Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-17-18 / 14. szám

Sorsom megáldott a jó szerencsével ■ Vésztőn gyakran emlegetik még Garabuczy tanító urat, aki évtizedeken át, fáradhatatlan szorgalommal kalauzolta diákjait a szépség és a tudás birodalmában. S az idős emberek m, közt vannak olyanok is, akik tanúi voltak, jtfi amint a tanító bácsi kinn az iskola kertjében, a barackfa árnyékában rajzol, mellette pedig *1 ' ■ kislánya, Ágica lesi el apukájától a _3 piktorkodás mesterfogásait. (6. oldal) Kísértetek egy repülőgépjáraton Ha szellemekről hallunk vagy olvasunk, óha­tatlanul ódon várkastélyok és öreg romos épületek jutnak eszünkbe. Az, hogy kísérte­tek egy repülőgép fedélzetén bukkanjanak fel, mindennek mondható, csak szokványos­nak nem. A tény, hogy megjelenésük mindig egy kialakulóban lévő hibára figyelmeztetett, már egyáltalán nem fér bele a kísértethistóriák sorába. (7. oldal) Partnert, de hol és milyen áron? Talán sehol nincs pontos adat arról: hány magányos él az országban. Csak az újságok hirdetési rovataiból lehet kikövetkeztetni, hogy milyen sokan keresik a párjukat. No, és persze mostanában partnerközvetítő iro­dák sokasága nyílik, hogy így vagy úgy, ki­elégítse az igényeket. Két iroda munkatársa­ival sikerült felvennünk a kapcsolatot, de voltak, akik nem óhajtottak sem az újságíró­// val, sem az ügyféllel találkozni. Ok telefonon bonyolítják az ügyeket. Szívesen fogadott viszont Kati, az egyik iroda középkorú vezetője, hogy a partnerközvetítés göröngyös útjairól meséljen. — Nem túl jók a tapasztalataim a té­mában — kezdi, miközben a mindentudó regisztráló könyvecskéjét lapozgatja. — Mindenféle fajta ember megfordul nálunk, korra, nemre és fog­lalkozásra tekintet nélkül. Jómagam szeretek személyesen találkozni az ügyfeleimmel, hiszen így emberibbé válhat a kapcsolat. — A jelentkezésnél a hölgyek vagy az urak bátrabbak? — Nálunk legalábbis a hölgyek van­nak túlsúlyban! Magyarul az uraknak van nagyobb választási lehetőségük. — Azzal kezdte, hogy rosszak a ta­pasztalatai. Mire gondolt? — A visszajelzésekből megtudom, sikeres vagy sikertelen volt-e a találko­zás. A hölgyek legtöbbje elpanaszolja, a férfiak — tisztelet a kivételnek — ki­használják őket. Elfogadják a vacsorát, kivasaltatják az ingüket, kiszolgáltat­ják magukat anélkül, hogy egy szál vi­rágot vinnének cserébe. Néhány férfi pedig azt kifogásolja, a hölgyek némelyike a „pénzükre uta­zik”. Ha gondolja, adok néhány nevet, olyat, aki elmondja a tapasztalatait. Zsuzsa Egy kisváros lakótelepén él a 45 éves Zsuzsa. Kétszobás lakásában olyan a rend, hogy alig merek cipővel belépni. Nevet és biztat, csak menjek nyugod­tan, azért van a lakás, hogy éljünk ben­ne. Hellyel és kávéval kínál. Gazdasá­gi vonalon dolgozik, így aztán elvárá­sai vannak a partnert illetően. — Ne értsen félre, nem kötöm ki, hogy csak diplomás férfivel vagyok hajlandó találkozni. Nem érdekel a végzettség, hiszen nem az a lényeg, hogy milyen diploma lapul a leendő partnerem zsebében. Sőt. Egy gépko­csivezető az első találkozóra a kabátja belső zsebéből szedett elő egy szál ró­zsát. De a legtöbb találkozásom keserű szájízzel végződött. A férfiak általában alkalmi szexpartnert, vagy ingyencse­lédet keresnek. Lassan elmegy a ked­vem az egésztől. De nincs lehetőség ar­ra, hogy kulturált helyen és körülmé­nyek között ismerkedjek. Ezért marad a hirdetés és a partnerközvetítő iroda. Dávid Meglepődöm, amikor a fiatal férfi percnyi pontossággal érkezik a találko­zónkra. 34 éves, nagyon jólápolt és fe­lettébb jóképű. — Még magának is szüksége van partnerközvetítésre ? Mosolyog a kérdésemen, aztán hát­radől a karosszékben, és rágyújt egy Marlboróra. — Ahogyan mondani szokás, nincs társaságom, ahol ismerkedni tudnék. Nem szoktam a hölgyeket utcán leszó­lítani, marad a hirdetés és a társközve­títés. Sajnos a társközvetítő irodák többsége a legalapvetőbb követelmé­nyeknek sem felel meg. Egyszerűen amatőrök. Nem tudják kezelni a témát. A legtöbben csak a pénzt szedik be, az­tán gondolkodás nélkül hoznak össze párokat úgy, hogy egyikükkel sem ta­lálkoztak. Telefonon rendeznek min­dent. Ezért örültem, hogy'megtaláltam a szerintem legprofibb irodát Békés­csabán. — Mire gondol? — Először is személyesen találkoz­nak minden jelentkezővel. így fogal­muk van arról, kinek milyen elképzelé­sei vannak a partnert illetően. Csak ak­kor adják ki a címet, telefonszámot, esetleg a fényképet, ha találkozik a két elképzelés. Jóleső érzés, amikor összejön a pár, s boldogan hívnak telefonon KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ — Ezek szerint Önnek megoldódott a problémája? — Majdnem. Találkoztam egy hölggyel, akibe szerelmes lettem. Har­madik találkozásunknál már egy arany karkötővel leptem meg. — Ezzel engem is meglep. Nem volt korai? — Kiderült, hogy elhamarkodtam. A hölgy már pár hetes együttjárás után át akart formálni, meg akart fosztani a szabadságomtól. Azt tapasztaltam, hogy a nők többsége foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, aki egy kicsit is szimpatikus neki. Ezzel pedig óriási taktikai hibát követnek el. Legtöbben azt szeretnék, ha egy-két hetes ismeret­ség után összeköltöznénk. Nagyon ki­lóg a lóláb. A hölgyek férfit szeremé­nek maguk körül látni, eltartót, szere­tőt, esetleges gyermeküknek apát. A hölgyek többségéről lerí, hogy meg­mutassák: kellenek még valakinek. Egyébként hadd mondjam el: az elvált feleségem is ennek az irodának az ügy­fele. Véletlenül jöttem rá. Nem zavar, csak mint érdekességet említettem. Ági Ő egy másik társközvetítő rendkívül szép és csinos alkalmazottja. — Önkéntelenül adódik a kérdés. Önt nem akarták még randevúra hívni a jelentkezők? — Előfordul, hogy udvarolnak, de udvariasan közlöm, foglalt vagyok. De ettől függetlenül sok férfi ügyfe­lünknek jut eszébe, hogy virágot hoz­zon. — Mondja, milyenek a tapasztalatai a jelentkezőkről, az elvárásaikról? — Azzal kezdem, ami talán megle­pő lesz: háromszor annyi a férfi jelent­kező, mint a hölgy. Általában az értel­miségi réteg keres fel minket. Nagyon sok egyetemet, főiskolát végzett ügyfél jön hozzánk, s itt a hölgyek helyzete könnyebb, mert van választási lehető­ség bőven. Beszélgetésünket percenként szakít­ja meg a telefon csörgése. Úgy tűnik, sokan ismerik az irodát. Ágnes elkéri a telefonszámot és ígéri, negyedóra múl­va visszahívja az érdeklődőt. — Hogyan történik Önöknél a je­lentkezés? — Személyesen találkozunk az ügy­felekkel, akikről egy lapot fektetünk fel, amelyen a legfontosabb adatokat feltüntetjük, s azt, hogy mi a kedvenc szórakozásuk, hobbijuk, s milyen az elvárásuk a partnert illetően. Csak ér­dekességként jegyzem meg, sok nős ember alkalmi barátnőt keres. Termé­szetesen nekünk nem vallja be, hogy nős, de az első, második találkozónál ez kiderül. Van aki a húgának keres partnert és azt a látszatot kelti, hogy véletlenül találkoztak, van aki az édes­anyját, a lányát regisztráltatja nálunk. Sok az orvos, a jogász, a mérnök je­lentkezőnk. Jóleső érzés, amikor ösz- szejön a pár, s boldogan hívnak telefo­non, hogy minden rendben. — Lát létjogosultságot a partner- közvetítésekben ? — Miután sajnos nem igazán sok a kulturált szórakozóhely Békéscsabán sem, ezért azt hiszem egyre inkább igénylik a társközvetítők segítségét. Béla Vali

Next

/
Oldalképek
Tartalom