Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03-04 / 2. szám

Egykori kalendáriumokról Leonardo, Picasso vezeti a kezét A naptár, kalendárium: az időt szakaszokra osztó följegyzés vagy könyv. A legelső nyomtatott naptár 1476-ban Nümbergben jelent meg. A magyar nyomtatott naptár 460 éves. Az Ervágó Kalendárium 1495-ben Bécsben nyomatott, és a világon három példányt őriznek belőle. (6. oldal) Gasparettó transzban körülbelül 20-féle festői stílusirányzatot ismer és alkalmaz hibátlanul. Eddig körülbelül 9000 kép került ki a keze alól, melyeknek művészi értéke felveszi a versenyt az eredetikkel. Műveiből gyakran tartanak kiállításokat. Kompozíciói újak és tökéletesek, csak éppen úgy néz ki, mintha egy Toulouse-Lautrec vagy Rembrandt készítette volna. (7. oldal) A fák fölött az ég... Miért vett sorsa közel húsz évvel ezelőtt ilyen irányt, Farkas László nem tudná meg­mondani... Öt éve a békési Hajnal István Szociális Otthon lakója. Az erre járó talán nem is tudja, hogy az intézmény cégtáblá­ját ő tervezte, aki tolókocsijában vagy az ágyán fekve tölti hétköznapjait. Szobájában színes televízió, a polcokon könyvek, a fa­lakon festmények. A Máltai Szeretetszol­gálattól kapott ágyáról a fenyőfák karéját lehet látni az ablakon át. No meg az eget. Amelyik mindig másmilyen kék... betegségemmel életre lettem ítélve” FOTO LEHOCZKY PÉTER — Amire vissza tudok emlékezni, 1978 őszén kaptam egy baktériumos fertőzést. Valaki a nyakamba tüsszent­hetett a buszon. De hogy pontosan mi­kor és hol? Nem ismerték fel a beteg­ségemet, homloküreg-gyulladást kap­tam. Kétheti ágyban fekvés után el­vesztettem az eszméletemet a fájda­lomtól... Agyhártyagyulladásom volt. Visszamaradt belőle egy szem- idegsorvadás és némi járászavar. Nem gondoltam, hogy lesznek következ­ményei. Farkas László akkor a Mezőgép ke­reskedelmi osztályán dolgozott mint marketing-előadó. A kényszerpihenő után visszatért munkahelyére. Majd ki­tűnővel végezte a belkereskedelmi szakiskolát. Még ma is büszkén gondol vissza rá, ez a teljesítmény a negyven­két résztvevőből csak kettejüknek si­került. Akkor pedig különösen örült, hiszen az eredmény azt bizonyította, hogy az agyát nem érte maradandó ká­rosodás. 1987-ben a változás jelei kezdtek mutatkozni a betegségében. Rohamo­san kezdett rosszabbodni az állapota. — Nyáron, júniusban találták meg, mi a bajom. Üreg képződött a gerinc­velőmben, mint egy rosszul töltött kol­bászban szokott a szikkadás után. Ez az üreg ma már 16 csigolya hosszúsá­gú. Olyan ember számára, aki vala­mennyire ismeri az anatómiát, ez félel­metes. Azon a nyáron egy csövet ültet­tek a gerincvelőmbe, amivel az orvo­sok megjavították az életben maradá­som esélyeit, de az állapotom romlását nem tudták megállítani. Az orvosaim se tudják pontosan mi okozhatta, és okozza ma is a bajomat. Vélhetően genetikai rendellenességen alapul, amit a korábbi agyhártyagyul­ladásom és néhány más tényező provo­kált. Csernobilt ha akarja beleveszi, ha nem, akkor nem. Azokban a napokban sokat voltam a szabadban. Farkas László a következő évben já­róképtelenné, 1992-ben predig mozgás- képtelenné vált. Abban az évben költö­zött a békési szociális otthonba. Jelen­legi állapotában az elektromos kocsiját is csak nagy odafigyeléssel tudja hasz­nálni. — Él Bécsben egy dr. Frank nevű pszichiáter, füzetszerű kis könyve nagy hatással volt rám. Különösen egy gondolata ragadott meg. Azt hiszem így írja: ha az embernek egy olyan problémával kell élnie, ami megoldha­tatlan, akkor bizonyságot tehet emberi­leg a legnagyobbról, hogy a probléma megélését hősiessé kovácsolja. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy az ember­ben legyen hit, legyenek szerető hoz­zátartozói és jóbarátai. —Ahogy tudom, legalább ezen a té­ren szerencsésnek mondhatja magát. — Itteni életemben nagyon sokat számít a szüleim, a testvérem és a fiam gyakori jelenléte, mert ők minden hé­ten meglátogatnak. A barátaim közül is mindig betéved valaki. A húgom min­den szombaton meglátogat. Szeghal­mon lakik. Súlyos közlekedési balese­te volt, azóta nehezen mozog, de akár esik, akár fúj, mindig eljön. Minden kedd az édesanyámé. A munkájától függően a fiam is sűrűn látogat. A kedd és a szombat az én családi napja­im. — Hogy telik egy napja? — Hétkor kelek. Sajnos már semmit sem tudok egyedül végezni. Fürödni sem. Úgy fürdetnek. A langyos vizes fürdőhöz a keringésem miatt van szük­ségem. Nyolc órakor van a reggeli, ki­lenckor ültetnek ki a kocsival. Fürde­téstől a kirakásig a Napkelte műsorát nézem, a napi közéleti és politikai éberségem érdekében. — Hova ültetik ki? — Az elektromos kocsimba. Ezzel a botkormányszerű valamivel kell irá­nyítani, oda megy, ahova akarom. Az épületen kívülre már csak kísérettel tu­dok menni. Filozofikusra fordítva a szót, ez nem mindig probléma. Minél kisebb a mozgásterem, annál nagyobb bennem a világ. — Az Ön világában melyek a leg­fontosabb összetevők? Belülről éli meg, hogy rohamosan romlik az álla­pota. Nem is olyan régen még kijárt a békési piacra vásárolni. Ebben az volt a jó, hogy szokásává tudott válni. Elektromos vezérlésű kocsija karjára akasztotta a szatyrot, az eladót pedig megkérte, hogy vegye ki mellényzse­béből a pénzt. De mostanában egyre sűrűbben át kell rendeznie értékrend­jét, a fontossági sorrendet. Amiről pe­dig lemondott, tudja, hogy örökre odavan. — Számomra a legfontosabb a sze­retet, a másság tiszteletben tartása, a megértés. Az embernek megvan az igénye az életre. A vágyaim ugyan­olyanok mint húszéves koromban. Negyvenhét évesen nagyon nehéz tu­domásul venni, hogy azok ma már el­érhetetlenek. Tudja, a betegségemmel életre lettem ítélve. Az állapotom már csak egy szánalmas kínlódás a min­dennapokért. Ez nem valami buta ön- sajnáltatás. Én már soha nem fogok megjavulni. Rengeteg fájdalmam van, ezek legalább jelzik a hogyléte- met. Egyetlen választásom lehetne, kiszökni ebből a létezési formából, de azt én elvetem. Sokat rágódok Ham­let problémáján. Nem biztos — vala­hogy így mondja Shakespeare —, hogy akkor okosabb az ember, ha tű­ri balsorsa minden nyűgét és kínját. De szerintem nincs más választásunk mint küzdeni. Ebben a kényszerű állapotban sok mindent összeolvasok. De ez a vissza­fogottság is csak azt teheti bölccsé, aki alkalmas rá. Nekem nem kell sok a mesterségesen saját belső használa­tomra teremtett „harmónia” felbomlá­sához, elég ha a kocsim rossz. Olyan­kor kénytelen vagyok egy helyben ül­ni, vagy ágyban maradni. Ez a legször­nyűbb, ami lehet... Igen, egyre több dologról kell lemondjak. Most kezd­tem tíz év után újra dohányozni. Nem jó, de ezt még lehet. Abszolút ptótcse- lekvés. — Mondta, sokat olvas. Kik a ked­venc szerzői? — Most Joseph Heilert, S ingert, Malamudot, Philiph Rothot fogok. Szeretnék valakivel pályázat útján ol- vasógéptet készíttetni. Egyedül már az olvasás is nehezen megy, mert nem tu­dom a kezemben tartani a könyvet. La- pozni is csak csúsztatva tudok. Gyulán a kórházban egy áptoló mindig felolva­sott. — A falon festmények. Mögöttem az ágy fölött az Ön akvarelljei. — A békési Jantyik múzeumban. Szolnokon és budapesti kiállításokon is kiállítottam. A szolnoki fődíj azt je­lentette, hogy nemzetközi biennálén is részt vehettem velük. — Most nem fest? — Ahhoz hangulat kell. Meg hát egyedül nem tudnám csinálni. — A karácsonyt hol töltötte? — Édesanyámnál. Olyan csodála­tos otthon kanalazni a karácsonyi ebé­det. Édesanyámék betegek, de még vállalják a velem való foglalatossá­got. Panics Szabó Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom