Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-27 / 277. szám
A ROMÁNIAI MEGYÉKBEN ÉS A VAJDASÁGBAN __________________MÁRIS KONKRÉT EREDMÉNYEKET KÉRNEK SZÁMON __________________ Tö rténelmi szerencse kételyekkel Határmenti vidékünket mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy áthallatszik ugyan a szomszéd faluból a harangszó, mégsem könnyű eljutni oda. Éppen a határok miatt. Azért, hogy ezeken a határokon könnyebben átjussanak az itt élők, meginduljon a pezsgés, az együttes fejlődés, kilenc megye részvételével a múlt héten Szegeden létrehozták a Duna—Maros—Tisza eurorégiós együttműködést. Bács, Békés, Csongrád, Szolnok, Romániából Arad, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes megye, Jugoszláviából a Vajdasági Autonóm Tartomány olyan útra lépett, melyen haladva kölcsönösen előnyöket élvezhetnek, s közösen munkálkodva előmozdíthatják a társadalmi, gazdasági fejlődést e kétharmad magyarországnyi területen. jelentkezik. Nekünk most az a célunk, hogy megpróbáljuk Békés megyét kiemelni, a fejlettség magasabb szintjére helyezni. Számunkra ez olyan történelmi szerencse, mely ritkán kopogtat ránk ebben a térségben. Pelcsinszki Boleszláv alel- nök szintén jelen volt az aláíráson. Benyomásait ekképpen összegezte: Négy esztendő telt el, amíg a kilencek eljutottak az aláírásig. Felvételünkön balról Varga Zoltán, Békés megye közgyűlésének elnöke fotó: hevesi József A kilencek elhatározták: előmozdítják, megteremtik a feltételeit annak, hogy közös gazdasági programok, információs rendszerek szülessenek, együttműködjenek a kamarák, létrejöjjenek vegyes tulajdonú kereskedelmi vállalatok, bankok, a mezőgazdasági termelésben, termékforgalmazásban kapcsolatok hálózata alakuljon ki, együttesen lépjenek fel a harmadik piacon, fejlődjék a közlekedési infrastruktúra, s új határátkelők nyíljanak, a régieket pedig korszerűsítsék. A régiós együttműködés kiterjed a környezetvédelemre, az idegenforgalomra a tudomány, a kultúra, a művelődés, az egészségügy, a sport területére. Az együttműködés testületében az elnökök fórumát 1998- tól egy esztendőn át a szerveződés kezdeményezője, Csongrád megye közgyűlésének elnöke, Lehmann István vezeti, a központ pedig Szeged lesz. Az együttműködési szerződést Békés megye nevében Varga Zoltán, a megyegyűlés elnöke írta alá. Az elnök bizakodik, hogy történelmi lépés részese volt Szegeden: — Nagy megtiszteltetés, felemelő érzés volt számomra az alakuló összejövetel. Elnöki tisztségem egyhónapos és egynapos múltra tekintett csupán vissza, így az előkészületekben nem vehettem részt. Éppen ezért külön köszönettel tartozom a megyegyűlés korábbi elnökének, dr. Simon Imrének, aki meghatározó személyiség volt a rendkívül nehéz, s hosszú ideig tartó előkészületi munkában. Nehéznek bizonyult, hiszen eltérő önkormányzati struktúra létezik a három országban, a központi irányítás más és más hatásfokkal működik. Az együttműködéssel szemben erős türelmetlenséget tanúsítanak a románok és a Vajdaság vezetői, szinte máris konkrét gazdasági eredményeket kérnek számon. Én azt mondom, egyelőre tanuljunk meg pályázni, keressük meg azokat a pontokat, kapcsolatokat, amelyeket felhasználva lobbizhatunk európai pénzalapoknál. Az eredmény nyilván hosszú távú közös munka után — Túlságosan gyors, látványos eredményeket nem várhatunk az együttműködéstől. Ez a lépés most jól jött Közép-Kelet- Európának. Magyarország és Románia ezzel demonstrálhatja, hogy a kapcsolatok kialakultak, léteznek, ez a térség elfogadja az Európai Unió feltételeit, sőt, megfelel azoknak, követi és kifejezi az egységes Európa szellemiségét. László Erzsébet ___________Néhány nyugati régióban valóságos csodát csináltak___________ Ho gyan nyílhat meg az európai zseb? Évek óta egyre többet hallunk egymáshoz közeli, sok tekintetben azonos helyzetben lévő települések kistérségi szövetségéről, határokon belüli, illetve azokon átívelő régiók együttműködéséről, melyek célja közös fejlődési irány meghatározása, beruházási, modernizációs programok elindítása. Miképpen értékelhetjük e törekvéseket az uniós csatlakozás tükrében, miért indult el a régiók Európája néven ismert folyamat? Milyen hatást váltottak ki az Európában létrejött, s megerősödött régiók? Mire számíthatnak a környezetünkben megalakult szervezetek a csatlakozás után? A kérdésekre dr. Simon Imrétől kértünk választ, aki hosszú ideig tagja, fontos tisztségviselője volt az Európai Régiók Gyűlésének, illetve az Európa Tanács szervezetén belül működő Helyi és Regionális Közhatóságok Kongresszusának. — A nyugat-európai országok akkor döbbentek rá, hogy az állami szint alatt elhelyezkedő közigazgatási egységeknek is szerepet kell szánni, amikor a franciaországi népszavazás éppen csak 50 százalék fölötti eredménnyel zárult az uniós csatlakozás kérdésében, Dániában másodszor sikerült ez a próbálkozás, a norvégok pedig egyszerűen megtagadták az integrációt — mondta Simon Imre. — Azt érzékelték, nem elég csak állami szinten beszélni az európai egységről, közelebb kell menni az emberekhez, s az egyik lépcső ehhez a régió. Kelet-Európá- ban 1992—93 körül, nyugaton még hamarabb kezdődött el ez a folyamat. A régiók gyakran nyelvi, kulturális, identitási szempontból alkottak speciális közösséget, mint a flamandok, a katalánok, a dél-tiroliak, avagy keleten, a romániai Kovásznában, Hargitában. Nyugat-Európában etnikai alapon is szerveződtek régiók, melyek megjelenése megnyugtató az ott élők számára. Az egységesülő Európában megfigyelhető tehát egy erősödő identitástudat. Elegendő erre a brit példát említeni. A skótok most hozhatnak létre először parlamentet, nem kizárt, hogy Nagy-Britannia lépett egyet a föderáció felé. A másik jellemző ország Belgium, ahol három régió rendelkezik erős kompetenciákkal, önállósággal, parlamenttel: Brüsszel és környéke, Flandria, illetve Vallónia. Ha ebbe az irányba halad Kelet- Európa, amely erősen tagolt etnikai szempontból, annak pozitív hatást kell kiváltania. Fontos ezért, hogy Románia és Szlovákia is csatlakozzon az Európai Unióhoz.-— Az Európa Tanács parlamentáris közgyűlése hamarosan dönt az Európai Régiók Chartája elfogadásáról. Mit jelent ez a régiók, így hazánk térségei számára? — A chartához csatlakozhatnak az országok, hazánk is, s a dokumentumban leírtakat elfogadhatják. Korábban a helyi ön- kormányzatok chartája alapján Magyarország, Lengyelország, Románia sok rendelkezést adaptált a saját törvényébe, átvették a szellemiségét. Ugyanígy a most születendő dokumentum a magyarországi régiók európai szintű kezelését jelentheti. A charta szövege szerint egyébként a régióknak a hazai megyék felelnek meg, amelyek választott testülettel, gazdasági, pénzügyi hatáskörökkel rendelkeznek. — Mit várhatunk a határokon helüli, illetve azokon átható térségek működésétől? Milyen lesz a helyzetük a csatlakozás után? — A nagy, fél magyarországnyi területnél is kiterjedtebb térségek, mint a Duna— „Nem elég csak állami szinten beszélni az európai egységről” Maros—Tisza eurorégió politikai jelentőséggel bír, célja, hogy a határok oldódjanak, az emberek közötti kapcsolatok normalizálódjanak. A konkrét gazdasági fejlesztéseket, kisebb léptékű, hatású projekteket a kistérségeknek kell meglépniük. Pályázatokat kell készíteniük, hogy ha megnyílik az európai zseb, a maguk terveit is finanszírozza az Unió. A létrehozott és működő régiók helyzete talán még jobb lesz az uniós csatlakozás után. A francia— német—svájci határvidéken elsőként deklarált eurorégiót kezdettől fogva támogatja az unió, ugyanez a helyzet a német— holland, a portugál—spanyol határ mentén. Az írek csatlakozása után az ír—észak-ír együttműködést jelentős pénzzel segítette a közösség, s itt valóságos csodákat csináltak. Ha a mi térségünkben csodák ugyan nem lesznek, de most, a felkészülés időszakában az illeszkedésünket — programkészítést, szerveződést — előre támogatják. A belépés után így olyan előnnyel indulhatunk el a fejlődésben, amelynek keretében viszonylag gyorsan juthatunk európai pénzekhez a konkrét beruházások finanszírozásával. L. E. CBC- és Credo-központ A kelet-európai határmenti projektek támogatására indította el Brüsz- szel a nyáron a Credo-programot. Ezzel együtt az érintett térségek pályázhattak arra, hol helyezkedjenek el a Credo-központok. A magyar— román határmenti vidék békéscsabai székhelyű Phare-CBC központja is jelentkezett, és nyert, így ezentúl Credo-titkárságként is jegyezhető a megyeházán működő iroda — tájékoztatta lapunkat Galovicz Mihály, a központ vezetője. Á Credo-program nyári, kísérleti főkörében 12 ország 36 térsége versenghetett uniós pénzekre. A pályázatok eredményeit januárban hirdetik ki. Ugyanekkor lát napvilágot a Credo első igazi fordulója, melynek keretében a softprog- ramokra (tanulmányutakra, egyebekre) 50 ezer, a hardprogramokra 300 ezer ECU-re pályázhatnak kifejezetten nonprofit szervezetek, önkormányzatok, önkormányzati társulások, alapítványok. A feltétel, hogy a megvalósítandó célnak határokon átívelő hatása legyen, ilyet hozzon létre, vagy ezt erősítse. Romániai oldalon egyébként Szatmárnémetibe helyezték a Cre- do-titkárságot, mint ismert, a Phare-CBC központja Arad, míg Magyarországon a négy határmenti megyét érintő két program egy központban, Békéscsabán található. (e) Kemény feltételekhez kötik az uniós tagságot Aki kimarad, leszakad A döntést az állam- és kormányfők december közepén hozzák meg Luxemburgban, ám valószínűsíthető: az Európai Unió hat országgal (Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovéniával, Észtországgal és Ciprussal) kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat. A bebocsátásra váró országokat joggal érdekli: milyen előnyök származnak a belépéstől? Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta a pénzügyi alapokkal kapcsolatos elképzeléseit. Eszerint 2000-től kezdődően valamennyi tagjelölt részesülhet az EU-pénzekből. Évente félmilliárd ECU (1 ECU = kb. 220 Ft) áll rendelkezésre mezőgazdasági célokra, további egymilliárd szerkezeti átalakításra, és kb. másfél milliárd ECU-t kapnak a kelet-közép- európai országok a Phare- program keretében. Ha viszont az első körben már 2002-ben új tagokkal bővül az Unió, akkor a pénzeszközöket elsősorban ők kapják. 2002 és 2006 között akár 50 milliárd ECU is befolyhat e kiválasztott államok kasszájába. A kívül rekedő országok támogatására legfeljebb a harmadik csatorna, a Phare-program marad meg, s így tartani lehet attól, hogy leszakadásuk állandósul, sőt fokozódik. A brüsszeli központnak persze nem mindegy, kit, mennyivel kell majd támogatni, ezért is tartják szükségesnek az EU-érettség hang- súlyozását, és árgus szemekkel figyelik a csatlakozásra kiszemelt országok gazdasági eredményeit. Toronyi Attila
