Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22-23 / 273. szám
A pszi mesterei (14.) A gondolat sebessége — mérni a mérhetetlent Ember a Holdon — Ed Mitchell A NASA egy olyan megbízatást kapott a hadseregtől, ami azóta is páratlannak számít a paranormális jelenségek kutatásának területén. A feladat az volt, hogy végezzenek kísérleteket az Apolló-program keretében a Hold, Föld távolságban. Merész ötlet, ami alaposan feladta a leckét a NASA szakembereinek. Kellett találniuk ugyanis egy olyan személyt, aki orvosilag alkalmas hosszú távú űrrepülésre, gyakorlata van nagy sebességű és nagy magasságú repülésben, képes elsajátítani mindazokat az ismereteket, amelyek egy űrhajúskiképzés során szükségesek, és mellesleg azért az átlagosnál jobb telepatikus képességekkel kell hogy rendelkezzen. Azt az embert, aki mindezeknek a követelményeknek megfelelt, Ed Mitchellnek hívták. Mitchell vállalta, hogy a hosszú és kimerítő kiképzés mellett még gyakorolja három másik személlyel a telepatikus kapcsolatfelvételt is, vagyis megkezdték a szinkronizációt. Azon a történeti napon, amikor a holdkomp a Hold felszínére ért, megkezdték a kísérleteket. Mitchell három másik társa a Föld különböző pontjain tartózkodott ez időben, úgyhogy Ed semmit sem tudott azok tartózkodási helyéről. A kísérleti alanyok egyike a Szikláshegység gyomrában, 50 emelet mélyen, egy atombiztos támaszponton tartózkodott. A második célszemély egy atom-tengeralattjáró fedélzetén a sarki jégsapka alatt kb. 400 méteres mélységben volt. míg a harmadik célszemély egy szállodai szobában, de a Föld túloldalán volt megtalálható. A kísérlet célja az volt, hogy kiderítsék, mi az, amit megbízhatóan lehet továbbítani olyan személyek között, akik speciálisan erre a feladatra vannak kiképezve. A másik feladat az volt, hogy kiderítsék, ekkora távolságból egyáltalán lehet-e telepatikus kapcsolatot kialakítani, és a harmadik feladat az volt, hogy próbálják meg kideríteni, milyen sebességgel továbbítódnak a gondolati kisugárzások. A kísérlet keretén belül ezért egyszerűbb és bonyolultabb rajzok, festmények és fotók szerepeltek, illetve meghatározott szövegek, mondatok továbbítását kísérelték meg, és egyszerű mentális, érzelmi reakciók leközlése szerepelt. A megrendelő valószínűleg csalódást érzett az eredményt kiértékelve, pedig a kísérlet meglepően jól sikerült. Az egyik dolog, ami azonnal világossá vált, az az volt, függetlenül attól, hogy a célszemélyek hol tartózkodtak, a kapcsolat valamilyen formában létre-. jött. Tehát azt az energiát, ami a gondolatainkat továbbítja, nem lehet leárnyékolni. A másik dolog, amire kíváncsiak voltak, az a sebesség volt. Nos, ez is tartogatott meglepetéseket. A bonyolult és részleteiben a mai napig sem ismert kísérletsorozat kimutatta, hogy a telepatikus kapcsolatfelvétel rendkívül gyors és egyben lassú. Lassúnak azért lassú, mert hosszú időt vesz igénybe, amíg a célszemély egyáltalán fel tudja fogni a neki szánt adást, és azt képes valahogyan értelmezni. Az információ terjedésének sebességéről azonban óvatosan csak annyit közöltek, bizonyos jelekből arra következtetnek, hogy az túllépi még a fény sebességét is, vagy ha nem, akkor talán nem is ebben a dimenzióban terjed. A csalódást azonban leginkább az okozta, hogy bebizonyosodott: a telepátiát a titkosszolgálati munkában jelen formájában nem lehet alkalmazni. Az egyszerűbb ábrák leképezése még csak-csak sikerült valahogyan, de a fotók és festmények továbbítása komoly feladatnak bizonyult. A vevő személyek inkább csak színek kavalkádját látták, és csak ritkán állt össze belőle egy olyan részlet, amelyet fel is voltak képesek ismerni. A szövegek, fogalmak átvitelénél a célszemélyek teljesen csődöt mondtak, illetve a szöveg hangulati tartalmát voltak csak képesek érzékelni. Ami viszont egyértelműen sikeresnek ígérkezett, az az érzelmi reakciók átvitele volt. Ezeket az érzelmi kisugárzásokat minden, a kísérletben résztvevő képes volt egyértelműen azonosítani, és az érzelmi töltést pontosan definiálni. Ez a nem mindennapi kísérlet két dolgot azonban egyértelműen bebizonyított: az első, hogy a telepátia mint jelenség valóban létezik, a másik dolog, ami bizonyítást nyert, az volt, hogy a jelenséget nem lehet a gondolati szabadság ellen fordítani. Amire gondolunk, nem hallatszik ki, talán csak egy kicsit. A vizsgálatok azonban nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy mi a telepátia hatásmechanizmusa, mi az az energia, amit idegrendszerünk kisugároz, és az képes áthatolni akár 50 emeletnyi tömör grániton is. A kutatások azonban a mai napig is tartanak. Összeállította: Miki Ottó Ed Mitchell (bal szélen) és társai Zuhanás a magasból Gyönyörű napnak indult a hétfő! Leírhatatlan szépséggel kezdődött a hét: megdicsért a miniszterelnök! Azt mondta — mindenki hallhatta, aki a televíziót nézte —, jelesre vizsgáztam európaiságból meg a gyermekek jövője iránt érzett felelősségből. Remélem, a fiam meg a lányom olvassa e sorokat, és végre megértik, hogy az apjuk mily felelősen gondolkodik sorsuk iránt. Mindezt a sok dicséretet, elismerő szavakat azért érdemeltem ki a kormányfőtől, mert a NATO-ra szavaztam. Igaz a min. elnök úr többes számban, az egész népnek osztogatta a szavakba foglalt kitüntetéseket, de hát teljesen magamra vettem. Szóval hétfőn, miután meghallgattam Horn Gyulának a Parlamentben, napirend előtt mondott szavait, szívem megtelt derűvel, felemelkedtem, körberepkedtem a Munkácsy utcai szerkesztőségi épületet, majd egyre feljebb szárnyalva megtekintettem amúgy madártávlatból szeretett városunkat, Békéscsabát. Aztán vettem volna az irányt a másik szeretett, Gyula felé, amikor is... Amikor is szárnyalásom zuhanásba csapott át. Mert abban a pillanatban, ahogy a repülőtér fölé értem, bevillant agyamba: mi van akkor, ha nem a NATO-ra szavazok? Nos akkor — a min. elnök úr szavai szerint — megbuktam volna európaiságból meg a gyermekek jövője iránt érzett felelősségből. Hülye bunkó lennék tehát, a magyarság ellensége. Vagyis — leegyszerűsítve a kérdést — nem lehetnek dilemmáim, nem bujkálhatnak bennem félelmek, nem vágyódhatok semlegességre, nem tarthatok attól, hogy egyik csizma után jön a másik, nem kergethetek 19. századi, romantikus nemzeteszméket, nem gondolkodhatok másként, mint a többség. Megint nem, még mindig nem. Mert ha mégis, akkor bunkó vagyok. De miért? Nos ezen gondolkodom magasból zuhanásom utáni eszmélésem óta — „összetört csontokkal". Meg azon, miért kell megint kirekesztetni, megbélyegezni, a másikat lehülyézni? Arpási Zoltán H November 22-én 20 órától reggelig a Helyőrségi Klub és FEK-STELLA söröző szervezésében. Zene: Hevesi Imre és barátai. Vacsora: svédasztal reggelig. I Belépő ára: 1500 Ft/fő. Jegyvásárlás és asztalfoglalás a helyszínen. Ünnepeljünk együtt! Itt az alkalom, hogy a város / • % és a környék gyermekei együtt '" * £ ünnepeljék meg a Mikulás érkezését Erre kínálunk remek lehetőséget A műsorunk színes: Télapók, bohócok, vetélkedők, állatidomárok, akrobaták, zsonglőrök, dobótrió, ezernyi meglepetés. Belépőjegyek ára: gyerek- (14 éves kor alatt) 200 Ft/fő, felnőttjegy ára 300 Ft/fő. Jegyek kaphatók: a helyszínen és elővételben óvodákban, iskolákban. ______ M INDENKIT SZERETETTEL VARUNK! Egy példaadó ember „Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz” (Jn 13,35) — mondta Jézus Krisztus az utolsó vacsorán mintegy végrendeletként intézve szavait az apostolokhoz. A mester élete maga volt a szeretet kiáradása, a szegények és elesettek felkarolása, a betegek meggyógyítása, egy bensőséges együttérzés a szenvedőkkel és a szomorkodókkal. O volt az, aki az emberi élet értékét az Isten és a felebarát iránti szeretet mércéjével határozta meg, s aki hűen a hírül adott parancshoz, maga is fel tudta áldozni önmagát azokért, akiket szeretett. Példát adott, példát minden embernek, akik tanítását elfogadták, s megértették, hogy a valódi és tiszta szeretet képes egyedül betölteni az ember hivatását, s felemelni abba a helyzetbe, ahol természete és kiemelkedő lehetőségei szerint állnia kell. Az apostolok, a tanítványok és mindenki, aki élete céljává tette a szeretet krisztusi parancsát, teljességgel igyekezett átadni önmagát ennek a tanításnak. Két hosszú évezred telt el azóta, hogy valaki a szeretet nevében küldte el követőit a világba, hogy az embereket rávezessék életük igazi lényegére, az Isten által teremtett emberi méltóság elérésére, s akik hittek ebben, őszintén és erősen, mind tanúságot is tettek róla, odaadva minden kényelmet, jólétet és biztonságot, mert csak az áldozatokra is képes szeretet döbbenthet rá másokat a legszebb erény nagyságára. A világ közben szüntelenül változik. A gyors ütemű technikai haladás és az emberi tudás fejlődése egyre inkább az önmagába záródó ember képét alkotta meg, aki magából kiindulva, önmagát tette meg minden mérce alapjául, hogy azután cselekedeteinek végcélja ismét csak önmaga legyen. Önmaga! S minél erősebb jelszavává válik ez egy uralkodó korszellemnek, annál magasabbra emelkednek mindazok, akik bátran meg merik mutatni, hogy a feltétel nélküli szeretetnek az emberiség minden élethelyzetében jelen kell lennie és útmutatóvá kell válnia. Példaként állnak ők előttünk, szükségünk van rájuk, a küzdelmes és töretlen hitükre, a végsőkig kitartó reményükre és a mindig csak adni kívánó szeretetükre. Minden kor és nemzet előtt legyen ott az ember, aki már megértette az evangélium szavainak erejét és meg is élte azt úgy, ahogyan a „ma világában” kell megélni. Egy ilyen alakjára emlékezünk most a magyar nép történelmének. Arra, aki adni akart. Odaadni mindenét, amije csak volt. Aki átérezte, mit jelent az, ha őszinte szeretet vesz körül valakit — az édesanya jóságos nevelésében, a hívek egyszerű, mégis gyermeki ragaszkodásában és a templom csendes magányában. S erre ő is válaszolni vágyott. Szívvel, szeretetével, egész életével. És válogatás nélkül. Ahogy híveiben is él az alakja: szinte várta, hogy segítséget kérjenek tőle. Tudta, hogy nem pusztán a tudása az, amellyel megnyerheti híveit Krisztus ügyének, hanem a szelíd és jóságos szív, amit kiáraszthat másokra. A „mai embert” a hideg és számító ész irányítja tetteiben. Őt a szíve vezette. A jobbik részt választotta. Nem is maradt hatástalan azokra, akik vágytak a szere- tetre, a feléjük fordulásra, mint egykor ő is. Hűen festi le képét Szász Erzsébet emlékezése: „Lélekben szerény volt, élete áldozat — ki mindenkit szeret, az mindent odaad.” Magunk elé képzelhetjük a jelenetét, amikor a halálát jelentő lövések után síró asszonyok szaladnak hozzá, s kérdik, hogyan hozhatott ily nagy áldozatot értük. Ő pedig mosollyal az arcán, már-már elcsukló hangon csak ennyit válaszol: „Szívesen tettem”. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) — folytatódnak Jézus Krisztus végrendeletének szavai. Báró Apor Vilmos elhitte ennek igazságát és boldog volt, amikor ő is részese lehetett. Ez az öröm szólított meg boldoggá avatása napján minden magyar embert, magában hordozva azt az üzenetet, hogy a boldogság nem az és 2, az önmagát kiemelő ember méltóságában áll, hanem az egyszerű, a másik javára irányuló szeretetben. Liszkai Tamás teológus
