Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20-21 / 297. szám

8 1997. december 20-21., szombat-vasárnap

Hétv

i

n

mm

s

„Amerikában a film ipar, Magyarországon a film hobbi”

ikerfilmre nincs recept?

A miniszter félrelép sajtóvetítésének napján felbolydult méhkasra emlékeztetett az Astoria Szálloda. A filmet gyártó cég, az InterCom több tucat munkatársa és segítője rádió adóvevővel a kezében suhant a folyosókon, navigálta kedvesen, de határozottan az Uránia moziból odasereglő újságírókat. A tévékamerákkal felszerelt lakosztályokba, a rádióstúdiónak berendezett szobákba, a kerekasztal-interjúkra kijelölt termekbe előre elkészített időbeosztás szerint percre pontosan érkeztek a filmben szereplő színészek.

A nagyszabású sajtótájékoztatóra lapunk, a Békés Megyei Hírlap is hivatalos volt. Andrew G. Vájná producerrel csak este

sikerült szót váltanunk. A beszélgetéshez az Astoria éttermében telepedtünk le. A kerekasztal-interjún négy hírlapíró vett részt. Vájná szivarra gyújtott, s az aznap ki tudja hányadik nyilatkozat után is derűsen, érdeklődve várta a kérdéseinket. Az ötvenhárom éves producer tizenkét évesen hagyta el Magyarországot, Amerikában nőtt fel. Szívesen beszélt a származásáról, a munkájáról, s az új filmjéről, amely fogalmazása szerint ízig-vérig magyar.

— Magyarország mindig szerepet játszott az életemben. Az a nosztalgia, ami ide vonz, fura és megmagyarázhatatlan. Tizenkét éves voltam, amikor elhagytam Magyarországot, Amerikában nőttem fel. Mégis valami visszavonz, valami megfejthetetlen erő — kezdte Vájná, akinek egyik filmje, a Zenedoboz is hasonló témával, az ember életének gyökereivel foglalkozik. A múltról a beszélgetés hamar átváltott a jelenre. Egészen pontosan a nyári budapesti forgatásra. Az itt felmerült gondok elsősorban abból adódtak, hogy idehaza a filmgyártáshoz nincs meg a kellő tapasztalat és a modem technika. A producer úgy vélte, kár lenne ösz- szehasonlítani az amerikai és a magyar filmgyártást. Ez már csak azért sem lenne helyes, mert Amerikában a film ipar, amíg idehaza a film hobbi.

— Magyarországon a filmgyártásban a nehézségek a tapasztalat hiányából adódnak. Ez a szakma itt nem létezik. Évente születik egy pár film, amelyet néhány rendező valahogy összehoz. Nincs előkészített stáb, anyag, technika, amelyekkel a gyártás megtörténhet. A miniszter félrelép főcímét olyan technikával csináltuk, amelyet a múlt században fedeztek fel. Modem digitális eszközökkel ez percek alatt

A téma a színházban „hevert”

Nem fogok bele olyasmibe, nem akarok semmi olyat készíteni, amit senki nem néz meg, ami senkit nem érdekel, hanem valami olyasmit próbálok gyártani, amiről feltételezem, hogy a közönség legnagyobb részét vonzza. Úgy gondolom, hogy a legjobbat, a legjobban, a legnagyobb siker reményében kell megcsinálni. Hiszen minek is vágnék bele bármibe, ha nem ez lenne a cél? — e nyilatkozatot túlzás lenne Andrew G. Vájná filmgyártásról vallott összegzésének nevezni, mindenesetre, a néhány mondat maximalizmust, határozottságot és eltökéltséget sejtet. A magyar származású hollywoodi producer nevéhez olyan fúrnék fűződnek mint a Rambo, a Vörös zsaru, Az élet mindig drága, az Angyalszív, a Jákob lajtorjája, az Evita és most A miniszterfélrelép, amely száz százalékban magyar produkció.

A Los Angelesben élő Vajnát régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy készít egy magyar filmet, ám sokáig nem talált megfelelő témát. Mígnem tavaly a József Attila Színházban megnézte A miniszter félrelép című darabot, amelyben Kern András és Koltai Róbert alakította a két főszerepet. Látta, milyen remekül szórakozik Ray Cooney színpadi vígjátékán a publikum. Döntött és másnap megvette a darab megfilmesítési jogát. A mércét most is magasra állította. A filmes szakma hazai kiválóságai közül választott. Lőszereplő-rendező a népszerű színészpáros, Kern András és Koltai Róbert. A szereplők között ott van Udvaros Dorottya, Kállai Lerenc, Hernádi Judit, Gáspár Sándor és Reviczky Gábor. A stáb is a legjobbak közül való: operatőr, az Emmy-díjas Ragályi Elemér, jelmeztervező S. Hegyi Lucia, a zeneszerzőDés László. A forgatás ‘97. június 19-től augusztus 6-ig tartott. Főbb helyszínül a Parlament és az Astoria Szálloda szolgált. Vájná, aki kőkeményen érvényesítette a nyereségesség szempontjait, a produkció áráról csak annyit árult el, hogy kevesebbe került mint a Honfoglalás, de többe mint a Csinibaba. A propagandáját hazánkban eddig nem látott profizmussal szervezték. A producer reméli, a filmet hétszázezren, esetleg egy millióan látják majd a hazai mozikban. (r)

A miniszter félrelép című film forgatásának két legfőbb helyszíne a Parlament és az Astoria Szálloda volt. A felvétel a forgatáson örökítette meg Andrew G. Vájná producert és a film rendező-főszereplő színészpárosát, Koltai Róbertét és Kern Andrást

kész. Volt olyan próba, amely- lyel Magyarországon egy hét alatt készültünk el, ugyanez kint talán két órába telik.

A technikai nehézségek ellenére a film elkészült, s a producer arra számít, legalább hétszázezer néző látja majd a mozikban. A filmszínházak nagy versenytársának tartja a videotékákat, méginkább a televízió- állomásokat. Amióta a televízió ontja a szórakoztató filmeket, a nézők sokkal jobban megfontolják, hogy mire váltanak jegyet a moziba.

Andrew G. Vájná a kerekasztal-interjún lapunk kérdéseire is válaszolt. Többek között a sikerfilmgyártás titkairól és további terveiről faggattuk.

— Úgy hírlik igazi szívügye volt ez a film.

— Talán lelki késztetésnek nevezném. Tavaly, amikor a Magyar Filmesek Világtalálkozóján megkaptam a Pillangó-díjat, később a tiszti keresztet, na-» gyón meghatott, hogy Magyar- ország ennyire figyelemmel kíséri a külföldi sikereimet. Szerettem volna ezt valamivel viszonozni. Először egy alapítványra gondoltam, azután eszembe jutott, az lenne a legjobb, ha egy olyan filmet gyártanék, amely példa is lehetne a mai fiatal filmeseknek, amely- lyel bizonyítanám, hogy érdemes magyar filmet a magyar piacra gyártani. Mert a közönségfilmre áldozott pénz ugyanúgy megtérül, mintha más üzletbe fektetnénk a vagyonúnkat. Ha ezt sikerül bebizonyítani, akkor itt is megjelennek a valódi befektetők úgy, mint Hollywoodban, Németországban, vagy Franciaországban, s a magyar filmipar is virágzásnak indulhat.

— Miben különbözik a sikerfilmgyártásnak a hollywoodi és a magyar receptje?

— Ha lenne receptem a hollywoodi, vagy a magyar sikerhez, akkor én lennék a világ leggazdagabb embere. Recept nincs. Ötletek vannak. Az ötletek megvalósítása az érdekes. Ám azt soha nem tudhatjuk, hogy melyik lesz közönségsiker. Ez egy remény, egy álom, hogy a közönséggel sikerül megtalálni az összhangot, és sikerül elszórakoztatni őket másfél órán keresztül.

— Van már újabb magyar filmötlete?

— Nem, egyelőre az volt a célom, hogy ezt az egy filmet megcsináljam, befejezzem. A jövő esztendőre pedig a külföldi vállalatomnál lesznek kötelességeim.

— Mi lesz a következő filmje?

— A Terminator harmadik része.

Csath Róza

Lemezajánló — a vegyes kar CD-n

A BÉKÉSCSABAI BARTÓK BÉLA VEGYES KAR

Cd-kazettán is megjelentek már a vegyes kar legszebben hangzó dalai Rázga József karnagy vezetésével

„A közönséget nem szabad leváltani”

Együtt gondolkodás lélekről, emberekről Réz András filmesztétával

Réz András filmesztétával volt szerencsém a minap találkozni.

Egy mentálhigiénés konferencián tartott a rá jellemző köny- nyedséggel, humorral és nagy elméleti tudást sejtető intelligenciájú előadást. Egy röpke szünetben beszélgettünk vele erről- arról, a fiatalság, a lelki egészség, a filmművészet dolgairól. íme egy kis ízelítő a Réz András-i gondolatokból.

Több évszázad kórusterméséből válogat igényes ízléssel a békéscsabai Bartók Béla Vegyeskar frissen megjelent CD-lemeze. A koncepciózus darabválasztás reprezentatív portrét is nyújt az együttesről, megmutatja „erősségeit”, ugyanakkor hatásos fokozást sugall. így halad a letisztult kórustechnikákat alkalmazó régi vallásos énekkari hangzástól — Viadana, Victoria, majd C. Franck egyik örökzöldje, Saint-Saens és Mendelssohn darabjai — korunk gyakran csak áttételesen vallásos, érdesebben expresszív zenei nyelvéig, Kodály, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc kórusműveiig. Ez a kis zenetörténeti áttekintés egy hangversenyműsor módján betekint a kóruséneklés bölcsőjének számító reneszánsz és a szintén hallatlanul gazdag romantikus vallásos kórusirodalomba, majd kitűnő karnagyuk, Rázga József az egyéniségéhez nagyon közel álló 20. századi magyar művek bemutatásával súlypontozza a CD műsorát.

A szövegmondás és a köté- sek-elválasztások rugalmas változatossága, a tiszta, jó artikuláció valóságos kultusza -— e sorok írója számára a legkönnyebben megfogalmazható módon talán ez jelenti a Bartók Béla Vegyeskar zenei névjegyét. Bizonyára ezért sem lehet véletlen, hogy a magyar „klasszikusok”: Kodály, Bárdos, Farkas Ferenc darabjai oly ihleteden, karakteresen hangzanak fel előadásukban. A magyar nyelv ritmusa adja itt azokat a leheletfinom rövidítéseket és nyújtásokat, amelyek a leírt kottaképpel tökéletes összhangban ugyan, de mégis előadói szabadságot jelentenek, és amelyektől élővé és lélegzővé válik a zenemű megszólaltatása. Ha karnagyuk dirigálását látjuk,

érezni, mindez az ő egyéniségéből fakad. Ezt az egyéni — nevezzük így — „magyar hangot” értékelte és díjazta már Rázga József együtteseinél számos nemzetközi zenei verseny zsűrijeA lemezre kiválasztott kórusművek, így karácsonyhoz és. az év végéhez közeledve életünk fontos dolgairól szólnak, áhítatról, hitről, a természet templomáról, ünnepeink múltidéző nagyságáról vagy éppen hétköznapi kedélyéről. E hanglemezajánló terjedelme nem teszi lehetővé a felhangzó összes kórusmű előadásának a kielemzését. De különösen tetszettek Bárdos Lajos művének, a Zrínyi harmadik énekének hatásos fokozásai, fajsúlyos formálása. Jelentős alkotás, méltó tolmácsolásban. Másik kedvencem az arehaizáló hangú, varázslatos adventi hangulatot képviselő

Szokolay-darab, az Áldjuk Isten nagy Kegyelmét egyben hálás, szívhez szóló énekelnivaló a szopránszólót megszólaltató Rálik Szilvia számára. Külön kell szólnom a három énekes szólistáról. A már említett szoprán mellett dr. Andrássy Gyula és Öllé Attila produkál valóban felejthetetlen pillanatokat a lemezt lezáró fergeteges olasz operaparódia (R. Genée: Olasz saláta) előadásában.

Ma az együttes az ifjúsági ház keretében városi énekkarként működik, nemrég ünnepelte 20 éves fennállását. Számukra és Rázga karnagy számára születésnapi ajándék, közönsége számára karácsonyi meglepetés a lemez. Sokan lesznek, szép zenék kedvelői, akik pihenésre, élményre vágyva, szívesen veszik a kezükbe ezt a kitűnő hangfelvételt.

Gyenge Enikő

— Húsz éve oly sok konferenciát, akciót, mozgalmat terveztek az egészség, a lelki egészség témakörében, de mintha mégis csak egy helyben állnánk, vagy éppen lejjebb csúsznánk. Ón szerint mit lehetne tenni, hogy végre valami előnyére változzon az emberek közérzetében?

— Szerintem látványos, nagy, központilag irányított változásokat sem a múlt rendszerben, sem most nem lehetett, lehet csinálni

— kezdi a filmtudor, fdozófus, esztéta stb, stb. — A konferenciák tökéletesen értelmetlenek abból a szempontból, hogy amik itt elhangzanak, a gyakorlatban többnyire nem lehet megvalósítani. Á haszon a találkozások értékében rejlik, abban, hogy ezek az emberek szót váltanak egymással. Egyébként ezt nem tudják megtenni, jönnek, mennek levelek, faxok, de az mit sem ér. Amit itt egymással beszélgetnek, talán máshol is kipróbálják. Ez egy furcsa térítő munka. Hallunk arról, hogy cenzor kellene, valamiféle kontroll a lélekromboló fdmek, tv-játékok, írások kigyomlálására. Ez ma már így nem működik.

— Ón beszélt a kommunikációs szenny áradatról, ami elborítja a vizuális kultúrát. Látom, hogy az óvodásokat, kisiskolásokat nem köti le a mesefilm, a rajzfilm, a kedves történet. Hallottam, hogy nyugaton már felnövekvőben egy új nemzedék, amelyik kiábrándult az akciófilmek világából. Nálunk éppen az ellenkezője tapasztalható.

— Hát a mai gyereknek a kedves témájú rajzfilm már lassú tempójú. Határozottan szét kell válogatni, ami a moziba, a videotékába vagy a televízióba kerül, sőt az sem mindegy, melyik televízióba (mozicsatoma, kereskedelmi vagy közhasznú tévé). A moziba járáshoz szándék és pénz kell. Korlátozásra nincs szükség, korhatárjelölés, egyéb információ beszerezhető. Kellene egy rendes, jó, korrekt tájékoztatás az egész médiában, olyan mozgókép-információ, amit figyelembe lehetne venni. A tévében régen három műsor is foglalkozott a kultúrával, ma a legtöbb kiszorult, itt-ott véletlenül foglalkoznak vele. Az én gyerekem, 12 és fél éves lány halmozottan előnyös helyzetben van, tudom irányítani, elolvassa a tájékoztatókat és tud dönteni. Mi lesz a többi gyerekkel? A mozi a fiataloké elsősorban, a video a családoké és messze a legrosszabb a mindenkié, a tévé, az állandóan kéznél van. Nem azért kárhoztatom, mert árt, viszont nem ad döntési teret, készen szállítja a filmeket. Leveszi a vállamról a gondolkodás Jerhét, odatálalja a műsorát a nappali közepére. Akár sírni, akár nevetni vagy izgulni akarok, azt kell fogyasztanom, amit közvetítenek. Persze minél több csatorna van, annál nagyobb a választás lehetősége, elviselhetőbb a helyzet.

—Milyennek tartja a mai magyar filmgyártást, a filmrendezők helyzetét?

— Gyalázatosán rossznak. Ez várható volt és nem döbbent meg. A magyar filmgyártás már régen úgy döntött, hogy FILMMŰVÉSZET lesz, voltak vitathatatlanul szép fesztiválsikerei. Akkor úgy érezték a világban, hogy a magyarok tudnak valamit. Amikor a vasfüggönyt elbontották, már nem voltunk politikai, művészeti szempontból érdekesek. Másfajta film kellett volna. Már nem arról szól a történet, hogy a filmeken kimondják azt, amit az újságokban nem lehet leírni, mert le lehét írni. Lassan reagálnak mindezekre a filmrendezők, igazán reményteljes, tehetséges utánpótlásról nem tudok. Egy új generáció már azon gondolkodhatna, hogyan lehet a közönséggel kommunikálni? Nem feltétlenül az a film kell, amelyik minden fesztivált megnyer, de háromezer ember kíváncsi rá. Tavaly egyetlen film készült, amely minden várakozást felülmúlt, Tímár Péter Csinibabája. Tömegfilm akkor készül majd, ha megéri, ehhez pedig filmtörvény szükséges és hogy a vállalkozónak hasznot is hozzon a gyártás. A közönséget nem lett volna szabad egyszer és mindenkorra leváltani. A világ más közönsége számára is legyen élvezhető a magyar film. Az istenek a fejükre estek bots- wanai mozi, mégis világsiker lett. Az ő filmes tradícióik a magyarokéhoz képest csekélyebbek, akkor miért nem tudja elviselni a magyar filmrendezői gárda a fenti kritikát? Bede Zsóka