Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-24-26 / 300. szám

1997. december 24-26., szerda-péntek KARÁCSONY l»í É A zene hullámain az ünnepen és azon is túl... Fekete korongok, hangkazetták, cd-ék, videofelvételek a zenei könyvtárban „A zenének az a kincsestára, amelyhez manapság élő előadásban, rádióközvetítés, lemezfelvétel, CD-lemez, hangkazetta vagy viedofelvétel formájában hozzáju­tunk, meggyőző tanúja a zene megdöbbentő népsze­rűségének. A zenekedvelők többségének érdeklődése — amint a zene felszentelt csarnokainak műsora mu­tatja — döntően még mindig az európai műzenére összpontosul. Holott aligha akad a világnak történel­mi korszaka, emberfaja, amely nem dicsekedhet vala­miféle zenei hagyománnyal... Időszámítás előtt 1050 tájára a zsidók meghódították Palesztinát, leteleped­tek, pásztorkodtak és a földet művelték. Salamon templomában szertartásaik zenéjét a papok és leviták (a lévi törzs férfiai) szolgáltatták. A középkori Euró­pában az egyház a hangszereket pogánynak minősí­tette és közülük csak az orgona használatát engedé­lyezte. ” (A zene könyve) Bevonulóban a legkorszerűbb technika a zenei könyvtárba, Dézsi Lajosné CD-kazettát másol Békéscsabán, a könyvek me­gyei házában az egyik legked­veltebb könyvtári részleg a ze­nei. Vezetője Dézsi Lajosné, Marika. Az ünnep kapcsán be­szélgettünk a muzsikáról, a bé­késcsabai zenei részleg múltjá­ról, lehetőségeikről, az elektro­nika és videovilág szédületes fejlődéséről. Békéscsabán az első zenei könyvtár — Az országban elsőként Bé­késcsabán nyílt zenei könyvtár 1965-ben Lipták Pál Kossuth- díjas könyvtárigazgató elévül­hetetlen érdemeként — emléke­zik az ízig-vérig zenei ihle- tettségű könyvtáros. — Az első fekete lemez-beszerzések akkor lettek rendszeresek nálunk, majd tíz év során terjedt el a ze­nei könyvtármozgalom az or­szágban. Akkoriban még igen nehéz volt a jó lemezek felkuta­tása, de a mai viszonyokhoz ké­pest több volt a pénzünk és jó­val olcsóbbak voltak a koron­gok, mint most. Ötven forintnál kezdődött a Melódia-lemezek (szovjet gyártmány) ára, ame­lyeken nagyszerű művészek produkciója volt hallható, csak hát a minőséget nem lehet a ma­ival összehasonlítani. A nehe­zen beszerezhető nyugati leme­zekért 200-250 forintot kértek. Emlékszem a kicsiny, meghitt teremre, ahová diákként oly so­kan jártunk. Fejünkön a hallga­tóval elmélyültünk a világtól el­záró csodában, a muzsikában, mesében, versekben. Néhány lé­pésre volt az átjáró ajtó a gyer­mekkönyvtárba, ahová legfel­jebb bepillantottunk „koros, te­kintélyes” középiskolásként. Ez a mai birodalom a megyei könyvtár emeletének tekintélyes részét foglalja el. Könyvek, fe­kete lemezek és CD-ék, hangka­zetták, videofelvételek gazdag választéka, s olyan sarkok, kü­löntermek, ahol bensőséges klubfoglalkozásokat tartanak, videofelvételeket néznek, zenét hallgatnak, olvasgatnak az ide­járok. — Huszonnégyezer darab az összállományunk — mutatja be a tárat Dézsiné. — Mintegy há­romezer a video-, a többi másfé­le hangtároló eszköz. Vannak különlegességeink, ritkaságaink, például a videoanyagunk közül sok felvétel máshol nem találha­tó kötelező olvasmány, megis­mételhetetlen műalkotás. Ki ne emlékeznék Victor Hugo: Nyo­morultak feldolgozására Jean Gabinnal vagy Zefirelli: Rómeó és Júliájára, Tolsztoj: Háború és béke című regényfolyamára (egyedülállóan kitűnő az orosz feldolgozás négy kazettán). Az ünnep ihlette zene — A karácsonyi muzsikára len­nénk kíváncsiak, a leghíresebb művek születésére, a hagyomá­nyok ápolására. — Az ünnep körüli zene iro­dalma nem különül el annyira a többitől, hogy hosszasan tud­nék róla beszélni. Egyházi ün­nep, ezért elsősorban az egyhá­zi zenéhez kapcsolódik, leg­főbb megszólaltatási formája a hangszerek királya, az orgona. Gondoljunk Bach Karácsonyi oratóriumára. Mozart, Corelli, Händel, Liszt és más óriások, esetleg kevésbé ismert zene­szerzők, különösen a barokk korszak muzsikájára, de a kü­lönböző templomi korálok, ve- csemyék is ebbe a körbe tartoz­nak. Vannak olyan könnyebb, rendkívül népszerű dalocskák, mint a Stille Nacht, amely vi­lágsiker lett. A különböző né­peknek is vannak hagyománya­ik, például az angolszász nyelv- területeken a Jingl Bell hangjai szólalnak meg a fenyő mellett, vagy nálunk a Mennyből az an­gyal. A modern zeneszerzőket is megihlette az ünnep, gondo­lok itt Saint-Saénsra, itthon pe­dig Szokolay Sándor Magyar karácsonyára, a Tolcsvay test­vérek műveire. Tíz éve kötődik hozzánk egy pedagógus nyug­díjasklub, akiknek már mesél­tem a Stille Nacht (magyar szö­vege Csendes éj, szentséges éj kezdetű, a szövegíró ismeret­len) keletkezéséről, ők hazajár­nak hozzánk. Nagy mesterei a léleknek azok a klasszikus és modem zeneszerzők, akik ha nem is kifejezetten a karácsony tiszteletére szereztek zenét, de műveiket karácsonykor külö­nös előszeretettel játsszák templomokban és hangverse­nyeken. A maiak gyakran élnek az áthangszerelés műveletével. Rendkívül nagy a választé­kunk, de a kölcsönzési igény is a karácsonyra megszólaltatható művekből a harangjátéktól a gitáron át, a kórusig, az orgo­náig. — Kölcsönzés és hangátvétel is lehetséges Önöknél a külön­böző hanghordozókról, tudo­másom szerint minimális téríté­si díjért. — Rengeteg mindent tudunk nyújtani a zenebarátoknak. Ma már hatalmas a választék a hangkazettákból, CD-kből, a fekete lemezek gyártása viszont abbamaradt. A nyugati cégek a 90-es évektől befejezték ezek készítését. Vitatják ugyan a CD-k hangzását, egyesek labo­ratóriumi steril tisztasága miatt kritizálják. A hangversenyek hangulatát szerintük jobban ad­ja vissza a lemez. A CD.-k ideá­lisak a közgyűjtemények szá­mára, hiszen kis helyen elfér­nek, kevésbé sérülékenyek. A könyvtárellátótól inkább a könyveket vásárolja a könyv­tár. A zenét forgalmazó cégek, nagykereskedések, hanglemez- boltok kínálata felmérhetetlen, gyakran kedvezményt is nyúj­tanak nekünk. Mindennek az ára lényegesen magasabb mos­tanában, de a CD-ké különösen magasra kúszott. Magam is megdöbbentem, amikor láttam egy háromfelvonásos Mozart- operát 13 ezer 500 forintért há­rom CD-kazettán. Ennek elle­nére aki teheti, átvált a CD-re a zeneszerető családokban. Hang- és videofelvétel, rongálódás — A kölcsönzés a rongálódás veszélyét is magában hordja. — Kétségtelen, a törzsanya­got nem tudjuk kiadni. A feke­te lemezek kölcsönzése az ér­deklődés hiánya miatt draszti­kusan visszaesett. Rockzene­kínálatunk is nagy, ha valaki Beatlest kíván, itt hallgathatja, vagy átvehetjük neki. A népze­nei anyagunk mostanában kezd gyarapodni és igen keresett. Az állományunk 60 százaléka klasszikus anyag, 40 százalék az egyéb. Kiemelt szerepe van a jazznek, a népzenének, a nyelvleckéknek, a könnyű mű­faj már csak itt az új könyvtár­ban jelent meg. Ezek között is vannak klasszikusok, Beatles, Koncz Zsuzsa, Zorán. Minden stílust és könnyűzenei irányza­tot természetesen nem tudunk követni, beszerezni. A videofelvételnél is meghatározó a színvonal —Az ismerethordozók legősibb könyvtári módja a könyv, ho­gyan állnak a zenei könyvek vá­lasztékával? — Kicsit ellentmondásos ez a helyzet. A klasszikus zenei könyvanyag nem olyan meny- nyiségű, mint kellene és ez el­sősorban a kiadás hiányossága. Lexikonjaink vannak, de a ma élő művészekről, zeneszerzők­ről igen ritkán adnak ki köny­veket. Talán az opera műfajáról írtak többet, a hangversenyka­lauz is adott. Szakfolyóirataink a Muzsika, a Zeneszó és egye­bek. A nyolcvanas évek köze­pén jelent meg a video, nagyon szeretik a látogatók. Az állo­mánygyarapításnál ügyelünk a minőségre, mert a kommersz- anyag elárasztotta ezt az isme­rethordozót. Teszünk engedmé­nyeket a könnyű műfaj irányá­ba, de az érték a meghatározó. A kötelező olvasmányok eseté­ben ideális az lenne, ha előbb könyvben olvasnák el, s azután néznék meg a videót. A semmi­nél azért jobb az irodalmi mű adaptációjának megismerése videóról, például a nehezen emészthető antik tragédiák ese­tében. A fogyasztók elsősorban a fiatalok, de a legjobb művész­filmeket is ők keresik, formai nyelvezetét értik. Az utóbbi 5-6 évben megjelent a zenei video is, főként a színpadhoz kapcso­lódó opera elérhető, a koncerte­ket inkább a többi hanghordo­zóról hallgatják. A video­felvételeket készen vásároljuk meg. Terminátort, Cápát, ab­szolút ízlésromboló akciófilmet nem veszünk, de a katasztrófa­filmek klasszikusa, a Pokoli to­rony szerepel a készletben. Ér­dekes, hogy a filmek klasszikus kísérőzenéje felkelti a fiatal né­zők figyelmét az eredeti zene iránt. Richard Strauss: Imigyen szóla Zarathusztra vagy Rahmanyinov Harmadik zon­goraversenye sok fiatal tetszé­sét megnyerte, ezeket is filmek­ben hallották először. 1987-től vagyunk audiovizuális osztály, kezdetben a könnyűzene hiánya miatt többen becsukták maguk mögött az ajtót. Ma már nagy eredmény a sok fiatal látogató, középiskolás, főiskolás, fiatal felnőtt. A zenehallgatás nagyon időigényes, aktív dolgozónak ritkán adatik meg, hogy itt hall­gasson meg egy operát. — A CD még drága, a hang­kazetta valamivel olcsóbb, elér­hetőbb. — Ez a hordozó jobban kö­tődik a könnyű műfajhoz, hi­szen magnó majdnem minden családban van, ha CD-lejátszót nem tudnak még vásárolni. Ka­zettán jelennek meg inkább a nyelvleckék. Az általános olva­sói jeggyel rendelkezők az alapszolgáltatásokat vehetik igénybe. Hanganyag-másolást bárki kérhet, videót egyáltalán nem másolunk. A kölcsönzői réteg egyre jobban elkülönül, pártoló tag lesz, hazaviszi a le­mezt, a CD-ét. A videofelvéte­leket a klubtagjaink vihetik ha­za néhány napra. Vannak slá­gerművek, ezért előjegyzési rendszert működtetünk. — Mi a megszállott zenei könyvtáros kedvence? — Nagy szerelmem az ope­ra. Sok szépséget, élményt ad a zene, az ember életében nagyon fontos szerepet játszik. Minden hangulatunkhoz választhatunk zenét, feloldódhatunk a hangok hullámaiban, kiegyensúlyozott­ságot teremthetünk általa. Fő­ként a romantikusokat szere­tem, Mozartot, Chopint, a ba­rokk zenét. Szeretném ha minél többen élvezhetnénk a muzsika értékeit, akár a karácsonyi ün­nepen, akár azon is túl... Bede Zsóka Bőséges a választék a karácsonyi zenéből kitűnő előadók­kal, a címek: Karácsony Bécsben, Karácsonyi gregorián éne­kek, Csordapásztorok (magyar karácsonyi népdalok) és Bach Karácsonyi oratóriuma fotó: lehoczky Péter Stille Nacht! Heilige Nacht! Salzburgtól alig félórányira, a Duna felé zabolátlanul ka­nyargó Salzach gátja védelmében húzódik meg a kis mezővá­ros, Oberndorf, a bajor városkával, Laufennal szemben. Az ékes oromzatú, festett, kétemeletes házak a régi hajós telepü­lés jelentőségéről tanúskodnak. Karácsonykor, amikor a tetőket és a hegycsúcsokat befedi a porcukor simaságú és fehérségű hó, a Csipkerózsika-álmá­ba süllyedt kis helységből a világ szinte minden pontjára egy dallam különös varázsa sugárzik szét. A Salzach hajósainak Szent Miklósról elnevezett templomában csendült fel első íz­ben a ,,Stille Nacht! Heilige Nacht” bűbájos zenéje. Az 1818-as esztendő szentestéje Oberndorfban békével és megelégedéssel köszöntött be. Néhány éve véget ért a napó­leoni háborúk időszaka, fellendült a kereskedelem, a hajózás. A holdvilágos téli éjszakán, a csikorgó hóban a Szent Mi- klós-templom éjféli miséjére készülődtek a polgárok. Az öreg orgona azonban éppen az utolsó napokban felmondta a szol­gálatot. A zenés misét mégis meg lehetett tartani, mert az if­jú segédlelkész, Joseph Mohr és bensőséges barátja, a szom­szédos Arnsdorf tanítója, Franz Xaver Gruber segítettek a bajon: gitárt hoztak magukkal, és e világi hangszer kíséreté­vel adták elő karácsonyi dalukat. A gyülekezet meghatottan hallgatta Mohr lelkész népi ihletésű versét és a szívhez szóló dallamot, amit Gruber ezen a napon komponált hozzá, de a „Stille Nacht! Heilige Nacht" későbbi világhíréről természe­tesen a szerzőpáros egyikének sem volt sejtelme. Karácsonyi miséjük megszépítésének szándékával, szükségmegoldásból írták közösen ezt a dalt. Örültek, hogy tetszett a hallgatóknak. Ezért is meséltek a szép sikerről Mauracher orgonaépítő mesternek, aki a következő tavasszal érkezett Oberndorfba, hogy az elromlott orgonát rendbe hozza. A zene iránt érdek­lődőférfi magával vitte a dal kottáját Tirolba, ahonnan az ot­tani Strasser kesztyűkészítők Európát keresztülszelő kereske­delmi útjaik során Lipcsébe is eljuttatták. Tizenhárom évvel keletkezése után hangzott fel először a lipcsei katolikusok körében, akik azt hitték, hogy tiroli nép­dal. Alkotójáról és keletkezéséről a legkülönbözőbb híreszte­lések és vélemények terjedtek el. A berlini királyi udvari ze­nekar tagjai azt feltételezték, hogy a dal szerzője Michael Haydn. A dal egyre szélesebb körben terjedt. Kedves szöve­ge, behízelgő dallama olyan népszerű lett, hogy mindenki népdalnak tartotta. December 24-ére virradó éjjel Mohr maga készítette el a szöveget és a dallamot, s e változatot kora reggel ki is pró­bálta gitáron. A mise után átment Gruberhez, hogy elénekel­je neki a dalt, és megkérte barátját, hogy igazítsa át azt két énekszólamra és kíséretre, aztán kottázza le. Csupán tizenegy évig munkálkodott ez a jóságos ember Wagrainban. Szolgálati útjainak egyikén megfázott, és pár héttel később, 1848. december 4-én tüdőgyulladásban meg­halt. A hívők mélyen meg gyászolták, unokáik feldíszített fe­nyőfával ékesítik karácsonykor a wagraini sírkert négyszáz éves hársfája alatt álló, a világtól korábban elfeledett egysze­rű sírhantját... (Részlet Vértessy Sándor írásából)

Next

/
Oldalképek
Tartalom