Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-16 / 293. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1997. december 16., kedd Szpisják Erika: „Hiszek abban, amit csinálok” Sokszor pizsamában köt csokrot Az ember életében a véletlenek gyakorta nem elhanyagolható szerepet játszanak. Szpisják *■ Erika például aligha lenne ma a tudomásunk szerint a környéken egyetlen éjjel-nappal nyitva tartó virágüzlet tulajdonosa, eladója és persze beszerzője, könyvelője Békéscsabán, ha... Ha 1992-ben nem szűnt volna meg a Skála Sarok, és ő nem válik munkanélkülivé. — Valamit lépnem kellett, de azonnal, mert mi sem áll tőlem távolabb, mint a tétlenség. A munkaügyi központban nézegettem a különféle prospektusokat, átképzési lehetőségeket s végül egy tanfolyamon akadt meg a szemem. „Bio- kertészképzés Orosházán”. Rögtön tudtam, ez nekem jó lesz. Addig Békéscsabára jártam be Telekgerendásról, azután másfél évig az ellenkező irányba induló vonatra szálltam fel reggelente. Azt mondja, eközben teljes szemléletváltozáson “ment át. És — így fogalmaz — megcsípte valami, ami nem hagyta nyugton, és egyre erősebben befészkelte magát a gondolataiba. Minden, ami a bio fogalmába tartozik, az egészséges életmódtól kezdve a kertben „biósan” nevelhető virágokig. — Otthon is volt saját virágoskertem, mindig szerettem a növényekkel foglalkozni, falusi lány szinte ki sem kerülheti az efféle foglalatosságokat, de ez valahogy más volt. Egyenes következménye pedig, ahogyan már akkor tudtam: tovább is gondolom majd az egészet... Először egy Csaba környéki virágkertésznél helyezkedtem el, tettem-vettem nála. Szedtem, öntöztem, bimbóztam. Aztán az „Elvira-virág”-nál folytattam. Szabóné kertészetében Jaminában rengeteget tanultam, nagyon hálás vagyok neki. Csodálatos két év volt! Jó érzés, amikor az ember egyszer csak észreveszi, hogy szinte összenőtt a virágokkal... Hallgatom Erikát, aki bámul- nivaló szenvedéllyel mesél az élete jelentős részét kitöltő virágos hétköznapjairól. Ünnepe nincs is ideje, ahogyan mondja, éppenséggel nem is hiányzik, annyira leköti a tengernyi tennivaló. —- Az idén februárban elhatároztuk Bús Vilmossal, akivel korábban együtt dolgoztam, hogy megpróbáljuk önállóan. Azóta már inkább én érezhetem magaménak az üzletet, talán nem ró meg érte senki, ha így fogalmazok: ezt a kis virágszalont. Azt már a kezdetnél tudtam, hogy csak ugyanazt kínálni, mint a többi virágos, kevés lesz. A pluszt az jelenti, hogy ide éjjel is csengethetnek. Sokszor pizsamában kötök csokrot, de látom, hogy akinek átadom, valami szépet és jót, szóval örömet szeretne szerezni vele valakinek. És ez nekem is öröm. Apróbb ajándéktárgyakat is kínálunk, ez is jól kiegészíti a munkát. Hiszek abban, amit csinálok, és érzem, megtudok kapaszkodni. Mert meg akarok. A legfontosabb persze mégis az, hogy elégedett legyen a vevőkör. Az igazi tükröt ők tartják elém. Én pedig igyekszem hasznosítani, amit tíz év alatt tanultam, tapasztaltam. Fábián István Sárréti mesemondók Hét település nyolc általános iskolájának negyvenöt alsó tagozatos tanulója vett részt a szeghalmi székhelyű Sárrét Rádió által a napokban szervezett mesemondó versenyen. Az 1-2. osztályos tanulók között a következő sorrend alakult ki: 1. Háti Angelika (Zsa- dány), 2. Kiss Adóm (Szeghalom), 3. Pándi Tünde (Szeghalom) és Kereki Adóm (Vésztő). A 3-4. osztályosok versenye így zárult: 1. Kurucsó Annamária (Vésztő), 2. Dorogi Ramóna (Körösladány), 3. Csatári Mónika (Dévaványa) és Sánta Tamás (Körösladány). (i) Emberek, ugye, hogy lehet barátságban élni. Köztudott, hogy a kutya és a macska ősi ellenség. Felvételünk ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A két jó „lélek” Békéscsabán, a Bajza u. 21. szám alatt él békében, barátságban, gazdájuk Fabula Pál Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A magyar nyelv hete után... Bizony nagy szükség van nyelvünk őrzésére, ápolására, hiszen nyelvében él a nemzet. Ezzel kapcsolatban ismét örülhetünk, hogy a magyar rádió megszervezi az Arany János szavalóversenyt, s ebbe bevonja a külföldön, határainkon túl éló' magyarokat — diákokat, költőket, írókat. Jó lenne, ha ilyen — nem szeretnék senkit sem megsérteni, de mégis — kampányjellegű megmozdulás helyett egész évben ápolnánk, őriznénk nyelvünket. Ha megnézzük, hogy a szomszédos országokban ún. ,,nyelvtörvényt” hoztak, s mindent elkövetnek, hogy a magyar nyelvű iskolákat elsorvasszák, akkor el kell érnünk, hogy legalább olyan mértékben legyenek magyar nyelvet is tanító iskolák, mint voltak a Ceausescu-rendszer idején a falurombolás elleni, oktalan tiltakozásunk előtt. A dolog másik része az, hogy hazánkban a magyar nyelv tele van idegen —főleg az angolból átvett — szavakkal, olyan kifejezésekkel, amelyek tőlünk idegenek. Ehhez járul még a tévé által megvásárolt több ezer olyan film, amelyek a tőlünk idegen gondolkodást, erőszakot s a családi élet — mint a nemzet alapvető egysége, a család — alkotmányos jogait sértő, s a nyomdafestéket nem tűrő szinkron-tolmácsolásokkal. Ez fejlődésnek nevezhető? (Például a többszörös Oscar-díjas új-zé- landi filmben is a kiskorú lány megerőszakolásán, a család szétesésén túl szinte minden 5 percben elhangzott egy ilyen ocsmány kifejezés.) Tanáraink — véleményem szerint — csak lexikálisán adják át a tudást, mert különben nem történhetne meg, hogy a magyar futballválogatott— amelyre büszkéknek kellene lennünk — nem érzi át a nemzeti himnusz komolyságát, hanem rágógumival a szájukban némán hallgatják azt, miközben előtte az ellenfél minden egyes játékosa vigyázállásban, kellő komolysággal énekelte a saját himnuszukat. Ez már a tanáraink hibája is. Tisztelet azon egyre növekvő számban lévő iskoláinknak, ahol erkölcsöt is tanítanak s megkövetelik e magatartásformát. Lehetne nálunk is nagy klasszikusaink (Arany: Toldi szerelme) vagy most élő íróink műveiből filmet csinálni. Ne kelljen tehetséges fiatal filmrendezőinknek, szövegíróinknak először külföldön (Franciaország, Japán) sikereket elérni, s csak utána figyelünk rájuk. Kovács József nyugdíjas Arra az esetre, ha dugóiba kerül Bezenye és Pittny között.------------------------------------------------------------------—— 9 9%-OS LEFEDETTSÉG A Westel 0660-as mobiltelefonnal a legváratlanabb helyzetek sem érik készületlenül. A mobiltelefonszolgáltatók közül elsőként értük el az országos lefedettséget. Ma 400 bázisállomás és 3 telefon- központ biztosítja, hogy Ön bárhonnan, bármikor telefonálhasson. Minden esetben ©<D©© További információ: 06-80-450-450 • H SBBT« Internet cím: www.westel . hu aMJFW' & I
