Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03-04 / 2. szám
PIHENTETŐ PERCEK 1998. január 4.. vasárnap Szabadidő Kilencedik oldal Aszalt szilvás tekercs Karácsonykor és szilveszterkor alaposan megterheltük gyomrunkat az Ilyenkor szokásos, nem éppen könnyű ételekkel. Desszertként most ezt ajánüuk. Hozzávalók: (1 tepsi) 25 dkg aszalt szilva, 2—2,5 dl tej, 3 evőkanál Beghin-say porcukor, 3 dkg élesztő, 50 dkg rétesliszt, 2 tojássárgája, 1 mokkáskanálnyi só, 10 dkg vaj vagy sütőmargarin, 4 evőkanál szilvalekvár. Előkészítése: az asztalt szilvát előző nap megmossuk, majd tiszta, hideg vízbe áztatjuk. Másnap leszűrjük, kimagozzuk és nagyon apróra vágjuk. Egy deci tejet meglangyosí- tunk, belekeverjük az elmorzsolt élesztőt és 1 teáskanál Beghin-say porcukorral felfuttatjuk. Kisebb tepsit 2 dkg vajjal kikenünk. Elkészítése: mély tálba szórjuk a lisztet, a közepére öntjük a megkelt élesztőt, a tojássárgákat, a megmaradt porcukrot és a sót. A 2 dl tejet hozzáöntjük és jól kidagasztjuk. (Elektromos keverőgéppel percek alatt elkészül!) Ezután beledolgozunk 6 dkg margarint, majd lisztezett tálba tesszük, tetejét is meghintjük liszttel és ruhával letakarva, t duplájára kelesztjük. Ezután a tésztát félujjnyi vastagra nyújtjuk és bekenjük a kevés vízzel krémszerűre hígított szilvalekvárral. Rászórjuk az apróra vágott aszalt szilvát és a tésztát lazán felcsavarjuk. Négy centiméteres darabokra vágjuk, majd a kikent tepsibe állítva rakjuk a kis tekercseket. A tetejére locsoljuk a megmaradt, olvasztott vajat és még fél órán keresztül pihentetjük. Előmelegített, forró gőzös sütőben kb. 30 percig sütjük. (A sütő akkor lesz gőzös, ha a sütőrács alá teszünk egy kicsi, vízzel telt láboskát, ami a sütés ideje alatt párolog.) Ajándékba kaptam, nem felejtem Szomorú és csalódott 19 éves lány voltam, mert elhagyott a barátom. Egy ideig nem akartam új kapcsolatot, mert féltem, hogy ismét csalódás ér. Egy napon mulatság volt a falunkban, s mivel nagyon szerettem táncolni, én is elmentem. A terembe lépve hirtelen megpillantottam egy fiút. Amikor elkezdődött a tánc, furcsa módon éppen ez a fiú kért fel először táncolni. Megismerkedtünk. Úgy éreztem, már régóta ismerem őt. Sokat táncoltunk együtt ezen a bálon. Rájöttünk, hogy mind a ketten ugyanabban a gyárban dolgozunk. A fiú egy újabb mulatságba hívott, ahol jól éreztük magunkat. Még jobban megismertük egymást és jól összebarátkoztunk. Közeledtek az ünnepek, s meghívott a falujukba, nézzem meg a fiatalok műsorát. Természetesen ő is szerepelt. Elmentem. Este kikísért a buszmegállóba, s amikor az autóbusz megérkezett, megpuszilt. Másnap ismét találkoztunk. A névnapját ünnepelte. Lassan elmúltak a karácsonyi ünnepek, de mi egyre többet találkoztunk és kezdtük megszeretni egymást. A szilvesztert fiatalok között töltöttük. Az egyik helyiségben televíziót néztünk, a másikban pedig táncoltunk. Egyszer ketten maradtunk a barátommal és ő akkor hirtelen megcsókolt. Ezt követte egy hosszabb csók. Éjfélkor boldog új évet kívántunk egymásnak, majd egy sarokban húzódtunk meg. Hallgattuk a zenét, beszélgettünk és újból csókolózni kezdtünk. Szerelmet vallottunk egymásnak. Az elkövetkező hétvégén eljött hozzánk, és én bemutattam a családomnak. Később a szobámba hívtam. Először szórakoztunk, de aztán folytattuk a szilveszterkor elkezdett csókolózást. Boldogok voltunk, hogy egymásra találtunk. A huszadik születésnapomon megtartottuk az eljegyzést és fél év múlva pedig az esküvőt. Azóta tíz év telt el... Szeretek ábrándozni a múltról. Ilyenkor eszembe jut az a karácsony és szilveszter, amikor megtaláltam a szerelmemet. Ez egy igaz történet, amire nemcsak most, 10 év elteltével, hanem örökké emlékezni fogok. Most már tudom, hogy nem hibáztam, amikor elmentem arra a karácsonyi műsorra. Veronika A rejtvény megfejtői között 5 darab falinaptárt sorsolunk ki, melyet postán küldünk el. Beküldendő a vastag nyíllal jelölt sorok meghatározása. Beküldési határidő 1998. január 9. (Címünk: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4). A levelezőlapra írják rá: Vasárnapi rejtvény! A nyertesek névsorát a január 11 -ei, vasárnapi lapban olvashatják. KELLEMES REJTVÉNYFEJTÉST! KEDVES GYEREKEK! Kössétek össze a pontokat és színezzétek ki a képet! Megfejtésként írjátok meg, mit ábrázol a kép! A helyes megfejtést beküldők között 5 darab színesceruza- készletet sorsolunk ki, melyet postán küldünk el. Beküldési határidő: 1998. január 9. Címünk: Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: VASÁRNAPI REJTVÉNY! 2 4 4/ u .4 *0 6 • 5 8 JÁTÉK - NYEREMÉNY MÉRLEGELJEN! Januári játékunkban nagy szerepe lesz a mérlegnek. Aki megnyeri ezt a játékot a súlyának megfele lően annyiszor 1000 forintért választhat ajándékot az Elektroház üzleteiben, ahány kilót nyom! A további 12 szerencsés nyertes is értékes ajándékokat vehet majd át, közel százezer forint összér- ékben (függetlenül a nyertes testsúlyától). 5 HOGY EZÉRT MIT KELL TENNI? A januárban megjelenő négy Vasárnapi Békés Megyei Hírlapból legalább három különböző hóemberfigurát kell kivágni és levelezőlapra ragasztva 1998. február 2-áig címünkre (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.) beküldeni! Sorsolás 1998. február 4-én. A nyertesek névsorát a február 8-ai Vasárnapi Békés Megyei Hírlapban és a február 9-ei, hétfői lapszámunkban olvashatják. Játsszanak velünk! Humor ......'....j.í...............i........................................................................... S zilveszter éjszakáján szörnyen összevész a férj és a feleség. Közeleg az éjfél, a férj megbánja, hogy veszekedett, s békülni akar: — Drágám, legalább szilveszterkor ne veszekedjünk. Kívánom neked mindazt, amit te kívánsz. — Már megint kezded? *-Elmehetek a nudista strandra, Jean? — Hogyne, csak ne vetkőzzön le, uram! *- Nem látta a fürdőnadrágomat, Jean? — Dehogynem, uram! Rajtam van. — Hogy került magára, Jean? — A neje őnagysága húzta rám az éjjel. Nem szereti, ha szeretkezés után mezítelenül járkálok a szobájában, uram! *- Kenje le napolajjal a hátam, Jean! — Érdekes... — Mi az érdekes, Jean? — A nagyságos asszony inkább a mellét szereti velem le- kenetni, uram. * A részeg kilép a kocsmából, és imbolyogva, szabálytalan helyen elindul keresztbe az úttesten, egy autó majdnem elüti. A rendőr rászól: Menjen csak vissza! — Visszamennék én, biztos úr, de sajnos, már egy vasam sincs! *- Hol nyaraljak az idén, Jean? A Földközin vagy az Égéin? — Én az Óperenciást ajánlom, uram! ÖTPERCES KRIMI __________________________________: F őpróba, éles lőszerrel — Ebben a jelenetben minden logikusan történik. Louis Vilarnak meg kell halnia. A moziban ülő közönség nekünk ad majd igazat. Doris, a rendező felesége érezhető aggodalommal kérdezte: — Es velem mi lesz? — Végtére is a férj- rendező neki a női főszerepet szánta. — A film eddig for gat ott jeleneteiből bárki láthatta, hogy én és Louis Vilar érzelmileg messzire kalandoztunk. A rendező a homlokát ráncolta. — Ne idegeskedj, Doris! Pickford, a dialógusok nagymestere olyan jelenetet írt, amely feldobja a filmet. A nőcsábásznak tehát meg kell halnia. Mert meg kell kapnia a büntetését. Vegyük is át a jelenetet. Operatőr nélkül is próbálhatunk. Louis szerepét ezúttal a próbán én alakítom. Doris megremegett. Minden igyekezetével arra törekedett, hogy a jelenlévők közül senki se vegye észre az aggodalmát. Tisztán látta a dolgokat: valaki meg fog halni, de ez nem lehet Vilar... — Louis? Egyedül vagy? — kérdezte Doris telefonon. — Hát persze, hogy egyedül vagyok, ha nem vagy itt. — Nevetéssel fejezte be. — Jól figyelj. Azt a feladatot kaptam, hogy hívjalak a stúdióba. A férjem próbát akar, megváltoztatott szöveggel. Jobb lenne, ha most otthon maradnál. Tudhatod, hogy Douglasnak néha őrült ötletei vannak. — Ha te javaslód, oké — válaszolt Louis a szerető engedelmes hangján. Mindeddig azt hitte, hogy a rendező nem vett észre semmit a kettőjük kapcsolatából. Doris ezt követően a férje dolgozószobájába ment, egyenesen ahhoz a szekrényhez, ahol a vadászfegyverek lőszerét tartotta. Tudta, hogy a jelenethez nem sörétes puskát használnak. Az előre kiszemelt áldozattal csak karabély végezhet. És ez az áldozat nem lesz Louis Vilar, ebben már biztos volt! S minthogy a próbán a rendező-férj lesz az ideiglenes főszereplő, nem lehet kétséges, hogy kinek kell meghalnia... Elkezdődött a próba. — Szóval Pickford — mondta a rendező a forgatókönyv-írónak —, nyílik az ajtó és megjelenik Louis. Vagyis én, mivel helyettesítem. De te a szürkületben nem ismered fel. Azt gondolod, hogy betörő. A kezedben a fegyver. Rám lősz. Nyugodtan húzd meg a ravaszt, hiszen a fegyver nincs töltve. Doris eddig mindent tökéletesnek vélt. Ebben a pillanatban - a forgatókönyv szerint — neki be kellett toppannia. Belépett. Aztán hirtelen elkiáltotta magát, majd a puska csöve elé ugrott. Pickford mit sem sejtve meghúzta a ravaszt... Egy hét is eltelt, hogy Dorist eltemették. A rendező-férj először merészkedett a halálos jelenet helyszínére. A kandalló mellé rogyott. Ki tehette az éles lőszert a karabély csövébe? Csak az lehetett, aki tudta, hogy Vilar nem lesz ott a próbán... Csakhogy Vilar, ígérete ellenére, mégis megjelent. Hiszen Pickford fel is ismerte, mert a nevén szólította és csak utána húzta meg a ravaszt — s a kétségbeesetten elébe vetődő Dorisszal végzett. E. Johnson
