Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08-09 / 261. szám

1997. november 8-9., szombat-vasárnap 19 A pszi mesterei (12.) Egy különös képesség: a telepátia Aki fogékony a mi gondolati kisugárzásainkra, képes azokat valamilyen módon érzékelni Az emberiség egyik kétségtelenül leg­nagyobb fegyverténye az a pillanat volt, amikor az első ember a Holdra tet­te a lábát Rengeteget lehetett arról a munkáról olvasni, hogy milyen kutatá­sokat is végeztek az emberiség eme út­törői bolygónk kísérőjének a felszínén. Hosszas kutató-, és szervezési munka előzte meg ezt a nagyszerű pülanatot Talán nem kell még megemlíteni sem azt hogy minden egyes a Holdon töltött percet dollármilliókban lehetett csak kifejezni. Tehát az idő nagyon drága volt, és mégis a NASA egy olyan kísér­letsorozatra kapott megbízást, amit az amerikai adófizetők elől gondosan eltit­koltak. A kísérlet célja az volt hogy be­bizonyítsák egy különös emberi képes­ség meglétét, vagy pedig azt végleg meg tudjanak cáfolni. Ezt a képességet a köznyelv csak mint telepátiát, vagy he­tedik érzéket emleget. A telepátia kutatása korunk egyik legér­dekesebb kutatási területe. Mert miről is van szó? A dolog lényege abban áll, hogy ha nagyon intenzíven foglalkoztat bennünket egy probléma, akkor egy olyan személy, aki fogékony a mi gon­dolati kisugárzásainkra, képes azokat va­lamilyen módon érzékelni, és a tudatá­ban több-kevesebb benyomásként azt feldolgozni. A telepatikus képességet szinte minden ember megtapasztalta már valamilyen formában magán, de valószí­nűen nem is gondolt arra, hogy telepati­kus kapcsolat jött létre. Ezek a telepati­kus kapcsolatok leginkább csak megér­zések, a meglátás szintjét nagyon ritkán érik el. Lássunk egy-két példát: Valószí­nűleg mindenkivel előfordult, hogy pont akkor jutott eszébe egy kedves ismerősé­nek a neve, amikor rápillantott mondjuk a telefonra, és az a következő pillanatban megcsörrent, és az a személy keresett bennünket, akire éppen gondoltunk. Vé­letlen lenne? Nem, hiszen a bennünket kereső személy intenzíven gondolt ránk, miközben a telefonszámunkat tárcsázta. Vagy egy másik példa, ami engem sze­mély szerint is megfogott, az a fiatal Lo- monoszovval esett meg. Édesapja egy tengeri út során eltűnt, és senki sem hal­lott róla. Fiát persze érthető módon rendkívül foglalkoztatta apja rejtélyes eltűnése, és egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy egyszer csak úgy érez­te, hogy kontaktusba került apja tudatá­val, és innen meg tudta állapítani apja tartózkodási helyét. A gyors mentési manőver sajnos nem járt sikerrel, mivel a leendő tudós édesapját már csak holtan tudták hazaszállítani. De amikor a külö­nös gondolatátvitel megtörtént, Lomo­noszov professzor apja még életben volt! Ezt az esetet gyakran emlegetik a hato­dik érzék egyik példájaként, pedig nem az. Egy másik eset a híres magyar íróval, Fekete Istvánnal esett meg, akit egy va­dászat során egy megsebesített vadkan támadott meg. Az író életét öreg kutyája mentette meg, aki váratlanul a helyszí­nen termett, és bár életével fizetett, a gaz­dája életét sikerült megmenteni. Az író önéletrajzában írta le az esetet, és el­mondta, hogy körülbelül abban az idő­ben, amikor ő a vadkant megsebesítette, a felesége elmondása szerint a kutya hir­telen nyugtalanná vált, és eltépve pórázát elfutott. Mint tudjuk, még időben érke­zett, hogy szeretett gazdáját megmentse. Az író elmondta, hogy sokat gondolt öreg vizslájára akkor, amikor rossz látási viszonyok közepette kereste a sebesült vadat. A kutya pedig azt érezte meg, hogy gazdája veszélyben van? Akkor hát az állatok is képesek telepatikus kapcso­lat kialakítására? Ennek a kérdésnek eredtek utána a princetoni egyetem kuta­tói, és érdekes megállapításokat tettek: az első dolog, amit megállapítottak, az az volt, hogy az állatokkal is lehet telepati­kus kapcsolatot létesíteni, csak másho­gyan. A kísérleti alany egy kutya volt, amelyet gazdája egy másik helyiségből próbált meg viselkedésében befolyásol­ni. Eleinte nem sok sikerrel, mivel a ku­tyának küldött gondolati parancsokra az állat egyáltalán nem reagált. De amikor képi információkat közölt négylábú ba­rátjával, tehát vizuálisan elképzelte azt, hogy mit is akar tulajdonképpen, az állat viselkedése megváltozott, és elkezdett olyan dolgokat tenni, amit gazdája kért tőle. Például minden látható ok nélkül ásított, felállt, és leült, vagy vakaródzott, mégpedig olyan sorrendben, ahogyan azt elvárták tőle. Egy másik érdekes kísérletsorozat ala­nya egy növény volt, amelynek leírását egy régebbi rádiótechnikai folyóiratban olvastam. A kísérletben egy anyósnyelv­ként ismert növény és annak gondozója vett részt. A növény leveleire egy olyan érzékelőt szereltek fel, amelyik a növény levelének bioelektromos ellenállását volt hivatott mérni. A növény tulajdonosát több száz kilométerrel arrébb, kellemet­len fizikai behatásoknak tették ki, persze annak beleegyezésével. A növény érde­kes módon reagált a gazdáját ért behatá­sokra: ha gazdáját kellemes élmény érte, a levél nedvességtartalma emelkedett, és ezért az ellenállása csökkent, ha pedig a gazdát kellemetlen behatás érte, a levél nedvességtartalma is csökkent, és ezzel együtt nőtt az ellenállása is. Sokan tehetik fel azt a kérdést, hogy hogyan létezik az, hogy egy növény tele­patikus kapcsolatot tart fenn gondozójá­val, hiszen nincs is idegrendszere? A vá­laszt sajnos mind a mai napig nem tudták a szakemberek megadni az esetre. De ta­lán inkább térjünk vissza az emberekkel folytatott kísérletekre. A telepatikus vizsgálatok fő támoga­tói és megrendelői azt hiszem, teljesen érthető módon a titkosszolgálatok vol­tak, és talán nem járok messze az igaz­ságtól, ha azt mondom, hogy még most is azok. A telepatikus kapcsolatfelvétel ugyanis néhány sajátságot rejt magában. Teljesen eszközfüggetlen, hétköznapi módszerekkel nem lehet lehallgatni, nem lehet leárnyékolni, más adásokra teljes­séggel érzéketlen, és legalábbis a méré­sek szerint, nincs szüksége időre ahhoz, hogy célba éljen. Összeállította: Miki Ottó fehéren Orális forradalom Ugye nem értik a címet? Nem baj, épp erről akarok beszélni. Már két hete hordozom magamban a témát, de megvallom, csak most van bátorságom szólni róla. Két héttel ötvenhat évfordulója után. Talán senki nem fogja már rám, hogy e sorokkal azoknak a na­poknak az emlékét gyalázom vagy ékelődöm nem ékelődni illő dolgokon. Különben is, csupán közvetítő szerep az enyém, semmi több. Nos, október 24-én betelefonált a szerkesztőségbe egy városi po­tentát. Telefonon még soha nem keresett, egyébként pedig jó köszö­nő viszonyban vagyunk egymással. A következőket mondta, szó szerint idézem: „Felháborodásomban hívom. Nézem a Duna Televí­ziót, ahol egy tudós ember ’56-ról beszél. Azt mondja, ötvenhat egy orális historizmus volt. Én ott voltam azokban a napokban a sűrűjé­ben, én forradalmat láttam, nem orális micsodát. Miért kell ilyen le­hetetlen dolgokkal etetni a népet, elvenni az ünnep örömét?” Hát ennyi. Az orális, meg az anális szavakat eléggé gyakran hal­lani manapság, nem egészen a forradalmakkal, hanem az ágyakban folyó „cselekményekkel” kapcsolatban. Mit mondjak, az említett összefüggésben a szóhasználat eléggé különös. Elő is kaptam rögtön az idegen szavak kéziszótárát, ahol az orális szó mögött a követke­zők olvashatók: „I. a szájüregben képzett hang ILL a szájüregben fekvő, a szájhoz tartozó 2. szóbeli 3. szájon keresztül való.” Miköz­ben az értelmezéssel és az „orális historizmus” kifejezés megfejté­sével bíbelődtem, munkatársam elém tette az egyik cég faxon kül­dött kérését arról, hová nem helyezhető a hirdetése: „közelében ne jelenjen meg kompetitiv termékről szóló hirdetés vagy cikk.” Amúgy orálisan, de az is lehet, hogy análisan, ámbátor meglehet, csak úgy símán, vaginálisan. A többi néma csend. Vagyis édes anya­nyelvűnk, meg Grétsy László, vagy ott fenn a mennyekben szegény megboldogult Lőrincze Lajos. Arpási Zoltán * BIBUCZI e^pcc€te& Régi számok új köntösben Kapható a postahivatalokban és a kazettaárusoknál. t riryri m: Kukoricatisztítást *♦ szárí­tást •* AMBRÓZIAMENTE­SÍTÉST vagonberakást a TE-FA iparvágányon vállalunk. TE-FA KFT., Telekgerendás. Telefon: (66) 482-316, (66) 482-679. építőipari fa GÉPKÖLCSÖNZÉS IS! /' > - A Nagy teljesítményű MOBIL BETONVESO GÉP Békéscsaba, Ipari út 5. Telefon: (66) 449-269. , Privát: 06 (30) 255-750. I Örökváltsági szerződést kötött Tótkomlós jobbágyaival 150 éve hunyt el Rosty Albert másodalispán Békés vármegye egykori másodalis­pánjának apja Rosty Pál Vas megyei táblabíró, anyja pedig Nedeczky Anna volt. Rosty Albert 1779-ben született, tanulmányait Bécsben végezte, majd Csabacsüdön lett földbirtokos. Az örökségében gazdálkodott. 1800 szep­temberében fizetés nélküli aljegyző­ként került a vármegyéhez, ahol 1802- ben már fizetéses tisztviselő. Az 1811. évi országgyűlésen Békés vármegye követe, 1812—1819-ig a megye fő­jegyzője, 1819-től 1826. VII. 25-éig pedig másodalispánja. Ekkor nézetel­térése támad Vidovits György alispán­nal, állásáról lemond és családjával Budára költözik. Közben 1823-ban házasságot köt Eckstein Ferenc orvos- professzor lányával, Eckstein Anná­val. A Rosty család Gyulán, a mai járási hivatal helyén álló főjegyző lakásában lakott, amelynek zárt kertjében (ma a Rőfös-udvar) tartották nyaranta a Rosty zenei estélyeket. A házi muzsi­kálásban Erkel Ferenc nagyapja és édesapja is részt vett, később a gyer­mek Érkel Ferenc is megjelent kottala­pozó fiúként. Itt ismerte meg a házi­gazda, aki később Pesten segítségére volt a pályakezdő Erkelnek. Rosty Albert palotája Budán egyike volt a főváros zenei központjának. A Honművész című lap 1839-ben ki­emeli gróf Brunszvik Ferenc és Rosty Albert farsangi hangászati mulatsága­it. Ezeken később Erkel Ferenc is köz­reműködött. Rosty Albert Pest vármegye tábla- bírája lett. 1837 augusztusára felépült a Pesti Magyar Színház, amely a vár­megye kezelésében állott. A színház drámabíráló bizottmányának tagjai: Bajza József, Fáy András és Rosty Al­bert. 1838 januárjában mint zenéhez is értő személyt a színház operai tagoza­tának vezetőjévé, „daljátéki felügye­lővé” választották. Ettől kezdve ő volt a felelős a színház zenei életéért. Ő ajánlotta Földváry Gábor alispánnak a színház karmesteréül Erkel Ferencet, akit meghívtak a zenekar megszerve­zésére és a karmesteri teendők ellátá­sára. Az értelmiségi kör tagjai — Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágos­ton — rendszeresen Rostyéknál gyűl­tek össze. Rosty Albert és Eckstein Anna há­zasságából négy gyermek született. Ágnes (1825—1913) báró Eötvös József (1813—1871) író, vallás- és közoktatásügyi miniszterhez ment fe­leségül, négy gyermekük született, köztük Lóránd, a híres fizikus. Ilona (1826-1870) Trefort Ágoston (1817—1888) vallás- és közoktatási miniszter felesége lett. Annát (1828— ?) gróf Amadé Ru­dolf (1814—1896) császári és királyi udvari tanácsos, Bukovina helytartója vette el, Pál (1830—1874) pedig mi­nisztériumi hivatalnok lett. Rosty Pál 1848-ban beállt a Károlyi huszárez­redbe, ezért 1849 őszén emigrált, Münchenben az egyetem természettu­dományi karán tanult, majd Párizsban megismerkedett a fényképezéssel. 1853-ban ugyan hazatért, de 1856-ban ismét útra kelt, Amerikába utazott. Úti tapasztalatait könyvben adta ki, utazá­sáról sok fényképet is készített. Rosty Pál a Nemzeti Kaszinóban 1861— 1864 között klasszikus zenei hangver­senyeket rendezett, itt Rosty és Erkel Ferenc együtt muzsikáltak. Élhatalma­sodó betegsége miatt vidékre (Duna- pentele) költözött és a mai Dunaújvá­ros melletti birtokán lévő kastélyban élt. Ritka szép rózsás kertje adott örö­möt nehéz napjaiban. Dunaújvárosban nyugszik. Fotóit az Országos Széché­nyi Könyvtárban őrzik. A családalapító Rosty Albert jelle­mére vall, hogy 1844. június 27-én Békés megyében először kötött örök­váltsági szerződést Tótkomlós jobbá­gyaival és igen előnyös feltételek mel­lett mentesítette őket a földesúri ter­hektől. Egy évvel később, 1845. janu­ár 26-án pedig önként adó alá vetette magát. Az 1846/47. évre 117 forint hadiadót és 113 forint önkéntes háziadót fizetett be Békés megye pénztárába. A Rosty szülők korán itt hagyták gyermekeiket. Rosty Albert hatvan­nyolc éves korában 1847-ben, felesége pedig negyvenkét évesen, 1843-ban hunyt el. Budán, a vízvárosi sírkertben temették el őket. A temetőt az 1920-as években felszámoltak. A sírok egy ré­szét a Farkasréti temetőbe helyezték át, és ekkor eltűnt sírjuk. Jeltelenül nyugosszák örök álmukat. Cselekedeteiket mindig a jó szán­dék vezette, így az emlékük megma­rad. A család sokat tett a szülőhazáért, életútjukból, helytállásukból példát meríthetünk ma is. D. Nagy András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom