Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03-04 / 2. szám

Egykori kalendáriumokról Leonardo, Picasso vezeti a kezét

A naptár, kalendárium: az időt szakaszokra osztó följegyzés vagy könyv. A legelső nyomtatott naptár 1476-ban Nümbergben jelent meg.

A magyar nyomtatott naptár 460 éves.

Az Ervágó Kalendárium 1495-ben Bécsben nyomatott, és a világon három példányt őriznek belőle.

(6. oldal)

Gasparettó transzban körülbelül 20-féle festői stílusirányzatot ismer és alkalmaz hibátlanul. Eddig körülbelül 9000 kép került ki a keze alól, melyeknek művészi értéke felveszi a versenyt az eredetikkel. Műveiből gyakran tartanak kiállításokat. Kompozíciói újak és tökéletesek, csak éppen úgy néz ki, mintha egy Toulouse-Lautrec vagy Rembrandt készítette volna. (7. oldal)

A fák fölött az ég...

Miért vett sorsa közel húsz évvel ezelőtt ilyen irányt, Farkas László nem tudná megmondani... Öt éve a békési Hajnal István Szociális Otthon lakója. Az erre járó talán nem is tudja, hogy az intézmény cégtábláját ő tervezte, aki tolókocsijában vagy az ágyán fekve tölti hétköznapjait. Szobájában színes televízió, a polcokon könyvek, a falakon festmények. A Máltai Szeretetszolgálattól kapott ágyáról a fenyőfák karéját lehet látni az ablakon át. No meg az eget. Amelyik mindig másmilyen kék...

betegségemmel életre lettem ítélve”

FOTO LEHOCZKY PÉTER

— Amire vissza tudok emlékezni, 1978 őszén kaptam egy baktériumos fertőzést. Valaki a nyakamba tüsszenthetett a buszon. De hogy pontosan mikor és hol? Nem ismerték fel a betegségemet, homloküreg-gyulladást kaptam. Kétheti ágyban fekvés után elvesztettem az eszméletemet a fájdalomtól... Agyhártyagyulladásom volt. Visszamaradt belőle egy szem- idegsorvadás és némi járászavar. Nem gondoltam, hogy lesznek következményei.

Farkas László akkor a Mezőgép kereskedelmi osztályán dolgozott mint marketing-előadó. A kényszerpihenő után visszatért munkahelyére. Majd kitűnővel végezte a belkereskedelmi szakiskolát. Még ma is büszkén gondol vissza rá, ez a teljesítmény a negyvenkét résztvevőből csak kettejüknek sikerült. Akkor pedig különösen örült, hiszen az eredmény azt bizonyította, hogy az agyát nem érte maradandó károsodás.

1987-ben a változás jelei kezdtek mutatkozni a betegségében. Rohamosan kezdett rosszabbodni az állapota.

— Nyáron, júniusban találták meg, mi a bajom. Üreg képződött a gerincvelőmben, mint egy rosszul töltött kolbászban szokott a szikkadás után. Ez az üreg ma már 16 csigolya hosszúságú. Olyan ember számára, aki valamennyire ismeri az anatómiát, ez félelmetes. Azon a nyáron egy csövet ültettek a gerincvelőmbe, amivel az orvosok megjavították az életben maradásom esélyeit, de az állapotom romlását nem tudták megállítani.

Az orvosaim se tudják pontosan mi okozhatta, és okozza ma is a bajomat. Vélhetően genetikai rendellenességen alapul, amit a korábbi agyhártyagyulladásom és néhány más tényező provokált. Csernobilt ha akarja beleveszi, ha nem, akkor nem. Azokban a napokban sokat voltam a szabadban.

Farkas László a következő évben járóképtelenné, 1992-ben predig mozgás- képtelenné vált. Abban az évben költözött a békési szociális otthonba. Jelenlegi állapotában az elektromos kocsiját is csak nagy odafigyeléssel tudja használni.

— Él Bécsben egy dr. Frank nevű pszichiáter, füzetszerű kis könyve nagy hatással volt rám. Különösen egy gondolata ragadott meg. Azt hiszem így írja: ha az embernek egy olyan problémával kell élnie, ami megoldhatatlan, akkor bizonyságot tehet emberileg a legnagyobbról, hogy a probléma megélését hősiessé kovácsolja. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy az emberben legyen hit, legyenek szerető hozzátartozói és jóbarátai.

—Ahogy tudom, legalább ezen a téren szerencsésnek mondhatja magát.

— Itteni életemben nagyon sokat számít a szüleim, a testvérem és a fiam gyakori jelenléte, mert ők minden héten meglátogatnak. A barátaim közül is mindig betéved valaki. A húgom minden szombaton meglátogat. Szeghalmon lakik. Súlyos közlekedési balesete volt, azóta nehezen mozog, de akár esik, akár fúj, mindig eljön. Minden kedd az édesanyámé. A munkájától függően a fiam is sűrűn látogat. A kedd és a szombat az én családi napjaim.

— Hogy telik egy napja?

— Hétkor kelek. Sajnos már semmit sem tudok egyedül végezni. Fürödni sem. Úgy fürdetnek. A langyos vizes fürdőhöz a keringésem miatt van szükségem. Nyolc órakor van a reggeli, kilenckor ültetnek ki a kocsival. Fürdetéstől a kirakásig a Napkelte műsorát nézem, a napi közéleti és politikai éberségem érdekében.

— Hova ültetik ki?

— Az elektromos kocsimba. Ezzel a botkormányszerű valamivel kell irányítani, oda megy, ahova akarom. Az épületen kívülre már csak kísérettel tudok menni. Filozofikusra fordítva a szót, ez nem mindig probléma. Minél kisebb a mozgásterem, annál nagyobb bennem a világ.

— Az Ön világában melyek a legfontosabb összetevők? Belülről éli meg, hogy rohamosan romlik az állapota. Nem is olyan régen még kijárt a békési piacra vásárolni. Ebben az volt a jó, hogy szokásává tudott válni. Elektromos vezérlésű kocsija karjára

akasztotta a szatyrot, az eladót pedig megkérte, hogy vegye ki mellényzsebéből a pénzt. De mostanában egyre sűrűbben át kell rendeznie értékrendjét, a fontossági sorrendet. Amiről pedig lemondott, tudja, hogy örökre odavan.

— Számomra a legfontosabb a szeretet, a másság tiszteletben tartása, a megértés. Az embernek megvan az igénye az életre. A vágyaim ugyanolyanok mint húszéves koromban. Negyvenhét évesen nagyon nehéz tudomásul venni, hogy azok ma már elérhetetlenek. Tudja, a betegségemmel életre lettem ítélve. Az állapotom már csak egy szánalmas kínlódás a mindennapokért. Ez nem valami buta ön- sajnáltatás. Én már soha nem fogok megjavulni. Rengeteg fájdalmam van, ezek legalább jelzik a hogyléte- met. Egyetlen választásom lehetne, kiszökni ebből a létezési formából, de azt én elvetem. Sokat rágódok Hamlet problémáján. Nem biztos — valahogy így mondja Shakespeare —, hogy akkor okosabb az ember, ha tűri balsorsa minden nyűgét és kínját. De szerintem nincs más választásunk mint küzdeni.

Ebben a kényszerű állapotban sok mindent összeolvasok. De ez a visszafogottság is csak azt teheti bölccsé, aki alkalmas rá. Nekem nem kell sok a mesterségesen saját belső használatomra teremtett „harmónia” felbomlásához, elég ha a kocsim rossz. Olyankor kénytelen vagyok egy helyben ülni, vagy ágyban maradni. Ez a legszörnyűbb, ami lehet... Igen, egyre több dologról kell lemondjak. Most kezdtem tíz év után újra dohányozni. Nem jó, de ezt még lehet. Abszolút ptótcse- lekvés.

— Mondta, sokat olvas. Kik a kedvenc szerzői?

— Most Joseph Heilert, S ingert, Malamudot, Philiph Rothot fogok. Szeretnék valakivel pályázat útján ol- vasógéptet készíttetni. Egyedül már az olvasás is nehezen megy, mert nem tudom a kezemben tartani a könyvet. La- pozni is csak csúsztatva tudok. Gyulán a kórházban egy áptoló mindig felolvasott.

— A falon festmények. Mögöttem az ágy fölött az Ön akvarelljei.

— A békési Jantyik múzeumban. Szolnokon és budapesti kiállításokon is kiállítottam. A szolnoki fődíj azt jelentette, hogy nemzetközi biennálén is részt vehettem velük.

— Most nem fest?

— Ahhoz hangulat kell. Meg hát egyedül nem tudnám csinálni.

— A karácsonyt hol töltötte?

— Édesanyámnál. Olyan csodálatos otthon kanalazni a karácsonyi ebédet. Édesanyámék betegek, de még vállalják a velem való foglalatosságot.

Panics Szabó Ferenc