e a megren­delő az étellel? A meglepett öregnek a figyelmesség annyira jólesik, hogy behívja a vendé­get. Pechére. Hogyan védekezhetünk az új ötletek ellen? Ne legyünk naivak, és ne nyissunk mindjárt ajtót! Egyedülálló személy ne en­gedjen be semmiféle mesterem­bert, ha nincs csőtörése vagy nem ömlik a gáz, amit maga je­lentett be! Az idős emberek kér­jék meg a gondnokot vagy a házmestert: ha bármi ellenőrzés címén hivatalos emberek várha­tók, mindig kísérje fel őket és legyen ott, amíg azoknak állító­lag dolguk van. Ne üljenek fel semmiféle igazolványnak, csak ha nagyon gondosan ellenőrizték a képet és a szöveget! De ezután is megkérhetik az állítólagos gá­zost: jöjjön vissza estefelé! Ez többnyire elriasztja a szélhámo­sokat — vallják a nyomozók. Akit mégis becsaptak, ne szégyellje magát, hanem miha­marabb jelentse fel hívatlan lá­togatóit! — kérik a nyomozók. Ferenczy Europress Külföldi kriminális Ionos műszimat Idén speciális fegyverekkel, műszerekkel látják el az amerikai rendőröket. — A gammasugaras letapogatóval a Mexikóból érkező tar­tálykocsikat „nézik át”. A folyadékok (tej, benzin, étolaj stb.) kékre színezik a képernyőjét, a szilárd anyagok (például kokain) viszont élénk pirosra. — A helikopterbe, járőrkocsiba beépített hőérzékelőkkel lát­hatóvá válnak az éjszaka sötétjében a bozótban elrejtőzött illegá­lis határátlépők vagy az üldözött bűnözők. — Akár rendőr- meg seriffjelvénybe is beépíthető az a parányi kamera, amellyel a rendőr megörökítheti a gyanúsított mozgását. — Már készül az ultrahanggal, röntgensugárral és számító­géppel működő fegyverérzékelő, amely akár 20 méter távolság­ból is jelzi a ruházat alá rejtett gyilkos eszközt. — Ionos műszimat: 45 centiméter hosszú, ötkilós láda. Állí­tólag a legjobb szimatú kutyáénál is érzékenyebb az „orra”. Az amerikai haditengerészet szakértői fejlesztették ki: elképesztő gyorsasággal elemzi a levegő elektromosan töltött atomjainak vegyi összetételét. Ekként napokkal a kábítószer-fogyasztás után is képes teljes biztonsággal megállapítani az emberi bőrön pél­dául a kokain jelenlétét. Hajszálból még hónapokkal később is! Persze, az alvilág sem tétlen: állítólag már működik az a pa­rányi, napszemüvegbe építhető készülék, amely 100 méter tá­volságból jelzi a rendőrjelvény fémtömegét. Loptál, öcsi? Ide a jogsit! Keményebb föllépést szorgalmaznak a német parlament jogi szakértői a bolti tolvajokkal, az automaták kifosztóival, a duha­jokkal, a közvagyon rongálóival, a megrögzött kötekedőkkel szemben. Lehet, hogy rövidesen már nem pénzbüntetést vagy né­hány hónapos szabadságvesztést szabnak ki a bírók a vádlottra, hanem járművezetői engedélyük ideiglenes bevonásával büntetik őket. A mozgásszabadság ilyen korlátozása sokkal keményebben, érzékenyebben érinti a polgárt, mint mondjuk a pénzbüntetés, amelyet legtöbbször mások, a jószívű szülők fizetnek ki a „megtévedt” családtag helyett — vélekedik Horst Eylmann, a német parlament jogi bizottságának elnöke. Ugyanakkor némi­leg tehermentesíthetők az egyébként is túlzsúfolt börtönök. A bonni kormány nem zárkózik el az ötlettől. A jogosítvány bevonása azonnal végrehajtható ítélet lenne, és minden bizony­nyal elrettentő erővel is bírna a hétköznapi bűnözéssel, bűnözőkkel szemben. Az ellenzéki szociáldemokraták egyik képviselője, Jürgen Meyer jogászprofesszor szerint „az autó-, motorvezetési tilalmat fő- és mellékbüntetésként azokkal szem­ben is alkalmazni kell, akik autót vagy motorkerékpárt használ­nak bűncselekményeik közben szállításra, menekülésre...” Szakértők szinte egységesek abban, hogy egy olyan társada­lomban, amelyben fiatalnak, idősnek egyaránt fontos a mozgé­konyság, a jogosítvány időszakos megvonása nagy visszatartó erő és hatékony eszköz lehet a bűnözés elleni küzdelemben. Magyar kutyák nyugaton Ezt is megértük: a keleti jobb a nyugatinál. Ráadásul nem mi, „keletiek” mondjuk, hanem a kifinomult ízlésű nyugatiak állítják. Még egy szuka is férfiasabb, keményebb, ha magyar, mint az ere­deti német németjuhász kan. Mára csak emléke maradt „Irow von Westgermanien”-nek, a bonni rendőrség szuperkutyájának, ame­lyet a jószívű német zsaruk ajándékoztak francia kollégáiknak. A gyönyörű állat az akkori francia külügyminiszterre vigyázott. A németjuhász kutya: nemes, segítőkész, értelmes. Csakhogy: mára még „Rex felügyelő” (az osztrák meg a SAT1 tévé rendőr- kutya-sorozatának főszereplője) sem felel meg a szakmai követel­ményeknek. Sajnálkoznak is az állatorvosok, hogy elkorcsosult a német németjuhász. Túl hosszú a szőre, csípőízülete rendellenesen fejlődött, fogát korán clhullajtja, ráadásul csaknem mind túlsúlyos. Még jó, hogy van ennek a földrésznek keleti fele is. Az új, kemény rendőrkutyák a valamikori vasfüggöny mögül jönnek: Magyaror­szágról, Szlovákiából, Csehországból. A faj ugyanaz: németjuhász kutya, csak a génjeik egészségesek, nem „túltenyésztett szépségkirálynők”. Kitartók, edzettek, szívósak, tanulékonyak, intel­ligensek — és mindenekelőtt áruk jutányos. FEB A törékeny, hófehér hajú asz- szony a dívány szélén ücsör­gött. Ez egy tündérkisasszony, aki beköltözött egy öregasszony testébe, gondolta Sven Engelbert, de aztán megrázta magát. Micsoda hülyeség! — Megmutatom a házat — hallotta az öregasszony hangját. — Valamivel tisztában kell len­nie, fiatalember. Lányokat nem hozhat a házamba, ittasan sem akarom látni. Megbeszélték, hogy Sven időnként kisebb-nagyobb mun­kát is elvégezhet a házban. Ez­zel ledolgozhat valamit a házbérből. Magában elhatároz­ta, hogy megtartja az ötméter­nyi távolságot, de ritkán hagyja el a szobát és szorgalmasan ta­nul. Kezdetben nem is szegte meg a fogadalmat. Napokig nem találkozott Mrs. Lara Carlsonnal. Egyszer-kétszer — amikor a pázsit füvét nyírta — úgy tűnt neki, hogy az ablakból figyeli valaki, de amikor fel­kapta a fejét, senkit sem látott. Egy este Lara Carlson meg­kérdezte: — Vacsorázna-e velem? Sven hat órakor lesétált a konyhába. Az asztalnál megeredt a nyelvük. Lara elmondta, hogy örül a vendégének. Mellette biztonságban érzi magát. Mos­tanság annyi a gonosztevő. Sven egyre több időt töltött el a nappaliban. Majdnem minden este kettesben vacsoráztak. Előadás után az egyetemről azonnal hazarohant, hogy elbe­szélgessen a ház úrnőjével. — Az édesapám vadász volt. A halála után a kandallóról el­tüntettem a kitömött madarakat. Képzeld el: a zongorán egy ha­talmas sólyom terpeszkedett. Egy ujjal sem mertem a billen­tyűkhöz nyúlni. Megmutassam neked édesapám fegyvertárát? — kérdezte Lara, és felnyitott egy hatalmas szekrényt a könyvtárszobában. — Használta valamikor a fegyvereket? — kérdezte Sven. — Ugyan, dehogy. Annyi erőm sincs, hogy felemeljem a puskát. — Nem kell ahhoz erő. Majd egy napon megmutatom, ho­gyan kell vele bánni. Kitűnő célpontokra lelhetünk a ház kö­rül, asszonyom. A céllövészet lett a hobbijuk. Lara gyorsan tanult, Sven pedig büszke volt a tanítványára. Az idős asszony szemmel láthatóan megfiatalodott, az arca piros lett az életerőtől. — Nem árt, ha tudok bánni a mordályokkal — mondta. — A szomszédok gyakran panasz­kodnak a betörőkre. Most nyu­godt lehetek, nem? Nyolc hónap múlott el. Megér­kezett a november, s a ház na­gyobbnak, sötétebbnek látszott, mint bármikor. Sven egyre később érkezett haza és a puskát már nem vette minden nap a ke­zébe. Mrs. Carlson olykor-olykor meglepődött, csalódottnak lát­szott, de nem szólt egy szót sem. Az egyetem könyvtárszobájá­ban dolgozott egy szép, szőke lány, aki megtetszett Svennek. Egy napon a lány megérezhette, hogy valaki minden mozdulatát lesi. Megfordult és rámosolygott Svenre. Ez a mosoly felbátorí­totta a fiatalembert. Ebédre hívta a lányt, aztán moziba. Egy este, amikor elbúcsúzott tőle a kapu­ban, megcsókolta. Ettől a naptól kezdve sokat voltak együtt. — Ma este ne várjon vacso­rára — mondta Sven másnap reggel a ház úrnőjének és lesü­tötte a szemét. — Munkám akadt... a könyvtárban. Nehezére esett elmondani mindent Lorett-ról. — Megisszuk a kávét, ha ha­zaérkezel. — Félek, későn érek haza. Először történt meg hosszú idő után, hogy Mrs. Carlson egyedül fogyasztotta el a vacso­ráját. Sven kezdetben reggelen­ként értesítette az asszonyát, hogy ne várja vacsorára, de az­tán fölöslegesnek találta. Történt, hogy Sven nagyon későn érkezett haza. Nem akart találkozni az idős asz- szonnyal. Megvárta, amíg Mrs. Carlson letipegett a konyhába, s aztán lábujjhe­gyen elhagyta a házat. Egyszer aztán hat órakor vált el a lány­tól, de megbeszélték, hogy nyolckor újra találkoznak. Sven megvette a mozijegye­ket. Átvágott a pázsiton. Ekkor megpillantotta Larát a könyv­társzoba ablakában. Úgy tett. mint aki semmit és senkit sem látott, belépett a hallba. A sö­tétség teljesen elborította a há­zat. Nem gyújtott villanyt. Az első emeleten kinyílt az egyik ajtó. Tétován megtorpant, mit csináljon? Forduljon meg és köszönjön? Hirtelen megmere­vedett. Mrs. Carlson egy va­dászpuskával a kezében ott állt a könyvtárszoba ajtajában. — Csak nem akar megölni? — kérdezte Sven reszketve. Látta Lara szemén: gyűlölte. Miért? Mit várt? Szerelmet? Tudta, hogy az asszony magá­nyos, az életét hozzá kötötte, most pedig hátat fordított neki. Lorette miatt. A fegyver eldör­dült. Sven elterült a puha szőnyegen. Még élt. Valahon­nan a távolból Lara Carlson hangját hallotta. — Halló..., halló... rendőr­ség? Lara Carlson beszél... Igen.. Várom magukat. Éppen most lőttem agyon a besurranó tolvajt... Igen... Egy besurranó gazfickót... Lester Whitemore A „tolvaj”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom