Békés Megyei Hírlap, 1998. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-12 / 9. szám

1998. január 12., hétfő Sportmagazin 7 A NŐI TORNASPORT MEGHATÁROZÓI Hungarotel TC: VISSZATEKINTŐ ÉS ELŐRENÉZŐ Szebbnél szebb naptárak kerülnek ezekben a hetekben dísz­ként, reklámként és persze „időjelzőként” a falra az irodákban, otthonokban, megannyi helyen. Közülük, dekorativitása mel­lett, egy valamivel biztosan kitűnik a békéscsabai tornászoké: nem kevesebb, mint 71-en mosolyognak ránk. Versenyzők, edzők, pedagógusok, valemennyien részesei annak az egész tor­nászvilág előtt is büszkén demonstrálható sikeres munkának, amelyet a Hungarotel TC évek, évtizedek óta felmutat. Volt, hogy szinte ideális anyagi körülmények között tehette, s volt — nem is olyan régen —, hogy négy hónapig „pötyögött” az alkal­mazottak kifizetése is. Ahogy egy másik elegáns, már a 2000. évi, sydneyi olimpia emblémájával is ellátott kiadványukban olvasható: Unyatyinszkiné Karakas Júlia és Lukács József edzők „...az 1950-es évektől folyama­tosan működik a női szakosztály. Megalapítói Rácz Lukács és fe­lesége voltak. A ’70-es években a Lukács házaspár irányításával minőségi változás következett be, folyamatosan a magyar női tomasport meghatározóivá vál­tak — hosszú évek óta vezetik a rangsort. A nyolcvanas éveket az Unyatyinszki házaspár neve fémjelzi, tanítványaik közül a legsikeresebb az olimpiai bajnok Ónodi Henrietta lett. Barcelona óta felnőtt egy új generáció.” Sem dramatizálni, sem alábecsülni És itt érdemes megállni egy pil­lanatra! 1992 óta nem csupán újak léptek a régiek helyére, hi­szen sok mindent könnyű lenne elintézni azzal, hogy azóta Var­ga Adrienn és Nyeste Adrienn nevét írja le legtöbbször az új­ság. Változtak a körülmények is. Az önfenntartóság megannyi új problémát hozott a felszínre, ám ezek között nem hanyagol­ható el a szakmai műhelymunka bizonyos fokig kényszerű átala­kulása sem. Szükséges kimon­dani, hogy egyáltalán nem volt feszültségmentes! Dramatizál­ni, de alábecsülni is balgaság lenne. Az előkészítetlen köz­gyűlésektől kezdve az edzők egymás közötti meg nem érté­sén keresztül egészen addig, hogy miként „szökött meg” négy szakmai igazgató (nevez­hetjük menedzsernek is) a Kór­ház utcából? Ezekről beszélget­tünk Lukács József és Unya­tyinszkiné Karakas Julia edzők­kel, visszapillantva a múlt évre és egy kicsit előretekintve is. Tekintve, hogy a klub szelle­mi bázisa abszolút garantált, az utóbbi években a napi munka már-már meghatározójává az anyagiak előteremtése vált. A felkészítés, a tanulás, a verse­nyeztetés biztosítása, megtold­va a legjobbak menedzselésé­vel, image-építésével. Hosz- szabb ideig Izsó Gábor békési testnevelő végezte ezt a munkát igen sikeresen, de érthető, hogy egyszer váltani akar. Ilyen szin­ten a marketing munka előbb- utóbb szembe kerül a szakmai­val, hiszen mindenki a maga igazát szeretné érvényesíteni. A klub pályázattal kereste utódait. Előbb Juhász Tivadar, majd Csaszni László, legutóbb pedig (tavaly nyárig) ugyancsak sporthoz értő, pedagógus vég­zettségű ügyvezetők váltogat­ták egymást, de lényegében egyformán zátonyra futott a kö­zös munka. Az edzők maradtak. Más oka volt-e a jelentős fluktuációnak? Unyatyinszkiné Karakas Júlia szerint hosszabb távon elég rizi­kós egy korábbi életpályát fel­cserélni a jelek szerint sikamló- sabb sportmenedzseri munkára. Mikor ezt felismerték, még volt idő a régi munkájukhoz vissza­térni, de mindenesetre nem a szakmai hozzáértésükön mú­lott, hogy elmentek tőlük. Lukács József: „Mi, ezt sze­rénytelenség nélkül mondha­tom, óriási megszállottsággal dolgozunk. Nem vitatva, hogy az igazgatók is, de talán valami­vel mégis kisebb hőfokon. Ol­vasson ki belőle akár valaki ön­kritikát is, de az élsportban kü­lönleges, nehéz szemléletű em­berek dolgoznak, s nem könnyű velük bánni, megérteni őket... A mienk egy 16—17 millió forin­tos „cég”. Tessék mondani, ki jön el a mi általunk adható fize­tésért ide dolgozni az igazán felkészült menedzserek közül? Az ilyenek milliárdos cégeket igazgatnak. Feloldhatatlan el­lentmondásnak látszik, pedig újra kell megoldást találni, mert az edzőnek nem az a dolga, hogy pénzszerző körutakkal töltse az idejét. Van egy jelöl­tünk, két hét múlva talán eldől, elvállalja-e. A klubnál évek óta nem csak az alkalmazottak kapnak bizo­nyos jutalékot, ha pénzt hoznak a házhoz, hanem a hazai gya­korlat szerint — bárki, ha segít. A természetbeni segítségnél ter­mészetesen ez nem vagy nehe­zen oldható meg, ezért nem is gyakorlat. Ami az anyagiak biztosítása terén a legfontosabb, hogy a ha­zai telefonszolgáltatásban je­lentős szerepet vállaló Hunga­rotel Rt. már aláírta az idei szer­ződést is a klubbal. Hogy mi­ként alakul a 17 millió forintos, jórészt saját bevételekre épülő költségvetés kisebbik felének biztosítása? Az OTSH, a városi és megyei önkormányzati támo­gatás mellett számos kisebb-na- gyobb szponzori pénzből, igaz, ezek nem kizárólag átutalást je­lentenek. További jelentős ösz- szeg a két alapítvány „hozadé- ka” — tudtuk meg Tábor Antalné gazdasági igazgatótól. A 17 millió összetevői Az 54 általános és hat középis­kolás oktatási díja — ők speciá­lis iskolai munkában vesznek részt — hárommillió forintot tesz ki, ezen belül a 9. számú ál­talános iskolában a szükséges tanári óradíjak egyharmadát az önkormányzat biztosítja, a hat középiskolásnál viszont min­dent a klub áll. Ha már a hatvan, naponta rendszeresen terembe járó tor­nászt említettük, nem hagyhat­juk ki a legkisebbeket sem. Je­lenleg hozzávetőleg ugyaneny- nyi óvodás is részesül előkép­zésben. Békéscsabán Bereczki- né Harangozó Ildikó, Csorvá- son és Csanádapácán Kocsisné Popol Ágnes, Mezőberényben Szászné Sziklai Erika, Oroshá­zán Hévízi Andrea „figyeli” a legifjabbakat, hogy amikor úgy érzi, felemelje a telefont: „Tessék kijönni, megnézni ezt a kislányt, lehet, hogy elsősként már ott lesz a helye a Kórház utcában.” Akik aztán tíz év múltán lehet, hogy már bajnoki érmekért küzdenek, vagy... az egy éve megalakult aerobic cso­portban, kedvtelésből tovább tornásznak, bemutatókon vesz­nek részt. Nincs szükség címszereplőre Ahogy már az elején említettük, a szakmai munka és annak irá­nyítása is átalakuláson ment át. Nem lehetett nem észrevenni, hogy egy idő után — a barcelo­nai játékok után egyre erőseb­ben — Lukács Józsefet nem aposztrofálta vezetőedzőként a közvetlen környezete. A neves szakember bölcsen tudomásul vette mindezt, lemondott erről a nem feltétlenül kívánt posztról. Lukács József: „Legfeljebb annyira vagyok hiú, mint min­denki más. Tudni kell azonban, hogy más helyzet dominál olyan műhelyeknél, ahol a tor­naszakosztály csak egy szelete az egyesületnek, szükséges te­hát egy elnökség-szakosztály közti összekötő szakember, ne­vezzük vezetőedzőnek. Hál’ isten, nálunk felnőtt és magas szintre jutott több olyan szak­ember, aki joggal gondolhatja, ért annyira a tornához, mint én. Úgyis elsősorban az eredmény igazol mindenkit. Nincs szük­ség címszereplőkre. Hogy mi történt például most, a sajtóban talán kissé felnagyított Nyeste- ügyben? Tavaly tavasszal Adri­enn úgy gondolta, Hajdú László kollegám irányítása mellett gyorsabban fejlődik. Most pe­dig úgy, hogy mégis nálam lát­ja inkább a tomászjövőjét bizto­sítva. Azt mondtam Lacinak, erről beszélnünk kell. O pedig azt, hogy nem, tudomásul vette az új helyzetet és kész. Remé­lem, nem lesz többé nagybetűs cím ez a téma.” Unyatyinszkiné Karakas Jú­lia: „A legfontosabb mindig is az volt, hogy olyan emberi vi­szonylatokat tartsunk, amely nem megy a szamai munka ká­rára. Úgy érzem, mindenkienk megvan a maga elképzelése a tanítványai előbbrelépését ille­tően. Mivel jó ideje nem úgyne­vezett aládolgozós rendszerben edzzük a gyerekeket — tehát mindenki végigviszi a saját ta­nítványát egész pályafutása so­rán —, kevesebb feszültség­helyzet keletkezik. Én is meg­erősítem: mindenkit elsősorban az eredményei minősítenek. A fontos, hogy meg tudjunk, le­gyünk képesek megbeszélni mindent s mind a nyolcunk osz- sza meg a másikkal azokat a szakmai tapasztalatait, amelye­ket meg kell osztania egy jó szakmai műhelyben.” A tavalyi esztendőben Varga Adrienn egyre magasabbra lé­pett a sikerlétrán, ennek felső fokait az ugrásban elért világ- bajnoki negyedik helyezés, va­lamint a Világkupa-fordulók­ban való dobogós helyezések jelentik, a csabai klasszis jelen­leg vezet ezen a szeren. „Az Újra együtt... Nyeste Adrienn és Varga Adrienn idén szeretnénk megtartani a ki­vívott előkelő rangot, hogy bár­hol számolnak Adriennel! Nem lesz könnyű, még két forduló van hátra a Vk-n, de a döntőn tiszta lappal indul mindenki, és a legnagyobbak kihagyták ed­dig a versenyeket, így a világ­bajnok román Amanar is. A másik része a dolognak, hogy eddig nagyobb arányban domi­nált az edző munkája, de az életkorbeli változás nyomán ak­kor válik ideálissá a közös mun­ka, ha Adrienn is felértékeli sa­ját szerepét. Az olimpiáig még két és fél év van hátra, jóllehet, eddig töretlennek mondható fej­lődése, még biztosan lesznek hullámvölgyek is, de ez termé­szetes. Jó lett volna részt venni a tavaszi Amerika Kupán, im­már állhatta volna nyugodtan a szövetség a költséget, de egy­PONTERŐLISTA A tavalyi versenyeken elért eredmények, két lista alapján — hazai és nemzetközi sze­replés — dől el a sportágban, hogy mely szakosztályok, il­letve tornászok a legeredmé­nyesebbek. A különböző szempontok szerint (nemzet­közi minősítés, nemzetközi helyezés, részvételi pontok, itthoni egyéni, csapat- és mi­nősítési pontok, valamint ju­talompontok) kitöltött ponterőtáblázat alapján a bé­késcsabaiak 798 nemzetközi és 1633,5+40 pontot, össze­sítve 2471,5 pontot gyűjtöt­tek és ezzel a nőknél maga­san megelőzik az összes ha­zai szakosztályt. Az egyéni ponterőlistát a felnőtteknél az egyéni és a szerbajnokságot összesítve Varga Adrienn vezeti (165) Nyeste Adrienn (150) előtt, Filó Mária 65 pontos, a juni­oroknál Kurucz Erika (176) a listavezető, Filó Éva (84) és Ondos Adél (60) előtt. Az ifisták éllovasai: Szikora Zsanett 129, Szabó Emese 102,5, Pataki Tímea a 40,5, Szokolai Kinga 33, Gergely Orsolya 9. Serdülő I.: Váljon Ágnes 68. Serdülő II.: Dom­bi Anna 21 pont. A nemzetközi porondon Varga 292, Filó Éva 83, Filó Mária 71, Nyeste 59 pontot gyűjtött. előre csak azt tudjuk az idei versenynaptárból, hogy április 27—május 3-a között Európa- bajnokság lesz Szentpétervá- rott. Nyestétől azt várom, mi­előbb érje utol régi önmagát. Nem feltétlenül baj, ha ez nem az idén következik be” — mondja Lukács mester. Unyatyinszkiné Karakas Júlia ehhez azt tette hozzá: természe­tesen a klub szeremé megtartani előkelő hazai pozícióját, folytat­ni a sikereket, a serdülőktől a felnőttekig. A nagyok, illetve a válogatott kerettagok a jövő hé­ten Linzbe utaznak edzőtáborba, majd Tatán folytatják. Szóval, minden kezdődik elölről, vagy ha úgy tetszik, folytatódik a negyven éve el­kezdett munka. Fábián István A Hungarotel Torna Club támoga­tói. Főszponzor: Hungarotel Rt. Békéscsaba. Főtámogató: Békés­csaba Önkormányzata. Aranyjel­vényes szponzorok: Prima- Protetika Kft. Békéscsaba, Sas Club Hotel Budapest, Gyulai Hús­kombinát Rt. További jelentő­sebb támogatók: Városüzemelte­tési Kft., Akvaline Rt. Újkígyós, Univerzál Áruház Kft., GALLICOOP Rt. Szarvas, Mező- berényi Faipari Szövetkezet, Javipa Nyomda, Unimash Kft., Körös Volán Rt., Színfolt Kft., EXPO Team Kft., Patrick Keres­kedelmi és Szolgáltató Kft., Láza János, Szűcs Mihály, Mezőberé- nyi Téglaipari Kft., Forker Kft, Mar-Tool Kft., ÉLÉSKER Kft. Gyula, Szeverényi Fotó. Körösla- dányi MÉTA Vasipari Szövetke­zet, Orosházi Vas- Műanyagipari Szövetkezet, Mezőberényi Nádhá­zi és Társa Bt., CSABATÁJ Mg. -Szövetkezet, valamint a Békéscsa­bai Előre Tornászok Oktatásáért Alapítvány és a Békéscsabai Előre Torna Klub Utánpótlásáért Alapít­vány valamennyi támogatója. A NÉMETEK LEGNAGYOBB ELLENFELE Franz Beckenbauer, a német Bayern München labdarúgóklub elnöke szerint az 1998-as franciaországi világbajnokságon a címvédő Brazíliának Németország lesz a legnagyobb ellenfele. A játékosként (1974) és szövetségi kapitányként (1990) is vb- aranyérmet szerzett szakember úgy véli, a német válogatott sok­kal jobb ellenfeleinél. Beckenbauer így nyilatkozott: — A spanyol és az olasz válo­gatott játékához képest sokkal nagyobb öröm nézni a német nemzeti tizenegy futballozását. Remélem, hogy a világbajnok­ságon a lehető legtovább eljutnak majd. A „Császár” becenevet viselő klubelnök arról is szólt, hogy a németek ugyanolyan lelkesedéssel harcolnak majd, mint az 1990-es olaszországi vb-n, amikor megnyerték a döntőt. — Az Egyesült Államokban, 1994-ben nem lehetett érezni, hogy egyáltalán világbajnokságon vagyunk. A stadionokon kí­vül alig volt nyoma a vb-hangulatnak — így Beckenbauer. Tolmácsok, hostessek, szállítók 22 EZER ÖNKÉNTES SECÍT NaGANÓBAN Csaknem huszonkétezer önkéntes segítő biztosítja majd a naganói téli olimpiai játékok gördülékenységet Japánban. A he­lyi szervezőbizottság (NAOC) a napokban megkönnyebbüléssel közölte az örömteli hírt, mivel elég nehezen jött össze az előre megtervezett létszámban a „segítők kara”. Novemberben még négyszáz fő hiányzott a keretből, de köszönhetően a naganói kommunális intézmények felhívásainak, végül is összeállt a csapat. Több mint hatezer önkéntes a csapatok mellett segédkezik majd tolmácsként, hostessként, szállítóként. Tízezren az egyes versenyek színhelyein, pályáin látnak el feladatokat, míg a töb­biek a közönség tájékoztatásában, eligazításában kapnak szere­pet. Aowak is az MLS-ben A lengyel labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, Piotr Nowak is az Egyesült Államok profibajnokságában folytatja pályafutását. A 33 éves, 24-szeres válogatott futballista a német TSV 1860 Münchentől szerződött át a Chicago Fire együtteséhez. Nowak müncheni vendégeskedése négy és fél évet ölelt fel. Korábban is szerepelt német csapatoknál, a Dynamo Dresden és a Kaiserslautem gárdájában küzdött. Az egyesült államokbeli hivatásos bajnokságban (MLS) Nowak a második lengyel játé­kos; Róbert Warzycha a Columbus Crew-ban szerepel. — Reményteljes gárdát építhetek, hiszen Nowak kiváló já­tékmester, tökéletes vétel számunkra — nyilatkozta Bob Bradle, a Chicago Fire vezetőedzője. Nowak 12 bajnoki mérkőzést játszott a TSV 1860 München színeiben, és azonnal igazolható volt a Chicago által. A Fire együttese 1998. április negyedikén kezdi meg MLS-küzdelmeit. akkor a Tampa Bay Mutiny lesz az ellenfele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom