Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-06-07 / 285. szám

f Kelet-Európa legjobb tíz művésze között szerepel í ez a Püski gyerek? Igazán nem panaszkodhat Püski Sándor, a Békésen élő fiatal grafikusművész: remek éve volt ’97, pályája meredeken ível felfelé. Az egy-két hazai kiállításon kívül több rangos külföldi tárlaton siker­rel mutatkozott be egyéni és csoportos kiállítóként. Rögös utat járt meg, amíg sajátos stílusával bizonyított, eljutott a hírnévig, s a nem­zetközi kiállítótermek, galériák igazi sztárja lett. — Minek tulajdonítja a sikereket? — Valóban úgy érzem, hogy egyre jobban emelkednek csillagaim. Azért fo­galmazok többes számban, mert most már több lábon próbálok állni a világban, s mind jobban kezdenek megismerni. Mindezt nehéz és kitartó munkával értem el. — Van-e életében olyan kiállítás vagy dátum, melyhez lehetne kötni a forduló­pontot? — Amihez egyértelműen tudom komi művészeti életem felfelé ívelő szakaszát, az mindenféleképpen az elmúlt esztendőhöz, Beatrix holland királynő magyarországi látogatásához kapcsoló­dik: Göncz Árpád köztársasági elnök az egyik alkotásomat adományozta vendé­gének. Szerintem, legalábbis én úgy ér­zem, innen fordult nagyot a pályám, a sorsom. Ezután egyre több megrendelést kaptam, különböző országokba hívtak meg kiállítani. A királynői fogadás után itthon is sokan kezdtek el érdeklődni munkám iránt, szakmai körökben is jő néhányan kíváncsiak voltak arra, hogy ki ez a Püski gyerek? Számomra a legna­gyobb szponzor és impresszárió a Bábol­na Rt. volt. — Hogyan lépett be a világhírű cég ebbe a sorba? — Ezt megint a királynői fogadásra le­het visszavezetni, ugyanis dr. Papócsi László, akkori vezérigazgatóval ott talál­koztam, beszélgettünk, majd meghívott egy kiállításra, miközben rábeszéltek, hogy lovakat is rajzoljak. így kezdődött, majd kialakult egy kapcsolat. — Korábban nem rajzolt lovakat? — Nem, nem volt jellemző rám a lo­vas világ. Azóta viszont egyre jobban be­lehabarodtam a lovakba. így aztán nem csak Magyarországon, hanem München­ben is jó néhány lovas képem került kö­zönség elé. —Hol voltak kiállításai '97-ben? — Az igazán nagy hazai kiállítások közé tartozik a Hotel Kempinskiben és Bábolnán, a Bábolnai Gazdanapok kere­tében rendezett kiállításom. Március 15. tiszteletére a müncheni főkonzulátuson, majd ugyancsak Münchenben követke­zett egy bemutatkozás. Az utóbbin elin­dult egy tizennyolc hónapos szerző­déssorozat, mely keretében havonta a vá­ros különböző elegáns helyein mutatkoz­hatok be. A november kimaradt, mert közbejött egy másik tárlat... Kelet-Euró- pa legjobb tíz művészének — festők, gra­fikusok, szobrászok — közös kiállítására kaptam meghívást, mely november 20-án nyílt meg Neubibergben, ahol ukrán, orosz, bolgár, szerb, lengyel és egykori kelet-német művészek társaságában mu­tatkozhattam be. Tizenkét képpel veszek részt a kiállításon. —Milyen volt a fogadtatása? — Úgy tapasztaltam, szép sikerem volt, a legjobb érzésekkel térhettem haza, hisz amiért életemben dolgoztam, annak a gyümölcse kezd beérni. Az, hogy Ke­let-Európa tíz legjobb művésze között én is ott lehettem, számomra óriási szakmai és erkölcsi siker. A kiállítást Ursula Mannle bajor kulturális miniszter asszony nyitotta meg, a megnyitó több mint két és fél órán át tartott. A műveket Ludwig Schichtl, ismert német művé­szettörténész mutatta be a közönségnek, méltatta a művészek munkásságát. A vé­gén az én munkáimhoz személyes véle­ményét is hozzátette; előtte megkérdezte, hogy a kiállítás megnyitóján megjelent több, mint hatszáz vendég előtt elmond­hatja-e? Tusrajzaimmal kapcsolatban ki­fejtette: ezt a stílust nagyon kevesen mű­velik a világon, a tus, az arany és az ezüst egyetlen művész munkájában sem ötvöződik, ezt nem tudja máshoz hasonlí­tani, csak Picassóhoz. Ez számomra óriá­si szakmai elismerést jelent. —A jövő évre milyen kilátások körvo­nalazódnak? — München számomra ’98-ban is fix pont marad, ugyanis én vagyok a bajor főváros „első számú idegen művésze”, galériák sorától kapok meghívásokat. Biztos, hogy a tizennyolc hónapos szerződés ad feladatokat, hiszen minden hónapban új helyszínen nyílik majd kiál­lításom. — Ez volt a külföld, s mi a helyzet a hazai „pályával” ? — Őszintén megmondom: a hazai pá­lyáról most semmit sem tudok még, ugyanis itthon nem keresnek. — Vajon miért? — Nem tudom... Az is igaz, nagyon keveset vagyok itthon, az utóbbi fél esztendőben a külföldi kiállítások tel­jesen lekötötték az időmet. Megmon­dom őszintén: én sehol sem kopogta­tok, s nem is akarok ajánlkozni. Ötlete­im vannak, főként Békés és Tarhos környékén, ez a vidék nagyon közel áll a szívemhez. Szeretnék azokon a gyer­mekeken segíteni, akik a nevelőintézetben élnek. Jó lenne egy olyan kiállítást létrehozni az intézet­ben, ahová potenciális cégek képviselőit, igazgatóit is meghívnák, azokat, akik vásárolni tudnak a képeimből, s az így befolyt összeget teljes egészében a tarhosi intézetnek ajánlanám fel segítségül. Többször voltam kint Tarhoson, s tudom, láttam: ott is nagyon tehetséges gyerekek van­nak, azért igyekszem segíteni rajtuk, hogy másként kerüljenek ki az életbe. Elképzelésemre van fogadókészség, s nagyon jó lenne, ha a Békés-Tarhosi Zenei Napok idején, annak részeként, megfelelő előkészítés után megvaló­sulhatna, megnyílhatna ez a jótékony- sági kiállítás. Szekeres András A SZERZŐ FELVÉTELE Püski Sándor otthonában, kedvenc munkái között A megyénél van a Tevan Könyvkiadás, amely piacra és értékre figyel Az ÁPV Rt. eladta a Tevan Ki­adót, így az új százszázalékos üz­letrész-tulajdonos a Békés Megyei Önkormányzat, amely egyszemé­lyes kft.-ként, vállalkozásként fog­ja működtetni a térség hagyomá­nyaira épülő, országos hírnevet szerzett, exkluzív könyveiről is­mert kiadót. Az adásvételi szerződést aláírták, ettől azonban nem lett könnyebb a cég anyagi helyzete, hisz az alapítványoktól kapott céltámogatásokból lehetet­len nyereséget termelni. Kántor Zsolt igazgatót a Tevan jövőjéről kérdeztük. — Milyen források, lehetőségek adód­nak a pályázatokon elnyert támogatá­sokon kívül? Mi vár a könyvkiadásra ebben az új felállásban? — Először is köszönetét mondanék a megyei önkormányzatnak, hogy egyáltalán a továbbélés lehetőségét megadta. Azzal, hogy négymillió fo­rintot áldozott, nem vész kárba kilenc év munkája, azon szellemi javak és ér­tékek összessége, amely az eddigi százharminc könyv kiadása során ke­letkezett. Nem hagyhatom említés nél­kül dr. Cs. Tóth János, elődöm áldoza­tos munkáját sem, amely alapot terem­tett a mostani tevékenységhez. — Egy korszak mindenképp lezá­rult. Világjelenség, ami itt is tapasz­talható, hogy a szépirodalom nem tartja el a kiadót, egyre nehezebb el­adni a versesköteteket, a regényeket és a történeti-filozófiai munkákat. — Ennek ellenére még céltudato­sabb piackutatással ezeknek a köny­veknek is meg lehet találni a vevőit. De ehhez is egy külön személyiség szükséges, aki türelmesen végigjárja a boltokat az országban, persze eközben fizetni kell az útiköltségét és érdekelt­té kell tenni. Mégis ez az út a járható, nem pedig a nagy terjesztő vállalato­kon keresztül történő eladás, ami elvi­szi a könyv árának ötven százalékát. — Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a szépirodalom kis példányszá­ma miatt a százszázalékos eladás sem fedezi a befektetett energiákat. A fo­lyamatos, nyugodt és egészséges ki­adói működés feltétele, hogy mindig legyenek a tarsolyban sikeres bestsel­lerek, és ezek szinte folyamatosan le­gyenek jelen az országos piacon, hogy egyetlen pillanatra se szűnjön meg a bevételek áramlása. Ezért a jövőben ezekre koncentrálunk elsősorban. En­nek a koncepciónak a jegyében dobjuk piacra 1998-ban Norman Mailer Az amerikai álom című regényét, Jenny Robertson és Pamela Donalds több könyvét is. — Készül biztos ezután is szakács- könyv, krimi, és gondolnak a gyermek­olvasókra is. — Folytatjuk az 501 konyhai, kerti tipp sorozatot a barkácsolási tudniva­lók megjelentetésével. Képes gyer­„Illúzióink nincsenek...” (archívKÉP) mekkönyvet adunk ki a labdarúgásról, híres női politikusok életrajzait is ter­vezzük. Nem feledkezünk meg a krimikről és a szerelmes sorozat­könyvekről sem. Fölvettük a kapcsola­tot a megye településeinek önkor­mányzataival, hogy nálunk készíttes­sék el kiadványaikat, kapcsolatot kere­sünk a vállalkozások felé, hogy rek­lámanyagaikat a Tevan Kiadó tipográ­fiailag is színvonalas műhelyében ter­veztessék. — Ezen tervek megvalósításához azonban egy induló tőkére van szük­ség, csak akkor tudjuk megmutatni pi­acképességünket, ha van miből kifi­zetni a sikerkönyvek nyomdaszámlá­ját. Ebben nem csak a megyei önkor­mányzat, mint tulajdonos segítségére számítunk, hanem a megyében létező módosabb cégek, vállalatok kisebb- nagyobb támogatására is. — Ha jól értem, az új gazda csak részben jelent megoldást, mindent nem lehet egyedül az önkormányzattól várni. — Illúzióink nincsenek, de azt tud­juk, hogy egy ilyen régióban, mint Bé­kés megye, elengedhetetlenül szüksé­ges egy könyvkiadó létezése, működé­se. Eddig is sok segítséget kaptunk a megyei önkormányzattól (és a Békés Megyei Könyvtártól) a Bárka folyóirat megjelentetésével kapcsolatban, de ezt a továbbiakban is várjuk. A könyv­kiadás teljesen soha nem válik puszta üzletté, főként azért kell, hogy legyen, hogy a művek megszületésének lehe­tőségét biztosítsa, teret adjon a megyé­ben élő íróknak, költőknek a nyilvá­nosság előtti megmérettetéshez. Ezt szűkös időben is föl kell vállalnia a helyi politikának, mert különben tartá­sát veszíti el. De ettől függetlenül, a piacorientált könyvkiadásról nem mondhatunk le, mert a végcél (a távla­tokban) ebben a helyzetben az önfenn­tartás és az önellátás lesz. — Milyen könyvek kerülnek a Tevan karácsonyfája alá? — Galgóczy Árpád Furcsa szerelem (orosz műfordítások), Elek Tibor Helyzettudat, önismeret (tanulmá­nyok), Kiss Ottó Visszafelé hull a hó (gyermekversek) és Sass Ervin Re­mény a kék paripán című verseskötete készül el úgy, hogy akár szép karácso­nyi ajándék, meglepetés lehet. Niedzielsky Katalin Francia tapasztalatokkal gazdagabban Gazdag pedagógiai tapasztalatok, hasznos ismeretek és megállapodások birtokában érkezett haza november vé­gén Franciaországból a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola kül­döttsége. Mint arról már elutazásuk előtt beszámoltunk, a külföldi tapasz­talatcserén a főiskola amatőr művésze­ti együttesei vettek részt, és Linden- bergemé Kardos Erzsébet adjunktus vezette a küldöttséget. A lapunkban megjelent felhívásra nagyon sok támogatást kaptak, amiért köszönet illeti a megye intézményeit, vállalkozóit. A francia partner, a Le Mans-ban működő I. U. F. M. főiskola gazdag programokkal várta a magyar csoportot. A minden este fellépő diá­kok és tanárok produkcióikkal nagy si­kert arattak. Három este Le Mans-ban, majd a Nantes-ben szerepeltek régi ze­nével, verbunkosokkal, Bartók-mű- vekkel és ír népzenével. Magyar estet rendeztek étel-ital kóstolóval, termék- bemutatóval és képzőművészeti kiállí­tással. Faragó Ágota gyulai fazekas, Kovács Géza fafaragóművész, Prekop János kerámikus, Görgényi Tamás, Lonovics László, Szabó Julianna és Virág Éva képzőművészek munkái nagy tetszést arattak. A vendéglátó főiskola, a kiutazást szervező M. Gérard Hermange és M. Yves Renevot (Gyulán, az Erkel Ferenc Gimnázium­ban nyelvi lektorként dolgozott), vala­mint a francia diákok vendégszeretete felejthetetlen élményt nyújtott. Áz I. U. F. M. igazgatónője, Mme Suzanne Demars ismertette a további cserelehetőségeket, amelyeket első­sorban kettős pályázatokkal lehet majd megvalósítani. így lehetőség nyílna 2—2 főiskolai hallgató háromhónapos cserelátogatására, főiskolai tanárok kéthetes tapasztalatcseréjére, művésze­ti csoportok fogadására, valamint egy 10 napos nyári pedagógiai tréningre francia, német, magyar diákok és taná­raik részvételével. Hazához, versekhez közelebb , Arany János ma is bicikli nélkül szeli át a hexamétereket” — írja egyik versében a jelenleg Vésztőn élő Bíró László. Ám ez nem vélet­len, ugyanis a harmincéves fiatalembertől sem Arany János, sem a köl­tészet nem áll távol. — Nagyszalontán születtem 1968-ban. Tanulmányaimat szülőváro­somban végeztem, ahol 1986-ban érettségi diplomát szereztem. Arany János szellemisége, Nagyszalonta gazdag irodalmi tradíciói már gyer­mekkoromban hatással voltak rám. Ezeknek köszönhetően az irodal­mat és a verseket korán megszerettem — mondta találkozásunkkor a fiatal költő. Első költeményeit Arany János, Vajda János, József Atti­la, Dsida Jenő, Pilinszky János és Szilágyi Domokos hatására írta. Már gimnazista korában bekapcsolódott a Csonkatorony tövében ülésező Arany János Irodalmi Kör munkálataiba. 1989-ben Magyarországra települt, s attól kezdve több folyóiratban és napilapban (a Népújságban is) publikált. Majd váratlanul abbahagyta az írást. — Néhány évi hallgatás után idén ősszel, útban Nagyszalonta felé, újra megszólalt bennem a múzsa. Közelebb kerülvén szülőföldemhez (szeptemberben a Dunántúlról költöztem Vésztőre), most már több időt tudok szentelni a költészetnek. M. B. Költőkkel álmodom költőkkel álmodom Pilinszky János Szilágyi Domokos Dsida Jenő a könyvespolcról lelépve szobámban versszagot áraszt József Attila Szárszóra indul hallja szívében már zakatol... zakatol a tehervonat Arany Jánost a Margitszigeten séta közben megszólítja Agnes asszony Petőfi Sándor a kocsmárosné kedvéért most leteszi a kardot Ady Endre Lédát füröszti a verstengerben én pedig két szelet zsíroskenyér közé rakom s megosztom Radnótival magányom N. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom