Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-31-02-01 / 26. szám

6 1998. január 31-február 1., szombat-vasárnap Amióta nem beszélhetünk a természet legyőzéséről... Titanic tündöklése Nem véletlenül kapott a Titanic öt Arany Glóbusz díjat az idei, a hollywoodi Hilton Szállóban 55. alkalommal megrendezett ünnepségen. James Cameron rendező nagyszabású produkciója elnyerte többek között a legjobb drámai filmért és a legjobb rendezésért járó elismerést. A világ legdrágább filmje — előállítása több, mint 200 millió dollárba került — esélyes, hogy a világ leg­nézettebb filmje is legyen, hiszen bemutatása óta az Egyesült Államokban a mozik bevételét tekintve listavezető. A január 18-ai díjkiosztó óta pedig va­lószínű, hogy a márciusi Oscar-díjakból is kijuthat néhány a több, mint há­romórás filmeposz alkotóinak. A Titanicot, a világ legnagyobb hajóját Belfastban építették két évig, újabb egy esztendőbe telt, amíg a belső deko­ráció is elkészült. 1912. április 10-én déltájban indult el Southampton kikö­tőjéből, Cherbourgban felvette két leg­gazdagabb utasát, majd az írországi Queenstown felé vette útját. Ez volt utolsó állomása, mielőtt elindult New York felé. Bár a jéghegyek közelségé­re több hajó figyelmeztette, április 14- én éjfél előtt 20 perccel, alig öt nappal azután, hogy elindult, jéghegynek üt­között. Másnap hajnali fél háromkor, kevesebb, mint három órával a végze­tes ütközés után már az Atlanti-óceán fenekén pihent. A luxushajó hosszabb volt, mint New York legmagasabb felhőkarcoló­ja! Kormánylapátja a maga 101 tonná­jával nehezebb, mint Kolumbusz egész Santa Maria hajója! A legdrágább első osztályú jegy pedig — mai áron — személyenként 124 ezer dollárba ke­rült. Apropó, első osztály! A szalon a versailles-i kastély mintájára készült, és a végzetes ütközés után az előkelő­ségek jégdarabokkal játszadoztak a fe­délzeten, zaklatásnak vették a tisztek felszólítását, a mentőmellényt. Rose anyja azt kérdezte: mentőcsónakban is van-e első és másodosztály? A gazdag vőlegény meg azt hitte, pénzköteggel megvásárolható a menekülés. A Titanic kiválóságában, biztonsá­gosságában a tervező olyan biztos volt, hogy a mentést szükségtelennek tartot­ta, az utasok felére sem volt elég a mentőcsónak. Aztán a kevés csónakot is fele annyi emberrel engedték vízre, mint ahányan belefértek volna. A vízre bocsátott utasok közül csoda, hogy 700 életben maradt, mivel a roncs kettésza­kadása, a hatalmas hajótest zuhanása, az elképesztő hullámzás és a fagyos víz legyőzhetetlen ellenfélként tornyo­sult a parányi ember fölé. Nem az úszó város, a valóságos monstrum széthul­lása, süllyedése a fdm legmegrázóbb jelenete, hanem az óceánt beborító, Jaminaországtól az Óperenciáig Volt egyszer egy kisfiú, akinek egyik gyermekkori álmát sikerült valóra válta­nia: tengerész lett. Huszonöt éve járja a tengereket, ismeri a világ sok kikötőjét, összegyűjtött rengeteg élményt. De ar­ról, hogy író legyen, nem álmodozott. Két éve mégis ír. Egyik élményforrása a tengerészélet, másik a gyermekkor. Er­ről szól Nagyszékely István könyve is. A gyermekkor egyik meghatározó színtere Jamina (Békéscsaba városré­sze) volt, ahová az egykori kisfiút — pestlőrinci lakos lévén — le-lehozták vakációzni. Mennyi apró kalandot, fel­fedezést, ismeretlen szokást, foglalatos­ságot kínált a falusi élet! A mai, főleg városi gyereknek arról fogalma sincs! Mint ahogy arról sem, milyen csodála­tos az utazás egy igazi szánon, milyen felséges étel egy egyszerű zsíros ke­nyér, miféle játék a sarazás! Később — már Pestlőrinchez és Nagyszékelyhez kötődve, újabb élmények következnek: az első történelmi lecke, az iskolakez­dés, az első tv-nézések, mozihősök... Régiónk: Békés megye, a békési tá­jak, városok benne vannak az irodalmi köztudatban. Jamina így külön — tud­tommal legalább — nemigen szerepel szépirodalmi művekben, címlapon fő­leg nem. Már csak ezért is érdemes e tá­jon, itt is leginkább Jaminában elolvas­ni Nagyszékely István könyvét. De meg kell jegyeznünk: feszesebb szerkesztés, szigorúbb lektorálás (sem szerkesztő, sem lektor nincs feltüntetve) javára vált volna a kötetnek. Akkor is, ha látjuk: nem könyvkiadó adta ki, hanem egy — számomra legalábbis — ismeretlen tes­tület. (Összmagyar Testület, Bp. 1997.) Somi Éva jéggé fagyott, mentőöves emberek so­kasága — köztük gyermekét ölelő anya, idős házaspár, egymásba kapasz­kodó szerelmesek... „A Titanic katasztrófája az első olyan esemény, amely fölrázza a hu­szadik század emberét — mondta James Cameron. — Az azt megelőző évtizedekben a tudomány és technika fejlődése folyamatosan csodákat pro­dukált, és igencsak elkényeztetett ben­nünket. Megszületett az autó, a rádió, a repülő, a mozi. Minden csodálatosan működött, azt lehetett hinni, hogy a fejlődés innentől fogva töretlen lesz. És egyszer csak: bumm, a világ luxus­hajóinak legjobbikán — amely kora legbiztonságosabb gőzösének számí­tott — elpusztult 1500 ember. Innentől kezdve a természet legyőzéséről már nemigen beszélhetünk.” Szomorúan hangzik, de a Filharmó­nia, ahogyan négy évtizeden át léte­zett és működött, megszűnt; tevé­kenységét az év elejétől új koncert­szervező közhasznú társaságok ve­szik át az egész országban. Az átala­kulásról és a célkitűzésekről dr. Ambrus Zoltánné irodavezető tájé­koztatta lapunkat. Negyven évig Magyarországon nem is volt zenei élet Filharmónia nélkül. Az Országos, majd Nemzeti Filharmónia hosszú működése alatt zenekedvelők, koncertlátogatók ezreinek szerzett örö­möt, rangos előadóművészek, együtte­sek egész sorát szerepeltette, számos színvonalas hangversennyel, emléke­zetes zenei eseménnyel színesítette a városok kulturális kínálatát. Aztán a Filharmónia fölött is eljárt az idő, az állam fokozatosan kivonult a zenei élet támogatásából, miközben új igények jelentkeztek, és az új feladatoknak, ki­hívásoknak az elöregedett, nehézkessé vált szervezet egyre kevésbé tudott ele­get tenni. Bár a zenekedvelők a ku­lisszák mögötti gondokból szerencsére nem sokat érzékeltek, az adósság elér­te a 80 milliót, amit már képtelenség volt kezelni. Néhány éve látható: a csőd feltartóztathatatlan, a szervezet széthullik. A napokban három közhasznú társa­ság jött létre, az egyik a kilenc keleti A Titanic roncsait egyébként több évtizedes kutatómunka után 1985-ben találta meg a dr. Robert Barrald vezet­te expedíció, több, mint háromezer mé­ter mélységben. A történet addigra va­lóságos mítosszá vált. Az Arany Gló­busz átvételekor a rendező találóan megjegyezte: „Egyszer és mindenkor­ra bebizonyosodott, hogy a méret igen­is fontos.” A film megtekintése után a nézőnek világos: Cameron a méret alatt sokkal többre gondolt, mint mű­szaki adatokra, bár a gigantikus mére­tek a látvány, a hatás szempontjából természetesen nagyon fontosak. A Titanic sikere azonban nem csak a vi­lág leghatalmasabb hajójának doku­mentumhűséggel előállított másolatá­ban rejlik, nem csak a nagyon alapos, precíz munkában, a tényszerűséghez, a korhűséghez való ragaszkodásban — még az etikett szabályaiból, a korabeli nyelvből, szép kiejtésből is szakmai ta­nácsadó készítette fel a szereplőket. A legmodernebb filmgyártás szinte kép­zeletet felülmúló technikája, eszköztá­ra szintén csak része a káprázatnak. A fdm legfőbb erénye mindezek szeren­csés ötvözése a romantikus szerelmi történettel; a kutató expedíció kerettör­ténete és a százegy éves túlélő vissza­megyét, a második Budapestet és Észak-Dunántúlt, a harmadik Dél-Du- nántúl megyéit fogja össze. A Filhar­mónia Kelet-Magyarország Kht.-hez tartozik Békés megye is, a központ Miskolc. — Tarthatatlan volt már a régi felál­lás, nehezen mozgatható a szervezet, mindenképp át kellett alakítani. A köz­ponti finanszírozás fékező intézkedés­ként hatott, nem tette lehetővé az egyes megyék gazdálkodását — mondja Ambrusné. — Öt megyében, ahol ed­dig is volt, tovább működik az iroda, a másik négyben vállalkozási vagy más formában oldják meg a feladatot. Az alapító, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium három évre kötött szerző­dést, s figyeli, hogy a helyi önkormány­zatok hogyan támogatják a szervezet működését, miként alakul a bevétel. —A szervezet, a gazdálkodás válto­zott, a tartalom viszont marad, gondo­lom. — Továbbra is az a legfőbb felada­tunk, hogy közönségünknek színvona­las hangversenyeket rendezzünk, nem­zetközi hírű magyar és külföldi művé­szeket szerepeltessünk. Célunk az évi körülbelül nyolcvan koncerttel (bele­tartoznak az ifjúságiak is) a vidéki hangversenyélet megtartása; színvona­lasan, ahogyan eddig, csak ezután adósságok nélkül. A színvonalas prog­ramokhoz az kell, hogy vezető magyar zenekarok, híres hazai és külföldi mű­emlékezése, vagyis csupa emberi vo­nás az, ami még szívszorítóbbá, értéke­sebbé teszi a művet, közelebb hozza a Titanic világszerte ismert, csodált, annyiszor elsiratott tragédiáját. A film alkotói nagy gondot fordítot­tak arra, hogy a Titanic rekonstruálásá­hoz beszerezzenek minden fellelhető adatot. A téma két legkiválóbb ismerő­je Don Lynch és Ken Marschall, akik­nek könyve, a Titanic: An Illustrated History, oly nagy hatással volt Cameronra, hogy elhatározta, megfil­mesíti. Több, mint öt évig kutatták a hajó történetét, a pusztulásával kapcso­latos eseményeket, részleteket. S a nagyvilág 1912 óta most először látja, mi történt valójában a luxushajó ünne­pélyes vízrebocsátása és haláltusája közötti időben. A film rendezője sze­mélyesen elutazott a végzetes helyre, a kanadai Új-Fundland partjaitól 400 mérföldnyire, ahol a Titanic elsüllyedt. Ragaszkodott ahhoz, hogy lefilmez­hesse az óceán mélyén nyugvó roncso­kat. Stábja kibérelt egy orosz tenger­alattjárót és még további szerkezete­ket. Nem tartotta elegendőnek ugyanis, amit az 1992-ben készített Titanica film alkotói, akik a kamerákat a mini tengeralattjárók belsejéből működtet­ték. Cameronék, hogy ne korlátozza semmi a kamerák mozgását, a befog­ható kép méreteit, kivitték a kamerát a tengeralattjáróból a vízbe, abba a mélységbe, ahol rettenetes a hideg, ahol 6 és fél négyzetcentiméterre több, mint 2724 kilopond nyomás neheze­dik. Távirányítással sikerült bevinni a vészek ezután is fellépjenek városaink színpadain. Mivel az új társaság rugal­masabb, reméljük, könnyebb lesz a szervezés; ugyanakkor meg kell tanul­ni nekünk is másképp gondolkodni, mindenki a maga ura, magának kell behozni a bevételt. — Mi a sokéves tapasztalat, a híres művészek, együttesek szívesen eljönnek Békéscsabára is, nem csak Budapestre? — Igen, az igazi nagy művészek fel­tétlenül, és ugyanazt a színvonalat ad­ják itt is, mint bárhol a világ rangos koncerttermeiben, vagy a fővárosban. Előfordulhat, hogy a hosszabb utazás kamerát egészen a hajó belsejébe; olyan látvány tárult eléjük, amilyen 1912 óta senkinek! A forgatás 1996 jú­liusában a kaliforniai Escondidóban kezdődött a roncs alapján rekonstruált hajón. A díszletépítési munkák a Twentieth Century Fox mexikói stúdió­jában kezdődtek, a tengerparton. A legmodernebb berendezéseket itt építet­ték föl, például két óriási víztartályt, s alig száz nap múlva nekiláthattak a for­gatásnak: a mexikói partoknál ott hor­gonyzott a 14 méter magas, 16 és fél méter magas négy kéményével, teljes pompájában a 236 méter hosszú Titanic, amely alig tíz százalékkal volt kisebb a 269 méter hosszú eredetinél. A belsőépítészeti munkákhoz végzett kutatások során felfedezték: az az angol cég, amely egykor a Titanic szőnyegeit szállította, ma is létezik, tőlük rendelték meg a díszlethez a szőnyegeket. Hason­ló eset történt a mentőcsónakokat vízre bocsátó csörlőrendszer gyártójával; a forgatáshoz a csörlőket ugyanaz a Davit vállalat szállította, amely akkoriban. Az éjszakai jelenetekhez olyan toronydam kellett, amely a reflektorokat jóval a 14 méter magas fedélzet fölé tudja emelni, illetve még magasabbra, a vízből kiálló tat fölé, amikor a hajó süllyed. A forga­táshoz a világ legnagyobb daruját hasz­nálták, amelynek hatósugara több, mint 24 méter, de kevésnek bizonyult. Cameron olyan darut építtetett, amely hatvan méternél távolabbra tud „nyúlni”. A romantikus szerelmi történet az előkelő Rose DeWitt Bukater és a sze­gény művész fiú, Jack Dawson között kellőképp megható és jól rávilágít az osztálykülönbségekre. A hajó katasztró­fája még élesebben kirajzolja az ellenté­teket, lelepleződik minden emberi gyen­geség, a tudás, a pénz megsemmisül a természettel vívott reménytelen küzde­lemben. A Jacket játszó 23 éves Leonar­do DiCaprio fiatal kora ellenére az egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb szí­nész, láthattuk már több jó filmben, wes- temben és Rómeóként, világhírű partne­rek társaságában. Kate Winslet, a női fő­szereplő előtt ugyancsak ígéretes pálya áll, már eddig is igényes művészi fil­mekben csillogtatta tehetségét. A két fő­hősön kívül a többi szereplő is váloga­tott karaktereket kelt életre, és vala­mennyien mesterien formálják szerepü­ket. Egyfelől a felső tízezer kiábrándító, nevetséges világát, másfelől a helytállás, az emberi tartás példáját ábrázolják. A harmadosztály utasai a nép soraiból szí­nesítik a képet, teszik teljesebbé a társa­dalmi lenyomatot. A magyarországi mozikban január 22-étől látható a Titanic — ezért a fű­mért érdemes otthonról kimozdulni! Niedzielsky Katalin miatt több a költség, de az is, hogy en­gednek a honoráriumból. Végülis min­den egyes hangverseny külön meg­egyezés tárgya. —A város, a megye saját együttese­inek szerepeltetése mennyire tartozik hozzá a Filharmónia törekvéseihez? — Természetesen a saját együtte­seknek is megtaláljuk a helyét, koncer­teket biztosítunk számukra is. A megújult Filharmónia értékmegőr­ző arculatának és a színvonalas szolgál­tatás bizonyítéka a bérleti hangverse­nyek következő programja: Gyulán a Várszínház Kamaraszínházában február 3-án, kedden 19 órától a Magyar Virtu­ózok Kamarazenekara ad hangversenyt, művészeti vezető Szenthelyi Miklós. Műsorukon Boccherini Ördög háza, Bach III. Brandenburgi versenye, G-dúr, Mozart D-dúr divertimentója és Vivaldi­tól A négy évszak szerepel. N. K. A Magyar Virtuózok Kamarazenekarát Szenthelyi Miklós hegedűművész alapította 1988 végén Jack a süllyedő első osztályon igyekszik átvezetni szerelmét, Rose-t (Leonardo DiCaprio és Kate Winslet) Új társaság, régi színvonal A Filharmónia Kelet-Magyarország Kht. központja Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom