Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01-02 / 255. szám
Mtá f „A közönség is bűntársa az ízlésromlásnak...“ í/lxúltidézés Gera Zoltánnal „Tanúba meg az ember, hogy a káoszban, az örvényben egyedül csak fölfelé kapaszkodhat! Legyen az a szegénység káosza, a bűnözés, vagy a cinizmus örvénye” „Az ízlésvilág nagy válságban van. A pornográf és az obszcén nyelvhasználat a jellemző, különösen a kabaréban. Nem csak az írók, a kabarészerzők és a színigazgatók a felelősek, akik az emberi méltóságot így leértékelik, hanem a közönség is, aki tapsol és nevet. A közönség még nem tanulta meg, hogy hogyan fejezze ki a nemtetszését, akár a legfinomabb módon” — ezt a kritikát mondta rólunk, a közönségről Gera Zoltán színművész, akivel a Retúr című magyar film gyomaend- rődi közönségtalálkozóján beszélgettünk.-— A Retúr öt öregember életébe, jó és rossz sorsába, s főként emlékeibe avatja be a közönséget. Tála hetvenen, hogy élte meg a szereppel való találkozását? — A találkozás olyan spirituális fejlődési korszakomban történt, amikor idős színész lévén, már nem a társadalmi sikerek és a hiúság örvényében éltem. Befelé fordulva, higgadtan szemléltem a múltam és a jelenem. Az ember életének van egy rejtett célja, amelyet többé-kevésbé tudatosan mindenki arra használ, hogy minőséget hozzon az életébe. Egyeseknek lehet, hogy az életminőséget a fűnyírógép jelenti, de mások ráébrednek arra, hogy az életminőség legalapvetőbb építőeleme az a képességünk, hogy hogy tudunk szeretni, hogy tudunk adni és hogy tudunk figyelni a másikra. Mivel ez a befelé- fordulás már bennem kialakult, a szereppel való találkozásom egy heroisztikus találkozás volt. Arra vágytam már évek óta, hogy ne csak külső akció, hanem a lélek akciója, mozgása is ott legyen a filmben. Ilyen értelemben közelítettem meg a film forgatókönyvét és benne az én szerepemet, s ilyen értelemben éreztem magam alkotóképesnek. — Maradjunk még a múltidézésnél. Ön pályája kezdetén Inke Rezső vándortársulatában játszott. A vándorszí- nészség nem egy könnyű korszaka volt életének. — Számomra egy nagy zuhanást jelentett, amikor kóristaként a vándortársulathoz szerződtem. Fiatal, tejfölös szájú kezdő színészként kiestem egy biztató startból, hiszen annak előtte a budapesti Belvárosi Színházban játszottam. Tájolás következett, vándorlás városról városra. Egyáltalán nem így képzeltem a színészetet, hogy én táncolok meg énekelek, s operettekben kóristáskodok. Tán isteni kegyelemnek köszönhetően rájöttem arra, hogy itt is tudok alkotni és segíteni másoknak. A kóristaságból lassan, önképzéssel küzdöttem fel magam. Magam erejéből igyekeztem a beszédtechnikát, a légzéstechnikát, s a színművészet egyéb rekvizítumait összekaparni. Később a főiskolára jelentkezve, s a kollégiumba bekerülve avatott kezekben, avatott tanítókkal körülvéve sikerült ezt színészi tartalommal megtölteni. — 1964-ben tíz hónapra izgatás címén börtönbe vetették. Igaztalan volt a vád, ám ez önnek sovány vigasz lehetett. — A börtön számomra egy nagy egyetem volt. Nekem amúgy is meggyőződésem, hogy az emberi élet arra való, hogy tanulja meg az ember az Istent. Tanulja meg az ember, hogy a káoszban, az örvényben egyedül csak fölfelé kapaszkodhat. Legyen az a szegénység káosza, a bűnözés vagy a cinizmus örvénye. Ebből kikecmeregni nem a drogokkal, nem a dobhártyát szaggató rockzenével lehet, hanem annak a fölismerésével, hogy többre vagyok hivatott, mint amit hittem eddig. Amikor megtudtam, hogy börtönbe kell vonulnom, én arra úgy készültem, mint az egyetemi fölvételire. Budhiz- mussal foglalkoztam, s keleti vallásfilozófiával, amely a lélek felé fordul. Ez azt mondja, minden attól függ, hogy milyen viszonyt alakítasz ki a mindenkori jelenbéli valósághoz. Korabeli valóságom az volt, hogy börtönbe kell mennem: közbűntényesek közé, politikai foglyok közé. Ezt nem szenvedésként fogtam fel — holott igazságtalan volt —, mert ha én ezzel tovább szenvedek és kínlódom, akkor megmérgezem magam. A börtönben kabarészínésszé váltam. Megnevettettem a rabtársaimat. A kézilabdánál, a sétánál, a beszélőnél minden alkalmat megragadtam arra, hogy derűt és bizakodást lopjak az életükbe. Ez segített, hogy ezt a válságot túléljem, miközben mások túlélését is segítettem. —- Bábjátékosként, színpadon és filmvásznon egyaránt láthattuk. De ön milyennek lát minket, a közönséget? — Kérem szépen, nagyon népszerűtlen kijelentésekre ragadtatom most el magam. Úgy gondolom, minden művészi sikernek nagyon fontos együtthatója a műélvező. A kettő kölcsönhatása alakítja a művészet minőségét, az ízlésvilágot s a stílust. Az ízlésvilág nagy válságban van. A pornográf és az obszcén nyelvhasználat a jellemző, különösen a kabaréban. Kérem szépen, itt nem csak az írók, a kabarészerzők és színigazgatók a felelősek, akik az emberi méltóságot így leértékelik. hanem a közönség is, aki tapsol és nevet! A közönség még nem tanulta meg, hogy hogyan fejezze ki a nemtetszését, akár a legfinomabb módon. Mert nem kell mindig nevetni, és akkor is tapsolni, amikor a szomszédom tapsol a széksorokban. A közönség erre az autonómiára még nem ébredt rá. Úgy gondolom. a közönség is bűntársa az ízlésromlásnak. — Ezek után nem tudom, milyen jövőt jósol az olyan filmnek, mint a Retúr, amely olcsó szórakoztatás helyett a lélek mélyebb tartományához szól? — Nem tartom magam jósnak, ezért nem tudok erre válaszolni. Nincs az a kultúrfelelős vagy csoportvezető, aki dörgedelmes kiáltványokkal a közönség ízlését meg tudja változtatni. Nem szabad ostorozni a közönséget, s én nem is teszem ezt. De azt mondom, hogy ebből a kultúraválságból, értékválságból nem kiáltványok, nem kampányok vezetnek ki, hanem az, hogy az egyes emberek ráébrednek arra, hogy van személyes szabadságuk, amellyel élni kell. És sokszor ez a szabadság a tagadásban mutatkozhat meg. — Azt olvastam önről, hogy a fotózás, a nyelvtanulás és a csend a hobbija. Az első kettőt értem, de a harmadik? — Nézze, ez a világ zajjal palástolja azt, hogy halálfélelme van. Ebben a halálfélelemben ordít az ember. Villogtatja a fényeket és tornáztatja magát és bizonyítja, hogy kérem szépen, én élek! Nos a csönd, afelé a fontos valóságsíkok felé vezérli az embert gondolkodásban és meditációban, amelyről megfeledkezett a nevelés, s ez a vaskor- szakbeli világunk. Folyton ingerekkel rángat bennünket különböző karriervágy túlélési stratégiák felé. Nem az anyag vezet ki bennünket ebből a káoszból, hanem az önismeretünk, az ezzel párhuzamosan fejlődő emberismeretünk, s az ezzel párhuzamosan előbukkanó felismerés, hogy testvérem vagy, segítek neked. Persze azt nem lehet mindenkivel jótékonyan folytatni, de legalább a hozzám közelebb állókkal érvényre lehet juttatni. S ha én adok valami türelmet és figyelmet a másiknak, az visszajön. És ez adja a fényét, a minőségét az életnek. Csath Róza Az idők változnak, de Sinka örök Százhúsz énekkel gazdagodott a Fekete bojtár életműve Szép értelme földi dolgainknak címmel a költő születési centenáriumára Sinka István százhúsz bujdosó énekét adta ki Medvigy Endre szerkesztésében a szeghalmi Péter András Gimnázium és Vésztő Nagyközség Önkormányzata. A tartalmas, szép kiadvány megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Sinka István korai versei 1930—32 között a Magyar Falu című néplapban jelentek meg. A kötet — amely az 1931—65 között született költeményeket tartalmazza — első hét versét is ebből a lapból válogatta be a szerkesztő. A Fekete bojtár első két himnuszát 1932. május elsején Féja Géza tette közzé a népi szemléletű, országosan ismert Szabadságban. S ez a publikálás jelenti Sinka igazi költői indulását. A himnuszos ciklusra Vésztő akkori református lelkésze, Gönczy Béla hívta fel Nagy Miklósnak, a szeghalmi gimnázium igazgatójának a figyelmét. Sinka István Szép értelme földi dolgainknak Százhúsz bujdosó ének A szeghalmi gimnázium és a vésztői önkormányzat kiadványa Csaba József és Fülöp Károly tanárok azonnal felkarolták a kiadás gondolatát. A lektorálásra Áprily Lajost és Reményik Sándort kérték fel, akik elismerően nyilatkoztak. A tanári testület is a kiadás mellé állt. így jelenhetett meg 1933 decemberében a szeghalmi Református Péter András Reálgimnázium kiadásában Himnuszok Kelet kapujában címmel Sinka István első kötette. A könyvbe minden bizonnyal száznál is több vers került volna, ha nem a nagy világválság idejére esik megjelenése. Ám így anyagi okokból — Fülöp Károly szigorú szelektálása után — csupán negyvenhat himnusz került a kötetbe. Közülük néhány könyv formájában csak most, a Szép értelme földi dolgainknak című kötetben jelenik meg. A szeghalmi kötet debütálását követően 1949-ig több Sinka-könyv is eljut az olvasókhoz. A burzsuá ideológia egyes jelenségei fiatal magyar lírákban című dolgozatában — melyet a Társadalmi Szemle publikált — Aczél Tamás író 1949 tavaszán kemény támadást intézett több magyar író, köztük Sinka István ellen. Ezt követően a Fekete bojtár fokozatosan kiszorult az irodalmi életből. Fia elvétve egy-egy lapban — főleg az Új írásban — kapott is publikálást, az nagyon kevés lehetőség volt. Abban az időben a költő elsősorban az asztalfióknak és az utókornak írt. Újabb kötet megjelenésére 1961-ig kellett várnia Sinka Istvánnak. Attól kezdve — a költő 1969. június 17-én bekövetkezett haláláig — három-négy évenkét jelenhetett meg egy-egy karcsú Sinka-könyv. A költő halála óta viszont már számtalan, nevéhez méltó kiadvány jelent meg. S a megkésett kitüntetés, az 1990. március 15-én számára odaítélt posztumusz Kossuth-díj is jelzi, hogy a Fekete bojtár költői tehetségének fényét semmi sem homályosíthatja el. A most megjelent Szép értelme földi dolgainknak című könyv százhúsz, mindeddig bujdosott éneke pedig még teljesebbé teszi a Sinka-életművet. Magyari Barna Breznói táncosok vendégszereplése megyénkben Barátság határok nélkül — A politikát a politikusok csinálják, az egyszerű emberek szeretik egymást és barátkoznak — mondta pohárköszöntőjében Gustáv Nikkel, a breznói néptáncegyüttes vezetője az október 23-ai ünnepség után Békésen, a polgármesteri hivatal fogadásán. A Szlovákia szerte elismert muzsikus-koreográfus, a népművészet mestere táncosaival nem először járt megyénkben. Most a békési zeneiskola vendégeként kezdeményezték azt a cserekapcsolatot, mely köztük és a Békési Városi Ifjúsági Fúvószenekar, valamint a Tilin- kó együttes között ezzel a látogatással elkezdődött. A 29 tagú csoport az ünnep délutánján Komódiban adott nagy sikerű műsort a békési fúvósokkal, ahol a polgár- mester fogadása és közös vacsora tetézte be az estet. Pénteken a békéscsabai kolbász fesztiválon léptek fel a szlovák muzsikusok és táncosok. A siker itt sem maradt el. A friss hangulatú táncok mellett különösen emlékezetes volt a kis szlovák hegedűs szólista énekes produkciója. Este Békésen, a zeneiskolai búcsútalálkozón a három együttes, vendégek és vendéglátók muzsikáltak-táncoltak a szülőknek, egymásnak. Emlékezetes, őszinte hangulatú est volt. 1998 tavaszán a békésiek utaznak Szlovákiába, bízva abban, hogy ez a kapcsolat hosszú távú és a gyerekek számára gyümölcsöző lesz. F. P. Zs. Szentmihályi Szabó Péter verse: Aradi vértanúk Vértanúk? A vér tanúi? A magyar vér tanúi? Vannak még magyar vértanúk? És vajon mit tanúsít kiontott vérük? Szent örökségüket feléltük. Már nevüket sem tudjuk hibátlan. Nem akcióhősök, nem tévésztárok. Az ő hazájuk ma csupán egy állam, mely egyszer felsírt, és nagyot kiáltott. Nagyot kiáltott, s visszhangzott Európa, és azóta kiszáradt ország, néma csend. Hiába haltatok, s halunk azóta? Kerüljük sírotok, a jeltelent. Úgy élünk, mint barmok, egymást tolva, eszünk, iszunk, ha rabtartóink hagyják, minden szó veszélyes, ha magyarul volna, . s torkunkra forrt már a világszabadság. (1997. október) 1978 óta II. János Pál a pápa A világ vallásai A Holló szép könyve nem csak gyerekeknek való Az ember ősidők óta hitt valami magasabb rendű, titokzatos, természetfeletti lényben, hiszen a környező világ változásaira, rejtélyeire, olyan csodáira, mint a születés, a halál, a világ keletkezése mindig is kereste a választ. Ugyanakkor kapcsolatba akart lépni az istenekkel, hogy megnyerje jóindulatukat. Mindaz, amit az emberek hisznek és amit természetfeletti hatalmak tiszteletére tesznek, alkotja együttesen a vallást — ez a témája a kaposvári Holló és Társa Könyvkiadó Larousse képes gyerekenciklopédia sorozatában megjelent, A világ vallásai című kötetnek. Hasznos ismeretterjesztő és nagyon szórakoztató olvasmány kicsiknek és nagyoknak. A Letűnt korok vallásai című fejezet az ősi hiedelmeket, Mezopotámia és Egyiptom vallását, a görögök, a rómaiak, a nomád európai népek, valamint a maják, aztékok és inkák hitvilágát mutatja be. A következő rész a zsidó vallásgyakorlattal, a kereszténység történetével és kettészakadásával foglalkozik, leírja az iszlám alapjait, ünnepeit. A hinduizmus, a dzsainizmus, a buddhizmus keletre kalauzol, végül következnek a hagyományokon alapuló hitek, vagyis az afrikai, az óceániai és az amerikai indiánok vallása. Mindez szép, színes fényképekkel, ábrákkal, hasznos térképekkel tarkítva, és hatásos kisszótár, ügyes magyarázatok segítik az eligazodást. N. K.
