Békés Megyei Hírlap, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-09 / 287. szám
SOROZAT 1997. december 9., kedd Ifjú hölgyek, öreg urak — 2. Köszönöm, hogy mellettem maradtál A FELVÉTEL ILLUSZTRÁCIÓ Mari így az ötvenes éveinek vége felé is dekoratív megjelenésű. Látszik a vonásain, hogy fiatal korában figyelemre méltóan csinos nő lehetett. Első találkozásunkkor olyan benyomásom volt róla, ő a világ legboldogabb élőlénye. A mosoly le nem hervadt az arcáról, amíg beszélgettünk. Csak másodszor döbbentem rá: álarc az, amit Mari visel. Ebben a hitemben erősített meg élete történetével. — Ne tarts szerénytelennek, ha azt mondom, negyven évvel ezelőtt én voltam a város egyik legcsinosabb eladó lánya. Úgy zsongtak körül a férfiak, mint virágot a méhek. Büszke lány voltam, hiszen ez volt az egyetlen vagyonom. Persze mindjárt hozzáteszem, könnyű volt akkor megközelíthetetlennek lenni, hiszen össze sem lehet hasonlítani az akkori erkölcsi normákat a maiakéval. Anyám egy szabolcsi nemes; család elszegényedett lányaként ment hozzá a 13 esztendővel idősebb apámhoz, aki a Horthy-érában a főváros rendőrfőnöke volt. Mondanom sem kell, milyen jól éltünk. Amikor pedig én nagylánnyá serdültem, a Kádárrendszerben, sokszor arra sem volt pénzünk, hogy egy kétfogásos ebédet főzzünk, hiszen apám sokáig egy fillér nyugdíjat sem kapott. Anyám pedig mindig is a háztartást vezette, így az én snájdig apám alkalmi munkákat vállalt. Emlékszem, hányszor, de hányszor éreztem rosszul magam, amikor a szomszédba kellett átmennem, hogy kölcsönkérjek két-három tojást. Megalázó volt ez a szüleimnek is. A származásom miatt X-es gyerekként nem tanulhattam tovább. Más dolog, hogy szerencsémre olyan társaságba kerültem már 15 évesen, ahol az irodalmat, képző- művészetet, s világ-látást úgy szívtam magamba mint szivacs a vizet. Ott ismerkedtem meg Ferivel, aki életem nagyszerelme lett, s későbbi férjemmel, Ákossal is. Feri mérnökként a Vízügynél dolgozott. Udvarolni kezdett, s én repestem a boldogságtól. Igaz, észrevettem, hogy szereti a szép nőket, s ez nagyon zavart. Nem tűrtem, hogy mellettem másra kacsingasson, így utólag tudom, butaság volt. Az egyik esti beszélgetésen, amikor áradtak a Körösök, Feri ügyeletes volt, nem jött el. Ákos mellém telepedett és átbeszélgettük az egész éjszakát. Orvos volt, húsz évvel idősebb nálam, és nőtlen. Tudtam, régen tetszem neki, de én nem láttam Ferin túl egyetlen férfit sem... Egyik nap telefonon szüreti mulatságra hívtam a szerelmemet, de ő valamilyen indokkal nemet mondott. Begurultam. Dacból Ákost vittem el. Nem ragozom, anyám legnagyobb örömére a doktor úr megkérte a kezemet és én igent mondtam. Anyám házasságkötésünk előtt egy nappal leült velem beszélgetni. Elmondta, hogy Feri azon a napon, amikor a szüreti mulatság volt, megkérte a kezemet, de ő elutasította azzal, hogy Ákos mellett nagyobb anyagi biztonságban leszek, hiszen Feri gyakornokként alig keresett. Feri vérig sértődött, és ahelyett, hogy velem beszélte volna meg mi történt, sohasem hozta szóba. Akkor nagyon összevesztem anyámmal, de rájöttem, nincs miért haragudnom rá, már úgysem lehet változtatni a dolgokon. Szóval így lettem én szerelem nélkül egy húsz évvel idősebb férfi felesége. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szerettem. De az más, mint 18 évesen szerelmesnek lenni. Pár hónappal házasságkötésünk után kiderült, hogy az én jól kereső orvos férjem olyan smu- cig, mint egy skót. Minden nap kunyerálnom kellett tőle, hogy bevásárolhassak, s ezt én nagyon megalázónak tartottam. Szerettem volna végre szép ruhákban járni. Nem kaptam rá pénzt. Ázt mondta, egy ilyen feltűnően szép asszonynak, mint amilyen én vagyok, nincs szüksége arra, hogy flancol- jon. Házasságkötésünk után egy évvel megszületett az első gyermekünk, egy kislány. Két év múlva pedig a fiunk. Azt gondoltam, Ákos változni fog. De a gyerekholmikra is nehezen adott pénzt. Fogalmam sem volt mennyit keres, mire költi a fizetését s a hálapénzt. A maga módján szerette a gyerekeket, de olyan előkelő idegenként bánt velük. Azt hiszem a gyerekeim soha nem voltak az apjukkal lelki közelségben. Felnéztek rá, hiszen a szakmájában híres volt. De ha bármit meg kellett beszélniük, velem tették. Ákos, miután megkapott, a tulajdona lettem, már nem igényelte, hogy éjszakákat beszélgessen velem. Pedig nagyon szerettem volna megosztani vele minden örömömet, bánatomat. Egész nap egyedül voltam, mindig lestem, mikor ér haza, hogy leüljünk diskurálni. Nem lehetett. Ha hazajött, lefeküdt, és újságot olvasott, tévét nézett. Én pedig ebben a házasságban a világ legmagányosabb asszonyává váltam. Anyám, látva pénztelenségemet, magányomat, nagyon megbánta, hogy szinte belekényszerített ebbe a házasságba. A tízéves házassági évfordulónkon — egy jóakarótól — megtudtam, a férjemnek viszonya van az asszisztens- nőjével. Kiakadtam. Nem töltöttem még be a harmincat, százak bámultak utánam az utcán, a két szülés után is megtartottam az alakomat, egy dekát sem híztam. S az én férjem, túl az ötvenen Tteleszere- tett a beosztottjába, aki ráadásul nálam nyolc évvel idősebb volt. Válásra gondoltam. Csakhogy Ákosé volt minden. A ház, a kocsi, a betétkönyv. Az enyém a két gyerek. Hova mehettem volna velük? Az utcára? Egyébként sem akartam, hogy apa nélkül nőjenek fel. A viszony nem tartott soká. Csakhogy követte más. Akkor már nem törődtem vele. Éltem a magam életét. Nem lett volna nehéz szeretőt találnom. Csakhogy nekem nem szexre volt szükségem. Ákos ugyanis arra az egyre mindig ügyelt. Ha barátnője volt, akkor is teljesítette a házastársi kötelességét. És nem is akárhogyan. Ilyen gondjaim tehát nem voltak. Nekem egy lelki társra lett volna szükségem. De mind ez ideig nem találtam meg. Tudja, sokszor elgondolkodom az életemen. Ha újra kezdhetném, ha ismét 18 éves lehetnék, nem biztos, hogy egy húsz esztendővel idősebb férfit választanék. De hát köztudott, hogy a „ha”-val kezdődő mondatoknak semmi értelme. Ákos 71 éves korában meghalt. Tüdőrák vitte el. Ott voltam mellette, az utolsó percig. A karjaimban halt meg. Az utolsó mondata az volt: köszönöm, hogy mellettem maradtál... Hét éve hagyott itt. S már elfelejtettem azt, ami megkeserítette az életünket. Most is csak azért beszéltem róla, hogy feldolgozzam végre a kettőnk közepesre sikerült kapcsolatát. (Következik: Kiadó a szívem) Béla Vali TAKARÉKSZÖVETKEZET • rugalmasság, • közvetlen hangú ügyfélkapcsolat, • kétszeres biztonság, • szakszerű kiszolgálás, • országosan kiterjedt hálózat, • testre szabott pénzügyi szolgáltatások. VÁLASSZA TOVÁBBRA IS A VIDÉK BANKJÁT, hisz a településén lévőt már Ön is jól ismeri! Endró'd és Vidéke, Gádoros és Vidéke, Gyulavári, Kétegyházi, Kevermesi és Vidéke, Kondorosi, Mezó- kovácsháza és Vidéke, Szeghalom és Vidéke, Tótkomlósi Körzeti Takarékszövetkezet-Aiiűség kamatozik! Folytatódik a »kés megye ^ heti Békés Megyei Hírlap ■ i hírlap több százezer forintos nyereményakciója. Márciusig tart következő nyereményakciónk, melyen azok az előfizetők vesznek részt, akik január, felírnál és március húiapckban folyamatosan előfizetői a Hírlapnak. Ön mindenképpen nyer, mert Békés megye legkeresettebb napilapja már korán reggel házhoz viszi a friss híreket, információkat, megyei eseményeket. — a tájékozott ember lapja! M E G R E N I) E L Ő L A P i ;-----------------------------------------------------------------------------------——-------------------1 M egrendelem a Békés Megyei Hírlap című napilapot ..... példányban a | k övetkező címre: Cím: .................................................................................................................................................... !' A z előfizetési díjat a fenti címen számlával je ..................................utca.....................sz. l entkező kézbesítőnek a továbbiakban zzel □ folyószámláról fizetem inapra 745 Ft □ gyedévre 2235 Ft □ akarítás havonta 246 Ft ...... '1 / Válassza Ön ih ü készpén laPun^t! J A megrendelőlapot a Népújság Kft. rímére — 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sí. — kérjük visszaküldeni, vagy a kézbesítőnknek átadni. J
