Békés Megyei Hírlap, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-04-05 / 232. szám

„A tánc kollektív művészet” Az aradi hősök utolsó órái Bőm Miklós, az örökifjú Balassista 1947-ben a békéscsabai regősöknél kezdett táncolni. A békéscsabai Balassi Táncegyüttes koreográfusa, majd művészeti vezetője. A régiek, a bennfentesek Samu bá’-ként köszönnek rá az utcán. Ki is ez a fehér hajú, havas bajszú energikus 66-os, mármint esztendős, gyakran kerékpáron karikázó férfiú, akivel hosszan foglalkozik a nemzetközi enciklopédia?! (8. oldal) Egy hónapon át tartó kihallgatássorozat után, 1849 szeptember 26-án hozta meg a hadbíróság a halálos ítéleteket, amelyeket négy nappal később Haynau táborszernagy jóváhagyott. Az aradi tizenhármakat nem érte váratlanul a döntés. De hogyan búcsúztak az élettől? — kérdeztük a történésztől, aki az 1948-49- es forradalom és szabadságharc kutatója. (9. oldal) Jó-e, ha egy nagykövetség tartja a kapcsolatot a megyei sajtóval? — merült fel bennem a kérdés, amikor a napokban a posta meghívót hozott a Német Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetétől. Hasso Buchrucker délelőtti beszélgetésre és ebédre invitált bennünket, a Bács-Kiskun, Baranya, Békés, Somogy és Zala megyei lapok főszerkesztőit. A meghívó a Kelenhegyi úti rezidenciára szólt. A kapuban a követség magyar munkatársa fogadott minket és kísért fel a Gellért-hegy oldalában magasodó épületbe. Fenn az előtérben a nagykövet és a legfontosabb területek (gazdaság, tájékoztatás, katonai ügyek) vezető követségi munkatársai vártak ránk. Rövid udvariassági beszélgetés után Hasso Buchrucker a kertre néző szalonba invitált bennünket. Hasso Buchrucker: „Ha a NATO meghívta Magyarországot, akkor azt komolyan gondolta, és a meghívás tartósnak számít” FEB FOTO — Köszönöm, hogy meghívásunkat el­fogadták — kezdte a nagykövet — azért hívtuk meg önöket, mert ezzel is jelezni szeretnénk, nekünk nagyon fontos a megyei sajtó, hiszen vidéken él az ország lakosságának négyötöde. A találkozón két dolgot szeretnék elke­rülni, az egyik, hogy csak én beszéljek, a másik, hogy udvariasak legyenek ve­lem szemben. Egyben szeretném előre jelezni: nem beszélhetek a magyar bel­politikáról, annál többet viszont Né­metországról és a német—magyar kap­csolatokról. Az első két dolgot mi újságírók, a magyar belpolitikáról folyó beszélge­tést pedig — a diplomácia íratlan tör­vényeit követve — a nagykövet kerül­te el. Annak ellenére, hogy szívesen hallottuk volna véleményét a magyar- országi kisebbségi politikáról és a ka­posvári szemétdombon talált éleslő­szer körüli botrányról. Részletesen válaszolt viszont a nagykövet a hazánk NATO-csatlako- zásával kapcsolatos kérdésekre. El­mondta, nézete szerint a NATO kiter­jesztése Kelet-Európábán sikeres lesz, nem is lehet más, mivel az északatlanti szövetség érdekközösség, deffenzív jellegű szervezet, amelynek befelé is stabilizáló hatása van. Meggyőződése — mondta —. hogy idővel Moszkva is más szemmel néz majd a NATO-ra, hi­szen Oroszországnak is érdeke, hogy stabilitás legyen a térségben. Magyar- ország csatlakozása a szövetséghez kétirányú utca: a magyaroknak szüksé­gük van a NATO-ra, s a NATO-nak szüksége van Magyarországra. Véle­ménye igazolására a nagykövet Kohl kancellárt idézte: „Magyarország nél­kül Európa torzó maradna!” Arra a kérdésre, hogy milyen követ­kezményekkel járna, ha a lakosság a népszavazáson elvetné a csatlakozás gondolatát, Hasso Buchrucker a követ­kezőket válaszolta: — Magyarország NATO-csatlako- zása előtt a legnehezebb akadály való­színűleg az amerikai szenátus. Meg kell magyarázniuk ugyanis az amerika­iaknak — s ez nem könnyű feladat —, hogy az USA a segítségnyújtási kötele­zettségét Kelet-Európára is kiterjeszti. Ha a csatlakozni kívánó országokban a népszavazás negatív lenne, az kedve­zőtlenül befolyásolná az USA-szená- tust és jóidőre visszavetné Magyaror­szág felvételét a NATO-ba. Megje­gyezném viszont: ha a NATO meghív­ta Magyarországot, akkor azt komo­lyan gondolta, és a meghívás tartósnak számít. Nem sokkal azelőtt, hogy a követsé­gen jártunk, került nyilvánosságra Meciar lakosságcserére vonatkozó öt­lete. Természetes talán, hogy érdekelt bennünket a nagykövet véleménye. Hasso Buchrucker a felvetést a század történelmébe ágyazva közelítette meg. Emlékeztetett arra, hogy a második vi­lágháború után nagymértékű lakosság- cserét hajtottak végre Európában, ami köztudottan sok szerencsétlenséggel járt. A politikusok és a történészek egyetértenek abban, hogy a lakosság- csere rossz politikai eszköz. Különben is az egyesült Európában a lakosság- csere értelmezhetetlen fogalom, hiszen garantált a szabad költözködés joga, mindenki ott telepedik le. ahol akar. Minden demokratikus kormány elveti az államilag szervezett lakosságcsere gondolatát. — Az Alföldön — különösen a Du- na-Tisza közén — megélénkült a beru­házás, sok német befektető jelent meg a térségben. De a mezőgazdaságban mintha kisebb lenne az aktivitás. Fe- ledtethetők-e a mezőgazdaság támoga­tásában tapasztalható érdekellentétek az Európai Unió és Magyarország kö­zött? -— hangzott a következő kérdés. Hasso Buchrucker bevezetőként fel­hívta a figyelmet arra. hogy Magyaror­szágon a külföldi befektetők és hitelek egyharmada német, s az export ugyan­csak egyharmada Németországba irá­nyul. A továbbiakban elmondta, hogy Hóm Gyula minden alkalommal szor­galmazza, amikor német politikusok­kal vagy üzletemberekkel találkozik, hogy tanúsítsanak nagyobb érdeklő­dést az ország keleti fele iránt, többet fektessenek be a térségbe. A nagykö­vet ezután a mezőgazdaság kérdésével foglalkozott: — A német mezőgazdaság nehéz helyzetben van. Amikor 10 millió ma­gyar elnyerte a szabadságát, 18 millió német is akkor érezte először a szabad­ság ízét. Az egyesült Németország déli és nyugati részén kisüzemek, keleten és északon pedig többségében nagy­üzemek működnek, amelyek vonzzák a befektetőket. A magyar problémát te­hát Németországon belül is tapasztal­juk. Ami a német-magyar kapcsolato­kat illeti, szeretném emlékeztetni önö­ket arra, hogy Németország 2 millió márkával segíti a magyar kataszteri rendszer európai normákhoz igazítását. A német mezőgazdasági vállalatok egyébként szívesen jönnek Magyaror­szágra, jó példa erre a Claas szolnoki üzemvásárlása, de látni kell azt is, hogy szívesebben fektetnek be cégeink a feldolgozóiparba. Az Európai Unió mezőgazdasági politikája még nem kialakult, nem vég­leges. Bár a szabadpiacot bármelyik ágazatba könnyebb bevezetni, mint a mezőgazdaságba, ám a szabadverseny itt sem kerülhető el. Ezért a mezőgaz­daságból élő lakosságnak rugalmasnak kell lennie, alkalmazkodnia a változó körülményekhez. Ebben a folyamatban a mezőgazdaság irányítóinak három követelménynek kell megfelelniük. Az egyik: gondoskodni a vidéki lakosság életterének és a kömyzetnek a védel­méről. A másik: elkerülni, hogy egyet­len ország se függjön teljesen más or­szágok élelmiszertermelésétől. A har­madik: a vidék lakossági struktúrája — amit a legegészségesebbnek tartanak — ne változzon meg. A számítások szerint a mezőgazdaság Magyarorszá­gon kevésbé lesz problematikus, mint Kelet-Európa más országaiban. Ha már a gazdaságról esett szó, nem lehetett megkerülni a szekszárdi hús­kombinátnál történteket, ahol a szak- szervezet és az alkalmazottak hovato­vább hadiállapotban állnak a német tu­lajdonossal, annak túlkapásai miatt. A szekszárdi eset egyedi, a nagykö­vet szerint a hasonló ügyek száma nem éri el az egy százalékot. Különben is — jegyezte meg — „fekete bárányok” mindenütt vannak. A nagykövetség to­vábbra is ösztönzi a német-magyar gazdasági kapcsolatokat, szorgalmaz­za, hogy a német befektetők tartsák tiszteletben a magyar törvényeket és védjék a német befektetők jó hírét, vé­gül elvárja, hogy a vitás ügyekben igazságos döntések szülessenek. A vi­tákat a követség nem tekinti politikai kérdésnek, azok eldöntésében a követ­ség nem tud és nem is kíván részt venni, az a bíróságok feladata. Közben megterítették az asztalt és áttelepedtünk az ebédlőbe. Előételnek halat, főételnek töltött dagadót áfonya­mártással és zöld körettel, desszertnek pedig csokoládékrémet szolgáltak fel a libériás pincérek. Ebéd közben folyta­tódott a diskurzus, immár kötetlenebb formában. A legkeményebb kérdés is alighanem ott hangzott el: — A nagykövet úr szerint hol húzó­dik Európa határa? A Magyarországra mindössze hat hónapja kinevezett, korábban a német külügyminisztériumban szolgálatot teljesítő Hasso Buchrucker felnevetett, mint aki tudja, most akarják „megfogni”, majd tapasztalt diploma­tához illő választ adott: — Ezt a kérdést nem lehet megvála­szolni, nem is ismerek senkit, aki telje­sen kielégítően meg tudta volna vála­szolni ezt a kérdést, még Egon Bahr, német szociáldemokrata politikus sem, aki egyszer ezt mondta: Európa határa addig teljed, amíg a latin betű és a ke­resztény hit. A kávét már a szalonban fogyasztot­tuk el, de azt is mondhatnánk — utalva Egon Bahr-ra —, hogy Európában, vagy ha úgy tetszik, a vidék-Magyar- ország és a német nagykövet kézfogá­sán. Arpási Zoltán Vendégségben a német nagykövetnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom