Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-18 / 295. szám
12 £sarU 1997. december 18., csütörtök _________________________Egy rendőr, egy történet ________________________ Há t akkor mehetünk a börtönbe Horváth Imre törzszászlós FOTÓ: fazekas LÁSZLÓ Horváth Imre vagyok, 1982 áprilisa óta rendőr. Nem volt nehéz eldöntenem milyen pályát választok, édesapám is rendőr volt, körzeti megbízott. Onnan ment nyugdíjba. A szeghalmi kapitányságon kezdtem mint közlekedési járőr, aztán URH-s gépkocsi- vezető lettem, majd baleseti helyszínelő. Közben elvégeztem a tiszthelyettesi sulit és a zászlósképzőt — egy-egy év bentlakásos képzés —Jelenleg törzszászlós a rendfokozatom. Két évig körzeti megbízott voltam Körösiadányban, a többit itt Szeghalomban húztam le. Most vizsgáló vagyok, a körzetünkben bekövetkezett balesetek részletes tisztázását végzem, és az én történeteim a közúti balesetekhez kapcsolódnak. Talán mosolyogni lehet rajtuk, de jobban szeretem az ilyeneket. Túl sokat találkozom a tragédiával az utakon. Szeghalom közelében az egyik vasúti átjáróban összeütközött két személygépkocsi. Szolgálatban voltam, hát én mentem. Nem volt nagy találkozás, kisebb sérülésekkel megúszták a résztvevők, ettől függetlenül nekünk el kell végeznünk a feladatokat. Megkérdezzük, ki hogyan látta, ha vannak szemtanúk, akkor őket is. Aztán jöhet a helyszín vallatása, centiméteres pontosságú rajzokat készítünk amiket fényképfelvételekkel dokumentálunk és még egy sor tennivaló van ilyenkor. Többek között az alkoholfogyasztást kizáró vagy igazoló vizsgálat is. Ekkor sem maradt el és így derült ki, hogy az egyik autó vezetője ivott. Később az orvosi vizsgálat során az is kiderült, hogy nem volt magas az alkoholszint, de ez a tényen nem változtatott. Tilos alkoholos befolyásoltság alatt a járművezetés. És ráadásul ő volt a hibás, ugyanis nem az út kanyarulatának megfelelő vonalon vezette a kocsiját, magyarul „leszúrta” a kanyart és ekkor ütközött össze a szembejövővel. Ezt ő tudta, elismerte a hibáját, tehát ilyen szempontból tiszta volt az ügy, úgyhogy a hivatalos papírok elkészítésének nem volt semmi akadálya. Beidéztük hát.a kapitányságra az egyik délelőttön. Jött is a kezében egy bőrönddel, letette a széke mellé. Elkészítettük a kihallgatási jegyzőkönyvet, elolvasta, aláírta ahol kellett, aztán fogta a bőröndjét és így szólt — Hát akkor mehetünk! Mondtam neki, ő mehet, én maradok, mert még dolgom van. Jó, hát akkor ő elmegy egyedül is — folytatta —, csak, azt mondjam meg neki, hol van a börtön. Nem tudom meddig magyaráztam, hogy ezért nem zárja senki börtönbe. Indulás előtt otthon elköszönt az asz- szonytól is, nem csoda, hogy csalódott volt kissé. Szeghalom külterületén egy lovas szekér kanyarodott balra éppen az őt előző személygépkocsi elé. Az ütközést nem lehetett elkerülni, úgyhogy az megtörtént annak rendje és módja szerint. Egyszerre értünk oda a mentősökkel. Az autó jól összetört, a benne ülők is, bár életveszélyes sérülés szemmel láthatólag nem volt. A fogatot hajtó két személy a bakkal együtt hatnyolc métert repüli és aránylag szerencsésen értek földet, de az egyik úgy jajveszékelt, mintha a végét járta volna. A másik szép csendben üldögélt a földön, egy szót nem szólt, hát nem is foglalkozott vele senki. A mentősök a nagyhangút vákuumágyba fektették, aki még ott is siratta magát, aztán elvitték a többi sérülttel a kórházba. Én pedig hozzá- kezdtem a helyszíneléshez a szokásos módon. Odamentem a földönülőshöz — mert még akkor is a földön ült —, és megkértem, mondja el hogyan történt a baleset. Elég fájdalmas arccal nézett rám, de nem szólalt meg, hanem mutogatni kezdett. Na mondom magamban, jó nagy sokk érhette, hogy már beszélni sem tud. Próbálkoztam így is, úgy is szót érteni vele, de nem ment. Közben megérkezett a felesége és megoldódott a rejtély. Süketnéma volt szegény és a kézjeleivel magyarázta el, hogy neki nagyon fáj itt és itt. Őt is kórházba szállították, csonttörése volt. A nagyhangút addigra kiengedték, kutya baja nem esett. A későbbi meghallgatása is emlékezetes marad, mert ilyen csendben szerintem még nem folyt jegyzőkönyvírás a kapitányságon. Lejegyezte: Fazekas László Kovács István világbajnok fantasztikus ajánlataival • • On is nyerő lehet:- páratlan árkedvezmények a legnépszerűbb Fiat modellekre: Bravo, Brava: 195 000-290 OOO Ft-ig Marea: akár 330 000 Ft-ig- ajándék me tálfény valamennyi típusra- a lehető legkedvezőbb finanszírozási ajánlatok- ellenállhatatlan árak (árgarancia: január 10-ig!)- vásárlás esetén főnyereményként egy Fiat Cinquecento Mindehhez ráadásként Fiat Nyílt Hétvégére várjuk Önt december 20-21-én az ország 35 Fiat márkakereskedésében. Nyugdíjasok voltak a vendégek Éwégi találkozó Gál tábornok tájékoztatja a meghívásnak eleget tevő nyugdíjasokat A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság éttermében december 16-án régen nem látott kollégák köszönthették egymást, akik meghívást kaptak a főkapitányság vezetésétől egy délutáni találkozóra. Nyugállományba lépett volt rendőrségi dolgozók találkozójára került sor ekkor. Az aktiv dolgozók vendégül látták ezen a napon egykori munkatársaikat, és egy közös vacsora mellett felelevenítették a múltat, kicserélték gondolataikat a jelenről. Mielőtt azonban erre sor került volna, dr. Gál László dandártábornok, megyei főkapitány egy részletes tájékoztatót nyújtott a jelenlévőknek a főkapitányság éves munkájáról, napi gondjairól. A nyugdíjasokat érintő kérdésekre térve elmondta, hogy amit lehet megtesznek a különböző juttatásokat, nyugdíjkiegészítéseket magába foglaló problémák megoldásában, ám az anyagi korlátok határt szabnak, olykor meghiúsítják az ilyen terveket. Sajnos a rendőrség ünnepein — bárhogy is szeretnék — erkölcsi elismerésen túl alig tudnak valamilyen anyagi, netán életkörülményt javító juttatást nyújtani az egykori kollégák részére. Ezek után Dinók András alezredes a főkapitányság személyzeti osztályának vezetője ismertette az erre az alkalomra kiadott belügyminiszteri parancsot. Gazsi András nyugállományú rendőr alezredes, a megyei főkapitányság egykori pénzügyi osztályának vezetője a Belügyminiszter által ajándékozott dísztőrt vehette át. —kas Gazsi András nyugalmazott alezredes a megyei főkapitányság pénzügyi osztályának volt vezetője a dísztőrrel FOTÓ:FAZEKAS LÁSZLÓ Úgy beszélt anyjával, ahogy az űtszéli csavargókkal szokás A MOSDATLAN SZÁJÚ KÁROMKODÓT FÉLMILLIÓRA BÜNTETTÉK „Tóth Márton tótkomlósi lakos nem nagyon tiszteli szüleit. Felnőtt ember már, tudnia kellene, hogy a szüleivel szemben mivel tartozik. Azonban nem vett eddig figyelembe semmiféle kötelességet, tiszteletet, úgy bánt az édesanyjával, mint ahogyan a jött-ment útszéli csavargókkal szoktak. Nemrégiben testvéreivel veszett össze az édesanyja miatt. Előttük az útszéli mocsoktalanságok özönét mondotta az édesanyjára. Végül a csendőrök megtudták a dolgot, a mosdatlan szájú káromkodót feljelentették. A járásbíróság a kihallgatott tanúk vallomásai alapján beigazolt nak látta, hogy Tóth az egyedüli gyerek a környéken, aki a szüleiről nem ismételhető kifejezésekkel nyilatkozott, ezért becsületsértés vétségében bűnösnek mondotta ki. Hogy aztán a válogatott káromkodásokat elfeledje, félmillió korona pénzbüntetésre ítélték." Ennek a szégyentelen Tóth gyereknek az esetével az 1923- ban megjelent Orosházi Friss Újság novemberi számában találkoztunk. Az akkori „Zsaru”, bocsánat „Csendőr” rovatban a példás büntetés olvastán bizonyára megrettentek a hasonló hajlamokkal megáldott fenegyerekek, merthogy a komlósiak akkori Marcijának is megjött az esze — ez is az írásból derült ki —, lelkiismerete felébredt, nem fellebbezett és megígérte, hogy határidőre pontosan befizeti a félmillát. Tallózta: Csete Ilona
