Békés Megyei Hírlap, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08-09 / 261. szám
14 1997. november 8-9., szombat-vasárnap BBSS A szavak és a képek folyton egymást keresik-Ay» eréknyomok a festékben Peppi Spiss osztrák festőművész a legutóbbi két hónapban készített 18 képét hozta el Békéscsabára FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A Békéscsabai Képcsarnok Rt. Csuta Galériájának vendége november 6-ától két hétig Peppi Spiss osztrák grafikus- és festőművész. A St. Antonban élő alkotót többéves barátság fűzi Csuta György békési festőművészhez, mindkettőjük művészetére jellemző a kísérletező kedv, a táj, a természet szeretete és annak elvont ábrázolásmódja. Érdekesség és rokonság egyben, hogy hazájukban mindketten, egymástól függetlenül, körülbelül egy időben alapítottak művésztelepet, amit azóta sikerrel működtetnek. St. Anton és Békés alighanem ezekkel a művésztelepekkel szerzett hírnevet, vonul be a kortárs képzőművészet történetébe, bizonyítva a közös elmélkedés és alkotás jelentőségét, erejét, művészek és személyiségek kitekintését egymásra és a világra, ezáltal pedig művészetük gazdagodását. Pantomim: a csönd színháza A titkot egy néger táncosnő árulta el... A testünk több, mint egy fizikai dresszúrának feltétlen kiteendő darab hús, hiszen az ember szellemiségét ez a fizikai közeg fogadja magába — vallja Uray Péter mozgásművész, aki szerint kevésbé lényeges, hogy valaki vékony és jó alakú legyen. Fontosabb, hogy elfogadjuk a testünket és tudjunk a saját fizikai adottságainkkal jól élni. A fiatal mester a gyomaendrűdi diákszínjátszó táborban tartott nagysikerű kurzust. Találkozásunkkor munkájáról kérdeztük, de kíváncsiak voltunk arra is, vajon mi, az utca emberei hogyan vizsgázunk a mozgásművész szigorú tekintete előtt? Peppi Spiss 1960-ban született egy tiroli kisfaluban, Zamsban, Innsbrucktól száz kilométerre. Autodidakta módon képezte magát, hazájában és külföldön számos szimpóziumon vett részt. 1986 óta rendszeresen szerepel kiállításokon, kulturális rendezvények szervezője, 1994-ben St. Antonban magángalériát nyitott. Művei megtalálhatók sok magángyűjteményben, Magyarországon Tiszakécs- kén, Békésen és Hajóson, akárcsak osztrák tulajdonban. Ausztrián kívül többek között Németországban, Magyarországon, Ukrajnában és az Amerikai Egyesült Államokban vett részt tárlatokon. Érthető, ha Peppi Spiss korábbi képeit nézegetve talán zavarba jön a szemlélődő, és hirtelen nem tudja eldönteni, mit is lát: festményt, egyszerűen befestett felületet, vagy fotót? S ez a zavarodottság csak fokozódik, amikor beleolvas a művész ars poeticájába. „Nem akarok rámutatni a parasztok halandóságára, és a mezőgazdasági ágazat gépesítésére sem akarom felhívni a figyelmet. A célom az, hogy esztétikus képeket alkossak...” Esztétikus képeket? Autóbusz kerekével meg traktorral? Mindenesetre nem szokványos módszer. „...Hogy ezt a célomat megvalósítsam, miért ne cserélhetném fel olykor az ecsetet traktorra, vagy autóbuszra? Az eredmény önmagáért beszél...” A látvány valóban érdekes: keréknyomok a festékben, textília színezésére emlékeztető technika, a művész kísérletező kedve egyértelmű. De vajon helyesen értelmezzük-e Peppi Spiss felfogását a festészet szerepéről? Ä vendéggel kiállítása előtt Békéscsabán beszélgettünk. — Igen, valóban így tekintem, amit csinálok; a szemlélő döntse el, mit lát, milyen érzéseket vált ki belőle a képem. Nem akarom ráerőltetni a magam érzését, gondolatát, mozgassa meg inkább a saját fantáziáját. Ezért nem szívesen adok például címeket sem. Az autóbuszos és a traktoros festés egy bizonyos akció volt, a mostani békéscsabai kiállításra más jellegű képeket hoztam. — Különböző korszakok, irányzatok jellemzik a művészetét? — Nagyon nehéz a műveket és a korszakokat különválasztani. Általában egy ötlettel kezdődik, amit megpróbálok megvalósítani... — Mi adja az ötletet, egy gondolat, hangulat, vagy valami más? — Vagy ez, vagy az. Az akciónál például ott volt a busz, és arra voltam kíváncsi, mit lehet vele létrehozni... — Hogy milyen nyomokat hagy a kerék a festékben? — Igen, arra is. Gondoltam, szép képek születhetnek. De mint mondtam, az értelmezés szabad, a befogadó dönti el, hogy mit lát. Lehet, hogy valaki éppen az autó környezetszennyezését látja benne, ez az interpretáció is lehetséges»' Én nem akarom előírni a közönségnek, hogy mit lásson a műveimben. Amikor a kezdetekről kérdezem, Peppi Spiss elmondja, mindig is festett, már kisgyermekkorában, főleg tárgyakat, a hegyeket, embereket, a tájat. Egy- egy új ödetet mindig új módszer követett, például a fotózás, később a festéssel és a fotózással a vegyes technika, a kollázs, aztán az is elmúlt. Mert „valamikor jön egy pont, és nem megy tovább, nincs értelme”. Persze a határok nem élesek, a műfajok egymásba olvadnak. — Legelőször hat éve jártam Magyar- országon, Hajóson. Azóta minden évben eljövök, és nagyon szívesen, mert számomra ez az ország vonzó, csábító. Magas hegyek között lakom, nekem érdekes, olyan szabad, más világ a pusztaság. Kedvesek itt az emberek, otthon érzem magam. De meg kell mondanom, hogy örökké itt élni nem szeretnék, egy idő után vágyódom vissza a hegyekbe. Békéscsaba előtt egyébként Los Angelesbe kapott meghívást az osztrák festőművész. Az amerikai kiállítás a világ egyik legnagyobb képzőművészeti seregszemléje, ahová a buszos, traktoros akcióképeket vitte. „Ezernél több résztvevő, végeláthatatlan csarnokok, kiállítótermek, a művészet a nyakunkig ért — mondja. A csabai kiállításon a legutóbbi két hónap termését látjuk, 18 képet, ezek absztrakt művek, melyeket a föld színei jellemeznek, összefüggő sorozatot alkotnak, a föld mozgását, változásait, erejét mutatják fel. De volt még egy különös időszak Peppi Spiss életében, a nyolcvanas évektől ’90-ig, amit nem szabad elfelejtenünk! Akkor nemcsak festett, hanem verseket is írt. Mégis tiltakozik az ellen, hogy költőnek is nevezzem; szerényen fogalmaz: mára elmúlt, vége. — Nem arról van szó, hogy nincs már mit mondanom, hanem arról, hogy végképp a festészet dominál, a mondandómat képekkel fejezem ki, nem versben. Hiába győzködöm, hogy a német költőkre nagyon jellemző volt, hogy rajzoltak, festettek: Goethe, Schiller, a romantikusok, az expresszionisták, Thomas és Heinrich Mann, Kafka is festett. A kortársak közül Peter Weiss, Dürrenmatt, Günter Grass. Peppi Spiss nem vállalja a költészetet. „A szavak és a képek kölcsönös kapcsolatban állnak, és folyton egymást keresik” — szól az idézet Goethétől. Vagyis: a különböző művészetek legyenek még oly távol is egymástól, édestestvérek és szépen kiegészítik egymást. Ebben végre egyetértünk. Niedzielsky Katalin Uray Péter csellistának készült. Zenetörténelem szakos főiskolásként szerzett pantomimművészi működési engedélyt, később modern táncot, majd akrobatikát tanult. Ezen műfaji elemek ötvözésével sajátos mozgásszínházi formanyelvet alakított ki. Uray Péter jelenleg egy budapesti általános iskolában zenét tanít, valamint vezeti a Panboro nevű együttest, amely az idei diákszínjátszó fesztivál első díjasa lett. — Kedves műfaja, a pantomim az utóbbi években méltatlanul háttérbe került. Ön osztja ezt a véleményt? — Magam 1979-ben kezdtem el pantomimmel foglalkozni. M. Kecskés András pantomimművész stúdiójában. Akkor még valamennyire élt ez a műfaj. A probléma az, hogy a pantomim bensőséges nyelv, a csönd színháza. Főleg akkor az, ha nem külsődleges játékra és nem grimaszolásra használják, hanem beszéden túli jelenségek megjelenítésére. Ma a tempó sokkal gyorsabb, s az emberek nem fordítanak arra energiát, hogy megálljának valami mellett. Ma az olyan gyors műfajok kellenek, mint a mozgásszínház. Mindemellett a pantomimet nagyon fontosnak tartom, ám kétségtelen, hogy nem most éli a virágkorát. — Ellenpéldaként említette a mozgásszínházat. Összefoglalva mit kell tudni erről a műfajról? — A ’70-es években Brook angol, Mnouchkine francia és Grotwski lengyel rendező volt az, aki a keleti kultúrából merítve erősen mozgásközpontú színházat teremtett. Hazánkban a ‘80- as évek közepére erősödött meg a mozgásszínház, s lett népszerű annyira, hogy most minden jelentős színház használ tánc-, illetve mozgásszínházi elemeket. — Úgy tűnik, ez a műfaj a diákszínjátszásban is egyre hangsúlyosabb. — A diákszínjátszásban sok elhívaA Piliscsévén rendezett Országos Szlovák Amatőr Videofilmfesztiválon II. díjat nyert a Csaba Tv stábja által készített Békéscsabai szlovákok című film. A békéscsabai szlovákság múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozó film hiánypótló alkotás. Létrejötte siker a Csaba Televíziónak és öröm a békéscsabai szlovákságnak egyaránt. A helyi nemzetiségi élet jellegzetességeit híven tükröző alkotás közel fele archívanyagot tartalmaz, de oktatás, hagyományápolás egyaránt található benne. Fontos, hogy megismerjük és tott gyerek vesz részt és jó néhány képzett rendező dolgozik ezen a területen. A fiatalok számára fontos előkészítő folyamatnak tekinthetjük ezt az időszakot, amely átveszi a felnőtt színházi világ jelenségeit. Itt a gyomaendrődi táborban azzal foglalkoztunk, hogyan lehet adott mozdulatot hitelessé, igazzá tenni. A mozdulat a szépségén túl megjelenítő erővel bír és képes olyan dolgok közlésére is, amelyek szóban nem mondhatók el. — Az utcán járva-kelve figyeli-e a szembejövők mozgását? — Ilyen szakmai ártalmam nincs, az utcán én is civil vagyok. — Mégis, mit tart a hétköznapi emberek mozgáskultúrájáról? — Az emberek összerendezetlenül mozognak. A mozgás harmóniája a belső kondicionális állapoton múlik. Elég ránéznem valakire, hogy lássam, milyen állapotban van. Meglehet, az arcán megpróbálja eljátszani a kötelező viselkedést, ám a felhúzott vállak, a kézhelyzet a megbúvó feszültségről árulkodik. Ha egy pont feszes a testen belül, az további feszültséget és görcsöket eredményez. A rendszeres mozgást nagyon jónak tartom. És itt nem a fogyókúrás aerobikra gondolok, hanem a humán mozgásra. Mert kevésbé lényeges, hogy valaki feltétlen vékony legyen és jó alakú. Fontosabb, hogy elfogadja a testét és tudjon a saját fizikai adottságaival jól élni. Sokszor megbámuljuk a négerek harmonikus mozgását. Hogy mi ennek a titka, azt egy néger táncosnőtől hallottam. Azt mondta: a négerek, legyenek soványak vagy kövérek, elfogadják a testüket, s úgy hordozzák, mint egy királyi adományt. Azt már én mondom, hogy a test több, mint egy fizikai dresszúrának feltétlen kiteendő darab hús, hiszen az ember szellemiségét ez a fizikai közeg fogadja magába. Csath Róza elfogadjuk a másságot, hisz ez többletértéket hordoz magában. Ezáltal mi a többség is gazdagabbak, színesebbek leszünk — hangzott el csütörtökön a Csaba Tv által készített film sajtótájékoztatóval egybekötött bemutatóján a békéscsabai Szlovák Kultúra Házában. A 13 perces film szerkesztője Natália Lopusna, vágó-rendezője Gyulavári Zoltán, de meg kell említenünk Csonki Béla, Olasz László, Zsilák Pál, Kovács János és Győrfi Gabriella nevét is — mondta Szudár László, a Csaba Tv ügyvezetője, aki az előállítás költségeiről is beszélt. — Both — Díjnyertes filmmel gazdagabban Csabai szlovákok — hiánypótló alkotás Az írás élményt, örömöt, megnyugvást jelent Két év alatt két kötet Tűz ég bennem... címmel jelent meg a közelmúltban a Gyulán élő Garzó Mária verseskötete, aki két esztendővel ezelőtt verseivel először lapunk szerkesztőségét kereste meg. Akkor tőlünk kellő biztatást kapott, ami jelentős szerepet játszott abban, hogy nem hagyta abba az írást. Garzó Mária Vésztőn született 1948-ban. Gyermekkorát Kétegy- házán töltötte, tizenhét éve pedig Gyulán él. — Mindig szerettem az irodalmat, főként a verseket, mert a vers dalol, a versnek zenéje van. Elég egyszer hallani azt a zenét, és feledni nem lehet! Hét éve szinte észrevétlen kezdtem el verseket írni. A versírás olyan élményt, örömöt és megnyugvást jelent számomra, amit addig, amíg nem írtam, soha nem éreztem — vallja a gyulai tollforgató. Garzó Mária első verseit a Lant, a Kláris és a Délibáb elnevezésű lapok közölték először. Tavaly magánkiadásban megjelent a Kiáltás című első kötete, amely — akárcsak a mostani, amit anyagilag a Húsipari Dolgozók Szak- szervezete és a húskombináti szakszervezetek támogattak — az Uránusz Kiadó gondozásában kapott nyomdafestéket. — A sajátos dinamikájú, olykor egyszerűbb rímekkel, vagy akár rím nélküli, váltakozó hosszúságú sorokkal megírt versprózákból és versekből Garzó Mária egyéni hangja csendül ki immár második kötetében — fogalmaz a könyv előszavában Györgypál Katalin. S mi is bátran írjuk le: a gyulai tollforgató költészete az utóbbi években valóban sokat fejlődött. Magyari Barna Garzó Mária verse: Nem adhatom fel Életem nehezen visel el engem, igyekszik megtűrni, de szenved velem. Igazán nem érzi jól magát bőrömben, sápadt-fáradt testemben, sivár lelkemben. Sorsomul jutott a csalódás, gyötrelem, örökös vívódás létezésem ellen. Naponta megküzdök magammal magamért, a hosszú évek rövid boldogságáért. Amíg élek és lélegzem, így kell tennem, bár kegyetlenül fájó minden perc nekem. De ha már megszülettem és vagyok, könnyen nem adhatom fel a harcot! Szolnok, a zene városa Ősszel kiemelkedő kulturális rendezvényeknek ad otthont Szolnok, ahol egyébként évente több jelentős programsorozatot, zenei fesztivált rendeznek. A meghívott vendégművészek közül többen a világ leghíresebb koncerttermeinek ünnepelt sztárjai. A rangos művészeti produkciók célja, hogy Szolnokot a zene városaként ismerje meg az egész ország. Óktóbertől decemberig a régi feszti- váli hagyományokat követve első alkalommal rendezik meg az Őszi Szolnoki Művészeti Heteket. Ezzel a rendezvénysorozattal a város kulturális programajánlatát igyekeznek bővíteni a szervezők. Igényes és színvonalas műsort kínálnak a közönségnek, a komoly- és a könnyűzenétől kezdve a balett- és irodalmi estig, fellép például a Győri Balett, Mácsai Pál színművész, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, de rendeznek kelet-magyarországi drámatagozatos fórumot és több képzőművészeti kiállítást is. (n)
