Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-20 / 16. szám

IV PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÓ 1998. január 20., kedd A LEGFONTOSABB MINDEN CSALÁDBAN A PÉLDAMUTATÁS Mennyi zsebpénzt adjon a szülő? Tapasztaljuk gyakran, hány kisgyerek jár méregdrága, márkás cipőben iskolába, s hergeli közben az osztálytársa­it, akik olcsóbb lábbelit koptatnak — vagy mert nem telik nekik a tízszer annyiba kerülő árura, vagy mert a szülők eleve nem is akarják megvenni csemetéjüknek azt a drága ruhadarabot. Láthatjuk olykor azt is, hogy némely kisdiá­kot sokmilliós autón visz a család testőre iskolába. Mások már az érettségire a saját autójukkal érkeznek. Pedig lelki­leg aligha vannak minderre fölkészülve. A pénz megváltoztathatja egy gyerek jellemét, vélik sokan. Az Egyesült Államokban nem­rég átfogó felmérés készült er­ről a témakörről. A megkérde­zettek 68 százaléka tartott tőle, hogy gyerekük „túl nagy hang­súlyt fektet majd az anyagiak­ra”, és semmi mást nem akar az életben, mint sok-sok pénzt. Érdemes hozzáfűzni, hogy olyan párokat kérdeztek meg, akik minimum évi kétszázezer dollárt keresnek. Kiderült, hogy a szülők tarta­nak tőle: gyereküknek nem lesz kedvük valami saját tevékeny­ség, önálló munka vállalásához, hiszen enélkül is megkapnak mindent. „A szülők ingadoz­nak, mert szeretnének utódaik­nak kellemes jólétet nyújtani, megadni az induláshoz a szük­séges feltételeket, ugyanakkor félnek tőle, hogy ezzel lerom­bolják a gyerek értéktudatát” — állítja Jeffrey Maurer, aki a fel­mérést végezte. A reálisan gondolkodó szülőket megkérdezve ki­derült, hogy tíz szülő közül kilenc nyitott a gyereknek saját számlát, ahová rend­szeresen betett kisebb ösz- szeget, s ha csemetéjük akart valamit vásárolni ma­gának, abból kellett meg­vennie. Tehát meg kellett tanulnia, hogy gazdálkod­jon a rendelkezésére álló pénzzel. Sok szülő arra törekedett, hogy gyereke tizenöt éves korától kezdve végezzen valami kisebb munkát, s így gyűjtsön magának zseb­pénzt. A legfontosabb persze a példamutatás: a tehetős szü- íő úgy éljen, hogy ez ne le­gyen hivalkodó, bántó. A gyönyörű játékoknak nehéz ellenállni (archív KÉP) ________Öleljék át, vigasztalják meg. Szeressék! _______________ __________________Akik megnehezítik a tanárok életét A gyerek szenved a válástól A nagy verekedők egtöbb esetben a gyerekek szenvednek attól, ha a szülők el- \ inak. A kicsiknek ugyanis mindkét felnőttre szükségük van. Számukra úgy kerek a világ, a család, ha anya és apa is van benne. De olykor a válás már szinte megváltás. A gyerek érzi meg, hogy a szülei nem szeretik egymást és rendkívül érzéke­nyen érinti, ha a szüleik nem tisztelik egymást, kiabálnak, foly­ton veszekednek. A legválságosabb az az időszak, amikor a gye­rek még csak érzi, hogy baj van, s szinte retteg: nehogy valami szörnyűség történjen! Gyakran fáj a hasa, rágja a körmét, ami­kor a szülők folyton veszekednek, kiabálnak egymással, amikor szinte izzik a levegő az indulatoktól. A gyerek ilyenkor remény­kedik, hátha jóra fordul minden. Kevéssé fejlett együttérző képességük (KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ) Ráadásul ilyenkor a szülők sok­kal kevesebb időt fordítanak a gyerekre, annyira leköti őket a saját bajuk. A feszültség egyre nagyobb, a gyerek szinte már képtelen bármire is összponto­sítani. De ha a szülők megtud­ják, hogy a gyerek rossz volt, verekedett, rosszul tanul, akkor megbüntetik csemetéjüket — és máris kialakult az ördögi kör. Ha már eldöntötték a szülők, hogy ez így nem mehet tovább, inkább elválnak, akkor ezt azon­nal meg kell beszélniük a gye­rekkel, méghozzá mindkét szü­lőnek. Fontos, hogy megfelelő időpontot válasszanak, amikor van bőven idejük nyugodtan be­szélgetni. Mondják meg az iga­zat, vallják be, hogy már nem szeretik úgy egymást, mint vala­ha, sőt: úgy alakultak a dolgok, hogy tarthatatlan az együttlét. A gyereket viszont ugyanúgy sze­retik, mint korábban. Soha ne hibáztassák a mási­kat, hiszen a gyerek mind a ket­tőjüket szereti! Nem szabad benne gyűlöletet ébreszteni. Azt se ecseteljék, mennyire bol­dogtalanok. nehogy a gyerek­nek kelljen a lelki támasz terhét is magára vállalnia! Ez csak to­vább nehezíti a dolgát. Ha lát­ják, hogy szenved a kicsi, ölel­jék át, vigasztalják meg! Soha ne hazudjanak neki! A válás után új szakasz kez­dődik ebben a nehéz folya­matban. A helyzet már tisztázó­dott, a szülők közül az egyik — a statisztikák szerint általában az apa — elköltözött. Otthon maradt a még mindig boldogta­lan, szomorú mama, a boldogta­lan csemetével — és az üresség érzetével. A gyerek ilyenkor érzi hirte­len az apa hiányát, azt, hogy nem jön haza, a vacsoránál nem együtt ülnek az asztalnál. Ha a szülők haraggal válnak el egymástól, úgy, hogy látni se szeretnék többé egymást, akkor csakis a gyerek lehet a nagy vesztes. Fontos, hogy ilyenkor se vitassuk meg a kapcsolatunkat a gyerek jelenlétében! Inkább be­szélgessünk csemeténkkel a problémáiról, az ő jövőjéről. Nem szabad a gyereket a partner helyettesítőjének tekin­teni („Most már csak te vagy nekem...”), s ne használják fel őt, ha nyomást akarnak gyako­rolni volt partnerükre! Annak ellenére, hogy külön élnek, a gyerek sorsát érintő minden fontos kérdésről együtt döntsenek! Akkor a gyerek mindkettőjüket a bizalmával fogja megjutalmazni. Ne felejt­sék: a gyereknek mindkettőjük szeretetére, figyelmére szükség van, hiszen másként az önbe­csülése sérül, s egész életében önértékelési zavarokkal fog küzdeni! Azok a verekedős gyerekek, akik megnehezítik a tanárok és az osztálytársak életét, nem javíthatatlan, kezelhe­tetlen, aszociális lények, ahogy eddig vélték. Az ilyen, erős vagy erőszakos fiúk, akik az egész osztályt sakk­ban tartják, sokkal inkább értenek a társaik lelkületé- hez, s ahhoz, hogy másokat manipuláljanak. Ezzel a tu­lajdonságukkal később köny- nyebben érvényesülnek a munkahelyükön. Ezt az elméletet egy londoni pszichológus, dr. Jon Sutton ad­ta elő egy brit kongresszuson. Szerinte az egész osztályt az irányításuk alá vonó gyerekek felnőttként jó menedzserek és vállalati vezetők lesznek. Ez a képesség már a hét-tíz évesek­nél kiütközik. A pszichológus úgy véli: a verekedős, az osztá­lyon uralkodó gyerekek általá­ban intelligensebbek, mint a társaik, noha az a nézet terjedt el róluk, hogy szellemileg, lel­kileg hátrányos helyzetűek, ezért „kezelhetetlenek”. Különleges képességük ab­ból adódik, hogy tudják, miként bánjanak a többiekkel. Hamar kialakítják másokról a vélemé­nyüket, ezért könnyen ki tudják használni társaik gyöngéit, s ké­pesek manipulálni őket. Vi­szont kevéssé fejlett náluk az együttérzés, a beleérző-képes­ség, a mások gondja, fájdalma iránti fogékonyság. Ezért nehéz bánni velük. Mivel hiányzik belőlük a szociális alkalmazkodási ké­pesség, ezért náluk sokkal na­gyobb a veszélye annak, hogy később bűnözőkké válnak. De ha helyes útra sikerül terelgetni őket, akkor rendkívül hasznos munkahelyi vezetőkké válhat­nak, akik könnyen meg tudják ítélni a beosztottakat, s képesek is hatni rájuk. Válaszúton. Sose felejtsék el: a gyereknek mindkét szülőre szüksége van! (KÉPÜNK illusztráció) TANFOLYAMOK DIAKOKNAK ÉS FELNŐTTEKNEK kamatmentes részletfizetéssel AJÁNLATUNK: számítógép-kezelés, szövegszerkesztés, szoftverüzemeltető (középfokú szakképesítés). EDE-Hunaarv Európai Távoktatás: . * 4 . irodavezető (felsőfokú), Inform ATI iAt mar|(ejjng. gS reklámmenedzser (felsőfokú), MA5Áni$koU kereskedelmi menedzser (felsőfokú). Békéscsabán, ff (30) 533-271. Orosházán a Deák F. u. 2. alatt, ff (68) 311-338. Gyulán az Erkel Ferenc Gimnáziumban 'ff (66) 463-118. Gyomaendrődön a Bethlen Gábor Szakközépiskolában, ff (66) 386-028. Internet E-mail: imsuli@oroshaza.hungary.net http: www.bekes.hungary.net/imsuli |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom