Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-04-05 / 232. szám

A múlt üzenete (2.)

Noé bárkájának nyomában

Az emberiség legrégibb legendáinak egyike arról szól, hogy Isten a Földet az emberek romlottsága végett özönvízzel akarta elpusztítani. Bármerre is járunk a .világban, minden természeti nép emlékezetében ott él a nagy pusztítás nyoma legendák formájában. Furcsa egybeesés az is, hogy mindenhol volt egy kiválasztott ember, akit valakik figyelmeztettek a közeledő' pusztulásra, és még volt idejük megtenni a szükséges előkészületeket, ami valamilyen vízi alkalmatosság építése volt.

A világ három nagy vallása, a héber, a keresztény, és a mohamedán vallás egyaránt azt vallja, hogy a vizek apadtával a Bárka egy hegyen, az Ararát hegyén feneklett meg. Az Ararát asszír Urartu szóból ered, és a mai Örményországot jelenti. Persze az emberek képzeletét nem hagyta békén az a gondolat, hogy fenn a hegyen megláthatják a bibliai bárka maradványait. A századok során több expedíció volt, amely megpróbálkozott a hegy megmászásával, de csak keveseknek adatott meg, hogy a célig eljussanak. A gyakori lavinák, a több mint 4000 méteres magasság, a szörnyű hideg és a szinte percenként változó időjárás sok emberéletet követelt. Akik azonban célba értek, beszámoltak arról, hogy a hegyen kb. 4800 méteres magasságban, egy szakadék gleccserébe fagyva láttak valamit, ami egy gigantikus hajót formázott.

Ezeket az elbeszéléseket erősítették meg a két világháborúban a térség felett katonai megfigyeléseket végző repülőgépek pilótái is. Jelentéseikben elmondták, hogy a kérdéses terület felett repülve egy félig a jégbe fagyott hatalmas, uszály-szerű sötét objektumot láttak. Tudományos jellegű expedíció azonban sokáig nem indulhatott a hegyre, tisztázni, hogy mit is láttak a pilóták, mert a hegy a volt Szovjetunió és Törökország határán fekszik. A csúcsról ugyanis szabad szemmel is lehetett látni az egyik NATO katonai támaszpontot, a Szovjet területen pedig a közeli légvédelmi radarállomás volt látható.

Nem csoda hát, hogy a térséget rendszeresen pásztázó kémműholdak egyike egy érdekes felvételsorozatot készített a hegyről, és a felvételeken erős nagyításban egy olyan valamit lehetett látni, ami nem a hegyhez tartozott, hanem mesterséges objektumnak tűnt. A vizsgálatot végző szakértők azonban óvatosan csak annyit mondtak, hogy formája, és mérete alapján akár a bárka is lehetne. A kérdéses objektum valamivel a hegyNoé a galambbal. Részlet a Verduni oltárról. (Kosterneuburg)

csúcs alatt volt kb. 4200 méteres magasságban.

Mivel az Ararát szeizmikusán aktív területen fekszik, a térségben gyakoriak a földrengések. Ez a Bárkát két, vagy több darabra kellett hogy törje, ugyanis különleges engedéllyel a hegyre induló expedíció kb. 1200 méteres magasságban valamit talált. A lelet leginkább egy mélyen az iszapos sárba süllyedt uszály hátsó felére emlékeztette a kutatókat. A roncs oldalán pedig hatalmas vontatóhorgokat véltek felfedezni. Többszáz méteren keresztül, amerre a roncs elcsúszott a talajban, megkövesedett fadarabokat lehetett látni. A roncs vizsgálata arra engedett következtetni, hogy a Bárka többi részei még mindig kb. 4200 méter magasan kell, hogy legyenek. A tovább folytatott kutatások aztán be is bizonyították a feltevés helyességét. 4200 méter magasan egy gleccsertóba beékelődve meg is találták azt a valamit, amit ma

Noé bárkájának tartunk. A helyszínen végzett vizsgálatok igazolták mindazt, amit a Bibliában olvashatunk a bárka méreteiből. A Bárka első, 1948-as felfedezésekor lejegyzett fekvéséhez képest elmozdult, még inkább kiemelkedik a fagyott tóból, és alakja

egy olyan hajóéra emlékeztet, amit úgy építettek meg, hogy nagy hullámok támadásait is biztonsággal állja ki. A hajó szélességének és hosszúságának az aránya egy olyan úszó testet ad, amit a legvadabb hullámok sem képesek felborítani, és a hajó minden hullámot szemből kapott. A vizsgálatok kezdeti szakaszában némi zavart okozott az a felfedezés, hogy a feltételezett bárka kőből volt. Később azonban kiderült, hogy a kő valójában vastag cementréteg, ami alatt fából, és nádból készült hajótest volt található. A fáradságos munkával (szállító helikopter igénybevétele a nagy magasság végett szóba sem jöhetett) a helyszínre cipelt hang- radaros vizsgálat további érdekességet árult el a titokzatos leletről. Kiderült, hogy a bárkának több ún. fedélzete van, és a hajó belsejét mindenhol fémből készült gerendák merevítik. A felvételek elárulták azt is, hogy a hajó belseje teljesen fel van telve sárral, és fatörmelékkel. A hajó viszonylag épen maradt részében pedig kisebb, nagyobb helyiségek voltak kiképezve.

Ma a hajó, mivel török felségterületen található, Törökország

tulajdonát képezi, és a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges vizsgálatokat is ő adja, de inkább nem adja ki. A bárkához vezető cseppet sem könnyű úton a hatóságok az engedéllyel rendelkező expedíciók számára útjelző táblákat helyeztek fel, amelyen török nyelven csak ennyi olvasható: Noé Bárkája ...Km.

Jelenleg csak egy dolog az, ami biztos: Az Ararát hegyén, 4200 méteres magasságban egy olyan hatalmas hajószerű, emberkéz alkotta tárgy hever, amilyen hatalmasat hajóban az emberiség csak a XX. század első felében volt képes produkálni. De ilyen magasságba ekkora tömeget még sokáig nem leszünk képesek felcipelni.

Ha egyszer hitelt érdemlően kiderül az, hogy az Ararát hegyén talált bárka azonos Noé bárkájával, akkor megkapjuk az egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítékát annak is, hogy az Özönvíz nem a legendák, hanem a valóság birodalmába, a Föld múltjába tartozik. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy mi idézte elő magát az özönvizet, és kik voltak a rejtélyes figyelmeztetők. Talán egyszer erre is választ kapunk.

Miki Ottó

Fekete

fehéren

Baromságok kora

Mi jöhet még ezután? Elesett Maczó Ágnes (népiesch nevén: Maczóka), egy újabb megbízható „elvtársnő”! Ráadásul olyan időkben, amikor végre visszafoglalták Varsót. Nagy örömre azért nincsen ok, mert Budapest még mindig az elesés állapotában van. Persze Budapest más. Itt a liberál-bolsevisták erősebbek, mint amott. „Ezek” itten beépültek mindenféle pártokba és szétverik azokat. Kezdődött ugye az MDF-fel, aztán folytatódott a KDNP-vel, most pedig „Bástya” elvtárs várát készülnek szétrobbantani. Jó lenne persze tudni, kik is a liberál-bolsevista ügynökök. Azok, akiket kizárnak, félreállítanak, vagy azok, akik maradnak. Nagy kérdés, nagyon nagy kérdés. Mert ha véletlenül azok lennének akik maradnak, könnyen megtörténhet, hogy idővel új „pártközpontként” kezdenek működni, s előbb szétverik, majd elfoglalják a liberál-bolsevista pártokat. Sőt az is meglehet, a végén még Washington is elesik, Moszkvában pedig visszahozzák Iljicset. No nem a Vlagyimirt, hanem a Leonyidot, a Brezsnyevet.

Különben Maczókával sincs minden rendben. Valami baja lehet leikecskémnek. Odahaza beszélget a férjével! Mi több, megbeszélget vele dolgokat. Sőt olyan is megesett, hogy költő-ura verset írt hozzá. Szerelmesét! Aztán felolvasta neki ugyanolyan szerelmesen. Egy magyar asszonynak. Mit magyar asszonynak? Nép-nemzeti- magyar politikus asszonynak. Szégyen! Egy nép-nemzeti-magyar vagy politizáljon, vagy asszony legyen. Kivéve persze, ha pártel- nökné. Az más káposzta.

Maczókának tehát annyi. Mehet vissza Tokajba, oda áhonnan jött és nevelheti a gyerekeit, hallgathatja férje verseit, meg írhat új alkotmányt a hazának, mint tette három évvel ezelőtt. Vagy jól viselkedik, s akkor esetleg megússza egy kukoricára térdepeltetéssel. Esetleg — harmadik lehetőségként — megalakítja a kizártak pártját (sok tagjuk lenne), ahonnan aztán kizárnák a befurakodó liberál- bolsevista ügynököket. A kör itt bezárult.

Kedves Olvasó! Ugye sok baromságot olvasott itt egybegyűjtve? Higgye el nem kevesebbet, mint amennyit egy hét alatt hall a rádióban és a televízióban politikáról, politikusokról.

Árpási Zoltán

AGRO-DELO KFT.

Értékesítésre felkínál 1000 tonna kiváló minőségű silókukoricát.

Érdeklődni az alábbi telefonszámon lehet:

(66) 341-248, 06 (60) 480-466. Cím: 5630 Békés, Rákóczi u. 33.

Az aradi hősök utolsó órái

Egy hónapon át tartó kihallgatássorozat után, 1849 szeptember 26-án hozta meg a hadbíróság a halálos ítéleteket, amelyeket négy nappal később Haynau táborszernagy jóváhagyott. Az aradi tizenhármakat nem érte váratlanul a döntés. De hogyan búcsúztak az élettől? — kérdeztük a történésztől.

— 1849. október 6-a napjához valójában tizenöt vértanú neve kapcsolódik, tizenhármat Aradon, kettőt Pesten végeztek ki. — mondotta Katona Tamás, az 1948—49-es forradalom és szabadságharc kutatója.

Pesten, az Újépületben várta sorsa beteljesülését a kóspallagi születésű Fekete Imre, akire egy osztrák tiszt elfogása miatt méretett ki a halál. Mellette akarták felakasztani Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét.

Jajszó nem hallatszott

Batthyány az akasztást, a halál e lealázó nemét, a megszégyenítést nem akarta elviselni, ezért „valami szabadítót” kért a feleségétől. Feltehetően méregre gondolt, ehhez azonban asszonya vagy nem jutott hozzá, vagy nem sikerült férje börtönébe becsempésznie. Helyette egy vánkosba rejtett kicsi tőrt vitt be. Lehet, hogy azt, ami a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható. A halálra ítélt ezzel próbálta meg az ereit felvágni, sikertelenül. Életlen lehetett a kis szerszám, de hegyes, ezért azt a takaró alatt nagy erővel a nyakába szúrta. Másnap reggel rabtartói hatalmas vértócsában, eszméletlenül találtak rá. Ugyancsak meglepődtek, s nemcsak a látvány miatt. Nagy önuralomra vallott ugyanis, hogy miközben

végezni akart magával, nem hagyta el jajszó sem az ajkait.

És' ekkor lejátszódott a világ egyik legtragikomikusabb jelenete, küzdelem a halálra ítélt életéért, hogy végre tudják hajtani rajta a halálos ítéletet. Először dr. Beét, a rosszhírű börtönorvost, majd a szintén fogságban lévő Balassi János orvosegyetemi tanárt hívták segítségül. Kávéval, konyakkal úgy ahogy életre térítették a nemes rabot, dehát a nyakon lévő, a kötésen is átvérző seb miatt arról szó sem lehetett, hogy az akasztást végrehajtsák, így a megszégyenítést elkerülte. Ä halált azonban nem. Börtönéből pap támogatta ki a vesztőhelyre, a mai örökmécses helyére, és eldördültek a fegyverek. A golyóütötte mellény napjainkban ugyancsak a Nemzeti Múzeumban látható.

Nem kevésbé tragikomikus utójátéka a történetnek, hogy a férjétől búcsúzandó Batthyánynét először rossz siralomházba vezették be. Nem a férjéhez, hanem ahol Fekete Imre, ez a korán őszbe csavarodott csöppnyi emberke volt kiterítve. A megtört asszony azonnal észrevette a tévedést, riadtan mondta: ez nem az én férjem, ez nem az a siralomház. Siralomház siralomház —szabadkozott a foglár —, manapság sok van belőle.

Almában zavarták meg

Bizony sok. Aradon például pontosan tizenhárom.

— Ahányan voltak, annyiféleképpen búcsúztak az élettől, a családjuktól — mondja a neves történész. — Volt például, aki sztoikus nyugalommal vette tudomásul a megváltoztathatatHajdan Arad főterén állt e szobor- gipszmakett eredetije. Felirata szerint: ,,Borúra derű 1848”, valamint: írA magyar nemzet tizenhárom vértanújának 1845”

lant. Török Ignác, az agglegény, a remek mérnökkari tiszt életének utolsó óráiban is Vauban, a nagy francia hadmérnök várerődítési munkáját olvasta. Dessewffy Arisztid — akit júliusban az esküvői oltártól szólított a harctérre a kötelesség — aludt. A református pap — belépvén a cellájába — meglepve tapasztalta, hogy a csaták bátor

hőse a legédesebb álmát alussza. Miért ne — válaszolta az —, hiszen tiszta a lelkiismeretem.

Láhner György, a szabadságharcnak ez a különös zsenije, a fegyvergyártás megszervezője a siralomházban olasz származású, gyönyörű fiatal feleségére, Lucia Conchettire gondolt. Milánói csodálatos operai estéik jutottak eszébe, és utolsó óráiban fuvoláján Edgár búcsúját, Donizetti szép muzsikáját szólaltatta meg: „Isten veled szerelmes szép lelkem”. így köszönt el az ő Luciájától.

Voltak, akik búcsúleveleket írtak, mint például Lázár Vilmos, akit jutalomból — mert nem a cári, hanem a császári seregek előtt tette le a fegyvert — „csak” golyó általi halállal büntettek. Damjanich János híresen szép feleségének búcsúimát írt, az aradi foglyok istápolóit, a két Vásárhelyi nővért pedig arra kérte, vigyázzanak helyette a feleségére.

Kézcsók DamjanirÍrnak

SchVveidel Józsefnek, a kistermetű hu- szártábomoknak nagy keservesen sikerült kieszközölnie, hogy elbúcsúzhasson katonafiától, Bélától, ki maga is az aradi vár foglya volt. Ráhagyatkozta vagyonkáját is, a pontosan 962 forint 30 krajcárt, majd megnyugvással ment a halálba, kezében feszülettel. Kereszt volt a kezében az utolsóként felakasztott gróf Vécsey Károlynak is. Előtte az óriás termetű Damjanich Jánossal végzett a hóhér, irtózatos nehézségek között, hiszen az alacsony akasztófa alá kellett hajlítani a csaknem kétméteres embert, elhelyezni a törött lábát, hogy a hatalmas testet a lélek valahogy elhagyhassa. Damjanich egyébként az akasztófa felé sántikálva odaszólt a kivégző osztag parancsnokának: „Jellemző, hogy önök ebben gyönyörködnek.” Ő így búcsúzott. Vécsey és Damjanich egy összeszólalkozásból következően, a szolnoki csata óta valósággal gyűlölték egymást. Most, mikor a hóhér végzett Damjanich-csal, a gróf, a cs. kir. kamarás, a dúsgazdag magyar főnemes odalépett hajdani katonatársa és haragosa, a szerb születésű, darabos modorú, szegény volt cs. és kir. százados holtestéhez, és — kezet csókolt neki.

Megható volt a jelenet. Olyannyira, hogy a háromszögben felállított katonaság soraiból felcsuklott a zokogás. A Maros túlsó partján lévő disznó- hizlalda teteje pedig ebben a pillanatban a bámészkodók súlya alatt beszakadt. Ekkor már Vécsey nyakán volt a kötél, és — félrebillent fejével — mintha azt kérdezte volna: „De uraim, mi ez a zaj”?

— Emlékezések, történelmi dokumentumok, könyvek, legendák sokasága idézi az aradi hősök utolsó óráit — mondja a történész.

Poeltenberg Ernő — elsőnek őt akasztották fel — útban a bitófa alá minden társával kezet fogott és megcsókolta őket. Gróf Leiningen— Westerburg Károly így szólt: „Isten veletek bajtársaim! Nemsokára más, igazabb bíró előtt fogunk állni!” Nagy-Sándor József azt kiáltotta, amikor a hóhér a nyakára tette a kötelet: „Éljen a haza!”

A felsorakozott tizenhat katona puskacsöve előtt állva Kiss Ernő így búcsúzott:„Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat!” Eldördültek a fegyverek. Három társa holtan esett össze, Kiss Ernő élve maradt, ám felállt, és maga vezényelt újra sortüzet.

— Katonák voltak az aradi tizenhármak, megszokták a halált, utolsó óráikban sem féltek tőle — mondja Katona Tamás történész.

Deregán Gábor