Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-06-07 / 285. szám

TÉNYEK, TANÚK, TABELLÁK 1997. december 7., vasárnap Tizenegyedik oldal Vb-bírók egészségügyi tesztjei Egyelőre nagy a titkolózás Ismert, a Nemzetközi Labda­rúgó Szövetség (FIFA) játék­vezetői bizottsága nyilvános­ságra hozta, hogy az 1998-as franciaországi világbajnoksá­gon 34 játékvezető és 33 „se­gédjátékvezető”, azaz partjel­ző lesz közreműködő. A név­sorról 1998. február 2-áig nem tudni többet, bővebbet. A titkolódzás érthető, hi­szen a kiszemelt bírók márci­us 23. és 27. között a gressyi kastélyban gyűlnek össze. Ott a francia Michel Vautrot és a német Volcker Roth irányításá­val egészségügyi vizsgálato­kon vesznek részt. Ötven és 200 méteres távokon fizikai tesztnek, azaz futópróbának vetik alá őket. A FIFA játékve­zetői bizottsága azzal a javas­lattal is előállt, hogy a világ- bajnokság minden mérkőzése után egy videofelvétel segítsé­gével elemezzék ki a bírók tel­jesítményét. Vautrot közölte: megállapodtak egy számítás­technikai céggel arról, hogy a vb-találkozókon ténykedő síp­mesterek helyzetváltoztatását, gyorsaságát és helyezkedését rögzítik. A jövő évi Coupe du Monde-on a bírók sárga, piros vagy fekete mezben léphetnek pályára. A játékvezetők leg­főbb munkaeszközéről, a síp­ról a FIFA nem adott ki utasí­tást arra vonatkozóan, hogy milyen márkájút kell használ­ni. Fábián Sándor találkozása a sikerrel A gyulai bajnok történelmi vébére készül tendős versenyzői pályafutás után kijutni a vébére. Három utazót jelöl ki a szövetség fo­gathajtó szakbizottsága. A hét magyar egyesfogatos közül az izsáki Szabó Erika és a gyön­gyösi dr. Fehér András a legna­gyobb riválisom. Ez azonban a dolgok szakmai része. A másik sem egyszerű. Lényegében sa­ját zsebből versenyzek. Tavaly hetente háromszor megjártam Kerekegyházát, számolja ki, minden alkalommal .384 kilo­métert autóztam. A legnagyobb probléma a díjhajtásra való njéltó felkészülés. A vébére mindenképp új díszkocsi kell, ami oda való, egymillió forint­ba kerül. Talán kölcsön kapok majd, de ez még nem biztos. Fábián Sándor 1993-ban szerzett első osztályú minősí­tést egy győri versenyen, há­rom évvel ezelőtt robbant be a fogathajtó élvonalba, amikor bronzérmet nyert az országos bajnokságon. Egy évvel ké­sőbb már első helyen végzett, de mivel a négy indulóból ak­kor menet közben kettő visz- szalépett, nem lehetett hivata­losan bajnokká hirdetni. Az idén 18 versenyen indult, a négy legfontosabb a nemzeti bajnoksághoz kötődött. — Egy ideje már csak hét aka­dályt iktatnak be az akadályhaj­tásba, ami érthető, hiszen ná­lunk egy ló van roppant igény- bevételnek kitéve — folytatja a bajnok. — Itt nincs mese, ha a jószág megsérül, nem lehet cse­rélni, már fel is adhatja az em­ber. — De élvezem, hiszen éppen ettől izgalmas az egész. Lassan az eddig segédhajtó fiam is bakra száll, nemrég vettem ne­ki egy lovat, Walter, az ötéves fekete csődör is versenyző lesz... A jövő évi, már említett vi­lágbajnokság egy kicsit történelmi lesz. Először szere­pel az egyes szám a versenyek történetében. Fábián Sándor azt mondja, az osztrákok és a svájciak nagyon jók, évente rengeteg versenyük van, mégis jó lenne kirukkolni valami ma­radandóval a 62 fogat részvéte­lével sorra kerülő sporttörténe­ti eseményen. Az ide vezető út első állomása a januári orszá­gos fedettpályás edzőtábor Ka­posvárott, majd egy újabb „összetartás”, már szabad té­ren, Tápiószelén. Ehhez csak sok sikert kíván­hat e sorok szerzője, aki nem rokona, legfeljebb (régi) isme­rőse a gyulai bajnoknak... Fábián István „Három évig be se merték fogni, mert szétvágott ma­ga körül mindenkit. Aztán gondoltam egyet és elvit­tem Hetényegyházára, Fü- löp Sanyi bácsi rezidenci­ájára. No, ott aztán meg­adta magát Ceylon. A mély, bokán felül érő fo­gós homok mindenkit megszelídít, embert, lovat egyformán... Most már na­gyon Jó barátok vagyunk, ahogy tegnap kimentem «otthonába», a Kondoros melletti Farkas-tanyára, már messziről beszélt hozzám.” Fábián Sándor (45), a Gyulai Lovas Klub országos egyesfo- gat-hajtó bajnoka jellemzi így idén betört és társává lett lo­vát, aki hét év után Pazár he­lyére lépett. Minden bizonnyal a 9 éves állami tulajdonú cső- dörrel versenyez majd a jövő évi, Ausztriai Ebbs-ben sorra kerülő világbajnokságon is. — Június 26-a még messze van, de remélem sikerül nagy vágyam, vagyis nyolcesz­A bakon már ott ül az unoka is... Florin Raducu bízik a bentmaradásban Sportcsalád Romániából Az őszi Idényben tizen­hat alkalommal lépett pályára Florin Raducu a lila-fehér együttesben, s több találkozón csapata legjobbja volt a 27 éves nyurga román légiós, ml több, két góljával ő ve­zeti a házi góllövőlistát légióstársával, Stoicával holtversenyben. A sze­zon végén rövid beszél­getésre kértük a békés­csabai együttes egyik legrutlnosabb labdarú­góját. — Mikor és hol ismerkedtél meg a sportág alapjaival?- Tízéves koromban Ale­xandriában a sportiskolában kezdtem ismerkedni a labda­rúgással. Itt Ungureanu és Boindzsiu voltak az edzőim — kezdte a göndörhajú védő. — Nagyon sok tervszerű edzé­sünk volt a sportiskolában, s hamar felfigyeltek rám, 14 éves koromban korosztályos válogatott lettem.- Úgy hallottam, igazi sportcsalád a Raducu...- Valóban, hiszen édes­apám is játszott a román NB II- ben, míg a jelenleg az NB III- as Mezőberényben szerep­lő Emil bátyám korábban a ro­mán első ligában szerepelt a Rapid Bukarest és a Jiul Petrozsény gárdájában. A fi­am most nyolcéves múlt, s ő is rúgja a labdát otthon a sportiskolában, remélem fo­cista lesz belőle.- Mikor kerültél labdarúgó­ként Magyarországra?- Csaknem öt évvel ezelőtt, 1993 januárjában igazolt le a bátyámmal együtt a Debrece­ni VSC. Az NB I-es Lokiban egy fél évet játszottam, hat él­vonalbeli találkozón léptem pályára, majd az NB Il-es Ka­zincbarcikába kerültem, ahol két évet játszottam. Innen a szintén másodosztályú Haj­dúnánásra vezetett az utam, ahol együtt játszottam Faze­kas Zsomborral, aki egyéb­ként a legjobb barátom itt az Előrében. Nánás után az NB Il-es Kecskeméti TE igazolt le, s ekkor figyelt fel rám Pásztor József, így kerültem az elmúlt nyáron Békéscsabára.- Hogyan értékeled a nyá­ron alaposan átalakult és megfiatalított csabai együttes őszi idényét? Mit vársz a tava­szi folytatásban?- Úgy gondolom, hogy több egygólos vereséggel vég­ződött találkozón nagyon kö­zel álltunk a pontszerzéshez. Egyébként, ha a Siófok és a Zalaegerszeg elleni hazai mér­kőzéseinket megnyerjük — amire reális esélyünk volt —, akkor húsz ponttal most a ti­zenkettedik helyen várnánk a folytatást. Ami a tavaszi sze­zont illeti, bár nagyon nehéz lesz, úgy vélem, egy jó téli ala­pozás után bentmaradhat ez a fiatal csapat.- Az ősszel többször is fel­vetődött, hogy hazádban kato­nai szolgálatra kell bevonul­nod. Mi a helyzet ebben az ügyben jelenleg?- A közelmúltban kértem a letelepedést Magyarországon, remélem, hogy hozzájárul­nak. Mást ebben az ügyben je­lenleg nem tudok mondani, bízom abban, hogy a tavasz- szal is az Előrében rúgom a labdát. Egyébként jól érzem Florin Raducu, az első osztályú békéscsabai labdarúgócsapat ro­mán légiósa. A hosszúra nyúlt védő a mérkőzéseken nyújtott telje­sítménye után járó osztályzatok alapján Baji Tamás kapus után a legeredményesebbnek bizonyult az ősz folyamán, azaz a mezőnyjá­tékosok közt az első volt magam Békéscsabán, úgy vé­lem befogadtak a társak is. — Mivel töltőd szívesen a szabadidőd? — Szabadidőmben szeretek zenét hallgatni, filmeket néz­ni. Más sportágak közül a te­niszt és a kosárlabda-köz­vetítéseket kísérem figyelem­mel, nagyon tetszenek az NBA-mérkőzések, ezeken sok szép megoldást, nagyszerű egyéniségeket lehet látni. — Befejezésül még egy kér­dés. Mi a különbség a magyar és a román labdarúgás között? Mi az oka annak, hogy hazád­ban lényegesen magasabb színvonalon áll a labdarúgás, mint nálunk, ezt bizonyítja, hogy Románia veretlenül ju­tott ki a világbajnokságra? — Úgy gondolom, hogy az utánpótlás-nevelésben Romá­niában tervszerűbb munka fo­lyik, mint Magyarországon. Minden megyében kiválaszt­ják a legtehetségesebb fiatalo­kat, akiket a megyeszékhelye­ken egy sportiskolában kiváló tanárok, edzők készítenek fel a jövő feladataira. Ami pedig a válogatottat illeti: a legjobb román játékosok az erős nyu­gati bajnokságokban — spa­nyol, német, angol, török — edződnek, s ez kamatozik a nemzeti csapatban is — fejezte be Florin Raducu. (verasztó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom