Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-22 / 298. szám

Ahol megszülettél és első lépéseidet tetted, ahol először húztad meg a szeplős szőke haját és a suli falának támaszkodva átélted az első csók részegségét, ahol legbenső titkodat megosztottad barátaiddal és égő füllel hallgattad az intő utáni atyai intelmeket, azt a helyet soha nem tudod kitörölni emlékezetedből...

U

ezetéknevem hevesi születésre utal, pedig gyulai vagyok, mégis mindenki igazi világcsavargónak ismer. Valóban fantasztikus élmény, amikor Ausztráliában landol a repülő és megpillantom odafentről, milyen hihetetlenül vörös színben úszik minden. Mégsincs annál szebb dolog, mint amikor évente kétszer-háromszor hazajutok Gyulára, és az autó szélvédőjén át megpillantom a városomat jelző táblát...

... Megszületésem után édesanyám az akkori Béke sugárútra vitt haza; kilencéves koromig a platánok és a gesztényefák tövében éltem. Nem voltam éppen mintagyerek. Emlékszem például, hogy ősszel az autók alá gurigáz- tuk a gesztenyéket, és nye- herészve hallgattuk a hangos durrogást meg az autósok ijedt-dü- hödt kiabálását.

... A családi legendárium szerint muzikális lélek voltam, és állandóan azt fújtam, hogy Foxi Maxi matróz lett. Szerencse, hogy nem tengerészsuliba adtak, hanem zeneibe! Gyulán csak egy évig jártam gimnáziumba, mert a másodikat már Szentesen kezdtem, ahol akkor indult irodalmi tagozat. A két város nagyon hasonlít egymáshoz és százötven kilométer köztük a távolság, nekem mégis iszonyú honvágyam volt. Nem csupán Anyu süteményei hiányoztak, hanem a barátaim is, akik nélkül szinte lelki beteg lettem. Szerencsére hazahozott a sport, sorra nyertük az atlétikai versenyeket, és én büszke voltam, hogy Gyulát képviselhetem.

... A gimibe visszakerülve az

egyik hátsó padba kerültem, egészen addig, amíg Domokos tanár úr, első oszifőm rám nem rivallt: „Hevesi fiam, bal első pad!” A hírem biztos megelőzött... Igaz, ami igaz, Medgyesi Balázs padtársamat egy év alatt sikerült tiszta kitűnőről közepesnél alig jobb szintre visszahúznom... Nem voltam kimondottan angyal! Soha nem felejtem el, amikor Strausz tanár úr a kén és az oxigén egymásra hatását magyarázta. Annak rendje- módja szerint ki is gyulladt az elegy, és vele együtt a linóleum. Tigrisugrás a rajztábláért, hogy rácsapjam a tűzfészekre, szegény tanár úr pedig az óriási füstfelhő közepette csak hajtogatta, hogy nincs semmi baj, már nem is ég! Aztán felemelte a rajztáblát és mi röhögve láttuk, hogy baj ugyan nincs, de már a tábla is lángol.

... Mekkorákat fociztunk a gimi előtti téren!.De nekem a zene fontosabb volt. Zongorázni, hegedülni tanultam, de a kedvencem a kellemesen meleg hangú vadászkürt volt. A bátyám gitározott, pengetve mászkált az utcán, és én piszok módon irigyeltem, mert a vadászkürttel ezt mégsem tehettem. Otthon, titokban elcsórtam a gitárját, megtanultam játszani, és hamarosan már ketten másztunk be a lánykolesz udvarára - szerenádot adni -, a csajok meg egy pillanatra felkapcsolták a villanyt, hogy „vették az adást”... Olyan hangulatos volt, mint az egész város, vagy a Körösnek a Gyulát átszelő élővízcsatornája, amelynek partja csodás, romantikus zugokat nyújtott a diákszerelemhez, hidjai pedig a meghitt beszélgetésekhez.

... Zenei indulásom a legmélyebb barátságokból táplálkozott. Erdős Petivel még fagyizni is együtt jártunk. Tudtuk, hogy zenei tudásunk még szinte semmi, nevünk sincs, de nagyon akartunk egy zenekart. így lettünk mi a Névtelen Nulla. Az volt az igazi hőskor! Kézzel írtuk a plakátokat, gitárral jártuk a várost, hogy gusztust csináljunk az esti koncerthez. Sikerült: talpalatnyi hely sem maradt üresen, a város, főként a fiatalok, magukénak tekintettek bennünket.

... Új lemezemen van egy dal. Itteni barátaimról szól minden szava: „Még kisgyerekként játszottunk odalent a téren, és engem mindig megvert minden indián. De egyszer mellém álltái, megvéd- tél merészen, másnaptól együtt lógtunk minden délután. Néhány évvel később azután egy éjjel, elszeretted tőlem azt a szőke lányt, csalódtam benned, de te elmond- tad, mit érzel, és szépek voltatok, hát tűrtem a magányt. Van aki számít, van aki rég nem. S vannak még, akik megértenek. Van, aki vár rám. Van, aki mégsem. De jó barát csak egy lehet.”

... Egyszer próbáltam háromnegyed évre hazajönni, Gyulára költözni. Nem ment. Az igazán jó barátok mégis itt vannak. Elkezdünk velük egy témát, belemelegszünk, de nekem el kell mennem. Hónapok múlva visszajövök, s ami döbbenetes: a mondatokat ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk!

Kép és szöveg: Koncz Dezső

...a csatorna partja csodás, romantikus zugokat nyújtott a diíkszereiamhaz, hfdjai pedig a meghitt beszélgetésekhez...

Havasi Tamás nem a riport kedvéért, hanem saját ötletből vett magéra elinduláskor hátizsákot. Mintha abban akarta volna magával hozni szülővárosába az emlékeit

UANNAK MÉG JÓ FEJEK?

Zsolti, a haverom jegyezte meg a minap:- Nem vagyok valami nagy véleménnyel a felnőttekről.

Mit lehet erre mondani? Vártam.- Meg se kérdezed, hogy miért? - csattant fel ingerülten. - Például ezért is. A felnőttek nem kérdeznek, csak dumálnak, vagy inkább prédikálnak. Mit csináljak, mit ne csináljak, milyen legyek, ne legyek. De az, hogy milyen vagyok, és miért vagyok olyan, amilyen, az soha nem érdekli őket.- Oké, akkor hát miért vagy olyan, amilyen?- kérdeztem, mire Zsolti megpróbálta elmagyarázni. Hosszan és zaklatottan. A lényeg egy mondatba foglalható: a kamasz azért olyan, amilyen, mert a felnőtt is olyan, amilyen.- Tudod, ha látnék a felnőttek között egy igazi jó fejet, azért azt tutira díjaznám - jegyezte meg Zsolti. - Még sandám sincs, hogy mivel, de valamivel biztosan!

íme a kulcsszó, amitől elszaladt a fantáziám... ő tehát díjazná. És te díjaznád? Ti díjaznátok? Gyorsan elképzeltem egy felnőttet, aki JÓ FEJ, és éppen átveszi a JÓ FEJNEK megszavazott „tuti” díjat. Mintha kissé zavarban lenne, értetlenkedve ingatná azt a jó fejét, Ütődötten nézne, és tétova, ám föltétlenül meghatódott mosolyában ott téblábolna a kérdés: „Miért pont én?”

Nahát, ez az! Miért pont ő? A választ csak ti tudhatjátok. Mit szólnátok, ha közös erővel létrehoznánk egy díjat, amelyet mindig az a felnőtt kapna meg, akit - ezért vagy azért - a tizenévesek igazán JÓ FEJNEK tartanak. Úgy érzik, hogy az illető érdemes az ő külön elismerésükre. És ki lehetne JÓ FEJ? Valaki, akire szeretnétek hasonlítani, aki mintát ad nektek, hogyan érdemes élni.

Hát akkor mi legyen? Ezt kérdeztem magamtól én is, mielőtt - átérezve Zsolti odavetett szavainak súlyát - futottam egy kört. Megkértem néhány tizenévest: indulásként segítenének-e összeállítani egy rövidke, persze majd tovább bővíthető listát, amelynek alapján kipróbálhatjuk, tetszik-e nektek ez a JÓ FEJ voksolás?

Az első, amin meglepődtem, hogy elég sok színész által megformált - kitalált figura - neve jött be, de aztán úgy döntöttem, nem töröm rajta a saját fejemet, mert ha a színész és szerepe

együttesen hoz létre egy igazi JÓ FEJET, akkor az a „valaki" igenis már köztetek él és létezik, így például Hunyadi a Kisváros sorozatból, aki máskülönben a „Mondom az uramnak: Tibi!”,

egyébként pedig Usztics Mátyás színművész.

Nem szaporítom tovább a szót, közreadom a listát. Valahogy el kell kezdeni, nem igaz? Tudom, ez a választék még elég hiányos, másokkal, sokakkal ki lehet egészíteni! Reményeink szerint majd ti megteszitek, mi pedig leközöljük a javasolt neveket és a hozzájuk kapcsolódó indoklásokat, amelyekről - kérjük - leveletekben ne felejtkezzetek meg.

Aki a legtöbb szavazatot kapja tőletek, az lesz az első JÓ FEJ. A rá szavazókból tíz olvasót kisorsolunk, és összehozzuk a választott JÓ FEJ és közöttük a randit.

Első nekifutásra a kilences listából válasszatok ki egy nevet, voksotokat postafiókcímünk- re küldjétek be, illetve a tizedik - üresen maradt - helyre írjátok oda a saját jelölteteket, ha van ilyen.

Hunyadi /üsztics Mátyás/ - „Mert ő nem sokat beszél, hanem cselekszik.”... Kovács Ági, úszóbajnoknő - „Mert annyi benne a szorgalom, a kitartás, és fáradtan is mosolyog.”... Magenheim doktor /Külka János/ - „Mert ő jó doki, és nem elsősorban a pénz érdekli.”... Ákos - „Mert úgy tud énekelni, ahogy kell, és igazi művész.”... Cserháti Zsüzsa - „Mert soha nem adta fel, bebizonyította, hogy nem a külső fontos, hanem a tehetség.”... Halász Jutka - „Mert szereti a gyerekeket, és nekik énekel.”... Hip Hop Boyz - „Mert ők hárman együtt egy jó fej.”... Bestiák - „Mert ők olyan lazák, magabiztosak, amilyenek mi is sokan szeretnénk lenni.”... Hobo /Földes László/ - „Mert ő öregen is fiatal tudott maradni.”

Saját jelölted és hozzá a „Mert...”-mkPostafiókcímünk:

SZERVUSZ, 1368 Budapest, Pf. 165.

A borítékra írjátok rá: KI A JÓ FEJ?

HÁTIZSÁK

Idegenvezetőnk: Hevesi Tamás