Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-24 / 274. szám
1997. november 24., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Es akkor felcsattant a taps... Ötvenéves az Eleki Román Hagyományőrző Néptáncegyüttes A legutóbbi Ki mi tud? országos vetélkedő döntőjében történt: az egyik — nem eleki — néptánccsoport produkcióját követően Vásárhelyi László néprajzkutató, a zsűri egyik tagja méltatásában elmondta, hogy eleki motívumokat vélt felfedezni. E szerint az eleki elemek beívódtak az ország néptánc- és hagyományőrzésének alapsejtjeibe. És végeredményben itt pontot is tehetnénk az idén 50 éves jubileumát ünneplő Eleki Román Hagyományőrző Néptáncegyüttes méltatására. Mert, ha a vidéki, kistelepülésen működő csoport, távol a fővárostól, rivaldafénytől, elismerést vív ki magának, ott felesleges a további fejtegetés. De mégsem teszünk pontot. Az ok kézenfekvő, elsősorban az érdekelt bennünket, hogy a táncosok miként érték el ezt a szakmai elismerést. A szálak Botás Pálhoz vezettek, ő a táncegyüttes nagy „öregje”, 70 éves és még ma is táncol. Több tucat képet tartalmazó fotóalbumot tett az asztalra, az emlékeket megörökítő képek nézegetése közben mesélni kezdett. — Az én gyerekkoromban még divatosak voltak a „holdfényes” mulatságok, a napi munka után az emberek táncolva szórakoztak. A legügyesebbeknek a románok és a román cigányok bizonyultak. Kovács Péter, aki abban az időben az 50-es éveiben járt, táncolása pedig egyenesen káprázatos volt. Én akkor 12 vagy 13 éves lehettem, csak ámultam és igyekeztem ellesni Péter bátyám „ördögi” mutatványait. Otthon aztán a szín gerendájába kapaszkodva gyakoroltam, mert máskülönben bizonyára elestem volna. Aztán, amikor már mentem valamelyest a figurák, én is beálltak Péter bátyám mellé, aki szemlélt és biztatott. Kitartó munka eredményeként megtanultam az elemeket, figurákat, amelyek jó százévesre tehetők. Aztán a megtanultakat átadtam a társaimnak. — Valahol e gyökérből táplálkozik az eleid hagyományőrző táncegyüttes, melynek kezdeményezője, szellemi atyja Nyisztor György volt. Kezdetben, négy éven keresztül, koreografált, betanult (magyar, román, német) táncokat adtunk elő, ezt követően váltottunk és tértünk a román hagyományok ápolására. A tánc- együttes szórakoztató jelleggel kezdett el működni, hogy aztán felismerve a kínálkozó lehetőségeket, komoly munka folyjon. Viszonylag rövid idő elteltével országos jelleggel is felfigyeltek ránk, több szakember is felkeresett, hogy elsajátítsanak tőlem egyet s mást. A levegőben kivitelezett figurák híre csakhamar külföldre is eljutott. A táncnak köszönve bejártuk az országot és szakmai elismerést vívtunk ki magunknak, de eljutottunk Romániába, Jugoszláviába és Ausztriába. Munkánkat Nívó-díjjal jutalmazták, Gál György, Szabó Péter és Bágy János pedig megkapta a népművészet mestere címet. Az elmúlt 50 év nagy örömökben részesített bennünket, a legnagyobb elismerést a közönség szeretete és szűnni nem akaró tapsa jelentette. De ez az érzés szavakban szinte elmondhatatlan, az ember a produkció után fáradtan megállt a színpadon és egyik pillanatról a másikra felcsattant a robbanásszerű taps... A jubileumát ünneplő együttes tagjai ma már anyák, apák, nagyszülők, az utánpótlást jelentő ifjúsági csoportunkat is megismerte a szélesebb közönség, jól dolgoznak, de félek, hogy a továbbtanulással, a házasságkötésekkel megbénulhat a folyamatosság. Mert ezt a fajta csoportos táncot, hosszú távon, férj és feleség képes továbbvinni. — Ez így van — szólalt meg beszélgetésünk során először Pali bácsi felesége, Flóra néni. — Sokszor a táncolás helyett, a ház körül lett volna mit csinálnom, de a családi béke kedvéért félbeszakítottam a munkámat és elmentem próbálni, mert láttam, hogy a férjemnek ezzel szerzek örömet. A néptáncegyüttes előadását csapatmunka jellemzi, a táncosok eredményességét a zenekar teszi teljessé. A zenekar legrégebbi tagja Drágos György prímás, aki a pályafutásáról így vall: — Hatéves koromban kezdtem el hegedülni, az első tanítóm Zilbauer György volt, aki látva a szorgalmamat, megkedvelt és egy hegedűt ajándékozott nekem. 1947-től Gerendáson muzsikáltam, 54-ben Nyisztor György, az eleki kultúrház akkori igazgatója ajánlotta figyelmembe a hagyományőrző néptáncegyüttest. Azóta megszakítás nélkül velük vagyunk. Együtt lépünk fel az országos és a külföldi rendezvényeken. Kezdetben Kopil György- gyel, akitől elsajátítottam a román zenét, kettesben muzsikáltam. Amikor a társam meghalt, 16 éven keresztül, egyedül húztam a vonót, ezt követően alakult meg a mostani zenekar. Nagyon szeretek muzsikálni. Ahogy öregszem, lassan betöltőm a 70. életévemet, úgy válik énemmé a hegedűszó. Bernáth Nándor Botás Pál: „Az első 50 év eredményei előtt megemelem a »kalapomat«” Drágos György: „Reggel első mozdulatként a hegedű után nyúlok” Egy felvétel az eleki hagyományőrző táncegyüttes múltjából Többé nem kérdés a PB-gáz palackokban lévő gáz © Ez a minőség magáért beszél! mennyisége. A Prímagáz Rt. tavaly év végén megkapta az ISO 9001 A Prímagáz - Magyarországon először - háromszorosan nemzetközi minőségi tanúsítványt, mely annak az elisme- is garantálja a palackokban lévő gáz mennyiségét. rése, hogy a Prímagáz tervezési, termelési és szolgáltatási ^ gyakorlata maradéktalanul megfelel a nem- |pTegye mérlegre! zetközi minőségi szabvány követelméMostantól a Prímagáz összes Békés megyei g*« » nyeinek. cseretelepén megmérheti a gázpalackok töl- , Jl, tősúlyát. Csak felrakja a mérlegre a palackot ’WHMflKflfflF Látogasson el cseretelepeinkre és győződjön meg róla és pontosan láthatja, mennyi gáz van benne. személyesen’hogy a Prímagáz -az országban egyedülállóan - háromszorosan garantálja szolgáltatása minőségét. & Ellenőrizze saját kezűleg! A jövő év folyamán minden a Prímagáz által töltött PB- gázpalack szelepére zsugorfólia-zár kerül. Csak meg kell néznie a palack szelepét, s ha sértetlen a fólia, biztosra veheti, hogy az előírt mennyiségű gáz van benne. 0 PRÍMAGÁZ PRÍMAGÁZ ENERGIA {§) Öné minden energiánk
