Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-19 / 15. szám

1998. január 19., hétfő Sportmagazin iii Kilenc év a világ cirkuszporondjain Hercules ősszel Blackpoolban bücsúzik Tetszenek még emlékezni az 1986-os esztendő nyári történései­re? Nem baj ha nem, akkor sem volt könnyű a népszórakozta­tó események között válogatni. Mindenesetre, Visegrádon „Palotajátékok” címmel egy élelmes vállalkozói csoport — megelőzve néhány évvel a korát — jó kis bulit organizált. Hogy milyen apropóból kerül szóba mindez csaknem tizenkét év múl­tán? Fél, ha pörög a fűrész Azon a bizonyos visegrádi szombaton választották meg az első modernkori Toldi Miklóst, történetesen a békéscsabai Pakucza József személyében, lévén legjobb a szálfatartás, malomkőhajítás tudományában. A következő két esztendőben is felléphetett a dobogóra, bár ak­kor már előrevetette árnyékát a reá kacsingató világhír. Élt is vele. Azóta bejárta a földkerek­ség számos sarkát, és roppant erejét százezrek csodálták meg. Sokszor megtapogatták az iz­mait, vajon igazi-e, nem csalás, nem ámítás-e a különleges ké­pesség, a porondra kihívott né­zők azonban maguk is meggyő­ződhettek róla, azt a félméteres vasrúdfélét, amit ő egy hatal­mas csatakiáltást követően gu­miszalaghoz hasonlóan hajlít össze, bizony milliméterekkel elmozdítani sem könnyű közön­séges halandónak. És innen már felettébb érdekes volt a publi­kumnak, amit a valódi ágyúból kilőtt golyóval művel Pakucza mester, amint futball-labda gya­nánt mellre veszi, vagy éppen hideg vérrel engedi el a 35 kilós vasgolyót — karját vízszinte­sen tartva a padló felé — a sis­tergő elektromos láncfűrész fe­lett. Ilyet csak ő tud a világon. Ünnepelt sztár, s ahogy mondja, egyáltalán nem zavarja, ha a csabai Fiume Szálló előtt elsé­tálva mégsem rohanják meg au­togramért... Most — ahogy már röviden megírtuk — afféle téli szabadságát tölti itthon. Pihen, erőt gyűjt a már lekötött tavaszi müncheni meg nyári blackpooli fellépésekre, de már kimondva is tudjuk tőle: lassan befejezi az erőművészi pályát. Az izmok parancsolóan sugallják az „állj”-t. Ha nem is holnap, de holnapután ellentmondást nem tűrően. És az élet rendje, hogy előtérbe kerül egy másik ked­velt világ Mr. Hercules számá­ra, az üzleti életé. Jól megfér mellé, hogy közben hivatásos vadász is lett. Immár nem kell annyira koncentrálnia az erdő­szélen, mint amikor felesége, Ágika nézett szembe vele, ke­zében az élesre töltött pisztoly- lyal. Hogy aztán a következő pillanatokban neje haját súrolva fúródjanak a puha deszkába a lövedékek... — Képes az ember levetkőz­ni azt a hallatlan feszültséget, ami tízegynéhány év óta mégis csak minden veszélyes produk­ció közben ott motoszkál az agyban: ha elrontom, levágja a fűrész a kezem, ha rosszul cél­zok, beláthatatlan tragédia a kö­vetkezménye, de legrosszabb esetben is kifütyül a közönség... — Muszáj, hogy levetkőzze az ember, különben képtelen megcsinálni a produkciót. Ami­kor elkövetkeznek a kritikus pillanatok, akkor teljesen ki tu­dom kapcsolni a külső környe­zetet az életemből. Nem hallom a tapsot sem... Minden alkalom­mal meg kell győzni magamat, hogy sikerül, különben megsé­rülök, félkarú leszek, leégek, összeomlik minden, holnap ta­lán felmond a producer, szóval rettenetesen nagy a tét. A szamurájkarddal még csak el tudtam viselni, hogy párszor megvágott, de a fűrésznél elő­ször és utoljára lehet tévedni. Ez sarkall a biztos és jól kiszá­mított teljesítményre, de egy ki­csit mindig ott bujkál az ember­ben a kisördög, mi lesz, ha ép­pen most ugrik be a krach... Kétszázhúsz kiló foggal? — Fél is? — Igen, de le tudom győzni és ez a legfontosabb. És ez leg­alább akkora igénybevételt je­lent, mint a kétszázhúsz kilót felemelni a fogammal. Bizto­san nem hiszi el, de nem azt ér­zem elsősorban, hogy kiszakad az egész fogsorom, az állkap­csom, hanem a csuklyásizmot veszi igénybe nagyon a hatalmas súly, amely egyszer 245 kilót is kitett, miután a fe­leségemen kívül egy kövér me­xikói is ráült a fogam közt tar­tott kislócára. Végül is mindig számoltam azzal, hogy egyszer meg kell barátkozni a gondolat­tal: ne tovább, ha van egy kis eszed! Mostanában jött el az egyre parancsolóbb sugallat, az idén már nem is vállaltam el egy nagyon kecsegtető, kétéves japán turnét, csupán München­be megyek vissza, majd Blackpoolba, ahová öt év után hívtak vissza, hogy a tenger­parti cirkuszkoplexumban ta­vasztól október végéig megis­mételjem önálló showmű- soromat. Arra még csak egy­szer volt példa, hogy valaki duplázott. Ráadásul ott fejezi a fiam a középiskoláit, mert az ő jövője is fontos. A fiából nem akar erőművészt — Nem lép apja nyomdokaiba? — Még léphet, de nem való­színű. nem is biztatom erre. Két méter 3 centi és 103 kiló, évek óta részt vesz a produkcióim­ban, de jobban örülnék ha több nyelven beszélő, ügyes üzlet­ember válna belőle. Persze, végső soron ő tudja. — Olyannyira régen be­szélgettünk, hogy még a kilenc- venhatos év történéseivel is adós... — A 25 éves jubileumát ün­neplő hasslocki Haiday Parkban töltöttem azt az évet, exkluzív műsort rendeztek, még Michael Jackson is fellépett. Egymillió 200 ezer ember látott bennün­ket. Napi több önálló műsort adtam, lekopogom, szép siker­rel. Végre magyar közönség előtt is felléphettem — A tavalyi év viszont jórészt itthoni fellépésekkel telt el. — Nagy örömömre, bár azt tartják, az ember saját hazájá­ban próféta a legnehezebben. A Magyar Cirkusz és Varieté jubi­leumi sorozatán megismerhet­tem olyan városokat mint Ózd, Szilvásvárad, ahol, bevallom, korábban sosem jártam. Úgy alakult, hogy inkább a nagyvi­lágban ismerték a nevemet, ezért aztán nagyon jó érzés volt végre magyar közönség előtt is fellépni. És forgattunk egy ma­gyar játékfilmet, nemrég volt a bemutatója, az is izgalmas munka volt. —Az év vége Franciaország­ba szólította... — Párizsban és környékén 30 helyen léptem fel, 300 elő­adásból állt a turné, szép sike­rem volt. Kávét forgalmaz és vadászik — Szóval fáradnak az izmok. — Már tavaly is nyugdíjba akartam menni, de az idén befe­jezem és az üzleti élet felé fordulok. Februárt és márciust Münchenben, egy Krone Easter nevű egyhónapos, húsvétot is magába foglaló fesztiválon töl­töm, majd, ahogy mondtam, Blackpool következik, ott bú­csúzom a porondtól. — Biztosra veszem, hogy nem fog unatkozni azután sem. — Egy pesti központú csalá­di céget alapítottunk, amelynek riói irodája is van. Az utaztatás mellett kávét forgalmazunk, mellette a cég hivatásos vadá­sza vagyok. Német, osztrák, magyar csoportokat viszünk, én vagyok a felvezető vadász. El­sősorban Brazíliába szervezünk utakat, de Dél-Afrika, Kamcsat­ka és Tűzföld is tervben van, sőt még a Déli-sark is. Aztán pedig amikor elővesz a nosztalgia, ki­veszek egy videokazettát a szekrényből és lejátszom ma­gamnak... Fábián István Két autóval is megbír, ha kell... Fővárosi csapatok között az egyetlen vidékiként az első osztályban A GYULAI CSAPAT A STEELBAJNOK A bajnok gárda néhány tagja a Gold Crown Biliárd és Darts Központban rendezett díjkiosz­tón, balról: Gombos Zsolt, Surinás László, dr. Rácz Attila elnök, Kovács Róbert, Nagy Zoltán és Kiss Tibor láthatók. A képről hiányzik Wolfgang Kunzei, Agárdi Zoltán és Simon Péter A darts sport Angliában kezdte évszázados történetét, s azóta az egész világon népszerű játék lett. A sidneyi olimpián a ver­senyprogramok között szerepel majd. Hazánkban a nyolcvanas évek végén vált ismertté, s im­már 65 klubot tömörít a Magyar Darts Szövetség, köztük az Első Gyulai Amstel Dárda Egyletet, amely hat évvel ezelőtt alakult meg, s négy éve küzd a honi bajnokságban. Két éve az első osztályban szerepel, s nemré­giben máris figyelemreméltó teljesítménnyel, egyetlen vidéki csapatként a fővárosiak között bajnokságot nyert a steel kate­góriában. E nagyszerű fegyver­tény kapcsán beszélgettünk dr. Rácz Attilával, akinek szívügye a darts, a csapat: — Angliában járva ismertem meg ezt a játékot, s átláttam azt, hogy minden szempontból honosítható szűkebb pátriánk­ban is — kezdte az elnök, majd így folytatta: — Egyszerű a szabálya, olcsó, s nagyon jó társasági életet és csapatszelle­met hoz össze az úri viselkedés normái szerint, ahogy az a mi esetünkben is történt. Mivel az Amstel Sörgyár a legfőbb szponzorunk, ezért vettük fel a nevét, de sokat köszönhetünk a gyulai önkormányzatnak is a támogatásáért. — A klub történetének, ered­ményeinek a koronáját jelenti a bajnoki cím. Melyek az összete­vői, kik a kovácsai a sikernek? — Bentmaradási szándékkal vetettük magunkat a küzdelem­be a hatcsapatos első osztály­ban, s menet közben alakult úgy, hogy a jó csapatszellemmé összekovácsolódott gárda akár a végső győzelmet is megsze­rezheti. Éordulatot jelentett, amikor először vertük meg a nagy riválist, a tavalyi bajnok Contact Silver Bar első csapa­tát, s innentől beindult a szekér. Igaz, becsúszott két nem várt vereség is, de végül jobb játsz­maaránnyal mi voltunk jobbak, azaz a bajnokok. A siker többek jó teljesítményéhez fűződik, el­sősorban Kiss Tibor nevét emlí­teném, aki az ország legjobb já­tékosa, hiszen profi, s ő vezeti az európai ún. gépi ranglistát is. Csapatunkban kölcsönjátékos- ként szerepel a steel szakágban, csakúgy mint a német vendég­versenyző, Wolfgang Kunzei, a német—magyar Agárdi Zoltán, valamint a kanadai—magyar származású Simon Péter, akik önbizalmat adtak a csapatnak a kitűnő találataikkal. Rajtuk kí­vül még egyenletes teljesít­ményt nyújtott ifj. Surinás László, s nagyszerű formát mu­tatott Gombos Zsolt is. Kovács Róbert és Nagy Zoltán jó játé­kára végig lehetett számítani a bajnokságban, mi több, utóbbi tette fii a koronát a teljesítmé­nyünkre az utolsó fordulóban azzal, hogy „kiszállt”. — Milyen visszhangot váltott ki a bajnoki cím? — A hivatalos díjkiosztót megelőzően is sokan gratuláltak nekünk. Ugyanakkor a főváro­siak körében nem aratott osztat­lan sikert egy úgymond vidéki amatőr gárda bajnoki címe, amellyel kiénekeltük a sajtot a szájukból. Pedig a pesti klubok összevásároltak sok-sok jó ver­senyzőt, s több millió forintból gazdálkodhatnak szponzoraik révén. A magyar szövetség el­nöksége adminisztratív eszkö­zökkel is próbálja megakadá­lyozni az újabb esetleges bajno­ki sikerünket olyan határoza­tokkal, mint például a „köl- csönjátékos” fogalmának a megszüntetése, s azzal is, hogy nyolc-csapatosra emelik az első osztályú bajnokság létszámát, ami persze többletköltséggel is jár. És persze minden erővel azon fáradoznak, hogy elvigyék tőlünk a legeredményesebb já­tékosainkat is. Ami jó érzéssel tölt el, hogy sokan megismertek bennünket az ország más része­in is. Környékünkön pedig hal­latlan népszerű a darts, s talán nem szerénytelen azt monda­nom, hogy mi is hozzájárultunk ehhez. Gyulát a dartssport fel­legvárának ismerik, s elismerik eredményeinket. Abban bízunk, hogy a bajnoki címünk révén talán könnyebb lesz támogatók­ra lelni, s látnak fantáziát a csa­patunkban. — Mikor kezdődik a bajnok­ság és milyen reményekkel ké­szülnek az újabb küzdelmekre? — Nehéz lesz megvédenünk a bajnoki címet, a már említett okok miatt is, de nem adjuk fel, bárhogy is alakuljon! Van annyi erő a csapatban és persze az utánpótlásunkban, hogy remé­nyeink szerint minimálisan a dobogót megcélozzuk! A január a felkészülés, az átigazolás és a nevezés időszaka, a bajnokság pedig február elsején kezdődik, már nyolc csapattal — fejezte be dr. Rácz Attila. Gyurkó Mihály MÁR A BUDAPESTI EURÓPA-BAJNOKSÁG JEGYÉBEN Téli atlétaálmok a nyárról Öt versenyből álló körútra in­dul a fedettpályás Európa- csúcstartó rúdugró, Szemerédi Eszter. A január 25—február 6. közötti időszakban megren­dezésre kerülő német fedettpá­lyás versenyekre a rúdugrás kiemelkedő képviselőit hívták meg a szervezők. Junior Euró- pa-bajnokunk felkészülése a nyári feladatokra folyamatos, bizakodva várja a hazai és kül­földi megméretéseket. Három hétig az Adriai-ten­ger partján fekvő Medulinban készül a két legjobb magyar gyalogló. Urbanikék fő célja a nyári Európa-bajnokság, télen a fedettpályás bajnokság mel­lett csak a felméréseken indul­nak. A feleségnek, Rosza Má­riának szinte világbajnoki me­zőnnyel kell majd Budapesten megküzdeni; férjének, Sán­dornak valamivel könnyebb helyzete lehet a tengerentúliak távollétében. A többszörös vi­lágverseny-helyezett, csúcs­tartó atléta házaspár február negyedikéig edzőtáborozik Horvátországban. Rúdugróedzés közben szer­zett sérülése közel egy hónap­ja akadályozza a teljes értékű felkészülésben a magyar csúcstartó összetett verseny­zőt, Szabó Dezsőt. Amennyi­ben nem tud a sérülés előtti jó szintre kerülni, akkor az Éb érdekében kihagyja a téli nagy versenyeket. Nyár végi Achillesín-mű- tétje után a várt ütemben gyógyul Ináncsi Rita Európa- bajnoki ezüstérmes hétpróbá- zó. A márciusra tervezett me­legégövi edzőtáborozáson már teljes értékű munka a cél. Az orvostudományi egyete­men hatodik, szigorló évét töltő Kovács Dusán több, mint háromhónapos edzőtá­borozásra utazik Dél-Afriká- ba. Az európai ranglistán ne­gyedik, országos csúcstartó négyszáz gátas hátra lévő kór­házi gyakorlatait (sebészet, belgyógyászat) — az egyetem jóváhagyásával — egy johannesburgi klinikán tölti le. A kinti sport- és tanulmá­nyi gyakorlatok után mindkét tudásából majd itthon kell számot adnia. A január 17-én kezdődő ha­zai fedettpályás szezon első je­lentős eseménye az összetett bajnokság (január 30—31.). Egy héttel később, február 6-án kerül lebonyolításra a világ leg­jobb 10 IAAF-versenye közé tartozó Samgung Kupa. A fel­nőtt magyar bajnokság időpont­ja: február 14—15. Az idei fedettpályás versenyek csúcs­eseménye a február 27— március 1. között megrendezés­re kerülő Európa-bajnokság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom