Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-16 / 293. szám
DÍSZFÜZÉR hl kork írói Gyulán, a Göndöcs Benedek Szakképző Iskolában nyílt kiállítás karácsonyi díszekből, amelyek a legkülönfélébb anyagokból készültek (12. oldal) ÜNNEPI ASZTAL... Karácsonykor végre együtt ül asztalhoz a család. Döntően fontos ilyenkor a terítő, az evőeszközök és a lakásba kerülő díszek (13. oldal) ...NÉGY1ÁBIÍ AJKKAL Akár tetszik, akár nem, itt a tél. Négylábú barátaink nem védekezhetnek a hideg ellen ruhával, cipővel, de van saját bundájuk (13. oldal) Magánnyugdíj, vegyes nyugdíj, választhatunk IX. Időskorunkban MEGNYUGODHATUNK? A megyei nyugdíjbiztosítás igazgatója, dr. Vízhányó Mihály segít eligazodni a társadalom- és nyugdíjbiztosítási változások új rendszerében. Amennyiben olvasóinkban kérdés merül fel ezekkel kapcsolatosan, írjanak, igyekszünk válaszolni. — Az új ellátási rendszerben a magánnyugdíjpénztári tagság a pályakezdőknek kötelező. Pályakezdőnek azt kell tekinteni, aki életében először 1998. június 30-át követően létesít járulékfizetési kötelezettséggel járó jogviszonyt és 42 évesnél fiatalabb. 1999. augusztus 31-ig azonban az is beléphet a kötelező magánnyugdíjpénztárba, akinek ez nem kötelező, de tevékenysége alapján nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett, vagy nyugdíjjárulék fizetésére megállapodást köt. — Hogyan kezeli a befizetett összegeket a magánpénztár és milyen mértékben kell fizetni a hozzájárulást a tagnak? — A magánpénztár a költségekkel csökkentett befizetéseket — hozamait — az egyéni számlán gyűjti. A tag az általa kötelezően fizetendő nyugdíjjárulék egy részét tagdíjként fizetheti be. Ennek összege jövőre a havi jövedelem 6, 1999-ben 7, 2000- től pedig 8%-a. Az alapul szolgáló jövedelem a bruttó átlagkereset kétszerese lehet, amelynek összegét minden évben jogszabály állapítja meg. A várható összeg 1998-ra havi 130 000,- Ft. A felső összeghatár 10 százalékáig a tagdíj önkéntesen, esetleg a munkáltató által átvállalva, kiegészíthető. Ez azt jelenti, hogy a 60 000,- Ft-os jövedelemmel rendelkező tag egyéni számláján 1998-ban havonta 3600,- Ft-ot gyűjthet befizetés nélkül, amely 6000,- Ft-ig kiegészíthető. Az egyes pénztárak működési költségeit természetesen figyelembe kell venni. Aki önként választotta a magánpénztári tagságot, 2000. december 31-ig bármikor visszaléphet a kizárólagos társadalombiztosítási rendszerbe, ha visszautaltatja számlájának ösz- szegét is. Áz egyéni számlán összegyűlt pénz a tagé. Halála esetén kedvezményezettje, ha kedvezményezettet nem jelölt, örököse rendelkezhet a számlán összegyűlt összeggel. — A nyugdíjbiztosítási alap alakulása miként alakítható és milyen lehetőségei vannak az egyéni számla nyitásának? — A biztosított számára természetesen nem maradhat következmények nélkül a nyugdíjjárulék elvonása a nyugdíjbiztosítási alapból. Az, aki az egyéni számlán gyűjtött nyugdíjjárulékát nem utaltatja vissza a nyugdíjbiztosítási alapba, az egyébként járó nyugdíjnak háromnegyedét kapja. Ezt a nyugdíjat egészíti ki az egyéni számlán gyűjtött összeg. Az egyéni számla összegéről a tag a társadalombiztosítási rokkantsági vagy öregségi nyugdíj jogosultságának megnyílásakor rendelkezhet. Lehetőségei: az összegyűlt összeget a jogszabály előírásai szerint visszautaltatni a nyugdíjalapba; a megtakarítás teljes összegét felvenni, ha a tagdíjfizetés időtartama nem érte el a 180 hónapot; saját maga részére életjáradék megállapítását kérni; saját maga és kedvezményezettje részére életjáradék megállapítását kérni; saját maga részére életjáradék megállapítását, kedvezményezettje részére pedig meghatározott időtartamú járadék megállapítását kérni. (Folytatás a 12. oldalon) __________Anya! Ezt nem teheted! Sz ükségünk van rád! Margit, amikor elvégezte az általános iskolát, egy gyárban szürke kis segédmunkásként helyezkedett el. Tanulni nem volt kedve, pedig a tanárok jó eszű gyereknek tartották. Jó kollektívába került, s tulajdonképpen elégedett volt a helyzetével. A sors kiszámíthatatlansága folytán azonban nem kellett a gyárban ledolgoznia az életét, ahogyan azt tervezte, mert egy januári napon rosszul lett, s beszállították a megyei kórház belosztályára. Vakbélgyulladás. A nála húsz évvel idősebb főorvos műtötte, s talán mondanom sem kell, beleszeretett a 17 éves lányba. Feleségül kérte. A főorvos szeretetreméltó volt, becézte, szerette, s segítette ifjú asszonyát. Margit pedig rövidesen szült egy fiút, Robit, és egy évvel később egy kislányt, Katit. Imádta a gyerekeit, s a kívülállók azt látták, jól neveli őket. Semmi baj nem volt mindaddig, amig a gyerekek iskolába nem kerültek. Reggel az apjuk elvitte őket, délben az anyjuk ment értük. S ez így ment nap mint nap. Csakhogy az asszonyt az évek múlásával nem elégítette ki a gyereknevelés és a háztartás. Unatkozni és inni kezdett. Zugivóvá vált. Mire a gyerekek 11, illetve 12 évesek lettek, többször tapasztalták, hogy anyjuk a sárga földig leissza magát. A férj tehetetlen volt. Mire este hazaért, feleségét mély álomban találta. A lakásban felfordulás és hideg vacsora várta. Ha azt akarta, hogy a gyerekek is meleg ételt egyenek, nekiállt, hogy egy tasakos levest és egytál ételt készítsen. Pedig holtfáradt volt, különösen műtéti napokon. Repültek az évek, az ünnepek mindig úgy teltek, hogy az asszony már délre megitta a maga adagját, s estére teljesen „kiütötte magát”. Megvett ő minden szépet és jót a gyerekeknek, talán még többet is, mint amire szükségük lett volna. Szerette is őket a maga módján, de talán nem úgy, ahogyan elvárták. A családja előtt sohasem ivott, az italt a lakás különböző helyein rejtette el. A kamra bizonyult a legjobb rejtekhelynek, hiszen oda ritkán nyitottak be a családtagok. Megmeghúzta a vod- kás üveget, s ott folytatta, ahol abbahagyta. A gyerekek sokáig könyörögtek az apjuknak, tegyen valamit. De a férfi, talán még önmagának sem vallotta be az igazat. Homokba dugta a fejét. Azt mondogatta a gyerekeknek, bizonyára tévednek, az anyjuk nem iszik annyit, ami ártalmas lehetne az egészségére. Egy idő után már nem szóltak az orvos apjuknak. Teljesen feleslegesnek tartották. Mindketten leérettségiztek, s beiratkoztak a főiskolára, távol otthonuktól. Egyre ritkábban látogattak haza, mert lelkileg nehezen viselték el anyjuk leépülését. Margit hirtelen egyedül maradt. Feleslegesnek érezte magát. Sokat tépelődhetett, s egyszer talán bekattanhatott, miért maradt magára. Imádott fia néha hetekig nem hívta telefonon. Kati is egyre ritkábban jelentkezett. Úgy érezte, vége. Mindennek vége. Illuminált állapotban harminc altatót vett be egy deci vodka segítségével. Robi, a fia mintha megérezte volna, bajban van az édesanyja. Hiába hívta telefonon, hogy bejelentse, délután érkezik, senki sem vette fel a készüléket. Amikor benyitott a lakásba, az anyját a földön fekve találta. Dühösen rángatni kezdte. Azt hitte, a szokásos részegség. Aztán észrevette, ez más, valami nagy baj lehet. „Anya, ezt nem teheted! Szükségünk van rád” — kiabálta, s férfi létére sírni kezdett. A mentő szinte az utolsó percben vitte be. Mindez karácsony előtt három héttel történt. Robi üvöltve vonta felelősségre az apját, akit porig sújtott felesége öngyilkossági kísérlete. Hallgatta a fiát, s arra gondolt, talán le kellene kenni neki egy pofont, ne viselkedjen így vele. Aztán rádöbbent, nincs erkölcsi alapja. Robinak igaza van. Ha odafigyel rá, amikor anyját féltve arra .kérte, tegyen valamit, struccpolitikát folytatott. Nincs tehát joga arra, hogy a fiára haragudjon. Még mindig szerette a feleségét, olyannak, amilyen. S azon gondolkodott, hol ronthatta el? Mikor kezdett el inni az asszony? Mi elől menekülhetett az alkohol fogságába? Mi elől? Hiszen ő — hite szerint — mindent megtett, hogy a családja boldog legyen. Semmiben nem szenvedtek hiányt. Margitot nem engedte dolgozni. Azt akarta, hogy otthon maradjon, s nevelje a gyerekeket. Annak idején azért nem vette el a gyűrűs menyasszonyát, aki orvos volt, mert a nő nem akart lemondani a hivatásáról. Márpedig az orvosnak ügyelnie kell, nem is keveset. S akkor ki neveli a gyerekeket? Persze ezen már kár meditálni. Az asszonyt elvonókúrára kell vinni. Bármennyire is viszolygott a gondolattól, meg kell tenni. Az asszonyért, a gyerekekért, őérte. Talán van még visszaút. Béla Vali Annyira fáj... A HÉT FOTÓJA Jegyzet Szívből szerezz örömet! Amikor pár évvel ezelőtt meghallottam, hogy tanfolyamot szerveznek ,.Tanulj meg szeretni" címmel, elnevettem magam. Micsoda butaság! Ugyan ki az, aki nem tud veleszületett természetességgel szeretni? Hogyan lehet megtanulni szeretni? Azóta másként gondolkodom. Bizony lehet, meg kell tanulni szeretni. Elsősorban önmagunkat, hogy aztán másokat is szeretni tudjunk. Gondolom, most sokan mosolyognak, mint annak idején én is. Pont magamat ne szeretném? Ugyan már, dőreség! Nézzen csak a lelke mélyére az, aki nevet. Nem szokta magáról azt mondani: „kövér vagyok, elviselhetetlen a természetem, ronda az arcom, mint egy kuko- ricakóró olyan az alakom...” és még sorolhatnám napestig, mi minden kivetnivalót találunk önmagunkon. Márpedig aki igazán tud Szeretni, úgy fogadja el önmagát, amilyen. Kövér, sovány, csúnya, tök mindegy. Csak békében legyünk önmagunkkal, akkor tudunk másokat is elfogadni olyannak, amilyen. Napok múlva itt a szeretet ünnepe. Ne az legyen a legfontosabb, hogy kinek milyen drága ajándékot veszünk. Inkább az, örül-e, akinek szánjuk? Mert hiába kapja meg csemeténk a harmincezer forintos nintendót, vagy az áhított Barbie-babát. Egyáltalán nem biztos, hogy örülni fog neki. Kérte, megkapta, kész! Mi ebben a meglepetés? Emlékszem, amikor a fiam 13 éves volt. Arra kért, születésnapjára vegyek neki egy görkorcsolyát. Nem volt filléres dolog, gyűjtögetni kellett rá. Egyetlen egyszer vette fel, aztán elajándékozta az unokatestvérének. Amikor felelősségre vontam, azt felelte: Ne kényeztess el! Tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki belőled!” Jó lecke volt. Azóta egész évben arra készülök, hogy örömet, meglepetést szerezzek. Nem várok kívánságlistát, hanem figyelem a gyerekeimet. Ilyen egyszerű. Tényleg csak egy kis odafigyelés. Miről beszélnek, mi foglalkoztatja őket? S ha időt szakítunk arra, hogy néha „parlamentet játsszunk”, ahol mindenki elmondja örömét, bánatát, már nincs is nehéz dolgunk, hogy ajándékainkkal szeretteinknek igazi örömet szerezzünk. B. V. Jégszobrászat. Mínusz 20 fok alá süllyedt a hőmérséklet Moszkvában, lehetőséget adva a jégszobrászoknak valami „maradandó” létrehozására fotó: feb-reuters
