Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-06-07 / 285. szám
f Kelet-Európa legjobb tíz művésze között szerepel í ez a Püski gyerek? Igazán nem panaszkodhat Püski Sándor, a Békésen élő fiatal grafikusművész: remek éve volt ’97, pályája meredeken ível felfelé. Az egy-két hazai kiállításon kívül több rangos külföldi tárlaton sikerrel mutatkozott be egyéni és csoportos kiállítóként. Rögös utat járt meg, amíg sajátos stílusával bizonyított, eljutott a hírnévig, s a nemzetközi kiállítótermek, galériák igazi sztárja lett. — Minek tulajdonítja a sikereket? — Valóban úgy érzem, hogy egyre jobban emelkednek csillagaim. Azért fogalmazok többes számban, mert most már több lábon próbálok állni a világban, s mind jobban kezdenek megismerni. Mindezt nehéz és kitartó munkával értem el. — Van-e életében olyan kiállítás vagy dátum, melyhez lehetne kötni a fordulópontot? — Amihez egyértelműen tudom komi művészeti életem felfelé ívelő szakaszát, az mindenféleképpen az elmúlt esztendőhöz, Beatrix holland királynő magyarországi látogatásához kapcsolódik: Göncz Árpád köztársasági elnök az egyik alkotásomat adományozta vendégének. Szerintem, legalábbis én úgy érzem, innen fordult nagyot a pályám, a sorsom. Ezután egyre több megrendelést kaptam, különböző országokba hívtak meg kiállítani. A királynői fogadás után itthon is sokan kezdtek el érdeklődni munkám iránt, szakmai körökben is jő néhányan kíváncsiak voltak arra, hogy ki ez a Püski gyerek? Számomra a legnagyobb szponzor és impresszárió a Bábolna Rt. volt. — Hogyan lépett be a világhírű cég ebbe a sorba? — Ezt megint a királynői fogadásra lehet visszavezetni, ugyanis dr. Papócsi László, akkori vezérigazgatóval ott találkoztam, beszélgettünk, majd meghívott egy kiállításra, miközben rábeszéltek, hogy lovakat is rajzoljak. így kezdődött, majd kialakult egy kapcsolat. — Korábban nem rajzolt lovakat? — Nem, nem volt jellemző rám a lovas világ. Azóta viszont egyre jobban belehabarodtam a lovakba. így aztán nem csak Magyarországon, hanem Münchenben is jó néhány lovas képem került közönség elé. —Hol voltak kiállításai '97-ben? — Az igazán nagy hazai kiállítások közé tartozik a Hotel Kempinskiben és Bábolnán, a Bábolnai Gazdanapok keretében rendezett kiállításom. Március 15. tiszteletére a müncheni főkonzulátuson, majd ugyancsak Münchenben következett egy bemutatkozás. Az utóbbin elindult egy tizennyolc hónapos szerződéssorozat, mely keretében havonta a város különböző elegáns helyein mutatkozhatok be. A november kimaradt, mert közbejött egy másik tárlat... Kelet-Euró- pa legjobb tíz művészének — festők, grafikusok, szobrászok — közös kiállítására kaptam meghívást, mely november 20-án nyílt meg Neubibergben, ahol ukrán, orosz, bolgár, szerb, lengyel és egykori kelet-német művészek társaságában mutatkozhattam be. Tizenkét képpel veszek részt a kiállításon. —Milyen volt a fogadtatása? — Úgy tapasztaltam, szép sikerem volt, a legjobb érzésekkel térhettem haza, hisz amiért életemben dolgoztam, annak a gyümölcse kezd beérni. Az, hogy Kelet-Európa tíz legjobb művésze között én is ott lehettem, számomra óriási szakmai és erkölcsi siker. A kiállítást Ursula Mannle bajor kulturális miniszter asszony nyitotta meg, a megnyitó több mint két és fél órán át tartott. A műveket Ludwig Schichtl, ismert német művészettörténész mutatta be a közönségnek, méltatta a művészek munkásságát. A végén az én munkáimhoz személyes véleményét is hozzátette; előtte megkérdezte, hogy a kiállítás megnyitóján megjelent több, mint hatszáz vendég előtt elmondhatja-e? Tusrajzaimmal kapcsolatban kifejtette: ezt a stílust nagyon kevesen művelik a világon, a tus, az arany és az ezüst egyetlen művész munkájában sem ötvöződik, ezt nem tudja máshoz hasonlítani, csak Picassóhoz. Ez számomra óriási szakmai elismerést jelent. —A jövő évre milyen kilátások körvonalazódnak? — München számomra ’98-ban is fix pont marad, ugyanis én vagyok a bajor főváros „első számú idegen művésze”, galériák sorától kapok meghívásokat. Biztos, hogy a tizennyolc hónapos szerződés ad feladatokat, hiszen minden hónapban új helyszínen nyílik majd kiállításom. — Ez volt a külföld, s mi a helyzet a hazai „pályával” ? — Őszintén megmondom: a hazai pályáról most semmit sem tudok még, ugyanis itthon nem keresnek. — Vajon miért? — Nem tudom... Az is igaz, nagyon keveset vagyok itthon, az utóbbi fél esztendőben a külföldi kiállítások teljesen lekötötték az időmet. Megmondom őszintén: én sehol sem kopogtatok, s nem is akarok ajánlkozni. Ötleteim vannak, főként Békés és Tarhos környékén, ez a vidék nagyon közel áll a szívemhez. Szeretnék azokon a gyermekeken segíteni, akik a nevelőintézetben élnek. Jó lenne egy olyan kiállítást létrehozni az intézetben, ahová potenciális cégek képviselőit, igazgatóit is meghívnák, azokat, akik vásárolni tudnak a képeimből, s az így befolyt összeget teljes egészében a tarhosi intézetnek ajánlanám fel segítségül. Többször voltam kint Tarhoson, s tudom, láttam: ott is nagyon tehetséges gyerekek vannak, azért igyekszem segíteni rajtuk, hogy másként kerüljenek ki az életbe. Elképzelésemre van fogadókészség, s nagyon jó lenne, ha a Békés-Tarhosi Zenei Napok idején, annak részeként, megfelelő előkészítés után megvalósulhatna, megnyílhatna ez a jótékony- sági kiállítás. Szekeres András A SZERZŐ FELVÉTELE Püski Sándor otthonában, kedvenc munkái között A megyénél van a Tevan Könyvkiadás, amely piacra és értékre figyel Az ÁPV Rt. eladta a Tevan Kiadót, így az új százszázalékos üzletrész-tulajdonos a Békés Megyei Önkormányzat, amely egyszemélyes kft.-ként, vállalkozásként fogja működtetni a térség hagyományaira épülő, országos hírnevet szerzett, exkluzív könyveiről ismert kiadót. Az adásvételi szerződést aláírták, ettől azonban nem lett könnyebb a cég anyagi helyzete, hisz az alapítványoktól kapott céltámogatásokból lehetetlen nyereséget termelni. Kántor Zsolt igazgatót a Tevan jövőjéről kérdeztük. — Milyen források, lehetőségek adódnak a pályázatokon elnyert támogatásokon kívül? Mi vár a könyvkiadásra ebben az új felállásban? — Először is köszönetét mondanék a megyei önkormányzatnak, hogy egyáltalán a továbbélés lehetőségét megadta. Azzal, hogy négymillió forintot áldozott, nem vész kárba kilenc év munkája, azon szellemi javak és értékek összessége, amely az eddigi százharminc könyv kiadása során keletkezett. Nem hagyhatom említés nélkül dr. Cs. Tóth János, elődöm áldozatos munkáját sem, amely alapot teremtett a mostani tevékenységhez. — Egy korszak mindenképp lezárult. Világjelenség, ami itt is tapasztalható, hogy a szépirodalom nem tartja el a kiadót, egyre nehezebb eladni a versesköteteket, a regényeket és a történeti-filozófiai munkákat. — Ennek ellenére még céltudatosabb piackutatással ezeknek a könyveknek is meg lehet találni a vevőit. De ehhez is egy külön személyiség szükséges, aki türelmesen végigjárja a boltokat az országban, persze eközben fizetni kell az útiköltségét és érdekeltté kell tenni. Mégis ez az út a járható, nem pedig a nagy terjesztő vállalatokon keresztül történő eladás, ami elviszi a könyv árának ötven százalékát. — Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a szépirodalom kis példányszáma miatt a százszázalékos eladás sem fedezi a befektetett energiákat. A folyamatos, nyugodt és egészséges kiadói működés feltétele, hogy mindig legyenek a tarsolyban sikeres bestsellerek, és ezek szinte folyamatosan legyenek jelen az országos piacon, hogy egyetlen pillanatra se szűnjön meg a bevételek áramlása. Ezért a jövőben ezekre koncentrálunk elsősorban. Ennek a koncepciónak a jegyében dobjuk piacra 1998-ban Norman Mailer Az amerikai álom című regényét, Jenny Robertson és Pamela Donalds több könyvét is. — Készül biztos ezután is szakács- könyv, krimi, és gondolnak a gyermekolvasókra is. — Folytatjuk az 501 konyhai, kerti tipp sorozatot a barkácsolási tudnivalók megjelentetésével. Képes gyer„Illúzióink nincsenek...” (archívKÉP) mekkönyvet adunk ki a labdarúgásról, híres női politikusok életrajzait is tervezzük. Nem feledkezünk meg a krimikről és a szerelmes sorozatkönyvekről sem. Fölvettük a kapcsolatot a megye településeinek önkormányzataival, hogy nálunk készíttessék el kiadványaikat, kapcsolatot keresünk a vállalkozások felé, hogy reklámanyagaikat a Tevan Kiadó tipográfiailag is színvonalas műhelyében terveztessék. — Ezen tervek megvalósításához azonban egy induló tőkére van szükség, csak akkor tudjuk megmutatni piacképességünket, ha van miből kifizetni a sikerkönyvek nyomdaszámláját. Ebben nem csak a megyei önkormányzat, mint tulajdonos segítségére számítunk, hanem a megyében létező módosabb cégek, vállalatok kisebb- nagyobb támogatására is. — Ha jól értem, az új gazda csak részben jelent megoldást, mindent nem lehet egyedül az önkormányzattól várni. — Illúzióink nincsenek, de azt tudjuk, hogy egy ilyen régióban, mint Békés megye, elengedhetetlenül szükséges egy könyvkiadó létezése, működése. Eddig is sok segítséget kaptunk a megyei önkormányzattól (és a Békés Megyei Könyvtártól) a Bárka folyóirat megjelentetésével kapcsolatban, de ezt a továbbiakban is várjuk. A könyvkiadás teljesen soha nem válik puszta üzletté, főként azért kell, hogy legyen, hogy a művek megszületésének lehetőségét biztosítsa, teret adjon a megyében élő íróknak, költőknek a nyilvánosság előtti megmérettetéshez. Ezt szűkös időben is föl kell vállalnia a helyi politikának, mert különben tartását veszíti el. De ettől függetlenül, a piacorientált könyvkiadásról nem mondhatunk le, mert a végcél (a távlatokban) ebben a helyzetben az önfenntartás és az önellátás lesz. — Milyen könyvek kerülnek a Tevan karácsonyfája alá? — Galgóczy Árpád Furcsa szerelem (orosz műfordítások), Elek Tibor Helyzettudat, önismeret (tanulmányok), Kiss Ottó Visszafelé hull a hó (gyermekversek) és Sass Ervin Remény a kék paripán című verseskötete készül el úgy, hogy akár szép karácsonyi ajándék, meglepetés lehet. Niedzielsky Katalin Francia tapasztalatokkal gazdagabban Gazdag pedagógiai tapasztalatok, hasznos ismeretek és megállapodások birtokában érkezett haza november végén Franciaországból a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola küldöttsége. Mint arról már elutazásuk előtt beszámoltunk, a külföldi tapasztalatcserén a főiskola amatőr művészeti együttesei vettek részt, és Linden- bergemé Kardos Erzsébet adjunktus vezette a küldöttséget. A lapunkban megjelent felhívásra nagyon sok támogatást kaptak, amiért köszönet illeti a megye intézményeit, vállalkozóit. A francia partner, a Le Mans-ban működő I. U. F. M. főiskola gazdag programokkal várta a magyar csoportot. A minden este fellépő diákok és tanárok produkcióikkal nagy sikert arattak. Három este Le Mans-ban, majd a Nantes-ben szerepeltek régi zenével, verbunkosokkal, Bartók-mű- vekkel és ír népzenével. Magyar estet rendeztek étel-ital kóstolóval, termék- bemutatóval és képzőművészeti kiállítással. Faragó Ágota gyulai fazekas, Kovács Géza fafaragóművész, Prekop János kerámikus, Görgényi Tamás, Lonovics László, Szabó Julianna és Virág Éva képzőművészek munkái nagy tetszést arattak. A vendéglátó főiskola, a kiutazást szervező M. Gérard Hermange és M. Yves Renevot (Gyulán, az Erkel Ferenc Gimnáziumban nyelvi lektorként dolgozott), valamint a francia diákok vendégszeretete felejthetetlen élményt nyújtott. Áz I. U. F. M. igazgatónője, Mme Suzanne Demars ismertette a további cserelehetőségeket, amelyeket elsősorban kettős pályázatokkal lehet majd megvalósítani. így lehetőség nyílna 2—2 főiskolai hallgató háromhónapos cserelátogatására, főiskolai tanárok kéthetes tapasztalatcseréjére, művészeti csoportok fogadására, valamint egy 10 napos nyári pedagógiai tréningre francia, német, magyar diákok és tanáraik részvételével. Hazához, versekhez közelebb , Arany János ma is bicikli nélkül szeli át a hexamétereket” — írja egyik versében a jelenleg Vésztőn élő Bíró László. Ám ez nem véletlen, ugyanis a harmincéves fiatalembertől sem Arany János, sem a költészet nem áll távol. — Nagyszalontán születtem 1968-ban. Tanulmányaimat szülővárosomban végeztem, ahol 1986-ban érettségi diplomát szereztem. Arany János szellemisége, Nagyszalonta gazdag irodalmi tradíciói már gyermekkoromban hatással voltak rám. Ezeknek köszönhetően az irodalmat és a verseket korán megszerettem — mondta találkozásunkkor a fiatal költő. Első költeményeit Arany János, Vajda János, József Attila, Dsida Jenő, Pilinszky János és Szilágyi Domokos hatására írta. Már gimnazista korában bekapcsolódott a Csonkatorony tövében ülésező Arany János Irodalmi Kör munkálataiba. 1989-ben Magyarországra települt, s attól kezdve több folyóiratban és napilapban (a Népújságban is) publikált. Majd váratlanul abbahagyta az írást. — Néhány évi hallgatás után idén ősszel, útban Nagyszalonta felé, újra megszólalt bennem a múzsa. Közelebb kerülvén szülőföldemhez (szeptemberben a Dunántúlról költöztem Vésztőre), most már több időt tudok szentelni a költészetnek. M. B. Költőkkel álmodom költőkkel álmodom Pilinszky János Szilágyi Domokos Dsida Jenő a könyvespolcról lelépve szobámban versszagot áraszt József Attila Szárszóra indul hallja szívében már zakatol... zakatol a tehervonat Arany Jánost a Margitszigeten séta közben megszólítja Agnes asszony Petőfi Sándor a kocsmárosné kedvéért most leteszi a kardot Ady Endre Lédát füröszti a verstengerben én pedig két szelet zsíroskenyér közé rakom s megosztom Radnótival magányom N. K.
