Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03-04 / 2. szám
i Nissan a jobb első ajtajánál csattant a villanyoszlophoz, és majdnem egy métert nyomódott be ezen a részen Felhívtunk néhány olvasónkat, és megkérdeztük, tettek-e valamilyen fogadalmat szilveszterkor? Ando Tamás 46 éves, a békéscsabai Fiume Rt. vezér- igazgatója: Az újévi fogadalmam a szakmámhoz kapcsolódik. A Fiume Szálló vezetése még mindig kihívás a számomra, ezért megfogadtam, minden erőmmel azon leszek, hogy minél sikeresebb és nyereségesebb legyen az idén. Tatár János 32 éves, orosházi benzinkút-üzemeltető: Nem szoktam fogadalmat tenni szilveszterkor, és most sem tettem. Örültem, hogy otthon a családdal töltöttem az év végét. Egy másfél és egy négyéves gyermekem van, így még sokáig otthon tv-nézéssel telnek majd a szilveszterek. Somogyi Zoltán 41 éves, gyulai szociális munkás: Ha az fogadalomnak számít, hogy elhatároztuk, a Dunántúlra költözünk, akkor van újévi fogadalmam. Az idei szilveszter kivételesen szabad volt, így családi körben köszöntöttem az új évet. Vízi Józsené 48 éves, orosházi boltvezető: Nem szoktam soha szilveszteri fogadalmat tenni. Amit szeretnék az a munkámmal kapcsolatos. Kollégáimmal 1998-ban is azon fáradozunk, hogy minél többen keressék fel üzletünket. Van egy témám... Ön újságíró!? - ujjong az idegen, amikor névjegyet cserélünk. - Ne siessen any- nyira, van egy problémám... - ragad karon és megállás nélkül mondja. Két levegővétel között próbálok megszólalni, a szorításból szabadulni - nem sok sikerrel. Mobil telefonjának csörgése ment meg a szózu- hatag folyásától, ami jogtalan pénzfelvételekről, bizonyíthatatlan korrupciófélékről szól.- Van itt egy tollforgató ember? Lenne egy témám. Érdekli? — huppan le az orosházi szerkesztőség kényelmes foteljába a fiatal- asszony, aki percekkel ezelőtt bosszantotta fel magát egy biztosítónál. - írja csak meg, hogy bánnak az ügyféllel. A pénzemért mentem, de nem adták ide, mert a számítógép rossz. Kértek, menjek vissza fél óra múlva. Mi vagyok én, taxi!? És különben is - úgy összevesztem velük, hogy gondoltam, inkább megíratom...- Maga volt az, aki rólam írt az újságban!? - dörren rám számonkérő hangon egy ismeretlen férfi. - Én nem olvastam, de mondták, hogy miket hordott ösz- sze! Maga mindent elhisz, amit mondanak? Hazugság! — tombol az idegen, és olyan gyorsan hagy magamra a boltban, mint amilyen gyorsan letámadott. Ja! Azt már rég elfelejtettem, mit is akartam venni! Arra viszont kristálytisztán emlékszem, mennyi téma hever az utcán. A kérdés csak az: ezek után megírjam, vagy ne írjam!? Cs. I. Raktárbázis múzeumnak, színháznak A Munkácsy Mihály Múzeum és a Jókai Színház számára raktárbázist kíván kialakítani a megyei önkormányzat. A terv megvalósítása érdekében egy korábban 27 millió forintért megvásárolt ingatlant biztosít (Békéscsabán, a volt Temetkezési Vállalat Bokányi — jelenleg Fábry — utcai telephelyét). A megoldást a kormány is támogatta, a raktárbázis kialakításához pedig a Belügyminisztérium 71 millió 150 ezer forint támogatás éves ütemezéséről értesítette az önkormányzatot. Később a Belügyminisztérium illetékes főosztálya jelezte, hogy a címzett támogatás elnyerésére csak akkor van lehetőség, ha az önkormányzat a támogatási igény tíz százaléka körüli saját forrást vállal. Ily’ módon a megyei képviselő-testület legutóbb megszavazta a 7 milliós saját forrást — a korábban megvett 27 milliós ingatlannal együtt —, és a hátralévő munkákhoz 64 millió 150 ezer forint címzett támogatást igényel. (e) A népbetegség neve: alkoholizmus Kardoskúton 5 éve praktizál dr. Bradeán Constantin háziorvos, a MÓL Rt. üzemorvosa. Rendelőjének felszereltsége megfelelő, 1996-ban beszereztek egy diadinomik, valamint ultrahang készüléket, biotron lámpát és számítógépet. A betegforgalom az elmúlt évekhez képest nőtt, a gondozottak száma viszont csak minimálisan gyarapodott. A háziorvos tapasztalatai szerint az országos átlag közelében van a hipertóniás betegek száma a faluban, kissé nagyobb a diabéteszesek aránya. Ez utóbbi betegségnek a felismerésében nagy szerepe van a kézi vércukormérő készüléknek, segítségével több lappangó cukorbetegség felderíthető. A másik népbetegség, ami fellelhető Kardoskúton: az alkoholizmus. Jelenleg hárman járnak rendszeres ideggondozási terápiára a községből. cs. i. Sokkoló „halálforgás” Csabán Kifli alakúvá préselte a villanyoszlop az autót A hír tömör, de megdöbbentő. Békéscsabán,a Bajza utca 21. szám előtt villanyoszlopnak ütközött december 29-én este egy Nissan személy- gépkocsi, és a baleset következtében az egyik utas, a 23 éves, nyíregyházi T. T. életét vesztette. A baleset olyan útszakaszon történt, ahol ilyen súlyos kimenetelű tragédia legalább tíz éve nem fordult elő. Már a szilveszterre készülődött három gyulai fiatal — két fiú és egy lány —, valamint nyíregyházi barátnőjük december 29-én. Az előzetes forgatókönyv szerint kocsival indultak a békéscsabai buszpályaudvarra még egy társukért. A várt személyt azonban nem találták ott, és úgy gondolták, a következő járat beérkezéséig megtankolják a Nissan gépkocsit. A városi sportcsarnokkal szemben lévő, új MOL- kutat választották, ahol 21 óra körüli időben töltötték fel üzemanyaggal az autót. A benzinkúttól a Bajza utcára hajtottak ki, és igyekeztek vissza a pályaudvarra. Úticéljukat azonban nem érték el. A Nissan az egyik jobbra ívelő kanyarban kifarolt a nedves, csúszós úton, meg- pördült, majd áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és egy villanyoszlopnak ütközött. A megcsúszástól az ütközési pontig az eddigi adatok szerint csaknem 140 métert tett meg a gépkocsi. A hatalmas csattanásra az utcára sereglettek a közelben lakók — akik értesítették a rendőrséget, a mentőket és a tűzoltókat —, illetve fékezett az autó mögött érkező Porsche. A járműből két férfi ugrott ki, és a bajba jutottak segítségére siettek. A bal első és a hátsó ajtókat sikerült kifeszíteniük, a motort leállították, a sofőrt és két utast kimenekítettek. A jobb első üléshez azonban nem lehetett hozzáférni. A Nissan ugyanis a halálforgást követően a jobb első ajtajánál csattant a villanyoszlophoz, és majdnem egy métert nyomódott be ezen a részen, kifli alakúvá préselődve. A tűzoltóknak az úgynevezett műszaki mentőszert — a műszaki mentéshez szükséges feszítő- és vágóeszközöket — kellett bevetniük, hogy kiszabadítsák a jobb elöl bent rekedt, 23 éves lányt. Bár a helyszínen is próbálkoztak újraélesztésével, és a mentők azonnal kórházba szállították, de a hölgy életét vesztette. Az autó sofőrje, a 19 éves gyulai lány, illetve a további két utas könnyebben sérült meg. A balesettel kapcsolatban a rendőrségen elmondták: az autó vezetője indokolatlanul nagy sebességgel hajtott a nedves, csúszós úton. Minden bizonnyal figyelmetlensége, rutintalansága is hozzájárult a baleset bekövetkezéséhez, hiszen nem tudott megfelelően korrigálni a megcsúszás után. A rendőrök hozzátették, ez a szakasz a 40 kilométer/órás sebességkorlátozás alá esik, és a száguldozást sikerült is itt visszaszorítani. Hasonlóan súlyos balesetre legalább 10 éve nem volt példa ezen a részen. A rendőrség az ügyben az eljárást halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségének alapos gyanúja miatt, szakértők bevonásával folytatja. (c) Gyakran az utasok mesélnek a sofőrnek Ismerősnek tűnt a neszezés, de alig akartam hinni a fülemnek. Hátranéztem, láttam, hogy először a blúzát vette le, majd a nadrágját, végül a melltartóját. A példáját azon mód a többi is követte. Felkapcsoltam a villanyt, hogy jobban lássanak. A mellettem ülő sem zavartatta magát, ő még bugyit is cserélt. Én meg néztem, hogy mi lesz itt ma este? Muszáj átöltöznünk, magyarázták, a diszkós szerkóban nem mehetünk haza, a szüléink frászt kapnának, ha meglátnának bennünket ezekben a dögös cuccokban. A szolid otthoniban jöttünk el, abban is kell hazamennünk. Reméljük, nem jött zavarba? — kérdezték tőlem. Ettől aztán végképp kiakadtam, ugyanis egyik sem volt több tizenhatnál. Azóta már sokszor vittem őket, szeretnek velem utazni. Sokszor az utasok mesélnek nekem. Amit most elmondok, azt egy utasom mesélte. Utasra is vonatkozik, nézze meg, milyen kocsiba száll, nem csak ránk, hogy nézzük meg, kit veszünk fel. A csabai állomástól a sportcsarnokig vittem a férfit, korombeli volt. Foglalkozására nézve tanár, tanító vagy valami ilyesmi. Diákkorában történt vele az eset, Baja és Szeged között stopolt. A forgalom normális volt, de az autók csak mentek, egyik sem akart megállni. Már csak megszokásból integetett, mire egy kopott Wartburg megállt. Tömve volt, de azért a férfiak, akik jellegzetesen tanyasi beszédmódban társalogtak, helyet csináltak neki a hátsó ülésen. A továbbiakban ügyet sem vetettek rá. Inkább egymással beszélgettek, igen indulatosan. Szegedre tartottak, de azt beszélték, hogy útközben beugranak egy tanyára, egy kis elintéznivalót terveztek. Ezzel nem mindenki értett egyet, de a hangadónak végül mindenkit sikerült meggyőzni. Nem válogatott az eszközökben, a legmakacsabbul vitatkozót egyszerűen szájon vágta. Ez hatott a többiekre is. Nem csak baráti, félig rokoni társaság volt, nem ellenkezett most már senki. A tartozást rendezni kell, anélkül nem jönnek el a tanyáról, fogadkoztak. Amikor befordultak a tanya bejárójára, ahol egy magtárépület is volt, a tanyasiak szó nélkül az ülések alá nyúltak: vadászfegyverek, egy rozsdásodó pisztoly, vadásztőrök kerültek elő. Utasomat egyedül hagyták hátul a kocsiban, ők pedig felfegyverkezve indultak el a tanyabejárón. Hogy lett-e csetepaté vagy nem, utasom nem várta ki, átugrott egy szembe jövő piros Zsiguliba. A kocsit terményszállításra alakították át, se a vezető mellett, se mögötte nem volt ülés, kukoricás zsákokon kellett utaznia. Szerencsésen megúszta. Mindez a nyolcvanas években történt, amikor a pénzbehajtás még nem volt ennyire divatban Magyar- országon. Pánics Szabó Ferenc Nem mindig a veszély jegyében telik a szolgálat a taxisoknál. Néha kimondottan „szórakoztató” esetek történnek: átöltözéssel egybekötött divatbemutató nézője a sofőr, vagy az utas mesél, nem is akármiről. íme a történet. Egy hétvégi hajnalon diszkóból fuvaroztam haza a négytagú leánytársaságot. Amikor a kocsiba szálltak, rögtön feltűnt, hogy mindegyik tömött reklámtáskát szorongat a kezében. Azt, hogy ezek tartalma utasaimra kerül, a rajtuk lévő ruha meg a táskába — nem gondoltam volna. A mögöttem ülő kislány kezdte.
