Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08-09 / 261. szám
1997. november 8-9., szombat-vasárnap 19 A pszi mesterei (12.) Egy különös képesség: a telepátia Aki fogékony a mi gondolati kisugárzásainkra, képes azokat valamilyen módon érzékelni Az emberiség egyik kétségtelenül legnagyobb fegyverténye az a pillanat volt, amikor az első ember a Holdra tette a lábát Rengeteget lehetett arról a munkáról olvasni, hogy milyen kutatásokat is végeztek az emberiség eme úttörői bolygónk kísérőjének a felszínén. Hosszas kutató-, és szervezési munka előzte meg ezt a nagyszerű pülanatot Talán nem kell még megemlíteni sem azt hogy minden egyes a Holdon töltött percet dollármilliókban lehetett csak kifejezni. Tehát az idő nagyon drága volt, és mégis a NASA egy olyan kísérletsorozatra kapott megbízást, amit az amerikai adófizetők elől gondosan eltitkoltak. A kísérlet célja az volt hogy bebizonyítsák egy különös emberi képesség meglétét, vagy pedig azt végleg meg tudjanak cáfolni. Ezt a képességet a köznyelv csak mint telepátiát, vagy hetedik érzéket emleget. A telepátia kutatása korunk egyik legérdekesebb kutatási területe. Mert miről is van szó? A dolog lényege abban áll, hogy ha nagyon intenzíven foglalkoztat bennünket egy probléma, akkor egy olyan személy, aki fogékony a mi gondolati kisugárzásainkra, képes azokat valamilyen módon érzékelni, és a tudatában több-kevesebb benyomásként azt feldolgozni. A telepatikus képességet szinte minden ember megtapasztalta már valamilyen formában magán, de valószínűen nem is gondolt arra, hogy telepatikus kapcsolat jött létre. Ezek a telepatikus kapcsolatok leginkább csak megérzések, a meglátás szintjét nagyon ritkán érik el. Lássunk egy-két példát: Valószínűleg mindenkivel előfordult, hogy pont akkor jutott eszébe egy kedves ismerősének a neve, amikor rápillantott mondjuk a telefonra, és az a következő pillanatban megcsörrent, és az a személy keresett bennünket, akire éppen gondoltunk. Véletlen lenne? Nem, hiszen a bennünket kereső személy intenzíven gondolt ránk, miközben a telefonszámunkat tárcsázta. Vagy egy másik példa, ami engem személy szerint is megfogott, az a fiatal Lo- monoszovval esett meg. Édesapja egy tengeri út során eltűnt, és senki sem hallott róla. Fiát persze érthető módon rendkívül foglalkoztatta apja rejtélyes eltűnése, és egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy egyszer csak úgy érezte, hogy kontaktusba került apja tudatával, és innen meg tudta állapítani apja tartózkodási helyét. A gyors mentési manőver sajnos nem járt sikerrel, mivel a leendő tudós édesapját már csak holtan tudták hazaszállítani. De amikor a különös gondolatátvitel megtörtént, Lomonoszov professzor apja még életben volt! Ezt az esetet gyakran emlegetik a hatodik érzék egyik példájaként, pedig nem az. Egy másik eset a híres magyar íróval, Fekete Istvánnal esett meg, akit egy vadászat során egy megsebesített vadkan támadott meg. Az író életét öreg kutyája mentette meg, aki váratlanul a helyszínen termett, és bár életével fizetett, a gazdája életét sikerült megmenteni. Az író önéletrajzában írta le az esetet, és elmondta, hogy körülbelül abban az időben, amikor ő a vadkant megsebesítette, a felesége elmondása szerint a kutya hirtelen nyugtalanná vált, és eltépve pórázát elfutott. Mint tudjuk, még időben érkezett, hogy szeretett gazdáját megmentse. Az író elmondta, hogy sokat gondolt öreg vizslájára akkor, amikor rossz látási viszonyok közepette kereste a sebesült vadat. A kutya pedig azt érezte meg, hogy gazdája veszélyben van? Akkor hát az állatok is képesek telepatikus kapcsolat kialakítására? Ennek a kérdésnek eredtek utána a princetoni egyetem kutatói, és érdekes megállapításokat tettek: az első dolog, amit megállapítottak, az az volt, hogy az állatokkal is lehet telepatikus kapcsolatot létesíteni, csak máshogyan. A kísérleti alany egy kutya volt, amelyet gazdája egy másik helyiségből próbált meg viselkedésében befolyásolni. Eleinte nem sok sikerrel, mivel a kutyának küldött gondolati parancsokra az állat egyáltalán nem reagált. De amikor képi információkat közölt négylábú barátjával, tehát vizuálisan elképzelte azt, hogy mit is akar tulajdonképpen, az állat viselkedése megváltozott, és elkezdett olyan dolgokat tenni, amit gazdája kért tőle. Például minden látható ok nélkül ásított, felállt, és leült, vagy vakaródzott, mégpedig olyan sorrendben, ahogyan azt elvárták tőle. Egy másik érdekes kísérletsorozat alanya egy növény volt, amelynek leírását egy régebbi rádiótechnikai folyóiratban olvastam. A kísérletben egy anyósnyelvként ismert növény és annak gondozója vett részt. A növény leveleire egy olyan érzékelőt szereltek fel, amelyik a növény levelének bioelektromos ellenállását volt hivatott mérni. A növény tulajdonosát több száz kilométerrel arrébb, kellemetlen fizikai behatásoknak tették ki, persze annak beleegyezésével. A növény érdekes módon reagált a gazdáját ért behatásokra: ha gazdáját kellemes élmény érte, a levél nedvességtartalma emelkedett, és ezért az ellenállása csökkent, ha pedig a gazdát kellemetlen behatás érte, a levél nedvességtartalma is csökkent, és ezzel együtt nőtt az ellenállása is. Sokan tehetik fel azt a kérdést, hogy hogyan létezik az, hogy egy növény telepatikus kapcsolatot tart fenn gondozójával, hiszen nincs is idegrendszere? A választ sajnos mind a mai napig nem tudták a szakemberek megadni az esetre. De talán inkább térjünk vissza az emberekkel folytatott kísérletekre. A telepatikus vizsgálatok fő támogatói és megrendelői azt hiszem, teljesen érthető módon a titkosszolgálatok voltak, és talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy még most is azok. A telepatikus kapcsolatfelvétel ugyanis néhány sajátságot rejt magában. Teljesen eszközfüggetlen, hétköznapi módszerekkel nem lehet lehallgatni, nem lehet leárnyékolni, más adásokra teljességgel érzéketlen, és legalábbis a mérések szerint, nincs szüksége időre ahhoz, hogy célba éljen. Összeállította: Miki Ottó fehéren Orális forradalom Ugye nem értik a címet? Nem baj, épp erről akarok beszélni. Már két hete hordozom magamban a témát, de megvallom, csak most van bátorságom szólni róla. Két héttel ötvenhat évfordulója után. Talán senki nem fogja már rám, hogy e sorokkal azoknak a napoknak az emlékét gyalázom vagy ékelődöm nem ékelődni illő dolgokon. Különben is, csupán közvetítő szerep az enyém, semmi több. Nos, október 24-én betelefonált a szerkesztőségbe egy városi potentát. Telefonon még soha nem keresett, egyébként pedig jó köszönő viszonyban vagyunk egymással. A következőket mondta, szó szerint idézem: „Felháborodásomban hívom. Nézem a Duna Televíziót, ahol egy tudós ember ’56-ról beszél. Azt mondja, ötvenhat egy orális historizmus volt. Én ott voltam azokban a napokban a sűrűjében, én forradalmat láttam, nem orális micsodát. Miért kell ilyen lehetetlen dolgokkal etetni a népet, elvenni az ünnep örömét?” Hát ennyi. Az orális, meg az anális szavakat eléggé gyakran hallani manapság, nem egészen a forradalmakkal, hanem az ágyakban folyó „cselekményekkel” kapcsolatban. Mit mondjak, az említett összefüggésben a szóhasználat eléggé különös. Elő is kaptam rögtön az idegen szavak kéziszótárát, ahol az orális szó mögött a következők olvashatók: „I. a szájüregben képzett hang ILL a szájüregben fekvő, a szájhoz tartozó 2. szóbeli 3. szájon keresztül való.” Miközben az értelmezéssel és az „orális historizmus” kifejezés megfejtésével bíbelődtem, munkatársam elém tette az egyik cég faxon küldött kérését arról, hová nem helyezhető a hirdetése: „közelében ne jelenjen meg kompetitiv termékről szóló hirdetés vagy cikk.” Amúgy orálisan, de az is lehet, hogy análisan, ámbátor meglehet, csak úgy símán, vaginálisan. A többi néma csend. Vagyis édes anyanyelvűnk, meg Grétsy László, vagy ott fenn a mennyekben szegény megboldogult Lőrincze Lajos. Arpási Zoltán * BIBUCZI e^pcc€te& Régi számok új köntösben Kapható a postahivatalokban és a kazettaárusoknál. t riryri m: Kukoricatisztítást *♦ szárítást •* AMBRÓZIAMENTESÍTÉST vagonberakást a TE-FA iparvágányon vállalunk. TE-FA KFT., Telekgerendás. Telefon: (66) 482-316, (66) 482-679. építőipari fa GÉPKÖLCSÖNZÉS IS! /' > - A Nagy teljesítményű MOBIL BETONVESO GÉP Békéscsaba, Ipari út 5. Telefon: (66) 449-269. , Privát: 06 (30) 255-750. I Örökváltsági szerződést kötött Tótkomlós jobbágyaival 150 éve hunyt el Rosty Albert másodalispán Békés vármegye egykori másodalispánjának apja Rosty Pál Vas megyei táblabíró, anyja pedig Nedeczky Anna volt. Rosty Albert 1779-ben született, tanulmányait Bécsben végezte, majd Csabacsüdön lett földbirtokos. Az örökségében gazdálkodott. 1800 szeptemberében fizetés nélküli aljegyzőként került a vármegyéhez, ahol 1802- ben már fizetéses tisztviselő. Az 1811. évi országgyűlésen Békés vármegye követe, 1812—1819-ig a megye főjegyzője, 1819-től 1826. VII. 25-éig pedig másodalispánja. Ekkor nézeteltérése támad Vidovits György alispánnal, állásáról lemond és családjával Budára költözik. Közben 1823-ban házasságot köt Eckstein Ferenc orvos- professzor lányával, Eckstein Annával. A Rosty család Gyulán, a mai járási hivatal helyén álló főjegyző lakásában lakott, amelynek zárt kertjében (ma a Rőfös-udvar) tartották nyaranta a Rosty zenei estélyeket. A házi muzsikálásban Erkel Ferenc nagyapja és édesapja is részt vett, később a gyermek Érkel Ferenc is megjelent kottalapozó fiúként. Itt ismerte meg a házigazda, aki később Pesten segítségére volt a pályakezdő Erkelnek. Rosty Albert palotája Budán egyike volt a főváros zenei központjának. A Honművész című lap 1839-ben kiemeli gróf Brunszvik Ferenc és Rosty Albert farsangi hangászati mulatságait. Ezeken később Erkel Ferenc is közreműködött. Rosty Albert Pest vármegye tábla- bírája lett. 1837 augusztusára felépült a Pesti Magyar Színház, amely a vármegye kezelésében állott. A színház drámabíráló bizottmányának tagjai: Bajza József, Fáy András és Rosty Albert. 1838 januárjában mint zenéhez is értő személyt a színház operai tagozatának vezetőjévé, „daljátéki felügyelővé” választották. Ettől kezdve ő volt a felelős a színház zenei életéért. Ő ajánlotta Földváry Gábor alispánnak a színház karmesteréül Erkel Ferencet, akit meghívtak a zenekar megszervezésére és a karmesteri teendők ellátására. Az értelmiségi kör tagjai — Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston — rendszeresen Rostyéknál gyűltek össze. Rosty Albert és Eckstein Anna házasságából négy gyermek született. Ágnes (1825—1913) báró Eötvös József (1813—1871) író, vallás- és közoktatásügyi miniszterhez ment feleségül, négy gyermekük született, köztük Lóránd, a híres fizikus. Ilona (1826-1870) Trefort Ágoston (1817—1888) vallás- és közoktatási miniszter felesége lett. Annát (1828— ?) gróf Amadé Rudolf (1814—1896) császári és királyi udvari tanácsos, Bukovina helytartója vette el, Pál (1830—1874) pedig minisztériumi hivatalnok lett. Rosty Pál 1848-ban beállt a Károlyi huszárezredbe, ezért 1849 őszén emigrált, Münchenben az egyetem természettudományi karán tanult, majd Párizsban megismerkedett a fényképezéssel. 1853-ban ugyan hazatért, de 1856-ban ismét útra kelt, Amerikába utazott. Úti tapasztalatait könyvben adta ki, utazásáról sok fényképet is készített. Rosty Pál a Nemzeti Kaszinóban 1861— 1864 között klasszikus zenei hangversenyeket rendezett, itt Rosty és Erkel Ferenc együtt muzsikáltak. Élhatalmasodó betegsége miatt vidékre (Duna- pentele) költözött és a mai Dunaújváros melletti birtokán lévő kastélyban élt. Ritka szép rózsás kertje adott örömöt nehéz napjaiban. Dunaújvárosban nyugszik. Fotóit az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. A családalapító Rosty Albert jellemére vall, hogy 1844. június 27-én Békés megyében először kötött örökváltsági szerződést Tótkomlós jobbágyaival és igen előnyös feltételek mellett mentesítette őket a földesúri terhektől. Egy évvel később, 1845. január 26-án pedig önként adó alá vetette magát. Az 1846/47. évre 117 forint hadiadót és 113 forint önkéntes háziadót fizetett be Békés megye pénztárába. A Rosty szülők korán itt hagyták gyermekeiket. Rosty Albert hatvannyolc éves korában 1847-ben, felesége pedig negyvenkét évesen, 1843-ban hunyt el. Budán, a vízvárosi sírkertben temették el őket. A temetőt az 1920-as években felszámoltak. A sírok egy részét a Farkasréti temetőbe helyezték át, és ekkor eltűnt sírjuk. Jeltelenül nyugosszák örök álmukat. Cselekedeteiket mindig a jó szándék vezette, így az emlékük megmarad. A család sokat tett a szülőhazáért, életútjukból, helytállásukból példát meríthetünk ma is. D. Nagy András