Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-24-26 / 300. szám
^ 1997. december 24-26., szerda-péntek KARÁCSONY BÉKÉS MEGYEI Hl _______Ha nem tudok éjszaka elaludni, sorolom a gólszerzőket, s ebbe alszom „bele”_______ B aji Tamás húsz esztendeje az Előre kapujában — A csabai kilences suliba jártam általánosba, s tanítás után gyakran a Vasas pályán kötöttünk ki. Az egyik osztálytársammal, Uhrin Péterrel azt játszottuk, aki berúgja a másiknak a labdát a kapuba, az áll be. Én gyakran bent maradtam a háló előtt. Tizenkét éves voltam ekkor, s „felfedezőm”, Uhrin Péter az egyik napon azzal állt elém, menjünk el az Előre serdülők edzésére, s próbáljunk szerencsét. Ki is mentünk az akkori Építők pályára, ahol Lévai Pista bácsi csak annyit mondott: állj be fiam!, s máris tűz alá vette a kaput. Emlékszem, a lakótelep felé eső keret elé álltam, s ő lőtt vagy nyolcat-tízet, csak úgy repkedtem, majd azt mondta: rendben, maradj itt! Igaz, a sulicsapatban a mezőnyben játszottam, de nem bánom, hogy így maradt. Pedig azt is tudom, minden portás szeretne kitömi a kapu bezártságából. Én is szoktam, edzésen, a levezető időszakban. Kezdeti szabályismereti gondok — Milyen volt az első ,,éles” meccsed? — Alig tíz nappal később a serdülő négyben öt—nullnál csereként szóhoz jutottam, amikor a serdülő három ellen játszottunk. Én már csak három gólt kaptam, de nem ment minden simán. Csak a szabályismerettel akadt néha gondom. Volt rá példa, hogy a játékvezető szólt rám, mit tehetek egyáltalán. Kirúgáskor pedig alig haladt tíz métert a labda. Aztán három hónap múlva Szombati Gyuri bácsi látott bennem fantáziát, s átkerültem a serdülő egybe. Ez is inkább a tanulás időszaka volt, leginkább a kis- padon ültem, a három évvel idősebbek játszottak. De olyan remek játékosok küzdöttek a pályán, mint Újvári Zoli, Braun Attila, Fehér Lajos... Ahogy lenni szokott, amikor kiöregedtek előlem, egyre több lehetőséget kaptam. Mígnem 1979-ben Békéscsabán volt a serdülő országos döntő, amelynek fináléjába mi is bejutottunk. Olyan fiatalok bontogatták ezen szárnyaikat, mint Kiprich, Czigány, s mi is eredményesek voltunk, hiszen csak gólkülönbséggel szorultunk a második helyre a Zalaegerszegi TE mögött. Az ifi egyben kibérelte a kaput — S következett a korosztályos váltás... — Az ifi háromba kerültem, s Kopasz Tibi volt az edzőnk. Nagyon komoly terhelést kaptunk ekkor, de nagyon jó társaság alakult ki, remek volt a légkör a csapaton belül. Alig fél év után viszont az ifi egyben találtam magam, ahol rövid idő után kibéreltem a kaput Szita László edzősködése idején. Akkoriban nem volt külön tartalék csapat, hanem az ifik játszották az elő- mérkőzéseket. így testközelből ismerhettem meg a nagyokat, akik később játszótársaimmá váltak. Alig voltam tizenhat éves, amikor 1981 nyarán Rabcsák megsérült, Hanyecz lépett elő első számú kapussá, én meg a kispadon találtam magam. Szinte ezzel egyidejűleg meghívtak az ifiválogatottba, s ez nagy szó volt, hiszen akkoriban még nehezebb volt vidékről bekerülni ide. Különösen, hogy már ekkoriban kiforrt Dalnoki ismert, folyton nyerő csapata. Horváth Győző volt akkor az első számú portás, akivel kéBaji Tamást, a Békéscsabai Előre FC kapuvédőjét aligha kell bemutatni a sportot szerető közvéleménynek. Éppen húsz esztendeje a patinás lila-fehér klub labdarúgója, s az utóbbi időben különösen jó teljesítménye miatt más egyesületek szakembereinek figyelme is rá irányul. Voltak remek évei és akadtak keserű tapasztalatai. Húszesztendős pályafutása, harminckét esztendős kora ellenére „csak” 112 első osztályú mérkőzésen állt a háló előtt. Meghívták az ifjúsági válogatottba, de a csak a kispadig jutott, az utánpótláskorúak között hasonlóképpen járt. Hat éve házas, de tíz esztendeje „párja” Nagy Zsuzsi, aki ma már Baji Zsuzsi néven mutatkozik be, s jóban rosszban együtt van a hosszúra nyúlt portással. De hogyan is kezdődött, s „mire jutott” két évtized alatt az örök békéscsabai sportoló? Erre kerestem a választ, amikor egy hosszúra nyúlt eszmecserére leültünk beszélgetni. sőbb együtt katonáskodtam Tatán. Igaz, csak kispados voltam, s öt hónappal később, ki tudja miért, már meghívót sem kaptam. — Aztán sokáig csend volt körülötted. — Egészen 1983 tavaszáig, amikor egyszer csak ott találta magát a felnőtt csapat a kieső helyen. Én meg Rabcsák kiesése miatt ismét a kispadon. De már menthetetlen volt a gárda. Az NB Il-ben aztán végleg a felnőtt kerethez kerültem, most már mint szerződtetett játékos. De nem volt szerencsém, az akkori edző, Pataki Tamás hozta magával Újhelyi Istvánt, aki állandó kapusnak bizonyult. Pedig ha akkor több lehetőséget kapok, lehet, sok minden másképp alakult volna az életemben. De voltak ilyen rossz periódusaim. Aztán végre bemutatkozhattam első felnőtt bajnokimon is Baján, ami 1— 1 -re végződött, s úgy érzem, nem vallottam szégyent. Sőt, alig valamivel később a Debreceni Kinizsit vertük 1—0-ra a Hajdúságban, s azt a meccset egy másik kezdő, Puhl Sándor vezette. Szegeden debütált győzelemmel — Visszajutott a csapat az első osztályba, s egyre több lehetőséget kaptál... — Sülé István lett az edző, s a kilencedik fordulóban bizalmat szavazott nekem: 1984. november 3-án bemutatkoztam az NB I-ben Szegeden, s 1—0-ra nyertünk. Hatos osztályzatot kaptam, ami egy újoncnak jó. Igazán'sok dolgom nem akadt, agresszíven védekezett a csapat, s Kanyári góljával nyertünk. De fel sem ocsúdtam, meghívtak az utánpótlás-válogatottba. Géléi Karcsi volt az első számú portás, én pedig háromszor védtem az első csapatban, aztán be kellett vonulnom. Ez volt a második törésem, mert Tatán alig tudtunk edzeni. A pechszériát követte, hogy leszerelésem után eltört a kezem. Tizenhárom éve, november 3-án bemutatkozott az NB I-ben Szegeden, s 1-0-ra nyert a csapat. Azóta 112 alkalommal védte az Előre hálóját fotó: lehoczky Péter Ez az egész 1986-os évemre rányomta a bélyegét, s meghatározta a következő időszakot is. Csank János Békéscsabára került, s Leboniczkyt látta megoldásnak, hiszen engem nem talált valami jó állapotban ilyen előzmények után. Aztán elhívta Gulyást, aki viszont két hét múlva eltörte a kezét. Nem volt valami nagy bizodalma irántam Csanknak. Mennyire számított rá Csank János? — Mégis védtél... — Mert rá volt szorulva, hogy védjek, de csak akkor, ha „Golyó” sérült volt. Huszonnégy éves voltam, de még csak mindössze tizenkét meccsen védtem. Persze akkoriban nem volt szokás, hogy valaki fiatalon folyamatosan bizalmat kapjon, legalábbis az én posztomon. Ezt én is tudtam, s türelmesen vártam. Amúgy is, Gulyás mögött nem volt szégyen második kapusnak lenni. Egyébként is igyekeztem minden kapustól sokat tanulni. Golyótól pedig bőven lehetett. — Ezt nevezhetjük a jó pap holtig tanul szindrómának? — Valóban. De nemcsak a társaktól tanulhattam. Nagy szívfájdalmam, hogy nincs már gólösszefoglaló a tévében. Ugyanis mindet felvettem, s itt ismertem meg, hogy a mezőnyben melyik labdarúgó hogyan cselekszik a kapu előtt. Fejből tudom, hogy ki, hogyan cserkészi be a kaput, s hogyan lő. Például tudtam, hogy Vincze Pilu, aki köztudottan bal lábas, rendre jobbal célzott. A mai napig minden első osztályban bekapott gólomat fel tudom idézni. Ha nem tudok éjszaka elaludni, sorolom a gólszerzőket, s ebbe alszom „bele”. A mai napig nem tudja, hogyan buktak — Melyik volt a legrémesebb meccsed, amit az álmaid közül kikergetnél? — Az 1985. őszi Újpest elleni. Kettő—egyre vezettünk, s 3—2-re kikaptunk. Egy gyenge lövést „besegítettem” a kapuba, s ezzel buktunk. — Az ellenkező előjelű? — A Videotonnál 1983 tavaszán 0—0-t játszottunk. A gólösszefoglalóban csak az én nevemet ismételgette Pör- zse Sándor, annyit foglalkoztattak a fehérvári csatárok. De álltam a rohamokat. De szép volt az idei őszi Tisza- kécske elleni meccs is, amelyet kétszázas pulzussal, de hideg fejjel védtem végig. Nagy élmény volt a Fradi elleni győzelem is. — Izgulós típusú vagy? — Nálam meccsdrukk a sípszó után az öltözőben jön elő. Ami egészen a következő napig tart. A bajnokik után bor- zasztóak az éjszakáim. Alig alszom három órát, kiugrók az ágyból, s valami elfoglaltságot keresek. Például sétáltatom a kutyámat. — ... és a meccs előtt? — Nem vagyok izgulós, a hosszú évek során kialakult valami rituáléféle ráhangolódás a mérkőzésekre. Amolyan kapaszkodók épültek ki ahhoz, hogy eljussak a kapu-. igEbéd után Mars csokit majszol — Milyenek ezek a kapaszkodók? — Kezdődik azzal, hogy egy szombati mérkőzés előtt szerdán, csütörtökön megnézem az ellenfélről készült videofilmét. De vannak olyan aprónak tűnő, szinte már a babona határát súroló beidegződések, mint például: a szombati ebéd után megeszem egy Mars csokit. Ebben az évben mindig ugyanabban a melegítőben mentem ki a pályára. Egy órával a meccs előtt már fizikailag is készülök, a szellemi koncentráció pedig olyan magas fokra emelkedik, hogy kevésbé érdekel a környezetem. Biztos észrevetted, hogy ilyenkor nem szívesen kommunikálok veletek sem. — Milyen segítséget kapsz a feleségedtől a mindennapi készülődéshez? *• — Teljes mértékben elfogadja ezeket a tényeket, s mindig tudja, mire van szükségem, így mindenben igazodik hozzám. De látom azt is, nem ütközik nehézségbe ez neki. Sőt, kezd értővé válni. Jó meglátásai vannak, amit hasznosítani tudok. S nemcsak kapusszemszögből látja a találkozókat. De általában egyedül dolgozom föl a meccseket az első huszonnégy órában. Az írással mostanság is sokat kacérkodik — Egy időben szerettél verseket írni, sőt egy pályázaton nyertél is. — Ez már a múlté. De tény, hogy az írással sokat kacérkodtam, az is megfordult a fejemben, hogy például újságíró leszek. Igyekeztem is képezni magam. Szerettem volna főiskolát vagy egyetemet végezni, kétszer jelentkeztem is jogra és a tanárképzőre, de néhány pont híján lecsúsztam róla. Viszont edzői képesítést szereztem. Sőt, több számítógépes tanfolyamot is végeztem és vendéglátóipari végzettségem is van. — Egy időben edzősködtél is, gyerekekkel foglalkoztál. — Túl liberális voltam, amin javítani kell. De nem mondtam le róla. Terveim között szerepel, hogy egyszer kapusiskolát nyitok. Remélem nem utópisztikus, de érdekes lenne a csabai, de akár a fővárosi klubokat is „ellátni” kapustehetségekkel. — Az utóbbi évek egyre jobb teljesítménye láttán mind többször felvetődik, hogy húsz év után klubot váltasz. — Tavaly is hívtak, én is úgy éreztem, váltani kell. Most is úgy érzem, új impulzusra lenne szükségem. Most nyáron például sokáig úgy volt, máshol folytatom. Átmenetileg ezért Békésen edzettem, s az alatt az egy hónap alatt a kömyezetváltás miatt teljesen feltöltődtem. Akkor még nem tudtam, hogy visszatérek az Előrébe, de jót tett az átmeneti váltás, ennek is köszönhetem, hogy eredményes őszt zárhattam. Van, aki beszédes, van aki nem — Kudarctűrő vagy? — Nem mindig. Például 1995 telén csak a barátaim segítségével tudtam kimászni t gödörből, s azután újra jól védtem. — Hogyan viszonyulsz a ka pustársakhoz? — Kihez hogy. De ez nen csak rajtam múlik. Bábossá például amíg a Sopronban vé dett, sokat beszélgettünk. M; csak köszönünk egymásnak, : nem miattam. Vlaszák a másil viszony, amit talán a semleges séggel jellemezhetek. Végű Szederrel, Hámorival kimon dottan jóban vagyok, velük so kát beszélgetek. — A napokban lejár a szer ződésed a csabai klubbal. Ak kor most távozol? — Ahhoz, hogy jó szinte: teljesítsek, kell az új környezel De a csapatnak is szüksége vai rám. Hogy élek-e a távozá gondolatával, az csak a lehető ségektől függ. Ha el is igazol nék, nem égetnék föl semmi magam mögött, a lakást ser adnám el, mai ésszel azt mór dóm, ide térnék vissza játékos pályafutásom után. Jávor Pété
